Bioszféra
A fehér tyúkocskáról Gárdonyi Géza "tyúkos" sorai jutottak eszembe
"A múlt év tavaszán öt csirkét vett az anyám. Ezek közül három fehér volt. Kértem, hogy ezeket hagyjuk meg. A három csirke mindig együtt járt. A tyúkjainktól féltek. A tyúk gyûlöli a csirkét s ha közel éri, vágja. Hát a három kis árva külön járt, kerülte a tyúkokat" Forrás: Link (Gárdonyi G.: A tyúkok világa)
"A konyha elõtt baromfiak tanyáztak. Azok között szemembe ötlött egy nyomorék lábú fekete tyúk. Még csirke korában rálépett valaki a lábára, s úgy maradt a nyomorult... ahogy ott eddegéltem a küszöbön, megállt a szemem azon a szegény kis tollas állaton. Rút volt és szomorú. A szeme szinte szüntelenül rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért vonta magára a figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden tyúk vágja. Ha kivetnek valamit a konyhából, s õt is odahajtja az éhség a többi közé, hol az egyik, hol a másik csíp rajta. Néha szinte sikolt szegény a fájdalomtól. De hát azért csak megvan. Mindig egyedül, mindig szomorúan, gondolkodón. A többi tyúk elszéled az istállók köré: vidáman kapirgálnak. Az az egy ott marad magányosan a konyha közelében.... Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van gyûlölt és üldözött, egyedül élõ, némán szenvedõ" Forrás: Link (Gárdonyi G.: A láthatatlan ember)

"A múlt év tavaszán öt csirkét vett az anyám. Ezek közül három fehér volt. Kértem, hogy ezeket hagyjuk meg. A három csirke mindig együtt járt. A tyúkjainktól féltek. A tyúk gyûlöli a csirkét s ha közel éri, vágja. Hát a három kis árva külön járt, kerülte a tyúkokat" Forrás: Link (Gárdonyi G.: A tyúkok világa)
"A konyha elõtt baromfiak tanyáztak. Azok között szemembe ötlött egy nyomorék lábú fekete tyúk. Még csirke korában rálépett valaki a lábára, s úgy maradt a nyomorult... ahogy ott eddegéltem a küszöbön, megállt a szemem azon a szegény kis tollas állaton. Rút volt és szomorú. A szeme szinte szüntelenül rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány. Azért vonta magára a figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden tyúk vágja. Ha kivetnek valamit a konyhából, s õt is odahajtja az éhség a többi közé, hol az egyik, hol a másik csíp rajta. Néha szinte sikolt szegény a fájdalomtól. De hát azért csak megvan. Mindig egyedül, mindig szomorúan, gondolkodón. A többi tyúk elszéled az istállók köré: vidáman kapirgálnak. Az az egy ott marad magányosan a konyha közelében.... Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van gyûlölt és üldözött, egyedül élõ, némán szenvedõ" Forrás: Link (Gárdonyi G.: A láthatatlan ember)
A fehér nem természetes szín, kivéve ha hófajd az ember :-) Minden állat elkergeti a kirívó színût, mert a csapat túlélését veszélyezteti azzal, hogy észreveszik a ragadozók.
Ha csak fehéreket tartanál, nem lenne ilyen, de ha közéjük kerülne egy barna, annak lenne annyi.
Jut eszembe, minap láttam egy öregcsajt, olcsó fodrásza lehetett, szabályosan kendermagosra volt melírozva a haja, rémesen nézett ki...
Ha csak fehéreket tartanál, nem lenne ilyen, de ha közéjük kerülne egy barna, annak lenne annyi.
Jut eszembe, minap láttam egy öregcsajt, olcsó fodrásza lehetett, szabályosan kendermagosra volt melírozva a haja, rémesen nézett ki...