Bioszféra

Valóban, a föld (és persze az univerzum) érzékeny és dinamikus szisztéma, nem olyan, mint egy halom sóder, amit egyszerûen ellapátolhatunk. A fene tudja, milyen válaszokat adhat a megmozdulásainkra. Bolygónk végleges tönkretételéhez szerintem is kevés most még az erõnk, ez a mi nagy szerencsénk.
Az emberi faj esetleges kipusztulásáról az a véleményem, ez nagyon nehéz ügy lenne azon ágens számára, mely ebben mesterkedik. Szívós, és roppant alkalmazkodóképes "állatok" vagyunk. A földtörténet során persze rengeteg faj tûnt el, de ezek kihalása és az ember esetleges kihalása közé egyenlõségjelet nem tehetünk. Az ember biológiai szempontból egyrészt valóban nem több emlõsállatnál, másrészrõl viszont tagadhatatlan, hogy analitikus-szintetikus intelligenciája által, anyagi kultúrája révén minõségi ugrást hajtott végre "állattestvéreihez" képest. Hogy ez fennmaradásának idõtartamára milyen kihatással van, senki sem tudja.

Kis biszbaszok vagyunk mi ahhoz, hogy felszámoljuk a FÖLDET. Szellemi visszafejlõdésrõl egyedek szintjén beszélhetünk, fajszinten azonban más a helyzet, amennyiben az összképet nézzük. Mindenesetre nagy megkönnyebbülés lenne a földnek a Homo sapiens kihalása, bár ez még egy ideig nem fog bekövetkezni. Nem számítva ide hirtelen (egyéb esetben is tömeges kihalást okozó) események bekövetkeztét.

Bizony a pénz és profitorientált versenyszellemmel és a fejlõdéskényszerrel (ami valójában szellemi lelki visszafejlõdés) nagy hatékonysággal felszámoljuk létünk forrását a FÖLDET. Vagy bevesszük az "étvágycsökkentõ" pirulát vagy hamarosan eltûnik az ember is a Földrõl.

Még ha "naív" is, egyetértek gondolataiddal!

Elsõ olvasatban valóban naívnak tûnhet, amit leírtam -ez nekem is eszembe jutott. A létért való küzdelem, a gyengék könyörtelen kiszelektálása alapvetõ mechanizmusa az élõvilágnak. A destrukció része a világ szerkezetének, mely enélkül nem mûködhetne.
S legyünk õszinték, a kompetició tagadhatatlanul ott van az emberi társadalomban is. Mindennek ellenére a szociáldarwinizmusnak nincs igaza. Mégpedig azért nem, mert a versengés elemi ösztön (miképp az agresszió és a szexualitás), és az ilyenek soha nem bátorítandók. Itt fékezhetetlen õserõk mûködnek, melyeket szabadjára engedés helyett nyesegetni, mederbe terelni szükséges. A destrukciónak az a tulajdonsága, hogy kumulatív, önerõsítõ. A brutális nyerseségében megnyilvánuló létküzdelem emberi relációban örökös torzsalkodást, a mindenki harcát mindenki ellen, bosszú és viszontbosszú végeérhetetlen láncolatát jelenti. A civilizáció pontosan ott kezdõdik, ahol az ember véget képes vetni ezen állapotnak, mivel intelligenciájával felismeri a kompromisszum elõnyeit.
Az emberiség nagy tanítói, akiket máig sokan tisztelnek, szinte kivétel nélkül az emberi lények (és minden lény) tiszteletének, kíméletének eszmei alapján álltak. Ellenben a szociáldarwinizmus útja a gázkamrákhoz vezetett.
"Naív" kis írásomat azért engedtem meg magamnak, mert úgy látom, jelenleg társadalmunkban túlteng a versengés, az alulmaradtak, gyengék irgalmatlan letiprása a kompromisszummal szemben. Aminek hangot adtam, lehet, hogy a "ló másik oldala", de szerintem olyan orvosság, melyet most be kéne vennünk.

Igen az élõ természet sokkal bölcsebb mint az ember.
Szerintem az igazi állatvédelem ott kezdõdik, hogy NEM ESSZÜK MEG ÕKET. Én nem védem az állatokat, de nem is pusztítom.
Védd az erdõt egyél hódot !

Errõl jut eszembe! Nincs kölcsön egy tízesed, fõnök?

Amikor ilyen naív gondolatokra ragadtadod el magad, akkor eszedbe jut például a gondoskodó szeretetbõl elkövetett genetikai leromlás?

Szerintem nagyon jó példát hoztál Noli. Ha nem is tudatos élet de 11 millió ÉLET, 11 millió "jelentéktelen" szenvedés melyrõl nem veszünk tudomást, mert közvetlenül nem találkozunk napi szenvedéseikkel. Ez nem jelenti azt, hogy nem szenved köröttünk élõlények sokasága nap mint nap. Igaz, "természetes dolog" mióta az élet elterjedt bolygónkon, a vadonokban és emberi településeken egyaránt ott jajgat a szenvedés. Ha már a szenvedés mellett közönyösen elmegy az emberek sokasága, legalább egészségügyi következményeire kellene gondolni, a szaporodó állatok számával hatványozottan szaporodnak kórokozóik és élõsködõik is melyek közül nem egy átterjedhet emberre is. Szeretem az állatokat, de egy kedvesen viselkedõ kóbor macskát hízelegni sem engedek bolha, bélféreg miatt. 11 millió gazdátlan macska, 11 millió lehetséges veszélyforrás - távoli példája az évekkel ezelõtt pestisben elhunyt kislány aki csupán egy "édes" de pestises mókuskát etetett mogyoróval. Sokan nem gondolnak erre a veszélyforrásra. Persze, tömeges irtóhadjárattal elkerülhetõ felszaporodásuk, de inkább emberhez méltó megoldás az ivartalanításuk. Jó példa számomra a balatonfüredi szívkórház gyakorlata. Ott feltûnõ helyeken kitett hirdetményekkel tudatták a betegekkel, a kóborló macskákat senki ne etesse. Ugyanakkor a kórház területén igyekeztek befogni a macskákat, ivartalanították majd újra szabadon bocsátották õket. Szükséges és kell az emberi környezetben (nem a természeti körülmények között) élõ gazdátlan kóbor állatok elszaporodásának megakadályozása humánus eszközökkel úgy emberi mint emberiességi szempontok miatt.
Igen, gondoskodni kellene az állatokról, ugyanakkor felmerült bennem mi lesz az elszaporodott "gazdátlan emberekkel"? Sok embernek már eleve a születése (génhibák, örökölt betegségek, gyenge szellemi képesség, rossz életkörülmények) miatt nem adatott meg az elõrelátó gondolkodás, öngondoskodás képessége és lehetõsége, ezért mások gondozására szorulnak. Az õ szenvedésük talán mégiscsak közelebb áll hozzánk, nem mellesleg a kóbor állatok felsorolt veszélyforrásai eltörpülnek az emberi veszélyforrások mellett. Természetes ellenvetés hogy õk is emberek, gondolkodnak, irányítsák tudatosan saját életüket gondoskodjanak magukról de ez cinikus vagy legalábbis közönyös felfogás. Aki nyitott szemmel jár a világban láthatja, igen sok ember önhibáján kívül sajnos képtelen erre, okai szerteágazók és messzire vezetnek. Az "okosabbaknak" már csak a saját érdekükben is gondolni kellene rájuk de az ilyen elesett emberek gondjait és szenvedését általában szõnyeg alá söprik az állatokéval együtt. Úgy vélem akinek megadatott a magasabb szintû és elõrelátó gondolkodás képessége, nem nézhet tétlenül semmilyen szenvedést lehetõségei szerint kötelessége gondoskodni a környezetében élõ elesett emberekrõl és állatokról EGYARÁNT, de legalább egy kis gondoskodó SZERETETET (embereknek reményt is) kell(ene) minden élõlénynek nyújtani. A segítség nem párosulhat hatalmi eszközökkel és elvárásokkal, mert az csupán félelmen alapuló "idomítást" eredményez nem a saját és közös érdekek felismerésén alapuló õszinte "engedelmességet" mely lényegében önkéntes kompromisszumos közösségi beilleszkedés. Úgy vélem, a gondoskodó szeretet jobban összefûz és összetart minden életközösséget mint a nyers hatalmi eszközök (utóbbiak megszûnésével, a "keretek" széthullásával rendszerint a közösség is széthullik). A jó szándékot megérzi ember-állat egyaránt, ragaszkodással és szeretettel viszonozza, ami egyfajta "kölcsönös együttmûködés" kezdete és lehetõséget nyújt az egész életközösség mindenki számára hasznos együttélésére, ahol "ki-ki a maga helyén" önként beilleszkedve megtalálhatja helyét képességei és adottságai szerint.