Bioszféra

Úgy az igazán jó a fotózás, ha sokáig emlékszel a körülményekre. Kúszol-mászol, hasalsz, levegõ visszatart, végtag görcsben, aztán huss, exponálás elõtt másfél pillanattal elrepül a lepke/madár/gomba Kevés szentségelés magadban (néha hangosan), majd minden elölrõl. Többször volt úgy, hogy addig követtem egy lepke röptét, míg végül gõzöm sem volt, hová keveredtem. De azért az egyetlen felvételért megéri az egész.

Noli: én meg sem varrom a ruháimat, eleve szakadtakban járok terepre (néha nem csak oda).

Hm, buszoztam már haza a Bakonyból jó méteres L alakú szakadással a nadrágomon, amit septiben öltöttem össze a mezõ szélén, saját magamom persze :-)
Komolyra fordítva, az sose zavart, ha saját magamat felsértem, összeütöm, stb. De ha a ruhám elszakad, attól hülyét kapok, részint mert legtöbbjük évtizedes, szívemhez nõtt darab ami helyett sose kapok már ugyanolyan kényelmeset és jót, részint meg azért, mert ha veszek valamit s beválik, mire mennék vissza, hogy vegyek még belõle tartalékot, sosincs már...
Nem csodálnám, ha a kopott, fakó vackaimban egyszer valaki hajléktalannak nézne...

Néha meg kell szenvedni a fotókért, de azt hiszem megéri.

Mire pár képet sikerült megcsinálnom, addigra tele lettem bogánccsal

Én egyszer egy piciny sárgafejû királykával bújócskáztam, annyira gyorsan ugrált, reppent egyik ágról (és tûlevélrõl) a másikra a sûrû lombú fenyõ közt, hogy fél órán át próbálkoztam a fotózással.

Mondjuk azt, hogy felvettem a tempójukat! Azért lett olyan kép amin már csak a farka látszik a sarokban, vagy egyáltalán nincs is rajta Igaz is, a gombák nem fognak kirepülni a képbõl

Vasárnap találkoztam egy csapat Õszapóval. Nem voltak túl félõsek, de a fenekükön alig akartak megmaradni Link