Bioszféra

Állítólag a titánt a ruszkik nyerték ki belõle és a hasznot is õk zsebelték be, több milliárd dollárnyi kárt okozva ezzel hazánknak, s ezt a szerzõdést Apró A. írta alá. Persze abban az érában sokat tenni nem tudtunk, bár az is írva van egy cikkben, hogy mi ajánlottuk ezt fel nagy szorgalommal nyalás gyanánt.

Egyébként úgy néz ki (KÖFE mérés), hogy a vörösiszappal érintett területen folydogáló lúgos vízfolyások, s az alján lévõ iszap nem tartalmaz határérték feletti nehézfémeket. Már csak maga az iszap összetétele a kérdéses, meg hát a kioldódási lehetõségek prognosztizálása. Ha kiderül, hogy az iszap nem is olyan veszélyes nehézfémek szempontjából, az nagyon sokat jelentene, hiszen az elkövetkezendõ évtizedek életminõsége múlhat ezen. Persze kérdés, hogy a vasoxid belélegzése mennyire káros, mert az nyilván van benne legalább 40 %.

Olvasom a kommenteket, nincs mit hozzátennem, csak tovább sorolhatnám az eseteket, elemzéseket. Snowhunter engedelmeddel idézem egy mondatod mely megragadta figyelmemet. Kulcsmondat, egyetlen sorba sûrítve kifejezi a jelenséget mely a világon mindenütt, minden korban és rendszerben törvényszerûen jelen volt-van-lesz:
"[i]Egyszerûen az ipar lobbija és hatalmi kapcsolódási pontjai miatt sokkal inkább fittyet hányhat a környezetvédelmi normákra és etikára.[i]"

He-he, nem fél Ajkát, csak úgy az 1/20-át, ahol a tározók vannak a timföldgyár mellett. Bár azok már elég szépen be vannak nõve növényekkel bokrokkal.

Az a gond, hogy a fémkinyerési technológiák még iszonyatosan drágák és csak igen kevés helyen alkalmazzák õket. Az egyik alapvetõ és elterjedt újrahasznosítási mód a kiszáradt vörösiszap építõipari töltõanyagként, téglaalapanyagként, útépési töltõanyagként való alkalmazása; a fémkinyerési technológia megfizethetõsége esetén pedig az egészet ki lehet ásni újra - ha szükség van azokra a nehézfémekre, félfémekre és egyéb nemfémes összetevõkre.


Szerk.: szívesen, Boszi

Köszönöm szépen, Nyuli! Értem már a dolgot, jó, hogy ezt leírtad.
Tehát egyrészt a lúgot még használni szeretnék (ezért nem semlegesítik), másrészt szükség is van rá az iszap tetején, amíg végleg be nem fedik földdel a tározót.

Én már csak azt nem értem, hogy az iszapban lévõ ritkafémeket valahogy elvileg majd ki akarják nyerni, de ha az iszapot lefedik, erre hogy a fenében akarnak sort keríteni?

A középdunántúli bauxitban lévõ titán volt az, ami miatt nekünk ezzel egyáltalán foglalkoznunk kellett, nem az alumínium volt a lényeg, hanem a titán, ami a haditechnikában iszonyúan fontos (repülõgép- és rakétagyártás) fém, s ezen bauxit eléggé nagy mennyiségben tartalmazta. Ha az iszaptározókban X ezer tonna titán van még, ezt elõbb-utóbb valaki ki fogja szedni belõle, ma még erre állítólag nincs megfelelõ technológia, de a fémínség pár évtizeden belül rávezet valami megoldásra majd. Akkor mi lesz, lebontják fél Ajkát?

Igen, magam is erre gondoltam. Mármint, hogy lehetni lehet a lúgot rögtön a tározóban semlegesíteni, vagy legalábbis csökkenteni a ph-ját, de ez nem cél (hiszen így is "eláll").
Ha csak ezt a lépést megtették volna, már talán ezzel is lehetett volna ezt a borzalmas nagy kárt mérsékelni (legalább a lúg nem mart volna halálra embert, állatot, növényt).
------------
A másik téma, amin szintén elgondolkodtam, bár a szakemberek bizonyára ezt is megvizsgálják majd (hiszen sokkal okosabbak, mint én) az az iszap beeresztésének helye. Elõvettem a gimis fizikában tanult dolgokat és még egy kérdés merült fel bennem. Maga az iszap egy sûrû anyag, mely különbözõ fajsúlyú részecskékbõl, összetevõkbõl áll. A gátszakadás éppen a beengedés ellenoldalán történt. Nos, ha egy folyós masszát egy téglalpa alakú tároló egyik sarkán beengedünk, akkor a nehezebb részek (szemcsék) a beengedés közelében lesüllyednek, majd a tározó közepe fele haladva következnek a könnyebb vegyületek és végül az átellenes oldalra már csak a víz (lúg) jut el. Igy nem egy homogén, mindenhol egyforma sûrûségû anyagot kapunk, hanem a beengedés oldalán sûrû, az alapra/falakra nagyobb nyomás kifejtõ massza, míg az átellenes oldalon egy folyósabb, az alapra/falakra kisebb nyomást kifejtõ folyadék található. Ha nem egyenletes a terhelés, az mind az alapra, mind a falakra nézve más-más nyomást gyakorol és ezáltal lehetséges elcsúszás/megbillenés/csavarodás. Ez olyan mint amikor az asztal szélére helyezem a ruhával teli kosarat és az lebillen az asztalról mert a lelógó része (mert ott több ruha van) nehezebb, mint az asztalon támaszkodó fele. Ha több helyrõl (mondjuk a négy sarokról) engedem be a masszát, esetleg egy csõvezeték segítségével középen, akkor sokkal egyenletesebb lesz a massza eloszlása a tározóban.
Mindegy is, csak úgy elgondolkodtam.....

Szép estét Mindenkinek!
Egy dolgot szeretnék még megtudni (itt vannak szép számmal szakemberek is) az ajkai tározóval kapcsolatban.
Miért volt fontos, hogy magában a tározóba ilyen nagyon erõs lúg legyen? Miért nem lehetett annak erõsségét már a tározóban magában savval semlegesíteni vagy legalább gyengíteni a ph-ját? Ezt a magas ph szintet a technológia miatt kellett tartani vagy egyszerûen csak nem akartak savra/semlegesítõ szerre pénzt költeni? Számomra az is furcsa, hogy nyitott levegõn, szabad ég alatt ilyen erõs lúgot lehet/szabad tárolni.
Abba bármi, bármikor beleeshet (ember, állat, madár) stb... és sajnos ezek szerint ki is ömölhet.
Szerk:
Magam is gyárban dolgozom, ezért tudom, hogy az erõs lúgokat zárt edényben, elzárva, óvatosan kell kezelni. Az ilyen technológiával épült tározó esetében viszont teljesen nyitott lúg tárolásról van szó.