Bioszféra

A felsõ kettõn a legyecske egy Aciura coryli, fúrólégy-féle, magyar neve nincs tudtommal. Gyönyörûséges leányzó!!!
A második sor elsõ képén lévõ legyecske valami viráglégy (Anthomyiidae), talán Anthomyia pluvialis, de nem tuti a faj.
Az utolsó képen a poloska valamelyik Odontotarsus-faj lesz. Õket egészalakos-bikinis képrõl se könnyû elkülöníteni, így nem mennék bele semmilyen közelebbi névbe.

Néhány kép ma dél(utánról) szíves fórumkollegai meghatározásra

Ezt most csak úgy hevenyészve, a nagyobbakat és többit (kaszáspók és virágok) késõbb csatolom.

Bubu köszönöm, különösen a "MI" fogalmazást. Sokszor írtam, úgy érzem nekem több idõm van rá, helyettetek is csinálom - nektek, nekünk, a Bioszférának és MetNet-nek .
Noli köszönöm a magyarázatot és a dicséretet is Nem "utazom" a dicséretre, de nagyon serkent továbbiakra
Godazolit látszik alátámasztani hogy a szúnyogevõ "szuperpók" új hálót feszített ugyanazon a helyen (yucca és eresz között, függõlegesen ("fõtartó" vezetõszálai függõlegesek) cca. 3m kifeszítési távval, "munkafelülete" két jó arasz) de tájolását megváltoztatta NY helyett D-i irányba tette (esetleg fordul a szél D felé?). Hálójában sok szárnyas levéltetû és szúnyog, "õ" pihen valahol. Idõs tapasztalt pók, a háló tájolásának elfordítása (ÉNY-NY-D) mellett érdekes hogy megtalálta azt a helyet ahol nem zavarja kutya vagy más. (elsõ próbálkozása a 7 lépés! fesztávú rézsút kifeszített vízszintes háló volt, azt az esõ és a kutya lerombolta) Sok bemutatható kép van még errõl a hálóról, szerkezeti "megoldásairól" és gazdájáról)
Fotóztam valami sárga rovart és egy kaszáspókot a yuccán, két érdekes legyecskét házfalon és medence szélén, virágokat a kocsibehajtónál lévõ bokron. A rózsalonc nem hajtott többet a pár napja lefotózott három virágnál, de azokat még õrzi. Sajnos lekéstem egy darázscsíkos légyszerû rovar (nyáron meglõttem közelrõl másutt) fotózásával, mely a kelyhében kutakodott de közelítésemre elröppent Szitakötõket látok mindenfelé, de óvatosak, közelítésre elrebbennek. A rigók csapatokban pattognak mindenfelé, gondolom a fûnyírás után jönnek szedegetni. Õk csak szokásos erõs figyelmeztetõ csivitelésüket hallatják, ám kissé dagályosan mondva ezerszólamú csivitelés, fütty, burukkolás, károgás, vijjogás hallatszik mindenfelõl a barátságos napfényben (félárnyékban-szélárnyékban hagyott, direkt napfényt nem de tárgyakról szóródó hõt kapó hõmérõ 31°C-ot mutat) Azért egyes fák kezdik már hullatni leveleiket, pld. a nyírfára emlékeztetõ, madarak kedvence legmagasabb "éneklõ fa" és fajtársai, továbbá gyümölcsfák.

Iszonyú jók a makróid megint!

A bíboratka azonban bársonyatka névre hallgat (Trombidium holosericeum), lárvakorban a bõrbe kapaszkodva rág, elhalt hámsejteket és nyiroknedveket eszik. Persze nem ez a lényegi kaja, hanem elsõsorban más ízeltlábúak testébe kapaszkodva kajál (sáskák, szöcskék, pókok, stb. itt egy példa: Link Az imágó sokkal barátságosabb az emberrel. :-) A bársonyatka színét karotinoidok adják.

A bíbor festéket a bíborcsiga ((Murex brandaris) adta, a kárminvöröset meg a bíbortetû (Dactylopius coccus). Amikor Bizánc elestével megszûnt a bíborcsiga-forrás, akkor tértek át a papok is a vörösre a bíborszínûrõl, ekkor a csiga bíborja helyett a bíbortetû totál más árnyalatú vörösét használták. (Az Erdõ Péter abban a bíborszínben van, ami az eredeti, csiga általi szín volt: Link - Leó pápa és a bíborosai ezen a Raffaello festményen a bíbortetû kárminvörösében vannak: Link de ezen a 6.századi mozaikon is még a csiga által adott bíbor borítja Jézust Link szerintem tök egyértelmû még egy 16 színben látó férfi számára is a különbség :-))

Köszi Noli a kép utalásokat, és Akela hsz.-ét. Azért mi sem vagyunk lemaradva, szép mikróhoz közeli képeket tudsz megmutatni Akela.

Jó ez így is persze a túl közeli témákhoz már kell vmi.különleges fényforrás is, hogy úgy "átlátni" a szöveteken, meg miegymás, de ez a kutató tudomány terepe, de azért szép nézelõdni ezek közt is.

Mikrofotók világversenyének nyertes alkotásai: Link