Bioszféra

Sajna nem fért bele, öcsém ment el egyszer megnézni a barátnõjével, még megvannak.

Nevessetek ki, AutoCad-ben próbáltam modellezni a csõr lehetséges irányait. Ez a két kép a legalkalmasabb mégis kevés a szögek és metszéspontok meghatározásához. Ettõl függetlenül sacc/kb. ránézésre nemcsak hogy lóg az állkapcsa hanem (nekem) úgy tûnik el is ferdült az egészséges csõr záródásához képest horizontálisan közel 10°-os szögben ami törést is sejtet sajnos

Csupán egy sajnálkozó laikus vélekedése

Könnyen lehet, hogy neked lesz igazad és az állkapcsa sérült vagy ugrott ki.

A lenti rajz általánosít "skull of fowl" ~ "szárnyas koponyája". Ezért lefotóztam a kertben elhunyt rigó tetemét. Megfigyelhetõ hogy neki is kimozdult gödrébõl az állkapcsa, bár lehet hogy már halála után.

Ha valakit esetleg taszít a képsor, nyugodtan jelezze, azonnal leszedem
Ui: nem mellesleg érdekesek a rigó csontozatán sok helyen megfigyelhetõ "könnyítõ réselések" melyek nyilván a testsúly csökkentésével a szárnyak felületi terhelésének javítására szolgálnak. Repülõmodellezõ szemmel nézve szinte gyönyörködtetõek "mûszaki megoldásaik" A madarak testét is sok célszerûen "alkalmazott" emelõ/erõkar és "könnyûszerkezeti teherviselõ elem" építi fel akár a pókoknál-rovaroknál

Az "élet él és élni akar", a rigó nem adja fel Ettõl függetlenül nem sokáig húzza. Érdemes a sín melletti fotón a beteg madár testtartását és tollazatát megnézni. Laikus vagyok de attól tartok, sokkal nagyobb a baj semhogy túlélje. Az áll közötti csont a felsõ csõrkávának szolgál alapul. Az állkapocs a négyszögcsont közbeiktatásával kacsolódik az agykoponyához. Ha megnézzük az ábrát, elég törékeny "szerkezet". Tartok tõle hogy minimum kificamodott az "állkapcsa". Amennyiben el is tört a "négyszögcsont", akkor talán menthetetlen mert vadon élve hamarosan elpusztul. Sem enni sem megvédni nem tudja így magát. Erõs életösztöne révén az ivást "megoldotta". Táplálékszerzési és "harci" szokásait megfigyelve látható hogy csõre "a keze és manipulátora" egyben a leghatásosabb fegyvere. Jogosan feltételezhetõ hogy nem sokáig húzza így. Talán- ha be lehetne fogni, esetleg helyre lehet illeszteni a kiugrott állkapcsot. Amennyiben törött a csatlakozási pontokon, akkor elképzelésem sincs hogyan lehetne életben tartani. Talán legjobb lenne a gyors "kegyes halál" mint a lassú haldoklás. Ha befogod szegényt, csipesszel kell etetni, cseppentõvel itatni de kérdés hogy ilyen törést hogyan kezelj. Feltételezhetõ hogy megelõzõen még sebészeti beavatkozás is szükséges lenne, de miként oldanák meg hogy a törött részek rögzítését hogy etetés közben is nyugalomban maradjanak összeforrásukig, csak laikus elképzeléseim vannak (kissé nyitott csõrrel rögzíteni a sebészeti beavatkozás után hogy etetni lehessen). A mûtét talán állatorvosi "kihívás" lenne, bár félõ hogy a szilánkok elmozdultak már és eltûnnek a szövetekben. A helyzet kissé analóg legkisebb fiam esetével. Tíz éve még Pesten, Levente fiamra iskolába menet csoportosan rátámadtak egy mellékutcában (hátizsákját akarták megszerezni). A kölöknek már-már betegesen nincs félelemérzete, szembeszállt velük és sikeresen megvédte magát kézzel-lábbal-könyvekkel tömött hátizsákkal míg végül támadói elszaladtak. Eközben kezének ökölcsontjai megrepedtek de a gyerek verekedett tovább, kézfejében porcok csontok mozdultak el, csontszilánkok váltak le. Reggeltõl kezdve kórházról kórházra jártunk vele. Több sebész (közöttük egy európai hírû kéz-specialista) egybehangzóan mondta, ilyen sérülést a szilánkok elmozdulása miatt két órán belül mûteni kellene, de egyik sem vállalta "összerakását". Egyre csak tovább küldtek, végül késõ este a Bethesda gyerekkórház fogadott bennünket, ahol az ügyeletes sebész fõorvos Dr. Schäfer József 17 csontszilánkot szedett/szegecselt/drótozott össze négy órás (23h-tól 03h-ig) éjjeli mûtétben. Hála neki, a gyerek keze kifogástalanul rendbe jött. Elhivatott sebész csodákra képes, talán a rigó csontjai is összerakhatók mûtéttel. Még jobb ha csak kiugrott és helyretehetõ állkapcsa.

Laikus vélekedéssel, jobb esetben csak kiugrott állkapcsa a két fõ illeszkedési ponton, rosszabb esetben eltört a "Qd" jelzésû "quadrat".
Forrás: Link

A következõ képsorok megzavarhatják a fórumozók nyugalmát, megtekintésüket csak erõs idegzetûeknek ajánlom!

Amiért mégis beteszem õket, az a természet csodája!
Nem lesz szép látvány, és nagyon borzasztó ilyet látni, aki nem bírja a sérült állatok látványát, ne nézze meg a képeket!

A nagykanizsai autómosóban dolgozom ugye, ahol rengeteg feketerigó futkos, illetve rengeteg más madár is, jönnek az általunk szétlocsolt víztócsákhoz inni.
Ma egyszer csak egy olyan feketerigó jelent meg, aminek a csõre teljesen természetellenesen állt, elsõre azt hittük, melege van azért tátja nagyra, vagy énekel, vagy nem is tudom mire gondoltunk, aztán mivel csak nem akarta összecsukni, rájöttünk, hogy valami baja van.
A képek Link Link
Próbáltam nem szembõl készült képeket betenni, úgy elég borzasztó látvány volt.
Jött ment sétálgatott a füvön, aztán egyszer csak odasétált az egyik tócsához, és inni próbált Link , aztán a másikhoz Link , de a csõre állása miatt természetesen nem sikerült neki, képtelen volt inni, koppogatta csak a tócsát.
Közben a gépet eltettem, mint késõbb kiderült, ez nagy hiba volt, ugyanis a rigó gondolt egyet, elkezdett a mosó felé sétálni, elment közöttünk és az éppen mosás alatt lévõ kocsi között, kb. 1 méterre tõlünk, és begyalogolt a mosóba, ahol az elõzõ kocsi hátulja még kilátszott a mosó keféi között.
Nem tudtuk elgondolni, hova a fenébe gyalogol be a mosóba.
És ekkor aszittem az agyamat eldobom, tátott szájjal néztük végig, ahogy odasétál a már leállt kefe mellé, és a géprõl csöpögõ víz alá tartotta a kitátott csõrét-száját, és hagyta, hogy a csöpögõ víz belecsöpögjön a torkába.
Hihetetlen volt!
Sajna mire berohantam a gépért, már ivott eleget, és utána hiába próbáltam a vizes kefék felé terelni, nem ismételte meg az ivást.
Rájött pikk-pakk, hogy ha nem megy felinni a vizet a földrõl, akkor menni fog felülrõl.
Aztán az este folyamán szegényem mégegyszer megpróbált inni a tócsából, akkor sem sikerült.
Az állati leleményesség csodáját láttuk, amennyire sajnáltam szegényt, annyira örültem neki, hogy sikerült innia.
Hogy enni hogyan fog, és hogy egyáltalán mi történt vele, nem tudom, de inni már tudja hol és hogyan tud.