Bioszféra

Szomorú valóság hogy bármilyen fizikai és hozzáteszem- pszichikai eszközzel vissza lehet élni. A Noli említette nádkunyhót illetõen úgy vélem, bizonyos életkort átlépve valóban jobb "kimenni a pusztába". Én nagyon jól érzem magam itt egyedül fák virágok madarak között. "Elvonultam a világtól" és csak távolról figyelem a tudományos és társadalmi élet örömteli és lehangoló/elkeserítõ változásait. A változó törvények szabályozó eszközök, melyek ELVILEG a társadalomra nézve káros folyamatok megfékezésére, a hasznos folyamatok erõsítésére szolgálnak. Aztán szolgálnak amire szolgálnak a mindenkor regnáló hatalom kívánalmai szerint alakítva és alkalmazva. A kívánalmaikat kiszolgáló politizálást szûk csoport- és lobbiérdekek szabják meg, majd tetszetõs ideológiát gyártva hozzá kikiáltják általános igénynek. Társadalmi rendszertõl és korszaktól függetlenül az érdekcsoportok/klikkek harcában kialakuló és megszilárdult végrehajtói apparátus minden korban és minden rendszerben "kitermelõdik" egy adott helyzet lehetõségeinek kiaknázására. Magját és "holdudvarát" a nyerészkedõ, másokat nyersen vagy kifinomult praktikákkal kihasználó embertípus adja, akik ügyesen elrejtõznek néhány álmodozó idealista tetszetõs eszméinek ködfelhõjébe, de nem valós társadalmi igényeket szolgálnak hanem sajátjaikat. Amennyiben saját érdekeik mégis érintkeznek a közösség érdekeivel azt mindenkor "a nép érdekében" tett intézkedésnek tüntetik fel. Ha a vezetés csoportokba szervezõdõ társadalmi ellenkezést váltott ki, régebben a mozgalmak vezetõinek lenyomozásához jelentõs idõ kellett ami idõveszteséget okozott emiatt gyakran már csak "szalonképtelen" kényszerítõ eszközöket tudtak alkalmazni (hadsereg, karhatalom). A sokfelõl hozzáférhetõ gyorsan megszerezhetõ adatok/ellenõrizhetõ életvitel nyomán ma már sokkal könnyebb csírájában elfojtani bármilyen mozgalmat ami nem felel meg az éppen regnáló vezetésnek. Ellenzéki csoportot összegyûjteni-egyben tartani képes, vezetésre alkalmas emberek életét apró mozzanataiban ismerve, hamar semlegesíteni tudják erkölcsileg vagy egyszerûen anyagilag ellehetetleníteni hogy ne jöjjön létre a látszólag ostoba (valójában egy vékony réteg hasznát szolgáló, hideg fejjel kiszámított) rendeleteket megfékezni és széles körû társadalmi igényeket érvényesíteni képes hatásos érdekképviselet. Azért a fejmozgatás még megengedett, fõleg a bólogatás. A demokrácia szellemében természetesen az "ejnye-bejnye" fejcsóválók is gyülekezhetnek. Az más kérdés hogy hazánkat elõrevivõ, bajból kiemelõ közös cselekvésre vagy csak "koki- és saller" átvételére...

Csejkey Ernõ, a Magyar Nemzeti Bank késõbbi elnöke 1945-ben írt egy könyvet "Magyarország az új világ küszöbén" címmel. A közgazdasági-politikafilozófiai mûben egyebek mellett foglalkozik a zsarnokság természetével: azt mondja, az ókorban is voltak tirannusok, volt elnyomás, de ez közel sem volt olyan nyomasztó, súlyos, mint a XX. században. Mégpedig azért nem, mert a zsarnok nem tartotta nyilván alattvalóit, legtöbbjük létezésérõl sem tudott -így könnyen el lehetett bújni, tûnni elõle. Mennyivel másképp van ez most (a múlt század negyvenes éveiben), mikor a jól szervezett közigazgatásnak, kartotékolásnak "hála", az államnak tudomása van minden egyes polgáráról. Mindig keserûen elmosolyodok, valahányszor ezeket a sorokat olvasom. Vajon mit szólna most szegény Csejkey, a mikroprocesszorok világában?
Az biztos, soha nem volt akkora aktualitása, fontossága a személyes szabadságnak, a személyes adatok védelmének, mint éppen napjainkban. Vannak dolgok a magánpolgár életében, amikhez senkinek semmi köze, legkevésbé holmi állami szerveknek. Élhetõ társadalmat csak ennek szellemében lehet alkotni. Ne legyenek illúzióink: a fenti elvet egyáltalán nem mindenki óhajtja tiszteletben tartani. A fejemet teszem rá, hogy a közeljövõben valahol, valakik rútul vissza fognak élni a technika adta lehetõségekkel. Nagyon, nagyon kellene vigyáznunk, hogy ne mi legyünk azok, akik a bõrükön tapasztalják az orwell-i rémálom valóra válását. Úgy látom, hogy az embereknek nincs veszélyérzetük e helyzettel összefüggésben (ahogy a szabadság, önrendelkezés is leértékelõdött az anyagiakkal, pénzzel szemben).
Nolinak igaza van abban, hogy a kést a konyhában is használhatjuk, nemcsak emberölésre. De a lényeg nem ez, hanem, hogy emberölésre is használták, mindenkor és mindenhol.
A robbanóanyagokat is elõbb alkalmazták ágyúban, mint robbanómotorban, az atomenergiát is bombában, mint villamosáram-termelésre. Az emberi természet ilyen komisz.
A kutyusok dolgára visszatérve, én nem szeretném, ha a nálam, a kertben született kiskutyát be kellene jelenteni, chippel látnák el. Nem azért, mert büntetlenül akarom sanyargatni az állatot, netalán nyomtalanul eltüntetni -hanem elvbõl, a fentiek miatt. Ha a hatóság nyilvántartja a kutyát, akkor például ellenõröket is kiküldhet megnézni, megvan-e az állat, megfelelõen táplálom-e, van-e elõírásszerû kutyaháza, törõdöm-e a lelkével, etc. Kitalálhatnak olyan elõírásokat a tartásra vonatkozólag, melyeknek nehéz, vagy lehetetlen eleget tenni (láttunk már karón vakvarjút!), mindezt esetleg szántszándékkal. S akkor máris a "szerv" markában vagyok, jöhet a szankció. Az USA bizonyos államaiban állatvédõkbõl toborzott kommandók járják a vidéket, figyelik, miként bánnak az emberek a háziállataikkal. Fanatikus figuráknak tûnnek ezek a "kommandósok", jóindulatúnak nehezen nevezhetõk. Ha hiányosságot tapasztalnak, értesítik az állatorvost és a rendõrséget. A kutyát elveszik a gazditól, aki ellen ráadásul eljárást indítanak. Szeretem a kutyáimat, eszemben se volna rosszul bánni velük. De ha nálunk is ilyen viszonyok uralkodnának, kétszer meggondolnám, tartsak-e ebet. Kinek hiányzik, hogy emiatt bajba kerüljön? Amellett rosszakarók esetleges feljelentésének is kitenné magát az ember. Nem kellenek jogi "taposóaknák".
Ismét és ismét visszajutunk ugyanahhoz az államfilozófiai problémához: a világ ahelyett, hogy a meggyõzés útján, szelíden, kitartóan, okosan vezetné az embereket a bûn irányából az erény felé, az ellenõrzésre és a szankcióra teszi a hangsúlyt. Persze könnyû azt mondani, hogy be kell tartani a szabályokat, akkor nem lesz baj. Óh, jámbor óhaj, sóhaj! Ilyet csak az gondolhat komolyan, aki vagy igen magasan áll a társadalmi ranglétrán, vagy pedig fogalma sincs az ember természetérõl. De ha még így is lenne, az ellenõrzéssel járó macera a jogkövetõket is sújtja. Erre bizony kevesen gondolnak: az állam ,állítólag éppen a rendes többség érdekében hozott intézkedéseivel, a törvénytisztelõk szabadságát is korlátozza. Gondoljunk csak, például, az illegális bevándorlók miatt bevezetett vízumkényszerre. A renitensek mellett tehát mi is "szívunk", sõt, nemegyszer egyenesen helyettük. Aki "rutinszerûen" a tilosban jár, az rendszerint nagyon tudja a csíziót, körültekintõen jár el -ismeri az utat a törvényi "taposóaknák" között. A gyanútlan becsületes ellenben véletlenül is rálép valamelyikre.

Milyen igaz. Hát meg kell valljam, én valahogy a vallással is így vagyok..

Lordom, a késsel lehet embert ölni és kenyeret szelni is. Ha mindent elutasítunk azért, mert vissza lehet élni vele, akkor egyszerûbb kimenni a pusztába és nádkunyhóban lakni. Bár a katonai mûholdak ott is látnak...

Szerintem a chipes dolog egészségügyi szempontból (pld. embert megmaró eb kapott-e veszettségi védõoltást) helyénvaló DE OLCSÓN, valahogy úgy ahogy az emberi védõoltásokat adják, hiszen jóval nagyobb azoknak a száma akik "kényszerbõl" házõrzésre tartanak kutyákat az egyre szaporodó immár nem betöréses hanem "rátöréses" rablások miatt illetve magányosan élõ városi idõs emberek jelzõkutyákat. A probléma ott van/lesz, hogy vélhetõen ebbõl is elsõsorban "pénzkaszálási" lehetõséget fognak csinálni ahogy az manapság szokás és szigorúan behajthatják mindenkitõl az ebadót.
A másik probléma hogy a gazdi adatai nyilvántartásba kerülnek. Már így is követhetõ egy ember élete a TAJ- adó- mobil- és drótos telefonszáma, ha van- netes IP-je alapján. A bankszámlaforgalma megmutatja életnívóját, a TAJ számmal nyomon követhetik a teljes betegéletutat, mûtéteket és torokgyulladást, mikor hol milyen gyógyszert írtak fel és még azt is mikor és hol váltod ki õket. A mobil kikapcsolt állapotban is 50 m-es körzetben jelzi merre jársz - ezt csak akkor kerülöd el ha az akksit is kiveszed a készülékbõl. Az már hab a tortán, ha van webkamerád és nem húzod ki mindig a gépbõl, távolról bármikor bekapcsolható, látható és hallható mit csinálsz otthon. Még a kuka is leolvasó cimkét kapott, ha saját kukád van jól felmérhetõ háztartási hulladékod mennyisége ami közvetve utal életviteledre. Az elektromos mérõrendszer melyet egyre finomítanak napszakra-órára, kiválóan jelzi energiafelhasználásod melybõl kikövetkeztethetõ mit mikor használsz. Mind-mind megannyi apró mozaik mely összegezve pillanatok alatt megmutatja milyen életszinten élsz milyen életviteled van. A titkosság és adatbiztonság csak illúzió, a szigorúan zárt/fizikailag kikülönített és lesugárzásvédett rendszerek (a gép, monitor, klaviatúra jelei érzékelhetõk pld. közönséges rádióval) kivételével, bárhonnan bárkirõl bármilyen adat megszerezhetõ. A totális/globális ellenõrzés már itt is van csak sokakban nem tudatosult még. Gyakorlatilag azt sem tudjuk mi történik valójában "belül" pld. a sok területen alkalmazott (PC, laptop, autó, mosógép, HiFi stb.) processzorok zárt "fejlesztésre fenntartott tartalék" területein mi zajlik. Pár éve egy amatõr vizsgálatnál derült ki hogy a procik többsége "stikában" mást is csinál pld. anno az MTA számítógépe rendszeresen "jelentett" a felette átvonuló mûholdnak. Egyre finomodó és fejlõdõ korszerû eszközeink használata nélkül visszaesnénk a középkorba, amennyiben használjuk õket szinte mindent ellenõrizni lehet életünkben, tekintve hogy tervezik a háztartási eszközök IP számmal ellátását, de még az autókerék is kapna saját IP számot, mindezt a távvezérelhetõség és ellenõrzés érdekében, pld. munkahelyedrõl elindítod az automata mosógépet. Már ma is léteznek rendszerek melyek telefonon riasztanak ha betörõ megy "vendégségbe" vagy lopják a kocsidat és webkamerán körülnézhetsz napközben otthon a házad körül akár egy mezei mobillal is. Mindez szép és jó, de visszájára is fordítható, nem ragozom a lehetõségeket ahogyan ugyanezzel visszaélhetnek a bûnözõk vagy akár maga az állam. És már felvetették az emberek chip-elését megmagyarázva hogy könnyebb lesz a pénzfelvételtõl kezdve a betegellátásig minden (de az is hogy nem vagy jogosult rá). Persze a becsületes lojális állampolgárnak nincs félnivalója... de az embernek mégis eszébe jut a sci-fi történet melyben egy ártatlan embert végeznek ki mert egy beszorult papírfecni miatt a printer rosszul írta a valódi bûnös nevét. Minden állam könnyen és jól vezérelhetõ társadalmat kíván, ez csak úgy lehetséges ha minden ember ellenõrizhetõ hogy az elvárásoknak megfelelõen viselkedik-e. Négy gyereket neveltem fel, számomra természetes az analógia hogy az állam sem más mint egy nagy család. Ugyanúgy gondoskodni kell a család megélhetésérõl, megszervezni életét a családtagok adottságainak megfelelõ részfeladatokkal, összetartani, kompromisszumokkal elsimítva az ellentéteket, a "külvilági" helyzetnek megfelelõen "kormányozni". Egy gyermekpszichológus négy apatípust kategorizált és meghatározta a nevelés nyomán kifejlõdõ gyerektípust. A legutolsó a "hideg-korlátozó" apa akiben nincs empátia, mindent szabályoz ellenõriz és tilt, nevelési hatása közönyös, hideg, agressszív, másokat eltipró gyerek majd késõbb felnõtt. Az állam viselkedése is egyre inkább a "hideg-korlátozó" irányba tolódik. Ennek hatása máris érzékelhetõ az emberek humánus (empátia, könyörület, a másikat NEM kihasználó együttmûködés) viselkedéstõl egyre jobban távolodó magatartásán. Viszont a korlátozáshoz az ellenõrzés is hozzátartozik, ahogy mondod "Ha így tesz az állam, akármekkora ellenõrzõ apparátus se lesz elég az igazi rend fenntartására."

Igen valóban megtörtént a zsíros-kenyeres eset, de egyedi sztori volt. A "semmi se tart örökké" verzió keringett közszájon kölökkoromtól kezdve

Ez a történet a fáma szerint úgy volt, hogy sok éve a mohácsi Lenin szobor kezébe tettek egy zsíros kenyeret, a nyakába meg feliratot akasztottak:
"Ne vigyorogj Iljics, nem állsz itt örökké
Százötven én alatt sem lettünk törökké"

Akkor is a zsíros"panem" mellett döntöttek.

Még az "átkosban" járta egy mondás (az "ideiglenesen itt állomásozó" jelzõvel illetett "küldöttekre")
"Semmi se tart örökké, százötven év alatt se lettünk törökké"...

Nagyon köszönöm a gomba-tanácsokat mindenkinek, igyekszem hasznosítani õket
Majd hozom a kalap belsõ felének és a tönknek a képét.
Noli: az ebek chipes jelölését ésszerûnek tartom. Naponta látom hogy komoly sérülés okozására képes kutyákat engednek nagy távolságokra szabadon futkározni azzal hogy szelíd, senkit nem bánt. Aki kutyás az tudja, egy fegyelmezett/nyugodt kutya is életveszélyes lehet ha megriad, különösen ha nagytestû. A chipelés ésszerû, mert minden évben látok elkóborolt/megszökött kutyájukat keresõ embereket, ha menhelyen köt ki a blöki könnyebb rátalálni. Ami ezzel jár az viszont újabb többletköltség egy kutyatartónak. Hiszitek vagy sem én is "kicentizve" élek, az ember elgondolkodik hogy olcsóbb lenne az õrzõ- védõ távszolgálat mint a kutya tartása de õk sem tudnak repülni mire kiérnek a jelzésre, rég kirabolnak/megölnek. Futóbetyárok voltak/vannak/lesznek, ha álmomban törnek rám és nincs kutya hogy felébresszen ugatásával, hiába alszom "felfegyverkezve". Tomi kutya elsõsorban azért lett mert bringámat pár másodperc alatt lopták el az állandóan kulcsra zárva tartott kertbõl (miközben itthon a számítógép elõtt ültem). Szeretem a blökit, de már elaltatásán gondolkodom mert egyre többe kerül eltartása (nem a kutya tehet róla, elõbb-utóbb valamelyikünknek "mennie" kell). Rendben, kell a pénz az országnak, hát szedik ahonnan lehet a szükségeset összekötve a hasznossal a kutyák chip-elése pedig hasznos (szemben a szükségtelent haszontalannal összekötõ pénzköltésekkel). Mindenki tudja érezheti hogy milyen hatalmas erõfeszítést/ügyességet igényelhet az Árpád-házi királyok kihalása óta többször is szétrombolt-letarolt-kifosztott-megcsonkított, jelenleg adóssághegyek alatt roskadozó országunk problémáit megoldani. Viszont meggondolatlan erõlködéssel könnyebb rontani mint javítani miként egy nehéz gondot a "bohócügyi államtitkár" hatáskörébe utaltak. Ennek nyomán talán jogosan nevezhetõ az immár 21 éve tartó "elõadás" egy vándorcirkusz bohóctréfáinak amin csupán az elsõ sorokban ülõ bértapsolók nevetnek és tapsolnak, a harsány hirdetésekkel becsalt közönség szétszéled mert közben sokaknak a "Panem et circenses!" óhajtás "Kenyeret VAGY cirkuszi játékokat?" létkérdéssé formálódott és többé nem tudnak nevetni az egymást rugdaló vagy szennyes vízzel leöntõ figurákon.