Bioszféra

Az a baj, hogy az emberiség a tudomány és a technika jóvoltából túlszaporodik -ill. ez önmagában talán még nem lenne baj, viszont a rengeteg ember mind részesülni szeretne a tudomány és a technika áldásaiból.
Nemcsak sokan vagyunk, hanem az egyes ember "ökológiai lábnyoma" óriásivá vált. Sokszor eszembe jut, vajon a középkori Európában egy paraszt mennyire terhelte a környezetét. De a fõúr is, a maihoz viszonyítva elenyészõ mértékben. Például nem fürdött minden nap több hektoliter meleg vízben. Autót nem használt, mert persze az akkor még nem létezett. Kizárólag megújuló energiaforrásokat vett igénybe - a foszilis tüzelõanyagok még ismeretlenek voltak.
Manapság számtalan energiafogyasztó "kütyüt" használunk, önmérséklet helyett a gazdagok tékozló életformáját próbáljuk leutánozni (hiszen demokrácia van -egyenlõség- és az különben is "jár nekünk" ) A reklámok is ezt sugallják, s az ökológiai lábnyom egyre növekszik. Nálunk még nem katasztrofálisan nagy, de az USA-ban...
A nem az európai kultúrkörhöz tartozók, például a távol-keletiek sajnálatos módon a mi életformánkat irigylik és utánozzák, ezért az õ lábnyomuk is hamarosan lényegesen nagyobb lesz. Mi lesz akkor, ha teszem azt, Kínában is lesz családonként egy autó, mint nálunk?
A denaturált, esetleg ártalmas élelmiszerek problematikája ugyanide vezethetõ vissza. A földmûveléssel már nem foglalkozó embertömeget csak ipari módszerekkel lehet ellátni táplálékkal, s az élelmiszeripar olyan amilyen.
Nagyon nehéz kérdés a "fenntartható fejlõdés" kérdése, a nyugati civilizációnak könnyen beletörhat a bicskája. Sajnos más kiút nem mutatkozik, mint a felvilágosultság, okos viselkedés, józan önmérséklet -na és a természet õszinte szeretete, melyre már kis kortól nevelni kell mindenkit.

Leegyszerûsítve, a sütés-fõzésnek, bár számos kémiai (legegyszerûbb példája a C vitamin lebomlása forrázással) és fizikai átalakulással jár két, alapvetõ hatása van: a nyers rostok roncsolása és a sterilizálás. Minden más fõzési rafinéria, adalék- és tartósító- ízfokozó anyagok alkalmazása, hatásaikat kiemelõ fõzési technikák az emberi fejlõdés és "kísérletezés" hozadéka. Nem mindent használunk fel azonnal, tehát a tartósítószerek is szükségesek természetesen körültekintõen alkalmazva a legmegfelelõbbeket. Az emberi fejlõdés következtében manapság a nap minden percében találkozunk ismert vagy még ismeretlen karcinogén hatású anyagokkal, egyfajta "orosz rulettként" használjuk õket. Ezek közhasználatba kerültek és "jobb híján" maradnak is amíg jobbat nem találnak mivel más nincs és nem okoz tömegméretû problémákat. Az emberi szervezet bonyolult, jól összehangolt finom szerkezet de mindig akad benne egyéni alkat miatt érzékeny "részegység" mely tönkremehet ilyen hatásoktól és felboríthatja a szervezet egyensúlyát mely betegségekbe torkoll. Az aszpartam, ciklamát és társai arra érzékenyekre veszélyesek lehetnek, létezik liszt és tej érzékenység vagy akár a pirított kenyér melyet túlpirítva felszaporodnak benne a karcinogén anyagok akár a többször használt sütõolajban. Az autózás nagyságrendekkel több halált és károsodást okoz az influenzánál, mégis aki teheti autózik. XXI. századi életvitelünk szükséges de hasznos rossz kelléke, ezért elfogadjuk. Oda kell figyelni minderre, de nem szabad riadozni, helyette meg kell ismerni a veszélyforrásokat és körültekintéssel elkerülni vagy korlátozni a külvilág veszélyes hatásait. "Élni életveszélyes, eddig mindenki belehalt"... a dolog ott kezdõdik hogy a nap minden pillanatában sugárözönben élünk, kezdve a földfelszínig elérõ nagy energiájú kozmikus részecskéktõl, a napsütés UV sugarain át, a sokféle természetes és mesterséges rádiósugárzás özönéig. Hatásuk kis mennyiségben is mindenképp romboló, amit egy egészséges szervezet simán kihever önregeneráló képessége révén, egy legyengült érzékeny szervezet károsodhat. Alkat és egészség kérdése. Durva hasonlattal, van aki meghal egy hirtelen lehajtott söröskorsónyi pálinkától van aki "csak" egy jót alszik utána. Makrózásom kezdetén fotózott, a levegõbõl kiülepedett lisztnél finomabb por láttán elgondolkodtam, ezt szívjuk be nap mint nap városban és természetben, ugyanis nagyítva megdöbbentõ hogy javarészt pattintott kõszerszámhoz hasonlóan éles peremû "kõsziklákat" szippantunk be minden lélegzetvételnél. Ez még keveredik rovarok, észrevétlen elhullott élõlények testének bomlásából levegõbe került mikrorészecskékkel. Pld. egy légy "hasznosítható" részeit a pók lerágja a "légycsontokat" (mutattam) aminek maradéka "elenyészik". Ez hasonlít az eróziós folyamatokhoz, hõ-és nedvességingadozás miatt megrepedezik, apró részecskék válnak le róla, a légáramlatok (zárt helyen testmozgásunk révén is) felkapják és belélegezzük (sokféle állati ürülék részecskéit ugyanígy "inhaláljuk" mindenütt, városokban fokozottan a madarak-kutyák-macskák "népsûrûsége" miatt; ehhez még keveredhetnek saját vagy embertársaink elhalt esetleg gombás bõrsejtjei, ruházatunk szálacskái, parányi állati szõrök). Ha kórokozó lappang rajta azt is bejut, az emberi szervezet ellenállásán múlik milyen következményekkel jár. Ez egyszerûen kikerülhetetlen különben "sterilszobában" védõruhában vagy gázálarcban/légzõmaszkkal kellene élnünk. Ha ezek a szennyezések nem érik el a "káros koncentrációt" az emberi szervezet ellenálló képessége megbirkózik vele, tehát erre a küszöbértékre kell(ene) ügyelni mindenben ami káros az emberi szervezetre és nem kitiltani mindent ami veszélyes lehet az emberi életre. "Ami nem öl meg, az megerõsít"
A só eltúlzott használata roncsolja a gyomrot és veséket. Ésszerû (káros határérték alatti) használata szükséges. A mikro- és nyomelemek javarészt mérgezõ nehézfémek, hiányuk mégis betegséget okozhat megfelelõ kis adagokban szükséges fogyasztásuk. A nap minden percében természetes és mesterséges károsító anyagok között élünk. Hatásaik elkerülhetetlenek de enyhíthetõk "koncentrációváltoztatással" melynek két fõ eleme van: a környezet kímélése és mértékletesség mindenben. Akárcsak egy vegyi laborban, mi emberek a Természet laboratóriumában élünk, maga az emberi test is "vegykonyha". A laborban gondosan ügyelünk az ott felhalmozott vegyi anyagok lehetséges veszélyeire, bizony a napi életben is hasonlóan kell(ene) ügyelni a veszélyekre. Számos ember ennek nincs tudatában, kezdve a tisztálkodás vagy csak a kézmosás jótékony hatásával mely minimális de jelentõs sterilizáció hogy a bõrrõl lemosott kórokozók, mérgezõ anyagok ne kerülhessenek a szervezetbe. Ha pedig felröppennek az E-széria a margarin és társainak nem alaptalan de "urbánus legendává" izmosodó túlhangsúlyozott veszélyei, átgondolás nélkül "adják-veszik". Legjobb példája a só-cukor-kávé hatásainak változó megítélése mely az egymásnak ellentmondó, lobbiharcokat szolgáló szakértõk miatt keletkezik - ami ma éppen hasznos, holnap már káros, oda-vissza váltakozó "bizonyító kutatásokkal" javítva az "üzletmenetet" ha éppen visszaesik egy termék fogyasztása. Nem csoda hogy az emberek javarészt elvesztették bizalmukat tájékoztatásban mert gyakorta kiderül egy híradásról hogy csupán érdekcsoportok önös céljait szolgálja. Emiatt lassan már senkinek nem hisznek, inkább saját hiányos ismereteik után mennek vagy a legnagyobb hangerõvel harsogott nekik tetszõ véleményt követik. Hofit lehet szeretni és utálni, de jól ideillenek sorai: Ezt jól elszabtuk- ha elszabtuk hát elszabtuk utólag már szabhatjuk... kesernyés humorral mondva, ezen talán már csak a Föld bolygó RESET szerû újraindítása segítene
Jó napot jó kedvet Mindenkinek

Ahogy vesszük. Egymillió évvel ezelõtt tényleg nem volt természetes. De a sütés-fõzés is százezer éves múltra tekint vissza, s ennyi idõ alatt az ember emésztõtraktusa alkalmazkodott hozzá. Elõnyei kézzelfoghatóak: koncentráltabbá teszi a tápanyagokat, ugyanakkora energiabevitelhez kevesebbet kell enni. Amellett könnyebben emészthetõ -mindkét tény oda hatott, hogy az ember bélrendszere egyszerûbbé, kisebb terjedelmûvé lett. Több hely maradt az izmoknak, az emésztéssel kapcsolatos vegetatív beidegzés redukálódott: az ember erõsebbé, ügyesebbé vált. A fogak szintén megkisebbedtek, a nyelv is -több hely maradt a fonáció számára. Végül, de nem utolsõsorban a hõkezelés sterilizál, kevesebb baktérium jut be a testbe, ezért az immunrendszer leterheltsége csökken, a biológiai noxák egy része ki van iktatva. Lehet, ez is hozzájárul az ember szokatlanul hosszú élettartamához. Egyszóval: a táplálék sütése-fõzése az emberré válás nagyon fontos tényezõje.

Igazából a sült-fõtt étel se természetes.

Nem beszélve arról, hogy a boltokban kapható vaj nyilvánvalóan nem azzal a metódussal készül, ahogy Mari néni Kiskukutyinban száz évvel ezelõtt csinálta (az volt az igazi).
Ettõl függetlenül a margarint még gyanúsabbnak tartom. Nem mintha ténylegesen toxikus volna, olyat nem engednek forgalomba hozni (legalábbis nagyon remélem). De a furcsa, az evolúció során meg nem szokott vegyületek táplálékként allergizálnak, sõt, esetleg karcinogének. Nem indokolatlan az óvatosság a túlzottan "denaturált" élelmiszerek esetén.

Elgondolkodtam mennyire kiváló a "tervrajzaik" átörökítése. Az emberiség írott történelme pár ezer éves, 49 millió évhez mérten tizedmásodpercek. Megszámlálhatatlan mennyiségû leszármazottja vagy rokona született és ma is pont ugyanolyan testfelépítésûek. Létfeltételeik sem nagyon változhattak, hiszen nem növesztettek szárnyat Igaz a hangyák sem változtak 300 millió év alatt.

Bevallom, borivás közben vizet prédikálok mert kedvenc ételeim adagjában olykor elvetem a sulykot de valóban a mértékletesség a lényeg. Lehetõség szerinti legjobb megoldás - sokfélét de mindenbõl keveset - enni. Persze akinek telik rá manapság. Nemcsak divathóbort miatt fogy a margarin. Áraikat érdemes összevetni a természetes állati zsiradékokkal. Akinek hús helyett felvágottra futja, az margarint fog venni mangalica- vagy libazsír helyett....
Ma olvastam a 49 millió éves borostyánban talált pókról Link Kiemelem ezt a sort: "háromdimenziós felvételek a megkövült pók legapróbb részleteibe is betekintést engedtek a kutatóknak: jellegzetességei a ma élõ rokonaiéval hajszálra megegyeztek" A közölt képet egybevetettem a Médiatárba letett 2009-es fotóval Link Sikeres faj, 49 millió év alatt nem változott a konstrukció (talán a chelicerák "belsõ élén" húzódó finom szõrszálak durvábbak/vastagabbak a 2009-es fotón, de ugyanott láthatók. Persze nem feltétlen közeli rokonok.)

Hát ja, remekül lehetne margarinmentesen élni, ha nem volnának városok, s mindenki tartana otthon egy tehénkét, aki ad vajat. :-) A részletesebb véleményem meg benne van a cikkben, amit Nano linkelt. Nem ördögtõl való dolog ez, ahogy a zsíros kenyér se.
A lényeg azon van, hogy mindent mértékkel. :-)

De nem ilyen lassan kezdene hozzá, mint ahogy az oldal betöltõdik!

Erre Noli csak ennyit mondana: Link

Lujo köszönöm jóindulatú tanácsod. Valóban, sokáig nem ismerték a margarin negatív hatásait amikor anno vajpótlónak kitalálták és a "Vaj helyett ágyút!" jelszóval népszerûsítették. Többségben laikus oldalakon jó ideje figyelmeztetnek a margarin veszélyeire (akár az E-szériára) ám az élelmiszeriparban továbbra is igen sok élelemhez használnak fel margarint ami eszerint tudatos mérgezésnek tekinthetõ (ahogy a dohány- vagy szeszfeldogozás élvezeti célokra). A koleszterin létfontosságú anyag, részletes hatásspektrumának felsorolására a vérképzésben, idegrendszeri/agyi mûködésben, ásványi anyagforgalom szabályozásában itt nincs hely. Laikusként annyit tudok, a rossz (LDL) koleszterint lebontó jó (HDL) koleszterint aránya követi a változásokat. Ha ez az arány felborul, akkor van gond. Eddig a koleszterinszintem mindenkor normális volt, pedig egy tojásrántottát 4 tojáson alul ma sem adom, nemegyszer 6-8 tojást ütök a saját zsírjában elõpirított hagymára kolbászra szalonnára Szeretem a "zsíroskenyér-élményt", sertészsír, libazsír, kacsazsír mikor hogy és eszem akár margarinos kenyeret is ha azt kívántam meg. Amikor összeütök valamit és margarin is szerepel a hozzávalókban bizony azzal készítem el. A koleszterinrõl mondanak hideget-meleget, a halfogyasztás állítólag ellensúlyozza, ezért iktatom sûrûn étrendembe (szerencsére szeretem is) a hal minden létezõ változatát. Itt beiktatok egy "népmesei elemet": hiszek benne hogy ösztönösen megérzem, mi jó és mi rossz számomra. Így vagyok a margarinnal is. Pld. a sokféle margarinból némelyek ellenérzést keltenek, míg egyes LIGHT verziókat kedvelek. Ezzel analóg, hogy sose voltam édesszájú, ízvilágom javarészt a száraz-keserû-sós húsos ételek és nyers hagymák/zöldségek körül forog, a tésztákat-édestésztákat süteményeket nem kedvelem mégis párhavi rendszerességgel rohamszerûen felzabálok egy tábla csokit aztán hónapokig rá se nézek. Az alkohol sose hiányzott, csupán virtuskodásból ittam míg abba nem hagytam. Ha megkívánom a margarin ízét, én bizony eszek egy-két margarinos kenyeret, ahogy sertészsíros vagy baromfizsíros kenyeret is hagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom kísérettel. Pár hónapja vettem és ettem egy "kis vödör" libazsírt, elfogyott, be is teltem vele újabb pár hónapra. Szeretem a zsíros ételeket, mértéket tartva ma is eszem. A vérképemen ez nem látszik, de orvosaim még a sajt és tejföl hallatán is intve figyelmeztetnek zsírtartalmukra. Két "csillagozott" érték van leleteimben - a 8-11 között ingadozó vércukor és a magas vörösvérsejtszám, mely viszont gyerekkoromtól kezdve világéletemben határérték feletti volt, ilyen az alkatom. A margarinfogyasztásra visszatérve, ha valaminek a hiányát érzem, addig eszem míg elmúlik a hiányérzet ami nem azonos a teltségérzettel egyszerûen nem kívánok többet belõle, a maradék kaját Tomi kutya kapja. A margarinos doboz is hasonlóan megy a hûtõbe, akár több hétig is érintetlen marad. Vannak kedvelt ételeim melyek hosszabb kihagyás után is ellenérzést keltenek bennem és nem azért mert elõzõleg torkig laktam vele. Laikus elgondolással szervezetem visszajelzésének tekintem- EZ MOST NEM HIÁNYZIK mert nem hiányzik a benne lévõ enzim, mikroelem. Tudom orvostudományokban jártasak számára ez olyan "babona" lehet mint "szkeptikusnak a áltudományok" - hiszem hogy ösztönösen ráérzek hogy szervezetemnek mi kell mi nem és aszerint étkezem, nem beidegzõdött szokásokat követek. Sarkított példa, sose tör rám olyan érzés hogy most azonnal innom kell egy pofa sört, felest, pohár bort . Nyilván nem ok nélkül hajtogatják a margarin problémáit, ugyanakkor azt vélem hogy várjunk még a sommás ítélettel. A tojás-tej-só-cukor-kávé szinte évtizedek óta hol rossz, hol életelixír. A kávét mostanában ártalmatlannak minõsítik, sokrétû jótékony élettani hatásait kiemelve. Mértékadó hírforrás közölte hogy a cukor gyógyszer, kísérletek kimutatták erõsíti az antibiotikumok hatását. A sóról is olvastam a napokban, hosszútávú összegzésben nem mutatható ki szignifikáns hatása a szívbetegségekben. Keserves tapasztalatok mutatják, az effajta váltakozó riogatás/dicséret hátterében szinte mindig üzleti érdek lappang. Nem vitatom a margarin körüli vizsgálatok eredményét de laikus véleményem hogy a károsnak minõsített élelmiszerek normális mértékben fogyasztva egészséges szervezetben nem, esetleg gyengén jelentkezik káros hatás (afféle gyógyszer mellékhatásként) ellenben más területeken kifejthet jótékony hatást. Köszönöm jó szándékú intésedet, olvastam a a veszélyekrõl. Kíváncsian várom mi történik, ha már "feltûnõen" sokfelõl igazolják hogy a margarin károsítja az emberi szervezetet. Vajon leállítják gyártását és kivonják a forgalomból? Ha ezt gazdasági okok nem engedik (ahogy a dohánygyártásnál) legalább feltüntetik csomagolásán hogy életveszélyes a margarin fogyasztása?

A margarint hagyd ki, ártalmasabb az erekre, mint a legmagasabb koleszterintartalmú állati zsírok. Ezt elhallgatják több okból, pl. ugyanazok állapították meg, akik korábban koleszterinmentessége miatt egészségesnek minõsítették, valamint olcsó és hatalmas üzleti érdekek állnak a gyártása mögött. Nincs olyan élõlény a világon, amelyiket az evolúció felkészítette volna a hidrogénezett növényi zsiradékok fogyasztására. A margarint nyugodtan a kerülendõ vegyipari termékek közé lehet sorolni. A tejfölutánzatok is ugyanebbe a kategóriába sorolhatók : hidrogénezett pálmaolajból készülnek. Ha valaki tart a koleszterintõl, vagy korlátoznia kell a bevitelt, fogyasszon inkább gyakorlatilag koleszterinmentes libazsírt.
Maximális tisztelettel.

Na szóval mégis itt vagyok.
52%-osan vagyok részleges rokkant nyugdíjas, az eü.problémák miatt egy éve,véglegesítve 2010.máj.2 óta.

De .. a munkahelyem volt olyan kegyes, hogy vissza fogadott 5 órás munkakörre, a kis boltba a Fõ utcán.
A kollégámmal csere-belélünk, van hogy másfél-egész napozunk.
Ma szabados voltam, és rám tör ilyenkor a fõzõcske. Baromfiboltunkból vettem 1 kiló csirke szárnyat, és feltettem pörköltnek, 2 hagymával, 2 zellerrel, paprika, só, zöldség, csak úgy natúran.
Múlt hét végén meg a halpiacra mentem ki, 1800 Ft.ért reszkíroztam egy ponty-busa hallé alapot, óriási halfejjel, és farokkal.( az olcsóbb volt). Megfõztem a családnak, délután meg dolgoztam. Mire hazakeveredtem, a halfej eltûnt a köztes dolgokkal egyetemben, csak a mellék tészta, és hallé maradt pár köztes bordákkal... na dicsértem magam. (Na közrejátszott a lányom és annak võlegénye is.)

Amúgy a nejem cukros, csak zöldségeket és könnyû ételeket eszik, külön fõzünk magunknak ez miatt.
Nálam a magas vérnyomás 150-165 a rizikós, és az érszûkület a két lábamban. Két hete elestem a betonon a térdemre, ápolom, és áldom minden felkelést éjszaka..ínszalag, vagy porc leválás, ha 4 hét múlva se halkul el akkor doki, és nyissz, a halasi kórház-vágóhídon... plusz 10% a rokkantságra..he.. he.. de nem volna jó.
Na szép napokat, jön talán a nyár 3 hónapig nem kell fûteni. És jó kedvet, mindenkinek!