Bioszféra
Miért kedvezõ a tengeri csigák és kagylók, vagy a rovarvilág számára (és pláne, a mi számunkra) az elképesztõ forma és színgazdagság? Sokkal kézenfekvõbb az a gondolat, hogy az evolúció, legalább részben, mûvészi alkotótevékenység.
Esztétikum és irányítottság ügyében egy dolgot ne feledj, azt látjuk szépnek, tökéletesnek, ami kedvezõ számunkra. Egy zöldellõ táj táplálékot ad, egy arányos arc egészséget tükröz, a tenger hullámzása az anyaméhben eltöltött idõre emlékeztet, stb. Ezek nem következményei valaminek, hanem egy együttesen kialakult s folyamatosan egymásra ható rendszer alkatrészei, amik egymás alakítják. Mintha a csavar és az anya egymásba vágnák a menetet.
Másrészt az ember olyannyira magányos lény, hogy mindenben valami más intelligenciát keres, valamit, ami okot, értelmet ad annak, ami egyébként tök értelmetlen lenne (lásd: az élet értelmének örök keresése). Nehéz elismerni azt, hogy magunkra vagyunk hagyva, s csak mi felelünk mindenért, amit teszünk. Kényelmetlen és ellentmond sok társadalmi konvenciónak is. De ettõl még igaz. Az emberi gondolkodás sok-sok apró megnyilvánulása ez ellen próbál dolgozni, látszatokat és álvalóságokat teremtve magának, amiben kényelmesen eltespedhet.
Az emberi psziché megnyilvánulásai sokszor többmillió éves folyamatokból adódnak, amelyekkel egykor élt õseink találkoztak s edzõdtek hozzá. Az, hogy az agyunk miként mûködik, az meg még régebbi sejtkémiai folyamatok eredménye, egykor élt egysejtûek életébõl, azok környezetébõl maradt vissza mára a mi testünkben (ez igaz a többi biokémiai folyamatra is). Egyre több ilyen folyamatnak tudjuk a lépéseit, kialakulását végigkövetni visszafelé, az eredetéig. Teljes válasz persze jó eséllyel sose lesz, de a folyamatok önmagukért beszélnek.
Másrészt az ember olyannyira magányos lény, hogy mindenben valami más intelligenciát keres, valamit, ami okot, értelmet ad annak, ami egyébként tök értelmetlen lenne (lásd: az élet értelmének örök keresése). Nehéz elismerni azt, hogy magunkra vagyunk hagyva, s csak mi felelünk mindenért, amit teszünk. Kényelmetlen és ellentmond sok társadalmi konvenciónak is. De ettõl még igaz. Az emberi gondolkodás sok-sok apró megnyilvánulása ez ellen próbál dolgozni, látszatokat és álvalóságokat teremtve magának, amiben kényelmesen eltespedhet.
Az emberi psziché megnyilvánulásai sokszor többmillió éves folyamatokból adódnak, amelyekkel egykor élt õseink találkoztak s edzõdtek hozzá. Az, hogy az agyunk miként mûködik, az meg még régebbi sejtkémiai folyamatok eredménye, egykor élt egysejtûek életébõl, azok környezetébõl maradt vissza mára a mi testünkben (ez igaz a többi biokémiai folyamatra is). Egyre több ilyen folyamatnak tudjuk a lépéseit, kialakulását végigkövetni visszafelé, az eredetéig. Teljes válasz persze jó eséllyel sose lesz, de a folyamatok önmagukért beszélnek.
Mint együgyû medvebocs nem értek egyet "A vágtázó halottkémek" frontemberével. Talán inkább "az intelligencia az alkalmazkodóképesség fokmérõje" alapján helyesebb lenne "általános alkalmazkodásról" beszélni hiszen a mikro- és makrovilág minden egyes eleme a gravitácós- mágneses- és elektromos erõk a mi Univerzumunkra érvényes törvényei szerint folytonos kölcsönhatásban a többi elemhez alkalmazkodva alakítja ki bármely rendszer egyensúlyát, biztosítva annak stabilitását és fennmaradását. Amelyik elem nem alkalmazkodik, azt a rendszer egyszerûen felõrli. Véletlen és vak folyamatok szövik át az egész Univerzumot, hiba lenne az emberi gondolkodóképességgel azonosítani a konfliktusok milliárdjaiban alakuló és egyre finomodó rendszert. Az ember mióta képessé vált rá, létbiztonsága/fennmaradása érdekében egyre kutatja a szabályszerûségeket és ha felismeri, némely folyamatban már-már tudatosságot vél felfedezni bennük holott szerintem csak saját intelligenciája tükrözõdik azokban. Igen, a világban van felismerhetõ rendszer és szabályok DE ezek a vak véletlen folytán létrejövõ sorozatos ütközések (lényegében ellentmondások feloldása kölcsönös kitérésben vagy együttmûködésben) miatt kényszerpályákra kerülve alakultak oly módon hogy minden eleme tartósan fennmaradjon. Ha nem így lenne, nem lenne mit vizsgálni és nem léteznénk mi sem. Emellett általános intelligenciát feltételezni az Univerzumról legalább ugyanolyan hiba mint amikor én antropocentrikus szemlélettel olykor érzelmeket vélek felfedezni egy primitív, gondolkodásra képtelen ösztönlény viselkedésében. Minden a világon az önrendezõdõ Káosz gyermeke DE ez a rendezõdés nem tudatos "rendrakás" hanem a nagy kavargásban ütközõ elemek sorozatos konfliktusa (lényegében a magasabb energiaszintrõl alacsonyabb felé igyekezve - emberi hasonlattal, megnyugvásra törekvés) nyomán a számukra legmegfelelõbb helyet megtaláló elemek legkisebb feszültséget keltõ egymáshoz illeszkedõ halmaza, mely szinte "tudatosan" követi környezete változásait. Ebben a tekintetben az emberi gondolkodás sem más, mely (annak aki elfogadja) elemi részecskék szüntelen kavargó tánca a fizikai-matematikai törvények szerinti biológiai folyamatokban. Egy érzés feszültséget kelt a központi idegrendszerben és a neuronok addig keresik a megfelelõ kapcsolatot amíg ez a feszültség nem csökken - megszületik a gondolat és követi a tett, a külvilágnak adott válasz. Mondjátok, az emberi intellektusnak elõzményei, elõképei vannak az élõk és az élettelenek világában. Igen vannak, valahol a génekben és a tudatalattiban - durva hasonlattal csupán úgy miként elgörbül egy szög, megõrizve az ütés "emlékét". Vallási nézeteket félretéve, belátható hogy a Nap, a Föld, szervetlen és szerves anyagok évmilliárdok alatt szelektálódtak ki folyamatos ütközésekben-összeolvadásokban, Közülük emelkedett ki azon szerves sejtcsoportosulások halmaza mely folyamatosan alkalmazkodva/változva képes volt a "legjobb válaszokat" adni külvilágnak, ezzel fennmaradt és egyre újabb változások kényszerében fejlõdött tudatra ébredéséig. Azóta "EMBERNEK" nevezi magát, immáron maga hozva létre olyan változásokat is melyekhez alkalmazkodnia kell. A sokféle szám között a távoli végtelenben is felbukkannak semmi mással nem osztható számok a törzstényezõssé torzuló összeolvadt számok hullámzó kavargásában. Ezek a prímszámok, melyek létezésüket vélhetõen NEM valamiféle "egyetemes intelligencia" elõrelátó szervezésének köszönhetik. "Kívülrõl szemlélve" szerintem az EMBER is "csak egy prímszám" az Univerzumban mely szerencsésen kikerülte a pusztulást hasonlóan a nála primitívebb de máig fennmaradt élõ és élettelen szervezetekhez. Fennmaradt - eddig a pillanatig. DE ki tudja, nem száguld-e már felénk egy felrobbant csillag részecskezápora mely elpusztít minden tudatos és tudattalan földi életet szerves-szervetlen anyagot melyet egy másik csillag halála hozott létre. Ez persze csak az én véleményem nem szentírás, remélem senkit nem sértettem vele vallási meggyõzõdésében. Tekintsétek egy se hívõ se ateista se materialista se animista, káosz- és prímszámmániás öregember téveszméinek 
Más: megint a Káosszal játszom napok óta
Adódott egy érdekes helyzet mely jó hasonlat lehet az emberi megismerés folyamataira. Egy elég bonyolult függvény pontjai két dimenzióban egy szál vékonyka jellegtelen lefutású görbét rajzoltak. Ennek elemeit 3D Julia halmazba rendezve szabályos sima gömb formálódott. Ugyanezen függvény elemei Mandel3D ábrázolásban jóval összetettebb felületû alakzatot generálnak. Feltettem az "északi kráter" nagyításait is
A képsor engem a newtoni és relativisztikus fizika közötti különbségre emlékeztet, de a megismerés folyamataihoz is hasonló. A részletekben egyre több kutatásra érdemes ismeretlen terület fedezhetõ fel, sajnos a látókör is szûkül vele. Félõ, egy idõ után az emberiség már nem lesz képes átlátni-átfogni az ismeretek halmazát, fokozatosan át kell adni a gépeknek a rejtett összefüggések kutatását. A szuperszámítógépekkel már ma is milliónyi év változásait modellezzük futtatjuk le/jelenítjük meg pár perc alatt, hasonlóan a nanoszekundumos jelenségeket is "emberi észlelhetõségre" lassítva segítségükkel. A gépek idõvel bizonyára meghaladják az emberi képességet a logikus gondolkodásban, összefüggések keresésében is. Tudjátok, anno "relés-bináris áramkörökön nevelkedtem" az is csoda volt hogy pár relé képes volt amõbázni, kártyázni vagy dámát játszani. Reggelente sakkozom a géppel, bevallom többször kikapok a laptoptól, mint nyerek. Pedig nem tesz mást mint a lehetséges variációkat elemzi IGEN-NEM-ÉS-VAGY primitív szinteken majd a körülményekhez legjobban illeszkedõ választ adja, de ettõl még nincs emberi értelme, se intelligenciája. Az Univerzum hasonlóan "binárisan" viselkedik IGEN-NEM, a folyamat bonyolultságától függõen ÉS-VAGY helyzet is formálódhat de SPONTÁN, a kialakult helyzetnek megfelelõen. A káosz sem igazán káosz, mert belsejében rendszertelenül lefutó DE rendezett, egyenként követhetõ folyamatok zajlanak sokszor ütközve egymással, ezáltal vagy kioltják vagy erõsítik egymást. Egyes folyamatok eltéréseiket "felharmonikusokban átlagolva" erõsítik egymást és kialakul/terjed a megfigyelhetõ "szabályszerûség" kissé az önrezonancia jelenségéhez hasonlóan. Ez pusztán fizikai folyamat nem szükséges hozzá "mindent átható" intelligencia feltételezése.
Bocs a filóért, hozzám közel álló érdekes témát vetettek fel, másokat untatva napestig lehetne meditálni
Van ennél sok fontosabb hétköznapi gond, enni és számlákat fizetni kell, nem sorolom...
Vezeklésül hetekre "eldugulok", meg se mukkanok

Más: megint a Káosszal játszom napok óta


Bocs a filóért, hozzám közel álló érdekes témát vetettek fel, másokat untatva napestig lehetne meditálni

Vezeklésül hetekre "eldugulok", meg se mukkanok
