Bioszféra

Megbocsássatok, úgy vélem ez a gondolat megkérdõjelezhetõ, ne adjuk fel olyan könnyen A világot elfogadni olyannak amilyen (remélem senki nem tekinti sértésnek) szerintem a tipegõ kisgyerek és a "kiégett" idõs ember életszemlélete aminek oka hogy az egyik MÉG, a másik MÁR nem tud cselekedni. Alapvetõ emberi természet, egy nagyobbacska gyerek már kíváncsi környezetére, kutat-keres-szétszed, érdekli mi rejlik a dolgok mélyén, mi hogyan mûködik, kíváncsiságát egyre szélesedõ körben kiterjesztve. A gondos nevelõk megfelelõ irányba terelhetik érdeklõdését, de leállítani óriási hiba lenne. Továbbfejlõdés nélkül, ciklikusan ismétlõdõ állóképpé kimerevíteni az Életet, szerintem hanyatlásba taszítja az emberiséget. A megismerés szükséges a változásokhoz, a változások szükségesek mert elõkészítik a további megismeréseket egy spirál mentén mozgó pont ciklusaihoz hasonlóan vissza- vissza térve az alappont irányába DE "mindig emelkedve". Minden változás helyes irányba terelve alkalmazkodás, az alkalmazkodás a fennmaradás kulcsa Kisgyereket is említettem, de ez a szemlélet véleményem szerint inkább az idõs befelé forduló emberé aki testileg lelkileg szellemileg megöregedve már nem képes továbblépni, beéri azzal amit elért. A világot olyannak fogadja el amilyen, hibáival örömeivel együtt. Gépiesen teszi napi rutintevékenységeit csendes vegetálással várja a halált. Minden életkornak megvan a maga feladata - az ifjú tanul, aktív felnõtt korban felépíti életét és családját, megteremti a következõ generációt és tevékenyen együttmûködik közösségével, ám hajlott korba érve sem szûnnek meg kötelességei: át kell adni értékes tapasztalatait (bármily egyszerû tapasztalat is érték) a következõ generációknak. Példának nagyapám intése melyet én megszívleltem: "Minden történetet meg kell hallgatni mert ha valóban megtörtént, neked már nem kell ugyanazt átélni hogy tapasztalatot szerezz, amibõl kiválogathatod azt ami neked hasznos. De arra nagyon ügyelj kit hallgatsz meg. A hasznosat és haszontalant már neked kell tudnod okosan szétválasztani."
Olyannak elfogadni a világot amilyen bizonyos hogy lelki békét ad az egyének de visszaveti a társadalmat a társadalom hanyatlása pedig az egyént is magával rántja. Elõbb a fejlõdés igényét hagyjuk el és gépies rítusként csupán õrizgetjük-karbantartjuk amit elértünk, de ezt a következõ generációk lassacskán el fogják hanyagolni ahogy a történelem során hanyatlottak/tûntek el virágzó nagy társadalmak.
Végletekig leegyszerûsítve: szerintem a mozgás (haladás) maga az ÉLET a tétlen veszteglés maga a HALÁL minden létezõre kicsinytõl a gigászig szerte az Univerzumban. A mozgás velejárója az új utak keresése melyeken megnyílik a folyamatos megújulás lehetõsége. Ha ezt feladjuk mindenképp megtorpanunk és csak egy út nyílik - VISSZAFELÉ. Vélekedésem szerint, újra "gyerekes" hasonlattal élve- ha egy kisgyerek fél a változásoktól melyek kényelmes, védett, ábrándképekkel színezett megszokott világából a veszélyekkel terhelt félelmetes ismeretlenbe vezetnek a megismerés útján, szülõi-elõdei kötelessége hogy bátorítsák ösztönözzék, tapasztalataik átadásával segítsék a következõ generációt. Az emberiség még csak az út elején áll, csupán szemlélõdik körülnéz és máris elég - ne tovább? Megriad a rá váró ismeretlentõl és el sem indul, inkább a csendes vegetálást választja - ami lényegében lassú haldoklás? A komor légiós mondás jutott eszembe: "MENNI VAGY MEGHALNI!" enyhítve - vagy fejlõdünk vagy megállunk. A megállással törvényszerûen visszafejlõdünk mert világ folyamatosan változik köröttünk, ez már egy kiskert gondozásánál is észrevehetõ. Korom, szívbetegségem révén megtehetném hogy ismétlõdõ napi önfenntartó feladataimat elvégezve csendesen pipázgassak a tájat nézegetve míg életem is bevégzem, de nem teszem amíg agyam egy kicsit is mûködik. Sejteni vélem, a "Gondolkodom, tehát vagyok" mondás visszafelé is érvényes...
Csak az én véleményem, nem szentírás...
Jó napot, jó kedvet mindenkinek

Nagyon bölcsnek tûnõ gondolat, hogy próbáljuk meg a világot minden filozofálás, kozmognómia és megszemélyesítés nélkül olyannak elfogadni, amilyen. Azt mondani: ez van, és kész.
Huszonéves koromban nagyban osztottam ezt a véleményt. Aztán rájöttem, hogy bár jó lenne így gondolkodni, a Természet nem hagyja. Számos nagy talánya van, ami mellett nem lehet elmenni, s lehetetlen, hogy az ember fantáziáját el ne indítsa.(Pl. az alább említett immunológiai mechanizmusok - miért van, hogy idegrendszer nélküli valami mégis intelligensen viselkedik?)
Ha szereted és figyeled az élõvilágot (feltételezem), észre kell venned annak bizonyos mértékû és formájú antropomorfizmusát. Persze mondhatjuk erre is: belemagyarázás -szerintem nem az.
Hisz ha testfelépítésünket és fiziológiánkat tekintve ezer szállal kötõdnek hozzánk az "alacsonyabb rendû" létformák, miért ne lenne így az intellektus esetében is?

Nagyon érdekes gondolatok! Hasonlóan gondolom, erre utaltam korábbi Isten-vitákban is (fészbúkon is volt mostanában, Nolival).

Thermometer szép tiszta követhetõ gondolatmenet, de egyes pontokon még eltér véleményünk. Bele is fogtam egy gyors (és rövid) válaszba közben egy idézet átemelésénél töröltem mindent. Majd megírom, most csak megemlítem Albert Einstein õszintén hitt egy mindent átható univerzális intelligenciában ahogy minden korábbi vagy vele egy idõben gondolkodó tudóstársa is, ki így ki úgy. Einstein élete végéig feltételezte hogy létezik Teremtõ, bár szerinte Isten köztudatban élõ képét az EMBER teremtette "a maga képére és hasonlatosságára", Isten léte az Univerzum törvényeiben mutatkozik meg "...abban hiszek aki a létezõk rendjének harmóniájában mutatkozik meg..." (Se ateista se hívõ nem volt, mégis a relativitáselmélet körvonalazódása során azt mondta : "Nem tudom, vajon az Úr nem vezet-e félre és nem nevet-e rajtam?!")
Viszont Carl Sagan már így gondolkodott: "Ha az Isten szón a világegyetemet kormányzó fizikai törvényeket értjük, ilyen Isten nyilvánvalóan létezik. Csakhogy ez az Isten érzelmileg nem kielégítõ, nem lenne túl sok értelme a gravitáció törvényéhez imádkozni."

Lujó ez a sorod nem meglepõ "a környezetvédelmi hatóság kereste meg a törvényi kiskaput a legnagyobb környezetszennyezõknek." Sajnos az élet minden területén megtalálható ez a fajta- jobb kifejezést nem találok, "piszkos trükk". Ilyen trükkökkel kimagyarázható még emberölés is az áldozatra kenve a hibát. Ügyes könyvelõk "trükkösen" manipulálják a fõkönyvet. Országok inganak meg olykor egy szemérmetlen tõzsdetrükk miatt. Minden tiszteletem az elhivatott orvosoké, ám közöttük is akad "trükkös", a szervkereskedelmet nem említve "enyhébb" példája a "horrorklinika" Link ahol szükségtelen mûtéti beavatkozások alkalmazásával nagyobb összegeket téríttettek a társadalombiztosítással. A képzett emberek etikai/morális felelõssége óriási mivel tudásukkal élhetnek vagy visszaélhetnek és nemcsak az emberiség életkörülményeit biztosító területeken. Nem léteznének tudatmódosító szerek képzett vegyészek iránymutatása nélkül, fegyver/fejlesztés/gyártás sem fizikusok-matematikusok-vegyészek-mérnökök részvétele nélkül. A képzett emberek felelõs viselkedése az élet minden területén meghatározó (pld. kis "jóakarattal" egy roncs autó is átmehet a mûszaki vizsgán). Sajnálatos hogy hatalmi- és érdekcsoportok megfizethetik (vagy elõnyökhöz juttatják a saját érdekét nézõ) képzett szakértõ/tudós számukra megfelelõ véleményét megkérdõjelezhetetlen szentenciává formálva. Úgy vélem, ez a gyakorlat nehezen elpusztítható akár a lernéi hydra (egy fejét levágod kettõ nõ helyébe) a hazugságok igazolása egyre újabb hazugságokat szül míg végül senki sem igazodik el a hazugságok szövevényében. Az egyszerûbb észjárású emberek emiatt többnyire a leghangosabb körmönfontan (könnyen érthetõ egyszerû jelszavakkal megtûzdelt közismert általánosságokból) fogalmazott véleményekhez csatlakoznak. Félõ, a világ szerkezete idõvel teljes egészében féligazságokra hamis illúziókra vagy hazugságokra épül fel könnyen összeomló kártyavárként.
Kissé eltávolodva, az érdekcsoportok rivalizálása lényegében "természetes" folyamat. Aki a legügyesebben szerez prédát az lesz az "alfa hím". A konc reményében vele tartókkal elkergeti a rivális falkákat a vadászterületrõl (természetesen parazitáik is velük szaporodnak). A probléma ott kezdõdik ha "levadásszák" a területet és a "csúcsragadozók" is éhezni kezdenek, megindul a marakodás. Bioszféránál/embernél maradva, természeti kincseink kimerítése hasonló folyamat. Egyesek a világot "svédasztalnak" tekintik az utánuk jövõknek marad amit meghagytak. Az õket segítõ "illuzionista" szakértõk képzettségük és ismereteik révén bizonyos hogy felismerik/tudják az igazságot, mégis a legjobban fizetõ érdekcsoport igényei szerint formálják véleményüket, ezzel a közvéleményt. Kihasználják hogy hitelesnek fogadják el "A TUDÓS" véleményét azok akik nem tudnak utánajárni. Korábban írtam, a Természet sose csap be, egyenes kérdésekre egyenes választ ad. Az ember viszont csûri-csavarja szót ha kellemetlen az igazsággal szembenézni. Tény hogy léteznek szükséges "jótékony" hazugságok, miként közvetlen életveszélyben is nyugtatja gyermekét egy szülõ vagy orvos a betegét. Azonban egyre jobban körvonalazódik hogy az emberi társadalmak - tisztelet a kivételnek - féligazságokra színjátszásra és hazugságokra épülnek. Már Shakespeare kimondta: "A világ egy nagy színház (benne az emberek a színészek)". A jó színész rivaldafénybe kerül, a rossz süllyesztõbe. A tetszetõs komédiát elõadó színészcsapatot önfeledten ünnepli nézõserege, miközben a színház omladozik köröttük míg végül romjai alá temeti õket... Visszakanyarodva, a szakértõk "szavahihetõségérõl" eszembe jutott egy régi mondás: "Kitalált mesébe mindig keverni kell egy kevés, mindenki által ismert részigazságot is amitõl igaz történetnek vélhetõ az egész."

Kéne, kéne tenni. Nem áll hatáskörömben / hatáskörünkben. A baj az, hogy a klímavédelmi programok nem csökkentik, hanem növelik a CO2 bkibocsátást. A bioszféra védelmi programok pedig nem védik, hanem pusztítják a bioszférát. Nem baj, hajrá ! A tragédia az, hogy nem kellene túl sok mindent csinálni, és még pénzbe sem kerülne : a beavatkozás visszahozná az árát. A tragédia az, hogy a divat(?), vagy pontosabban a propaganda határozza meg az emberek cselekedeteit. Elõfordult környezetemben, hogy a környezetvédelmi hatóság kereste meg a törvényi kiskaput a legnagyobb környezetszennyezõknek. A mezei póóógár meg egye, szívja, fürödjön benne, de azért legyen zõõõd, kapcsolja le a munkahelyen a világítást, hogy be lehessen nevezni a zõõõd munkahely versenyre. Én már többszörös Don Quijote díjas vagyok, többet tenni nem nagyon tudok, legfeljebb hülyét csinálok magamból. Néha már szeretném úgy kívülrõl és felülrõl nézni a világot, ahogy Lord Akela kollega a pókjait. Sajnos ez az életnek nevezett darálógépben nekem nem megy. Lehet, hogy ez is egy testi hibám…
Maximális tisztelettel mindenkinek : Lujó

Egyetértek, a "zöldek" nagyon bután tudnak vélekedni és viselkedni. Végre van már módszer, amellyel ipari méretekben kivonható a széndioxid a légkörbõl. A zöldek fanyalognak: nem megoldott a kivont gáz tárolása... Az atomenergia se jó, mert hiába nem fejleszt széndioxidot a reaktor, a használt fûtõelemek biztonságos tárolása szintén nem megoldott.(Holott jelen pillanatban a fosszilis energiának az atomerõ az egyetlen ütõképes alternatívája). Papíron van klima védelem, a valóságban a légkör széndioxid tartalma nemhogy csökkenne, de növekszik. Valamit mégiscsak tenni kellene!

Igazán megtisztelõ, hogy végigolvastad a privát vélekedéseimet, és még megtisztelõbb, hogy végig is gondoltad azokat. Köszönet érte. Elismerem, eléggé speciális látásmód az enyém, néha magam is kételkedem benne (máskülönben fanatikus volnék).
Tulajdonképp már "el is akartam altatni" a témát, mert bár kapcsolódik a bioszféra kérdéseihez, de lehet, nem mindenkit érdekel, azonkívül úgy látom, sérti néhány fórumtársunk meggyõzõdését. Mégis, írásodban felmerült néhány dolog, amit nem tudok válasz nélkül hagyni.Ígérem, nem szövegelek sokat, megpróbálom lehetõség szerint rövidre fogni a mondandómat.
Elõször is, ki kell jelenteni, hogy az általam feltételezett univerzális intelligencia, bár vannak antropomorf megnyilvánulásai, nem azonos az emberi intellektussal, pszichével. Az emberi intelligencia az elõbbinek speciális esete, erõsen módosult és izolált formája. Nevezhetnénk agy-intelligenciának, vagy célszerszám-intelligenciának. Azt mondod, ha létezne univerzális intelligencia, akkor az embernek nem kéne tanulni, készek lennének az ismeretei. A célszerszám-intelligenciának igenis kell tanulnia, hisz épp a tapasztalásra van specializálva. Azonban van intelligencia, melynek valóban nem kell tanulni.
Elsõ hallásra nagyon furcsa lesz a kijelentésem, mert az ember általában úgy hiszi, személyéhez csupán egy intelligencia köthetõ: a saját intellektusa.
Azonban a testben sajátos, és nagyon tökéletes vegetatív intelligencia mûködik, melyet bízvást tarthatunk közvetlenül az univerzális intelligenciához tartozónak. Legjellegzetesebb képviselõje az immunrendszer. Ez nagyon is emberszerû küzdelmet vív a betolakodó mikrobákkal. Mûködését nehéz máshogy felfognunk, mint a hadseregét vagy a rendõrségét, s az ezen a szemléleten alapuló gondolkodásmód kitûnõen megállja a helyét az elméletben, és a gyakorlatban is. Az immunrendszernek barát-ellenség felismerõ képessége van, a barátot békén hagyja, az ellenséget megtámadja (ha ez a funkció zavart szenved, allergiás és autoimmun kórképekrõl beszélünk).
Az immunsejtek különbözõ funkciókat látnak el, mint a fegyvernemek a hadseregben.Ezek között kommunikáció, precíz együttmûködés van. Demarkációs vonalakat, check pointokat építenek ki, mint az igazi katonák.
A plazmasejtek, melyek az ellenanyagokat termelik, pontosan "tudják", hogy a betolakodott mikrobák ellen ezek közül melyik hatásos, és csak azt választják ki. A baktériumok (melyeknek szintén nincs idegrendszerük) ezzel szemben a "felperzselt föld" taktikáját alkalmazzák.
Hasonlóképpen intelligensen tevékenykedik a máj "vegykonyhája". Az oda nem való vegyületeket lebontja, kiüríthetõ formába hozza, végeredményben eliminálja a szervezetbõl. Minden egyes vegyületre megvannak a megfelelõ módszerei. A legérdekesebb az, ha olyan szintetikus vegyülettel találkozik, mely nem szerepel "evolúciós elõtörténetében", azzal is megbirkózik: "kitalálja" a kiküszöbölés útját-módját. Ebbõl látszik, nem "lélek nélküli" automatizmusról, hanem érzéssel dolgozó, különleges "intelligenciáról" van itt szó.
Ezen intelligens mechanizmusok mûködésének az ember természetesen nincs tudatában, és tudatos értelmével nem is lenne képes "utánuk csinálni", amit tesznek.
Remélem, sikerült megfelelõen demonstrálnom az univerzális intelligencia -a "rendszerintelligencia"- és az emberi intellektus közötti hasonlóságokat és különbségeket.
Van még egy kifejezés egy késõbbi kommentedben, amin megakadt a szemem: az önszervezõ káosz. Nagyon mély meglátás ez véleményem szerint. Én úgy látom, éppen ez a létezés, és a tõle elválaszthatatlan intelligencia lényege: a káosz és a reorganizálás megfelelõ ritmusú váltakozása.

Isten bocsássa meg nekem : ha meghal egy 300 g-os csecsmõ, tragédia az anyának, a családnak. Ha megmarad, LEHET, hogy a társadalomnak és az esetleges utódainak. Ez után megint pol és érint néhány társfórumot.

Azt, hogy ki(k), mit, és milyen érdekekbõl irányítanak, kiket, mivel, hogyan manipuilálnak, megérne egy önálló honlapot.

Zõõõõd dóóóóógok : Ha már az emberiség környezetrombolását, a klímára és a bioszférára gyakorolt (CO2 !!!) hatását vizsgáljuk ::: Én úgy látom, hogy szándékosan nem fordítunk (fordítanak ?) forrást épeszû energiaracionalizálási feladatokra. Szerintem olyasmire kellene jelentõs összegeket fordítani, ahol a megtakarított fosszilis energia / befektetett eszköz maximális. De... Ezek helyett pedig mit támogatnak? Energia fû, energia fûz (közben a szalmát és a kukoricaszárat a földeken hagyják), biodízel, bioetanol (kb. akkora az energia felhasználása a termelésének, mint amit elõállít, a mezõgazdaság támogatásának energia felhasználását figyelembe sem véve), napelemek (csak az ûrtechnikában gazdaságos, soha nem térül meg), talajhõ hõszivattyús fûtés (soha nem térül meg), szélerõmûvek (talán, de nézzük meg a rendelkezésre állást), napkollektor melegvíz elõállítására, fûtés rásegítésre) talán, de nézzük meg a rendelkezésre állást, stb. NEM TÁMOGATOTT MEGFELELÕEN, VAGY EGYÁLTALÁN AZ ENERGIA FOGYASZTÁS CSÖKKENTÉSE : pl. a lakóépületek hõszigetelése, nyílászáró csere, fûtési rendszerek korszerûsítése, folyamatosan üzemelõ energia átalakító berendezések (villanymotorok, szivattyúk, klíma kompresszorok) hatásfok javító cseréje, stb. Saját munkahelyemen nem tudok keresztül erõltetni összességében kb. 20 m Ft-os, általában fél év - két év között megtérülõ beruházásokat, közben soha meg nem térülõ 30 kW-os naperõmûre támogatással együtt 50 - 60 misit fordítanak. Egy jobb képességû középiskolás diák az egész EU teljes zöldenergia programját a négy alapmûvelet és az energia megmaradási törvények ismeretében teljes joggal a tragikomédia kategóriába sorolhatja. Tökéletesen kizártnak tartom, hogy az országokat irányító néhány politikus és szakértõ gárdája közé néhány, a négy alapmûveletet és a megmaradási törvényeket ismerõ ember véletlenül ne keveredjen... Ha pedig már ott vannak, miért nem szólalnak meg ??? Ennyi baromságot szerintem csak tudatosan lehet összehozni, bár Murphy szerint sose keress mindenféle bonyolult magyarázatot arra, amit az emberi hülyeséggel kellõen tudsz indokolni.
Néhány éve Germániában az elmebeteg zöldek sikeresen kampányoltak a "Nálunk az áram nem az
atomerõmûvekbõl, hanem a konnektorból jön" szlogennel. Elérték az új atomerõmûvek létesítésének tilalmát, és a meglevõek törvény szerinti ütemezéssel történõ bezárását. Ezt azért úgy húsz év múlva megnézném... Némi tájékoztatásul : Germániában általánosan használt a 4 deciliter térfogatú 18 kW-os átfolyásos boiler, ami bekapcsolásakor meg sem rezdíti a világítást, mint magyarországon a hûtõgép szokta.

Bocs modik, de inkább a HOMO SAPIENS hatása a klímára fórumba tartozott valna...

Maximális tisztelettel mindenkinek : Lujó

Teljesen igazad van, a "tûzgyújtási tilalom" hasonlatot nagyon találónak érzem. A környezetszennyezés okozta globális felmelegedés ténye, valamint annak mértéke lehet kérdéses, de maga a fizikai effektus, hogy ti. az üvegház gázok a rövidhullámú napsugárzást sokkal inkább engedik befelé, mint a föld hosszú hullámú hõsugárzását kifelé, vitán felül áll. Ez elvileg tényleg hõmérséklet-növekedésre vezet. E tény önmagában elég ahhoz, hogy az országok vezetõit óvatosságra intse. Felelõs politikusok "biztos ami biztos" alapon a szükséges intézkedéseket meg kellene, hogy tegyék, ugyanis a mostani helyzetben, legalább potenciálisan, benne van a szörnyû nagy baj okozása. Olyan bajé, mely a múlt század pusztító háborúival minimum összemérhetõ.
Ennek ellenére az átállás a fosszilis energiahordozókról a "tiszta" energianyerésre kínkeservvel halad, ha halad egyáltalán. Dacára annak, hogy a készletek kimerülésének veszélye bizony fenyeget.
Hogy a világ nagyjai nem bírnak racionálisan eljárni ebben az ügyben, élesen rávilágít az állam és a jogrendszer valódi természetére. A jog és az azon alapuló állam nem az igazság és az erkölcs megnyilvánulási formája, avagy a közjó szolgálata, hanem uralmi eszköz -bizonyos csoport uralkodásának eszköze a többi ember felett. Ez jó esetben stabilitást, társadalmi békét hoz -rossz esetben diktatúrát, gengszterállamot.
A világ nagyjainak jelenleg nem érdekük a kõolaj és földgáz alapú energianyeréssel való szakítás. A profitérdek mindenek fölött áll, az egész civilizált világot ennek a logikája irányítja. Az igazán nagy baj az, hogy a tõke manipulálja a fogyasztást: nem már meglevõ igényeket szolgál ki, hanem az emberek befolyásolása által maga teremt olyan igényeket, melyek kis ráfordítással, nagy haszonnal elégithetõk ki. Amíg ez a helyzet meg nem változik, a mi erõfeszítésünk (pl. én fával fûtök, és mindig lekapcsolom a villanyt a helyiségben, ha kimegyek) csepp lesz a tengerben, és tovább szaporodnak a földgáz fûtésû vidéki házak és a mûanyag zacskók.
Egyetlen reménykeltõ momentum van, nevezetesen, hogy az emberiség válsághelyzetben eddig még mindig fel tudott nõni a feladatához. Ha igazán nagy a baj, tudunk ésszerûen és bátran cselekedni. De könyörgök, ne várjuk meg, míg a helyzet kényszerít minket, drasztikusan és irgalmatlanul, a helyes lépések megtételére!

Minderrõl a tûzben elhamvadó és tûzbõl újjászületõ fõnix meséje jutott eszembe. Az emberiséget a tûz emelte fel, reméljük hogy újjászületéséhez soha nem kell a fõnix útjára lépnie

Hari én is hallottam/olvastam az elfogadhatóan indokolt higgadt ellenvéleményekrõl. Mint mindig az igazság itt is valahol középúton lehet azaz nincs még a nyakunkon a baj, de ismereteink szerint minden feltétel megvan hozzá és egy ma még talán ismeretlen jelentéktelen esemény esetleg mégis beindíthatja.
Igazad van, nem tudhatjuk pontosan, mivel alapvetõ probléma hogy manapság annyira lejáratták a tájékoztatást az egymással rivalizáló érdekkörök lefizetett, a tényeket ügyesen csoportosítva harsogó ellenszónokai hogy lassan annak sincs hitele aki tényleg igazat mond... [esõ] A felmelegedést a nyári tûzgyújtási tilalmakhoz hasonlóan kellene kezelni lelkiismeretes minden érdekkörtõl távol álló pártatlan tudósok ellenõrzése mellett (intõ példa az emlékezetes vakcina). Túlságosan a fosszilis energiára alapozva rendeztük be a földi létet, kezdve az elkényelmesedett átlagpolgár életvitelétõl, a szállítás-közlekedés-kereskedelem kapacitásnövelésén át (autók, kamionok, repülõk sokasága) a hadseregek energiazabáló arzenáljáig. Ezt máról holnapra megváltoztatni NEM LEHET legfeljebb apránként csökkenteni míg kiváltják más eszközökkel. Hóban esõben szélviharban is kerékpáron járok, nem olyan rettenetes (igaz felelõtlen autósok miatt olykor életveszélyes) pedig ott áll a gázüzemû merci a garázsban. Nem kellemes egyetlen tetõtéri szobát fûtve 16-18°-ban élni (a konyhában elgémberednek ujjaim a lenti 3-4°C-ban) de ezzel leszorítottam fogyasztásom 1kW/óra áramfelvételre és mindenképpen kialakítok napelemes energiaellátást fiaim segítségével. Egy férfi tûrõképessége határáig azt tesz magával amit akar, ám asszonyt-kisgyereket kitenni ilyesminek nem lehet, tehát KELL a megújuló, környezetét nem terhelõ alternatív energia (ezzel is csökkentve a leselkedõ globális felmelegedés veszélyét). Rendben, feltételezzük hogy mégsem következik be a globális felmelegedés DE az energiaválság akkor is beköszönt idõvel és az emberiség zöme rákényszerül a megszorításokra. A globális felmelegedés vitatható DE az energiaválság a lelõhelyek kimerülésével lassan de biztosan közeleg amire idejében fel kell(ene) készülni (akár egy átlagember "hóvégén"). Változtatni kell, nehéz lesz de nem nehezebb mint egy fegyvergyártó üzemet átállítani hétköznapi eszközök gyártására. A változást megnehezítik a jelenlegi helyzetet kiszolgáló/kihasználó érdekkörök akik "ebbõl élnek", az elkényelmesedett emberi életvitel, nem mellesleg az éjjel-nappal készenlétben álló hadseregek energiaigénye is. A filmben elhangzik egy érdekes mondat: a diktatúrát, kommunizmust, demokráciát felváltotta a "fogyasztói társadalom" mely terjed a hamis illúziókat keltõ reklámok hatására szerte a Földön. A megszólaló afrikai diáklány halászattal (és olaj viszonteladásával viszonteladónak, ez se jó hogy a világon mindenhol fellelhetõ láncolt viszonteladás is az átlagemberre nehezedik: az olcsón megvett árut nemegyszer le se rakodják hanem továbbküldik újabb viszonteladónak, közben mindenki ráteszi a maga hasznát a hétköznapi vásárló "meg csak néz" mennyibe kerül amíg a kufárok láncolatán keresztül hozzájut szükségletéhez) próbálja elõteremteni költségeit hogy tanulhasson, mert szeretne "nyugati" módon élni. Bioszférában említésre méltó a kifogott halakat mosószerrel kell lemosnia hogy ehetõk legyenek valami nincs rendjén. A globális felmelegedésrõl közvetlen információnk nincs, csak elméletileg tudjuk amit "sztereóban" mondanak nekünk (az LGT "Szól a rádió" nóta sorai jól idevágnak: ...a két oldalról egy idõben más-más hallható. A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép, ha középen ülsz és jól figyelsz már teljesebb a kép) és gyakorlatilag tapasztalunk az idõjárás szokatlan változásaiban. Az idõszakos tûzgyújtási tilalomhoz hasonlóan ügyelni kellene a globális felmelegedés leselkedõ veszélyeire is, ne utólag kapkodjunk amikor itt a baj mely szegényt-gazdagot egyaránt utolér. A magyarázkodás sohasem pótolja a CSELEKVÉST csak késlelteti azt míg bekövetkezik a baj melynek rendbetétele általában sokkal nagyobb ráfordítást igényel mint az odafigyelõ megelõzés (pld. árvízvédelem elhanyagolása vagy a vörösiszap tragédia). Bibliai hasonlattal élve, ideje a "tékozló fiú megtérésének" avagy inkább "egyszer élünk utánunk a vízözön", oldják meg leszármazottaink? Az ivóvíz szintén közelgõ problémáját már nem is említem (a lentebb csatolt filmben már panaszkodnak)...

Na igen...
....
Remek emberek voltak!

Hari, még játszani se kell a tûzzel ahhoz, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Nagyjából csak rövidebbet lehet húzni...

Itt hangzik el az ominózus mondat: Link

A Pinatubo-n az õ filmjeiknek köszönhetõen volt sikeres az evakuálás, azokat mutatták be a kis falvakban, s így mutatták meg az embereknek, hogy mi vár rájuk, ha nem költöznek. ÉLetek sok tízezrét mentették meg...

Lehet lehûlés lesz, én ilyen verziót is hallottam. Szóval nem lehet tudni.
De már a kutatók nagy része is inkább klímaváltozásnak nevezi, mint felmelegedésnek.

Kicsik vagyunk mi emberek. Én úgy gondolom, hogy a természetet nem lehet legyõzni; akárhogy is lesz, mi fogjuk húzni a rövidebbet, ha "játszunk a tûzzel". Annak ára lesz.

Ezek után a számszerûsített 24 év sem hagyott nyugodni (az említett filmet rég láttam teljes egészében)
Ezért utánanéztem, nem 24 hanem 23 év, legalábbis ennyit említ Maurice Krafft a halála elõtti napon.
Idézve kijelentését: "I am never afraid because I have seen so much eruptions in 23 years that even if I die tomorrow, I dont care"
"Soha nem félek, annyi erupciós jelenséget láttam 23 év alatt, ha holnap meghalok, engem nem érdekel" Kijelentése épp az õ és felesége halála elõtti napon forgatott felvételen hangzott el...
"Katia és Maurice Krafft (French volcanologists who died in a pyroclastic flow on Mount Unzen, in Japan, on June 3, 1991. ~ Francia vulkanológusok, akik életüket vesztették egy piroklasztikus áradatban..." "The Kraffts were known for being pioneers in filming, photographing and recording volcanoes ~ A pár ismert volt arról hogy [haroun tazieffhez hasonlóan [i] (Találkozás az ördöggel) [i] ] úttörõk voltak a vulkánok filmezésében, fényképezésében"
Kicsit vidámabb videó róluk Link

Noli igazad van, a lahar az iszapáradat. Hibáztam mert kapkodtam
Az utószerkesztési idõ lejárta után én is láttam, de nem korrigáltam mert mondókám lényegét nem érintette, csupán megemlített példa volt a váratlan irányból érkezõ eseményre.
Ma is fel tudom idézni magamban a filmkockákat amint a szürkés tömeg elõtör és egyre közeledik a megfigyelõhöz aki több évtizedes tapasztalata birtokában biztos volt dolgában hogy nem éri el megfigyelõhelyét. A lahar "csak" betemette/elsodorta volna és belefullad.
Piroklasztikus ár (vulkánkitörést követõ gyorsan áramló, forró gáz, hamu, izzó kõzettörmelék és egy hamuval keveredõ sárfolyam) látható a videón, az odaérkezõ perzselõ felhõ magas hõmérsékletével szinte szénné égette a kutatót oly gyorsan hogy arcvonásai is felismerhetõek maradtak.
Láttam, kapkodtam, nem korrigáltam- helyette most több sorban magyarázkodhatok DE mondanivalóm lényegét nem változtatta - nem lehetünk elbizakodottak
Akit megzavartam vele, elnézést nem volt szándékos, elismerem, lustaságból nem korrigáltam pedig láttam (talán elhiszitek, a vonatkozó alapfogalmakat azért ismerem) Az említett videó Link

Nem lahar volt, hanem piroklasztár. A lahar sárfolyam, míg ez egy többszáz fokos gáz-hamu-törmelékfelhõ, ami akár 150-300 km/h sebességgel is száguldhat lefelé egy hegyoldalon. Maurice Krafft a halála elõtti napon nyilatkozta, hogy egyáltalán nem bánná, ha meghalna egy vulkánon. Sikerült neki...

Rágyújtva a pipára, frissen lefõtt kávét kortyolgatva egy féltréfás gondolat nyomakodott elõ kvarkos hasonlatodról:
Információ akkor születik ha arra igény van és ezért valamit megvizsgálunk.
Nem szükséges hozzá anyag SEM, maga SEMMI is hordoz információt számunkra - azt hogy ott SEMMI NINCS avagy kissé megcifrázva - ott a SEMMI van elvégre matematikailag az üres halmaz is halmaz, még tartalma is van- önmagát tartalmazza Tovább megyek az információ hiánya is információ arról hogy nincs információ Bocs ez csak olyan "reggeli agymenés" volt
A lentebb ajánlott filmet illetõen nem vagyok tagja semmilyen zöld, kék, stb. szervezetnek (tisztelet a kivételnek, nagyrészt lobby- vagy politikai célokra használják õket). A Metnet nyitott erre külön fórumot, de én a Bioszféra, Légköroptika, Csillagászat "szentháromságot" látogatom az adatközlés mellett. Tehát nem "zöldkampány" csak jeleztem, engem megfogott a film. Természetesen minden negatív eseményt tetszõlegesen lehet lélektanilag hatásosan elrendezni, várható tragédiába torkolló folyamatként összekapcsolva õket, ezen alapul minden tömegmanipuláció évezredek óta. De ezek a viták (szerintem) olyanok, amikor tûzveszélyrõl vitatkoznak, ahelyett hogy felkészülnének egy ESETLEGES tûzvészre. Távolabbi hasonlattal: földrengések voltak és lesznek. A katasztrofális méretû földrengések szerencsénkre nem túl gyakoriak, mégis lehetõleg földrengésálló épületeket építenek ott ahol gyakoribb a szeizmikus tevékenység. A vulkánok "közelkörzetében" csak saját felelõsségükre engedik letelepedni az embereket. A földi életre veszélyes aszteroidabecsapódás sem túl gyakori, mégis készülnek rá. A felmelegedést kiváltó veszélyforrások is léteznek és a meteorológiából köztudott a körülmények összejátszásával "akár egy lepke szárnycsapása tomboló vihart kelhet" Persze erre felkészülni csak a világ gyökeres felforgatásával lehetne, ami túl sok érdeket sért kezdve az átlagember életvitelétõl a fosszilis energiára épült iparig. Önkéntelen a párhuzam egy vulkánkitörést végig követõ filmmel. Nem felejtem el, egy idõs házaspárt megszólalt a filmben, megtagadták az evakuálást - õk maradnak, hátha túlélik. Nem élték túl (akár az a kutató házaspár akik 24 évig szerencsésen tanulmányozták a vulkánokat, ismereteik birtokában tudni vélték mit tegyenek, ezért biztonságban érezték magukat míg egy nem várt irányból elõtörõ lahar kioltotta életüket)[i]. A globális felmelegedés is hasonlóan lehetséges veszély mely igaz, sok tényezõbõl állhat össze de nem kellene megvárni összeállásukat és majd csak akkor kapkodni amikor már emberek pusztulnak tömegesen... Rendben, ne riogjunk de ne is becsüljük le ezt a veszélyt SE. További párhuzam ötlött fel - senki nem várta az emberek százezreit megölõ pusztító cunamit, holott a szeizmikus és földrajzi adottságok ismeretében elméletileg várható volt bekövetkezése. Az emberiség és felelõs vezetõi a "szerencsére játszanak" de senkinek sincs örökké szerencséje Az emberiség ma még olyan mint a kisgyerek, akinek fogalma sincs a létét fenyegetõ reális veszélyekrõl...

Noli, korrekt válasz most nem is boncolgatom Eredetileg más szemszögbõl néztem- (szerintem) az Univerzumban általában, és közelebbrõl a földi élõvilágban minden folyamat az elemi részecskék spontán bekövetkezõ konfliktusaiban dõl el miközben magasabb energiaszintrõl alacsonyabbra igyekeznek, ennek során a rendszer minden eleme a legkisebbtõl a legnagyobbig "keresi a helyét", sorozatos ütközésekben pusztulva-újjászületve-alkalmazkodva alakítja a világot. Sokaságuk miatt követhetetlen kaotikus folyamatokban összegzõdnek (egyébként elemenként jól követhetõ) hatásaik és a végeredményt a legnagyobb valószínûséggel bekövetkezõ véletlen formálja
De most filmet néztem Mosolygok, bár nem vidám, sõt majdhogynem szörnyû, mégis minden Bioszférásnak ajánlom megnézésre: A hülyeség kora (The Age of Stupid) Link
Rövid kivonata: A film 2055-ben egy pusztulásra ítélt világban játszódik. "Miért nem mentettük meg otthonunkat, a Földet, ameddig még lehetett?" - teszi fel a kérdést a fõszereplõ, egy idõs történész számára már archív, 2008-as filmfelvételek nézegetése közben. Az archív felvételeken olyan, ma élõ húsvér személyek története elevenedik meg, akik bár a világ különbözõ pontjain élnek, mégis ugyanúgy szenvednek a klímaváltozás globális hatásaitól.
Sok megállapítása súlyos és (szerintem) egyáltalán nem túldramatizált. A 2008-ban megszólaló (valódi) riportalanyok elbeszélései egyszerûek/tárgyilagosak, semmi hatásvadászat nincs a filmben, mégis érzékelhetõ: az emberiségnek és vezetõinek változtatni KELL ameddig még lehet...
A Kathrina hurrikánt átélõ szemtanú mondta: "Farkasszemet nézel az anyatermészettel aki általában elég jóindulatú. Aztán egyszer csak kinevet módszeresen, könyörtelenül. Ott áll veled szemben és kihív. Kihív: Gyerünk, elõ a legjobb fegyvereddel, táncoljunk!".
Nem kommentálom, érthetõ világos mélyen elgondolkodtató. Akinek van kedve és ideje inkább nézze meg (1:30)

Persze, egyiknek se sikerült volna egyedül, de az ember nem is magányos állat. Az egész viselkedésünk, ösztöneink mind társas lényként határoznak meg minket. A szoftveres rész az ösztönökben, a viselkedésminták beégetett csíráiban van. A társas mivoltunk a leglényegesebb e szempontból!
Nézd meg, milyen állatok a háziállataink!Csupa olyan társas lény, ahol az ember átvette az állat természetes csoportjában (falkában, nyájban, nagycsaládban) azt a szerepet, amit a csoport vezetõje jelentett. Kutya, birka, kecske, marha, tyúk, stb. Egyik se magányos lény. A macska félig-meddig az, de õt nem is sorolhatjuk a szokványos háziállatok közé szerintem, mert az õ esetében nem az ember trükközik az állattal, hanem az állat velünk :-)
A saját szociális szoftverünk határolja be a lehetõségeinket is! Még a betegségeinket is! (a fertõzéseink csak csoportban tudnak "életben maradni" és terjedni, a pszichoszomatikus nyavalyáink a csoportban elfoglalt helyünk és az ebbõl alkotott énképünk hatására alakulnak ki, stb.) Ha nem volna bennünk a társainkkal azonosulni vágyó és velük együttmûködést célzó ösztön, akkor sehol se lennénk. A felhalmozott tudásunk sem egyéni, hanem csoportos tudás. Az összes túlélési stratégiánk arra alapul, hogy nem egyedül kell túlélnünk. Persze, fizikailag lehet egyedül is, csak ezzel elveszítjük azt, amiért emberek vagyunk. Nem adjuk át másoknak az emberi voltunkat.
A szoftver az ösztönökben van, ami persze hardveres irányítás alatt fut. Ez az ember esetében lényegesen bonyolultabb, mint a biogépeknél, amit az animációd is jelez. De mondjuk az már modellezhetõ (sikeresen) így, hogy egy hangyacsapat útja miként válik a fészek meg az élelemforrás vagy egy másik fészek közt a lehetõ legrövidebbé ( Link ) azon iszonyúan egyszerû elvek alapján, hogy 1, a hangya önállóan elindul kaját keresni (éhes) 2, a hangyák szagnyomokat hagynak maguk után minden úton (oda és vissza is) 3, a hangyák követik egymás szagnyomait (amerre a legtöbb szagnyom van - kaja megtalálva, fészekbe behordva), arra fog menni a legtöbb hangya. Hasonló egyszerû elven mûködnek a halrajok vagy madárcsapatok szinkronizált, együttes mozgásai, ami rendkívül összehangolt és bonyolult dolognak tûnik, azon alapul, hogy az egyed két-három szomszédját figyelve alakítja a saját röptét, úszási mintáját, stb. Ahogy a Te biogéped esetében is szoftveres irányítás az, hogy vonzó vagy taszító hatás áll fenn két egyed közt s ennek megfelelõen alakul ki bonyolultnak tûnõ, fraktálszerû mintázat. Eléggé elmossa a határokat, hogy minek is lehet tekinteni egy "ösztönt" adott esetben, s bejön a képbe, hogy az anyag-információ konvertibilitás milyen szerepet képvisel ebben a játékban, amit univerzumnak hívunk... Hiszen MINDEN anyag hordoz magában információt egészen az általunk ma ismert legalacsonyabb anyagi szintig. Át lehet billenni abba a filozófiai találgatásba is akár, hogy nem nevezhetjük-e magát az anyagot egy speciális információ-csomósodásnak? Hisz egy kvark is hordoz fizikai tulajdonságokat (információt), ami meghatározza azt, hogy miként mutatkozik meg számunkra anyag képében...Na de ez már nagyon messzi mutat a biológia itt tárgyalt dolgaitól.

Noli az a "szoftveres dolog" lehet életösztön és kíváncsiság, emellett szerintem nem elhanyagolható hogy látni látták a társaikat és a többi embert. Viszont, ha ráadásul vak is akkor ki tudja miként érzékeli/éli át a világot csak szagok és tapintási ingerek révén. De türelmes segítõvel hihetetlen dolgokra lehet képes az ilyen ember is ha van társa, ahogy a süket és vak dr. Helen Keller (USA) pusztán tapintás segítségével megtanult beszélni, eljutott a doktori fokozatig, sõt könyveket is írt egészséges társnõje segítségével aki tenyerébe "írt" jeleket ujjaival.
(A technikákat nem részletezem, beszédtanulás ajaktapintással, gépírás vakon) A lényeg legyen egy társ, külsõ segítség nélkül elmerült volna belsõ világában.
A rendezõdésre egy kis életjáték példa, bocs a minõségért mobillal vettem fel a laptopról. Egyetlen alakzat robbanásszerûen gyarapodik, stabil csoportok igyekeznek kialakulni ütközésekben formálódva. Az ütközések véletlenek, mert minden egyes elem egy és ugyanazon, a rendszerre vonatkozó törvényt követi ezért saját "belsõ törvényei" szerint viselkedik/fejlõdik mozgásában csoportokat létrehozó fejlõdésében, más csoportokkal ütközve/formálódva míg eljut a stabilitásig. Szerintem nem rossz hasonlat a káosz "önrendezõdésére". Az már elgondolkodtató miért épp egy adott törvényszerûség érvényes egy adott "élettérben" (pld. "nálunk" azonos elõjelû töltések taszítják egymást) melyet akár "univerzális intelligenciának" vagy "eleve elrendeltetésnek" is nevezhetnénk felfogás szerint. A rendszer minden eleme ugyanazon törvénynek engedelmeskedve kaotikus konfliktusokban keresi a helyét, ennek során elemek pusztulnak el és születnek, újabb és és újabb alakzatokat formálva melyek addig ütköznek míg többet nem ütköznek, stabil helyzet alakul ki

Az Univerzum mindennapjai, mikro- és makrovilág, az emberi élet teljesen hasonló szerintem- ütközés, alkalmazkodás vagy pusztulás. A minden egyes elemre vonatkozó ugyanazon belsõ törvényen elgondolkodhatunk de (én) úgy vélem, ez nem intelligencia, az adott Univerzumban érvényes fizikai hatás Ha tényleg léteznek más Univerzumok is, lehet hogy ott a mieinktõl gyökeresen eltérõ "belsõ törvények" vannak (pld. az okozat megelõzi az okot, a "az idõ filmje visszafelé pereg") de az ütközéseket ott is a VÉLETLEN vezérli, bár a véletlen tulajdonképpen nem véletlen, csupán a szabályos folyamatok kaotikusan, elemenként követhetetlenül kavarodnak. Az ütközések "megjósolhatóak" lennének ha lenne elegendõ információnk és elegendõ idõ feldolgozásukra Gondoljatok bele, ha kétmilliárd év múlva ideér az Andromeda köd és ütközik Galaxisunkkal, abból micsoda kaotikus kavarodás lesz
A végeredmény kiszámítható az ismert fizikai törvényekkel, dehát sokmilliárd csillagra kissé idõigényes...

Egy apróságot fûzök hozzá. Valamelyik latin-amerikai országban egy totálisan süketnéma gyerekeknek fenntartott intézményben spontán kialakítottak a gyerekek maguknak jelnyelvet. Egyik gyerek se volt soha olyan környezetben, ahol ezt tanulhatta vagy elleshette volna, a legtöbb csecsemõként került be, de aki késõbb, az is 1-2 évesen. Amikor kialakult a jelnyelvük, onnantõl fogva átadták egymásnak, fejlesztették, finomították, ahogy bármilyen nyelvvel teszi az ember a saját fejlõdése során, vagy ahogy a pidgin nyelvek fejlõdnek. Igazából csak azért mondtam, mert a pucér hardveren kívül van benn valami szoftveres dolog is, ami persze csak adott hatásra tör felszínre.

Elnézést kollegák, pár napot kihagytam, most olvasgatok vissza van pár jó téma, fogok írni mint az íródeák
Thermometer elismerésem, szép átgondolt okfejtés, világos kifejtés érthetõ szavakkal, simán kapcsolódnak a logikai láncszemek - és elismerésemben nem bujkál semmilyen lappangó irónia. Kerek, egész, jól átgondolt. DE... a "szokásos" DE... (hangsúlyozom, egyéni-) véleményem szerint, nem létezik univerzális intelligencia. Ellenben létezik beilleszkedési-alkalmazkodási kényszer az elemi részecskéktõl kezdve a makrovilágig, melyben (tudomásunk szerint) az ember képes a legmagasabb intelligenciára (alkalmazkodóképességre, ismeretszerzésre, ismeretek megfelelõ alkalmazására, szükség szerint információhalmazok csoportosításával új egyedi információkat - felismeréseket/felfedezéseket létrehozni reális és virtuális térben egyaránt). Ha tetszik, az antropocentrikus szemlélettel szemben az enyém "kiber- és káoszcentrikus" Szükségesnek tartom megemlíteni, ha egy elszigetelt "magányosan lézengõ" részecske nem kerül kölcsönhatásba egy másikkal, számunkra nem is létezik, holott létezik csak nem adott magáról "életjelt" mert nem került konfliktusba-kölcsönhatásba semmivel. Ha kölcsönhatásba kerül, pályája esetleg szerkezete, alapvetõ tulajdonságai megváltoznak a környezet követelményei szerint, különben elpusztul, környezete felmorzsolja (lényegében kiszelektálódik).
Nem huzakodom, csupán vélemény: ha létezne univerzális intelligencia, az embereknek nem is kellene tanulni. Egy újszülött nem lát és nem hall, csupán "szenzoraival" érzékel fényt és hangrezgéseket de még nem képes formát és hangot azonosítani. A felismerõképességet szüleitõl, tanáraitól, nevelõitõl tanulja meg egészen az elvont gondolatok logikus elemzéséig. Megállapításod: "Meglátásom szerint nem az egyed fejleszti ki magában a szellemi funkciókat, ellenkezõleg: az csak részesül valamiféle eleve meglevõ, nagy univerzális intelligenciából" teljesen igaz, csak (szerintem) "nem úgy". Egyedül valóban képtelen kifejleszteni magában a szellemi funkciókat, de fejlõdésében nem univerzális intelligencia segíti, mert élete során fejlõdve (olykor konfliktusok sorozatában) másoktól tanulja meg mindazt ami képessé teszi az önfenntartásra, fennmaradásra. Jellegzetes példái a "dzsungelgyerekek", akiket kutyák, farkasok "neveltek". Beszélni nem tudnak, viselkedésük fõbb jegyeit az állatoktól veszik át. Egy újszülött idegrendszere olyan mint az operációs rendszer nélküli számítógép, bekapcsolod, elindul a hûtõventillátor és nem történik semmi más, még a monitor is sötét. Ha telepíted az operációs rendszert, már képes kommunikálni, ha tetszik, együttmûködni az operációs rendszer nyújtotta lehetõségek keretein belül. A rovarok ilyen szempontból nagy elõnnyel indulnak mert génjeikben örökölték az "operációs rendszert", a fajtájuk fennmaradásához szükséges viselkedésmintát (én ezért neveztem õket korábban "biorobotoknak" de tiszteljük a "szerves alapú életet"- nevezzük élõlénynek õket) de itt meg is állnak amennyiben elégséges életben maradásukhoz. Ha a környezeti változások igénylik, õk is változnak de nem tudatosan hanem "célfeladatra" szelektálódással (többnyire apró génhiba folytán) "átírva programjukat" - amelyik nem képes változtatni, elpusztul, kihullik a rendszerbõl. Az ember képes tudatosan változni a megváltozott helyzethez alkalmazkodva. Viszont, ha egy embert teljesen elszigetelünk a világtól, tudata beszûkül, ismeretei elvesznek, olyik még beszélni is elfelejt vagy meghibban. Ha létezne a világmindenséget átható univerzális intelligencia, ilyesmi sose történhetne meg. Nem akarok nagyon elszaladni a filóval, sok gondolat lenne még hozzáfûzhetõ. Korábban fejtegettem, hogy (szerintem) a világot makro-és mikroszinten egyaránt (leginkább mikroszinten mert a makrorendszerek is együttmûködésre szervezõdött/szelektálódott mikroelemek halmazából épülnek fel - amíg ezt a sort olvassuk, sok-sok neuron véletlenszerû párhuzamos kapcsolódásokban keresi és azonosítja az érzékelt jeleket a korábban eltárolt információkkal, agyunkban a neuronok mûködtetéséhez szükséges vegyi reakciókban ionok cserélnek helyet, az információátvitelre elektromos impulzusok keringenek az idegpályákon) a magasabb-alacsonyabb energiaszintek különbsége és VÉLETLEN események irányítják sorozatos ütközések konfliktusok során melyben a vizsgált "elem" vagy felmorzsolódik vagy "túléli" és beilleszkedik. A tapasztalat szerint a világban/földi létben/Univerzumban uralkodó káoszban a Véletlen teremt rendet, mely ha "szerencsésen kapóra jön" (azaz úgy alakulnak a feltételek hogy életben marad a rendszer mely pontosan ezt igényli) hajlamosak vagyunk valamiféle "vezérlõ" univerzális intelligenciának vélni Szerintem ez akkor lenne igaz, ha az egész Univerzumunk egy óriási PC lenne, melynek adatforgalmát valamiféle elõre programozott központi processzor irányítja Vannak vélekedések, de a fizikai valóságban eddig csak annyi derült ki hogy céltalanul cikázó elemi részecskék véletlenül bekövetkezõ mikroszintû kölcsönhatásai mûködtetik az egész óriási komplexumot, a legnagyobb értékrendû valószínûségnek megfelelõen - ideértve a Napot, a földi életet vírustól a bálnákig, és a mindezt felismerõ, fennmaradása érdekében megtanuló/rendszerezõ kéttenyérnyi emberi agyat is mely bonyolultságát tekintve vetekszik az óriási Univerzum komplexitásával. De ez csak az én véleményem, nem szentírás

Imádom ezeket a polémiákat! Az antropocentrikus látásmódról annyit, hogy az valószínûleg "bocsánatos bûn", hiszen mindannyian hajlamosak vagyunk rá. Még akkor is magunkból indulunk ki, ha erõvel próbálunk objektivek maradni -ez egyszerûen nem lehet másként. Gondolj arra, hogy a teljesen objektívnek gondolt egzakt tudományok is mennyire az ember mindennapi tevékenységébõl nõttek ki, mennyire a "testünkre szabottak."
Másrészrõl tényleg van antropomorfia a természetben is. Ha -ahogy nagyon helyesen állítod- az ember a természet tartozéka, abból nõ ki, akkor valamiféle "elõzményeinek" is kell lennie az élõk és az élettelenek világában.
A "lélekrõl" annyit, hogy én sose beszéltem ilyesmirõl. Anyagtól független lélek nem létezik. Olyan csacsiság meg végképp nem jutott eszembe, hogy az embernek van lelke, de a többi élõlénynek nincs.
Azért az tagadhatatlan, hogy az ember nagyon sok másnál potensebb ágens ezen a világon. Semmi más "állat" nem képes így átalakítani a föld arculatát. Hogy ez jó, vagy nem jó -az kérdés.
Persza az igaz, potenciája nem jelent rangosabb mivoltot, az meg, hogy eltûnik-e, mint a trilobiták? -valószínû, de korántsem biztos.

Ezzel a felfogással a legnagyobb baj nem az, hogy valamiféle természetfelettit feltételez, hanem az, hogy ismét csak egy antropocentrikus látásmód. A legfontosabb az lenne, ha végre mindenki megértené, hogy semmivel se vagyunk fontosabbak a világban, mint egy fóka bélbaktériuma. Nincs szükség lélekre egy más élõlényekkel egyenrangú léthez. A fontos az, hogy egy egész részei vagyunk mi is, némelyeknél nagyobb, némelyeknél kisebb erõvel bírunk arra, hogy befolyásoljuk a környezetünket. Semmi de semmi szerepünk nincs, egy szép napon eltûnünk, mint a trilobiták.

Érdekes, hogy szinte mindenki, akinek felvetettem ezt a kérdést, hozzád hasonlóan számtanilag cáfolta meg hipotézisemet. Ha szó szerint vesszük a lélekvándorlást, ti. hogy az identikus tudat (lélek) csak leveti a régi testet és felveszi az újat, akkor természetesen igazad van.
A helyzet az, hogy nagyon nehezen tudja az ember függetleníteni magát megszokott szemléletmódjától. A tudatot az egyed tartozékának véljük -ahogy Jung, a pszichiáter írja egy helyen: a nyugati civilizáció polgára a tudatot az éntudattal azonosítja.
Mindaddig, míg több fogalmunk nem lesz a tudat és az egyediség mibenlétérõl (egyelõre tudásunk e tekintetben gyerekcipõben jár, ezek még mindig a legnagyobb talányok) addig nem sok mindent mondhatunk arról, hogy hányszor élünk a földön, mi volt születésünk elõtt, s mi lesz halálunk után.
Mindenesetre a materialista "tuti" vélemény, miszerint a tudat, a szellemi funkciók az agymûködésnek, mint szervmûködésnek a termékei - tehát az idegsejtek pusztulásával ezek is megszûnnek, túlságosan kézenfekvõnek, "pofonegyszerûnek" tûnik a számomra. A valóság feltehetõleg sokkal bonyolultabb és más.
Az tagadhatatlan, hogy a tudati funkciók szervesen összefüggnek az agytevékenységgel: neurofiziológiai és neuropathológiai tények bizonyítják ezt. De azt a következtetést, hogy "ahol nincs idegrendszer, nincs szellemi funkció" levonni ebbõl mégsem lehet. Hisz gondoljunk csak a nagyon intelligensen tevékenykedõ immunrendszerre, vagy a cél és okszerûen "viselkedõ" növényekre -egyik esetben sem beszélhetünk idegrendszerrõl.
Meglátásom szerint nem az egyed fejleszti ki magában a szellemi funkciókat, ellenkezõleg: az csak részesül valamiféle eleve meglevõ, nagy univerzális intelligenciából. Mikor ezt leírom, természetesen nem a kereszténység (és a hozzá hasonló monoteizmusok) "big bácsi" szerû Istenére gondolok, aki személy, mindenhol ott van (vagy inkább sehol?), láthatatlan, de mindent lát. Ebben az értelemben az univerzális intelligencia nem isten, hanem rendszerintelligencia. Hasonló a méhkaptár viselkedéséhez: a méhek sokasága elképesztõ bölcsességrõl tanúságot téve tevékenykedik, míg az "egyedi" méh szánalmasan ostaba. Az univerzum kiragadott elemei önmagukban nem intelligensek, összességük azonban igen.
Az univerzális intelligencia õseredeti, elválaszthatatlan tulajdonsága a létezésnek, akárcsak az energiakvantumok (vagy még õsibb). Az emberi "agyintelligencia" ezen általános intelligenciának speciális megnyilvánulási formája. Az agy nem szüli a tudatot, csak módosítja azt. Az agy "célszerszám", ami lehetõvé teszi a szokásos és specifikus emberi tevékenységet, de ezt a célszerszámot az általános intelligencia "tartja a kezében".
Még annyit, hogy a célszerszám jelleghez hozzátartozik egy bizonyos mértékû szeparáltság az univerzális intelligenciától. Az agyintelligenciának opponálhatónak kell lennie a világgal.
A szeparációt az agy végzi, ha ez zavart szenved, lehetetlenné válik a normális gondolkodás: pszichózis (skizofrénia) áll elõ.
Tekintve a szeparációt, már érthetõ a tudat látszólag abszolút izolált volta az egyes emberekben holott ezek anatómiai, fiziológiai szempontból lényegében egyformák.
Fentiekbõl következõen az egyéniség, egyediség voltaképpen relatív annak ellenére, hogy abszolútnak látszik.
Ezek azok a meggondolások, amelyek miatt én az általad említett ellentmondást nem látom, ill. nem tartom felodhatatlannak.

Példának szemelvény a Hangoskönyvtárból: Biblia - Teremtés Könyve Link (Elsõ fejezet) A Firefox automatikusan megnyitja ha van telepített MP3 lejátszó

Nem kötözködési szándék Logikailag kissé ellentmondani látszik az újjászületés körforgásának a gyakorlati élet, a "népességrobbanás". Úgy vélem, ha létezne halál-újjászületés körforgás, a népesség létszáma nagyjából egyensúlyban maradna. De ez sem bizonyos, mert egyszerû számítás beárnyékolja. A hindu szemlélet szerint ki hogy élt, olyan testben születik újjá (disznó lesz vagy féreg) de állati testbe kerülve fogyna az emberként újjászületettek létszáma. Ugyancsak "elvesznek lelkek" amikor valaki életvitele megérdemelt jutalmaként sorozatosan emberként születik újjá és a minden egyes létezésében megvilágosodásra törekedik bódhiszattvaként (akik minden érzõ lény üdvéért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek.) egy ciklusszám után nem születik újjá hanem halála után a mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát. Miután eggyel kevesebb lélek "keres testet" ezzel is csökkenti az élõlények (emberek vagy állatok) lélekszámát. A keresztény (és a hozzá hasonló elemekre épülõ, de más egyistenhitû vallásokban) szemléletnél nincs ilyen (logikai) probléma. Az ilyen vallások megengedik a földi túlszaporodást, az adott vallás Mennyországa és Pokla gyarapodik lelkekkel. Már Napóleon is gondolkodott ezen, végül a temetõk kapuján átíratta a "Feltámadunk!" szót "A halál örökös álom" feliratra. Majd megtudjuk HA létezik "odaát". Esendõ emberi vélekedéseink vannak, de ismereteink nincsenek mert még senki nem jött vissza onnan. Kísérteteket említenek, de "purgatóriumból visszatért" megtérésre intõ lelkeket több évszázada nem. Szerintem a kísértethistóriákba nem érdemes elmélyedni. (Több könyvem van róluk, átolvastam, megítélésem szerint nagyrészt fantazmagóriák. Cáfolatáig vagy bizonyításáig egy dolgot találok esetlegesen elfogadhatónak a "biolenyomatot". Az elmélet szerint minden élõlény hátrahagy ilyesmit szilárd tárgyakon környezetében fõleg krízishelyzetbe kerülve, DE ez olyan mint egy videofelvétel, a kísértet nem kommunikál hanem gépiesen "jön-megy" mint a filmeken. Állítólag egyes túlfeszített idegrendszerû, finomabban szólva érzékeny emberek láthatják esetleg a jelenséget.)
Létezik túlvilág vagy se, Mikszáth Kálmán véleményét idézem:
"- Hát abszolút nem hiszesz semmiféle másvilágot? - faggatta Dõry, akit meglehetõsen mulattatott a doktor elevensége.
- Nem én, míg egy olyan emberrel nem beszélek, aki már volt benne. De olyat még senki se látott. Még a Jézus se járt azóta a földön, amióta a sírjába tették.
- Patakon beszélnek egy esetet - vágott közbe Bernáth Zsigmond -, hogy egy lutheránus és egy katolikus pap sokszor disputálgatott arról, mi van a másvilágon. Egy alkalommal olyan tûzbe jöttek, mindenki a maga álláspontja mellett, hogy megesküdtek, aki elõbb meghal, eljön bejelenteni a másiknak, hogy kinek volt igaza. A lutheránus pap halt meg elõbb. Egy éjjel aztán megnyílik a katolikus pap ajtaja, és belép a lutheránus pap síri halványan. Nesz nincs a lába nyomán, csak jön-jön feléje, mint az árnyék, s végre megszólal: Se úgy nincs, ahogy te mondtad, se úgy nincs, ahogy én mondtam."
Forrás: Link Mikszáth Kálmán: Különös házasság 4. fejezet "Milyen lehet a túlvilág?"
Az idézet kapcsán ajánlom mindenkinek a MEK Hangoskönyvtárát Link Csökkentlátók számára hozták létre és nem korlátozzák a hozzáférést. A Bibliával kezdve, jelenleg 175 magyar és idegen szépirodalmi mû hallható MP3 hanganyagban (sok gyerekkori kedvencem akad közöttük). Hétköznapi foglalatosság közben hallgathatók, nem kell leülni olvasni, mást is végezhet közben az ember (Mikszáth fent említett regénye is hallható 101-175 között Link )

Na, csak belerántom (vagy beleártom?) megint magam a filozófiába. A nyugati ember, legyen istenhívõ vagy materialista, általában mélyen meg van gyõzõdve arról, hogy létezzen akár eónok óta az univerzum, és létezzen még ugyanolyan sokáig, õ emberi formában csupán abban a 70-80 évben lehet itt. Se elõtte, se utána! Az örök sötétségbõl jövünk, és oda is zuhanunk vissza. De ez a dolog egyáltalán nem olyan magától értetõdõ, mutasson bármit a látszat. Miért ne lehetne, hogy az ember érzõ, gondolkodó lényként (természetesen más egyéniség formájában) többször is éljen a földön? A kérdés az egyéniség problémájához vezet. Véleményem szerint, amíg errõl nincs használható fogalmunk, semmi biztosat nem mondhatunk arról, honnan jöttünk, és hova megyünk.
Huszonéves koromban nem fért a fejembe, hogy van az, hogy az anatómiailag és fiziológiailag egymástól édeskeveset különbözõ egyedek miért vannak teljesen szeparálva egymástól pszichés szempontból. Nagyon-nagyon hasonló sejtek és szervek alkotnak téged és engem, ezek ugyanúgy mûködnek -mégis, én vagyok én, te vagy te, s ez abszolút érvényûnek látszik. Kérdés, tényleg ilyen abszolút a személyiség, vagy ez csak látszat? Errõl bizony hallgat az általam egyébként nagyra becsült egzakt tudomány -holott ezek megkerülhetetlen kérdések.

Tekintsd úgy az életet, hogy ember voltod elõtt voltál már bárányfelhõ, kavics a talajban, voltál csillag, stb. Az a pár évtized csak az, amit tudattal megáldva töltünk. :-)

Biztos hogy nem? Nem szeretnék hosszas filozófiai-metafizikai eszmefuttatásokba bonyolódni újra, de tényleg: biztos, hogy csak egyszer élünk a földön? Az emberiségnek jelentõs része ezt máshogy tudja (de általában nem örül neki). Ha belegondolunk, nem túl valószínû, hogy az univerzum sokmilliárd éves létezésébõl minden embernek csak egy hetven-nyolcvan évnyi tudatos lét jusson.

Floo igazat adok, nemegyszer én is hasonlóan érzek. Mégis szerencsémnek tartom hogy már most ennyi hihetetlen változást megértem bõ fél évszázad alatt, elég ha csak a primitív relés logikai kapcsolásokból született mai számítógépekre gondolok. De ezernyi más területen kaptam már választ gyerekfejjel feltett kérdéseimre a csillagászatban és más területeken Én is nagyon kíváncsi vagyok mi lesz 100-200-500 vagy akár százezer év múlva, legjobb lenne feltalálni az idõgépet

Gábrusz szerintem túl sommás így A fejlõdés vitte elõre az emberiséget. Visszafejleszteni szükségtelen és káros, elég "abbahagyni" a kétes, vagy több kárt mint hasznot hajtó területek fejlesztését melyek lassan feledésbe merülnek, hatásaik elenyésznek. Ez nagy mértékben a tudósok etikáján/etikátlanságán múlik, hogy
NE a Mammont szolgálják fejlesztéseikkel hanem az emberiséget (Értelmes, magasan képzett emberek vesznek részt pld. fegyverek fejlesztésében, vélhetõen mert jól megfizetik) Szerintem a fejlesztések negatív hatása a pénz és nyerészkedés miatt jelentkezik, egyrészt ökológiai katasztrófákban másrészt az emberi lelkeket rombolva Ideje már hogy legyen egy "etikai bizottság" mely szabályozza és ellenõrzi a kutatást-fejlesztést a Föld bolygóra kiterjedõen. Nem olyan nehéz, már abból kiderülhet hogy ki milyen mûszereket eszközöket vásárol (pld. atombomba, droglabor eszközei melyeket már szorosan ellenõriznek)

Ám a fejlõdés inkább minõségre vonatkozik, nem mennyiségre (az növekedés). Ne feledjük.
De persze, a fejlõdés is relatív.. Kinek mit jelent.

Ami a végeredményt illeti, "Ne féljetek!"
De olyat természetesen senki nem mondott, hogy "Ami a dolgotok, azt is hagyjátok a Jóistenre!"
Vagyis ha rossz irányba halad a Föld állapota, akkor valamit rosszul csináltunk, muszáj változtatni és ha kell, lemondani bizonyos dolgokról. A "fenntartható fejlõdésben" nem hiszek teljesen, bizonyos dolgokban szerintem muszáj visszafejlõdni, ami nem jelent boldogtalanabb életet.

Hát, szerintem valószínû, hogy jobb, ha nem tudjuk meg. :-((((
Meghalni meg természetes és nem borzasztó. Maximum annak, akit itthagy az ember.

Egyébként biztos megoldható lesz a szagfotózás, csak be kell építeni egy hordozható gázkromatográfot a kamerákba, az a pixelek mellé rögzíti a környezet kémiai összetevõit és azok arányát, amit aztán képnézegetésnél megfelelõ hardverrel elõ is lehet csalogatni. :-)

Én a derült, anticiklonos éjszakák dombtetõi levegõszagát fotóznám le, iszonyat jószagú a levegõ ilyenkor, na meg persze a növényekét is, de a mi életünkben valószínû erre nem fog sor kerülni.
Bele szoktam gondolni, hogy milyen borzalmas, hogy egyszer meg fogunk halni, és nem fogjuk megtudni, hogy hova fejlõdik az emberiség, mi lesz 100-200-500 év múlva, hol fog tartani a technika, mi lesz a bolygónkkal, eljutunk-e majd egy másik bolygóra, nagyon rossz érzés, hogy ezt nem fogjuk megtudni.

Kár, hogy az illatát nem lehet lefényképezni! Gyönyörûek voltak, köszönöm! :-)

Oké, arra járok viszek, most ennyit tudok tenni az ügy érdekében Link Link Link Link Link Link Link Link

Dedeskecskés szõlõhegyén egy pince melletti lépcsõfeljáró tövében kinyílás elõtti fázisban a nárcisz Link Link , sejteni már a sárga szirmokat.
Egy város lenne itt, bármilyen meglepõ a dátumot nézve, már biztosan ki lenne nyílva. Így sincs messze tõle.