Bioszféra
Igazsága vagyon Uram.
Gondolkodtam is, hogy a mészkedvelõt idézõjelbe teszem,hiszen ahogy szép görög szavad magyarítása szól, inkább meszes (kémhatású) talajt kedvelõ.Bebe is ezért találkozik többet õkelmével a Bükk sziklavilágában.Egyébként pl. én is csak a Felvidéken látta még.
A nem kevésbé értékes barkócaberkenye társával viszont már összefutottam a Börzsöny északi felén, ifj. Bakay L. kutatásai nyomán.


Átsiklottam Bebe kérdésén, köszi a reakciót.
Tényleg nem sûrûn találkozik, szerintem nem is ismerem annyira a fajt, mint te (összesen talán 5x láttam, ha jól emlékszem, mindannyiszor Szlovákiában - de nem a Szitnyán
). Nem kimondottam mészkedvelõ, inkább baziklin-nek szoktuk jellemezni, ezért nem oly meglepõ a felbukkanása savanyú alapkõzeten.
Tényleg nem sûrûn találkozik, szerintem nem is ismerem annyira a fajt, mint te (összesen talán 5x láttam, ha jól emlékszem, mindannyiszor Szlovákiában - de nem a Szitnyán

A Mátra északi oldalán nem túl gyakori az elõfordulásuk. Én is eddig a Bükk szikláin találkoztam velük.
Bár nem vagyok Jaurinum kolléga, azért belekotyogok a dolgába...
..különösebb kuriózum szerintem nincs a dologban, mivel alapvetõen az Északi-középhegységben sziklai törmeléklejtõ erdõk és szurdokerdõk faja, azok pedig nem a hegyláb zónákhoz kötõdnek.Persze nem is gyakori jelenség, de eleve nem sûrûn találkozik ezzel a rózsafélével az ember.Pl.a Kékeshez hasonló adottságú selmeci-hegységi Szitnyán is szép, koros példányait láttam - éppen Bartha prof. hívta fel rá figyelmünket
- az egykori erdõirtás révén keletkezett Tatár-rét erdõszegélyén, bükkel vegyesen.Ami érdekes,hogy alapvetõen mészkedvelõ faj,de megél savanyú (pl.vulkáni alapkõzet eredetû)talajokon is.Így kerül pl. a Galyavár sziklai erdejébe is, a Mátrában.



jaurinum: köszönöm. A lisztes berkenye elég érdekes 830 méteren?