Bioszféra

Kíváncsi vagyok! Nekem egyre inkább az a gyanúm, hogy nem szeretik az esõt... A nagy tavaszi rajzás elõtt, amikor utolsó lárvastádiumban voltak, akkor jött a ciklon és alaposan kiirtotta õket szerintem. S mivel õk is elsõsorban fásszárúakon élnek, simán lemosta, eláztatta a következõ nemzedéket. A többi, máshol élõ katica meg kihúzta valahogy a rossz idõt. A nyáron a matricaria-k a Látóhegyen kilószám hordták a Hippodamia variegata-kat meg a hétpettyeseket is. De a többi falakó katicából is kevesebb van, mint tavaly. A kis Vibidia duodecimguttata-k egy éve hasonló tömegben voltak, mint a harlekinek, de idén keresni kell õket... Halyzia-t kettõt láttam idén összesen... Oenopia conglobata viszont nyár elején elég sok volt. Sajnos õket annyira nem ismerem, hogy tudjam, min is szeretnek élni.

A tavaly kora õszi apokaliptikus élményem a nyúli kilátóban elborzasztó jövõképet festett elém, ám valóban, idén nem történt újabb robbanás, mint azt várni lehetett. Egy-egy példánnyal találkoztam idõnként, de tömeges elõfordulásukat nem tapasztaltam sehol. Vagy csak jókor voltam jó helyen..? Augusztusban jártam fent a kilátóban, kiváncsi vagyok, most is oda húzódtak-e telelni.. A hétvégén meglátom.

:-)
Nem feltétlen muszáj felmászni a fára, ha van ága alacsonyan.
(Gyerekkoromban én a körtefát másztam meg mindig, amin keresztül a garázstetõre lehetett feljutni, onnan meg a Liget fáira volt remek kilátás illetve a Liget felõl álló akácfa virágát lehetett enni.)

Gyerekkoromban nagyon szerettem fára mászni. Az udvarban levõ ecetfa volt a kedvencem, levelei között jól el tudtam bújni, s egyben pompás megfigyelõhelynek is bizonyult, a szomszéd néni baromfiudvarának gyanútlan alanyait fentrõl jól szemmel tarthattam. Ma már inkább csak erdõszéli magaslesekre hajt fel a vágy, ám ott nem katicákkal találkozom.
Öreg (és igen termetes) gyümölcsfáinkra életveszélyes a mászás, némelyiket a nyári viharok tizedelik, ágaik, törzsük belül odvasak. Almafánkba pár éve vadméhek költöztek. Következõ tavaszon ettem életem legfinomabb lépesmézét..

A falakó katicák falun is fán laknak, hidd el. :-) Különösen azok, akik bizonyos növényfajra specializált tetveket vagy gombákat fogyasztanak... Meglepõdnél, hogy egy átlag fának micsoda ökoszisztémája van, hányféle és milyen mennyiségû pók vadászik a leveleken, ágakon, akiket sose veszel észre, ha nem keresed õket. Majd jövõre tedd meg! Sok kellemes csalódás fog érni!

A városlakó tehát nem látja a falakót.. látod, mennyivel jobb a falu-lakónak: a falusi katicák iszonyodnak a magasságtól, lejönnek a földszintre.

Ok, jó hallani! Szerencsére idén SOKKAL kevesebb harlekint láttam, mint tavaly, a májusi iszonyat csapadék után egyszerûen eltûntek. Tavaly ilyenkor százszámra leltem õket, idén októberben eddig 5 db-ot láttam.
Azért abban reménykedem, hogy ez a csapadékosság olyan dolog volt, ami visszavetette õket, talán, s a hazaiaknak e szempontból könnyebb dolguk volt, s talán tud valamit visszavenni a helyébõl az õshonos gárda. Hazai katicából volt azért nyáron is, most is, bár a fajbõség kicsit alatta marad a tavalyinak, de ez betudható annak is, hogy pl. lenyírták a lakótelepi fák alsó ágait, így sok falakót nem láthattam, mert 4-5 méter magasba nem látok fel. Ettõl még ott lehettek.

Igen, mindannyian. Így aztán megúszták..

Ma volt a idei szezon utolsó fûnyírása. (nagy sóhaj..)
Mindenfelé rengeteg katicát láttam, fõként a kút napsütötte falán gyülekeztek, s itták magukba az utolsó napsugarak ízét.
A fagyos reggelek megtették a magukét,a trombitafolyondár és hatalmas körtefánk az összes levelét egyszerre dobta le. A vörösfenyõ már sárgult, a szomorúfûz még valamelyest tartja lombját.
A kerti tó mellett a györgyike virág föld alatti hagymái leveleket hajtottak. Nem tudja tán, milyen évszak közeleg?