Bioszféra

Verne is megemlíti a lehetõséget némileg túlozva (különösen az ábrákon) a Grant kapitány gyermekei könyvében "A keselyû karmában élettelen test csüngött, himbálódzott, Robert Grant teste. A madár a ruháinál fogva ragadta meg, s minthogy százötven lábnyi magasban lebegett a táborhely felett; észrevette az utasokat, s menekülni próbált; szárnyaival vadul csapkodta a levegõt." Link (4.fejezet XIV. Váratlan puskalövés) A fent kiemelt sorok közvetlen az ábrák mellett olvashatók.
Elnézést az utólagos csatolásért/tématagolásért Kezdettõl fogva motoszkált bennem egy "keselyûs" emlék gyerekkori olvasmányaimból Elõ is kerestem a polcról Verne Gyula könyvét, de nem akartam beszkennelt fotójával oldalt foglalni, inkább elõhalásztam és csatolom a netrõl, azon még a rajzok is láthatók.

Kuhi: Köszönöm, eddig nem néztem. A Jókai kertben dolgozol netán? Hivatásos madarász vagy? :-) A birding.hu-t ismerem, de valamiért a személyes infók könnyebben átjönnek, mint a táblázatszerûek.

Myloh: Ha én azt egyszer megérem, hogy felkap egy forgószél, tuti, hogy a Börzsönyben fogok kiugrani belõle! :-)Ez a babona dolog érdekes, ilyet még az életben nem hallottam, hogy a csonttollúaktól féljen valaki... Mit tett volna az illetõ, ha teszem azt elkezd körözni felette egy kondor? :-)))/Egyiik réges régi ex-kollégám járt így az Andokban, kicsit be is volt tojva, mert egy lélek se volt a környéken rajta kívül, aztán szerencsére a madárka párszáz méterrel mellette csapott le egy kisállatra. Azért egy kondornak már illik kezitcsókolomot köszönni és lehetõleg elõre. :-)/

Egyébként 2005 telén volt iszonyú sok csonttollú nálunk, egy rakás almámat felfaltak, akkor heteken át itt lebzseltek, lehajlottak tõlük a faágak, olyan tömegesen lepték el. Általában ide februárban szoktak csak jönni. Tavaly egyetlen egyszer hallottam a hangjukat, de mire lementem, már elhúztak.:-( Szerencsére, aki annak idején a lakótelepünkön a fásítást tervezte, nagyon jó fej volt, mert egy rakás olyan fa meg bokor van, amin ehetnek a madarak.
Nehéz annál édesebbet elképzelni, mint amikor egy bazi nagy platán csurig van tengeliccel, akik folyamatosan dumálnak, közben meg potyog a platán magszõre lefelé. Mintha egy elvarázsolt lánygimnázium ülne a fán teljes tanulói létszámmal. :-)
Volt egy nagyon jó kis park régen az Állatkert felé, aztán nyert a város valami EU-s lóvét, ennek köszönhetõen tönkretették a tavacskát (sterilre kikotorva, életmentesítve várja a tavaszt, korábban rengeteg szitakötõ élt ott, vízisikló, mindenféle madár a nádasban...), a park öreg fái helyett ültettek fiatalokat, így a jó odvas fák is megszûntek a maguk csodás világával együtt. Lett "szép" kikövezett sétaút meg pucér gyep a kissé kivadult park helyett... Persze se fakopáncs, se csuszka, se vörösbegy, se cinkék... Régebben nagyon sokat jártam le oda, de most már nem nagyon érdemes...