Bioszféra

Még annyit, a nõi mentalitásról (tán a türelmetlenség okozza) eszembe jutott néhai szüleim szóváltása. Édesanyám nyegtette valami elromlott dolog miatt édesapámat. Apám húzódozott mert célszerszám kellett volna a javításhoz de nem volt kéznél, nem akarta megrongálni a dolgot. Ezért kérte anyámat, várjon amíg megszerzi a szükséges szerszámot. Édesanyám felcsattant: "Szerszámmal a bolond is megcsinálja!" No erre mit mondjon az ember - max. egy cifrát Elhunyt barátnõm, amíg én a szükséges szerszámok összekeresésével szöszöltem (nomeg függönytartó vékony alucsõbõl csináltam méretezett spéci "villás" csavarhúzót) beszólt hogy õ rég megjavította volna egy körömpiszkálóval meg egy fogóval... az ember csak nyel egyet

Lujó, hát igen "amikor a zasszony közbeszól"... Több évtizedes telkes kertészkedésem "kedvenc" fejezete a kert (nem mellesleg a lakás is zongorástól) átrendezése AZUTÁN hogy párod hosszas vajúdás után eldönti mit hová tegyél. Teljesíted kérését, majd kis idõ múlva gondol egyet és gyakorlatilag kezdheted elölrõl az egészet. Asszonyszeszély miatt egyszer 100 tõke több éves szõlõt kellett áthelyeznem (kiirtottam-újraültettem) és ültettem át jól kihuzakodott fiatal diófát (mert oda málnást akart telepíteni, útban volt a diófa) aminek akkor már majd kétmázsás volt a földlabdája. Messzire és mélyre terjedõ gyökérzetét körbeásni, kézi emelõvel (drótos "hébérrel") sértetlenül kiemelni gödrébõl és elvonszolni új helyére asszem "emberes" feladat. Majd megszakad az ember, a "Zasszon" meg közbe okoskodik is (dirigálni fenemód szeretnek)... Igaz, hadd dicsérjem a párom, a "harmadik karom volt" mert lelki és testi erõben felért egy gyengébb férfival is, segített amiben tudott, de akkor is agyamra mentek az idõszakos átrendezési rohamai. Hogy ez mitõl jön rájuk rendszeresen, több évtizedes házasság után sem tudom

48 vagyok, kb. 20 éve volt nagy duma, de azóta sem vesztette aktualitását. A vakondhálóról annyit, hogy tényleg csak a spertpályákra való, vagy olyan úri helykre, ahol nem a tulaj személyesen anyázik, ha belegabalyodik valamibe, ha neadj'isten az asszony másfél méterrel át akarja telepíteni valamelyik tuját. A hengerrõl csak annyit, hogy 750 kg összsúlyú utánfutóra nem mertük ráemelni KCR-rel, pedig általában ki szoktuk használni a szokásos 50-100 %-os biztonsági tényezõt. Maximális tisztelettel...

Lujó, öreg vagyok de ezt még nem hallottam "annyit ér mint múmiának a pacemaker". Megint tanultam valamit
Az ultrahangos riasztó, különösen a napelemes "gomba" szinte csak arra jó hogy az ember véletlen felrúgja vagy hanyatt essen (esetleg focizás közben az unokák rúgják darabokra). A vakondháló kiváló megoldás lehet (pld. sportpályán, városi ligetekben) ahogy elképzem. Csak egy apró kétségem van a "háztáji" alkalmazást illetõen. Mi van ha elfelejtõdik és utódod motoros kapát enged rá? Káromkodtam én már földbe temetett vékony drótháló miatt, a kapa felkapta és azonnal lefullasztotta a Robit. Elég sokáig tartott amíg körbeástam hogy kiemelhessem a földbõl (mélyre eresztettem) és a drótgubancot lefejtettem a kapatagokról. Közben örültem hogy fogaskerék nem tört mert a régebbi Robiknak gyenge pontja volt az orsós hajtású áttétel, a röpsúlyos kuplung ellenére eltörtek váratlan túlterhelésre. Az említett hengerezést laikus "háztáji kertészként" sem értem, hiszen saját szememmel láttam, ahol ledöngöltem a vakondtúrást a vakond is nyugton maradt, de még gyomos aljnövényzet sem volt képes megtelepedni hónapokig. Mivel én nem döngöltem le másutt a földet, a vakond néhány centivel odébb nyomta fel a lazább földet. Az már hab a tortán, ha Tomi kutya véletlen észreveszi a föld mozgását, rátámad mint egy kotorékeb és a földet összeszedhetetlenül mindenfelé szétszórva mély gödröt kapar hogy elkapja a "kis kertészt" (tettem fel fotókat halott vakondról, a kutya megöli de nem eszi meg). Én meg szentségelek hogy miként tömöm majd be a bazi nagy lukat amit a kutya kapart...

Én csak megerõsiteni tudom, gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk a vakondok ellen. Egyetlen dolog ami használ a fû telepítése elõtt elhelyezett vakondháló. Az ultrahangos vakondriasztó nálam annyit ért, mint múmiának a pacemaker, bár az is lehet, hogy a hatósugara a gyártó/forgalmazó által egy kicsit szépített. Egy cimborám szerint amióta a tanyáján lovat tart, eltûntek a vakondok. Szomszédaim is próbálkoztak mindennel, gázosítástól az elárasztásig, tartós eredményt egyik sem ért el. Talán az a szomszédom járt a legjobban, amelyik csak a túrásokat használta fel horgász módjára : az etetõ anyagot nehezítette a kitúrt földdel. Panaszkodott, hogy egyre kevesebb a túrás. Talán kialakult a tökéletes járatrendszer, amit elég a vakondnak csak körbejárni a kajáért, nem kell bõvíteni. Munkahelyemen elkövették azt a baromságot, hogy nagy súlyú hengerrel tömörítették a füves területet. A vakont eltûnt, de a fû is egy év alatt, pedig rendesen öntözve volt. Talán nem vették figyelembe, hogy a fûféléknek általában nem vídia betétes a gyökérzete.

Sokat bajlódtam én is velük, kaptam sok jótanácsot, egy se vált be Eleinte betapostam, ledöngöltem a kupacokat. Ennek hátránya hogy összetömörül a föld és gyomnövény se nõ ki sokáig. Sok bosszankodás után én már rutinszerûen locsolócsõvel mosom vissza a járatba a felnyomott földet, afféle sáros földdugó keletkezik. Nemigen fulladnak meg mert sokszálú és kiterjedt a folyosórendszerük végén számos szellõztetést szolgáló felszíni lyuk van amin könnyen el is menekülhetnek ha jön a víz. Utána rendszerint vagy a szomszéd telkeken vagy az utcai elõkertben jelennek meg túrások. Hátránya hogy nemegyszer bokatörõ lyuk támad a bemosott föld nyomán ha nem tölti fel a járat száját. Az elárasztás nálam bevált, csak pár hónapig hat, mert rendszerint visszatérnek, végleg soha nem tûnnek el, csak idõlegesen