Bioszféra

Az õr huzakodása nem meglepõ, gondolom nem is bosszankodtál nagyon, hiszen egy foglalkozáskör hierarchiájában elfoglalt pozíció komolysága mindig fordított arányban áll a fontoskodással...
A nyugati befektetõk "természetes" természetrombolására ma már szót sem érdemes vesztegetni ez van, ahogy lentebb írtátok: "Pénz beszél kutya ugat"... ahogy a kuplé mondja kétértelmû szavakkal:
"Ha pénzed van- ülj elõre, ha pénzed nincs- ülj legelõre"
Már 1992-ben hallottam egy kesernyés megállapítást: akinek van pénze annak nem Amerika hanem Magyarország lesz a korlátlan lehetõségek hazája...

Hajrá, Nyírtura!!!

"Quod licet Iovi non licet bovi."- mondja a latin: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Engem is elcsípett egyszer a természetvédelmi õr, mert olyan növényt szakítottam le, amely védett (tudtomon kívül). A bírságolásról ugyan az egyszer sikerült lebeszélni, de nagyon kínos volt a jelenet. Egy szál virág -kontra ki tudja, hány hektár erdõ, mezõ. Az embernek tényleg kinyílik a bicska a zsebében. Ez a hatalmi pozicióval való nyílt, szemérmetlen, ostoba visszaélés. Ráadásul a NYUGATI BEFEKTETÕ épp azért jön ide hozzánk, mert itt olyan otromba természetrombolásra vetemedhet, ami hazájában valószínûleg szóba se jöhetne.

Nagyon szomorú..
Viszont vannak olyan emberek is, mint Nyírtura polgármestere: Link Az elsõ riport.. Érdemes megnézni-hallgatni.
Nagyon szimpatikus, amit ez az USA-béli házaspár csinál Link Példaértékû.

A tavalyi "nagyobbfajta bakonyi patak" maga a Zsombékosi-árok, mely alig néhány km hosszúságban kanyarog át a teraszvidék homokján (keresztül a korábban említett Zsombékoson). Tényleg érdemes végigjárni, az erdõlakmajori elhagyott kiskertektõl kezdve a százával nyíló vitézkosborokon át a volt szovjet katonai bunkerekig és lõtérig sok mindent láthat a kiránduló. Sajnos a dinnyeföldeket- és árusokat már nem, akik a mostani kikötõi fõbejáratnál árultak, utoljára valamikor a 90-es évek elején..

Félreértés ne essék: Természetvédelmi szabályozásra, korlátozásra szükség van, de:
1. Ez ügyben miért nincs konzultáció? (fõként azokkal, akiknek legtöbb közük van az adott tájhoz)
2. A korlátozások jó részéhez illene, hogy kompenzáció is társuljon, fõleg a kisbirtokosok esetében, hiszen õk -önhibájukon kívül- már így is elég hátrányt szenvednek, mert csupán birtokuk kis mérete miatt nem jogosultak támogatásra -pedig természetvédelmi szempontból éppen az õ aktivizálásuk lenne szükséges. Az meg csak ösztönzéssel megy.
3. A hegyvidéki gazdálkodás jóval több munkát igényel, ezért nagyobb rugalmasság és kevesebb adminisztráció lenne kívánatos.

Engem ebben az is felháborít, hogy a NYUGATI BEFEKTETÕ kedvéért még ezt is megteszik, nálunk pedig az aggteleki nemzetietlen park azokkal a gazdákkal, kistulajdonosokkal szemben keménykedik, akik õseiktõl örökölték és -amennyire jelenlegi helyzetükben tehetik- folytatják azt a hegyvidéki gazdálkodást, ami fenntartotta az itteni gazdag élõvilágot és a táj szépségét.

Hogyne hallottam volna. Pénz beszél...

Fõleg az ilyen "izgága" vadkapitalista tranzit- vidékeken, mint (sajnos!) az én környékem, és mellette a fél Dunántúl. A gyõri Audi mega-beruházása kapcsán védett területet minõsítettek át nem védetté, s már el is kezdték a feldúlását (lehet, errõl Te is hallottál, nagy volt a hírverés). De például a Gyõr-Gönyû dunai kikötõ megépítése is példátlan természetrombolás közepette történt (errõl még a gyõriek se nagyon tudnak). Érdemes lett volna lefényképezni a tájat ELÕTTE -és UTÁNA. Ártári erdõk hatalmas területe tûnt el, mindenfelé betonutak épültek, a fák helyén kandeláberek "nõttek ki" a földbõl, s most minden este világítanak -az energiatakarékosság nagyobb dicsõségére- a semminek!
Szóval örülhetsz, hogy kissé távolabb élsz a "mûvelt Nyugattól", a Nyírség nyilván jóval csendesebb, háborítatlanabb vidék.

Igazad van, épp a gönyûi kikötõ mellett hosszan húzódik egy kikövezett árok a Duna felé, a tavalyi esõs idõszakban annyi vize volt, mint egy nagyobbfajta bakonyi pataknak -elõtte évekig szárazon állt. Töprengtem is, vajon honnan származhat a víz. Elsõsorban a gyõr-tatai teraszok idõszakos talajvíz forrásaira gondoltam, de eszerint nem errõl van szó. Egyszer veszem a fáradságot, és végigjárom ezeket a vízfolyásokat.

Sinkó László hangja sajnos nagyon sokszor a fülembe cseng, hasonlóan fanyar mosoly kíséretében.

"Ahová az ember keze beteszi a lábát.."

"..bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét." - már nem..
Sajnos a Duna szabályozása, majd felgyorsuló áramlása következtében végbement medersüllyedés, valamint a homokbuckák között csörgedezõ kis idõszakos erecskék csatornásítása/betemetése miatt drasztikusan lesüllyedt a talajvíz, a homokköpeny alól elillant a víz. Ha Gyõrszentivántól Ivánháza felé tartasz, még látszik egy nedvesebb terület (tavaly térdig érõ belvízben úszott egész évben), a régi "Zsombékos", ami egy buckaközi mélyedés volt, a háború elõtt kiterjedt lápi vegetációval. Aztán 1948-ban jöttek a vízügyesek, "ráhúzták" a közeli Söprüshegy homokját, így megsemmisült mindkét élõhely.. Jelenleg egymással párhuzamos csatornákkal van felszabdalva a terület, átlagosnál kisebb csapadékú évben teljesen száraz, burjánzik rajta a tájidegen magas aranyvesszõ - legalábbis ott, ahol még nem telkesítették. Itt vezették el pár éve a gönyûi kikötõhöz csatlakozó vasúti szárnyvonalat is.
Ha nem is hasonló méretû, de kisebb vizes mélyedések az egész szentiván-gönyû-ácsi homokvidéken voltak (részben még vannak is), ezek (egykori) helyére a terepszinten kívül a kiszáradást túlélõ kékperje jellegzetes foltjai utalnak, de - ha ritkán is, - találkozni még mocsári-lápi növényekkel, pl. nádi boglárka, hússzínû ujjaskosbor, árokvirág, mocsári nõszõfû, kornistárnics, ördögharaptafû, korcs nõszirom, mocsári kutyatej, stb..

Igaz, az itteni homoktalaj tudtommal is meszes, ez nyilván eltérést okoz a fajösszetételben. További különbség, hogy bár nincs mélyen a talajvíz, a dombok közötti bemélyedések seholsem érik el annak szintjét. Ezért kifejezetten vizes részek, lápok nem találhatók -a Nyírségben ellenben értesüléseim szerint vannak ilyenek. A fák közül gyakori még a fehér nyár és az akác (ez természetesen jövevény). A lágyszárúak feltûnõ képviselõje a tavaszi hérics, ebbõl nagyon sok van. Már említettem az árvalányhajat, ez igazi kuriózum.

Míg felétek a talaj meszes, addig itt mésztelen, savanyú. Ez ad különbségeket a lágyszárú növényzetben is.
Errõl Jaurinum tudna többet mesélni, az õ szakterülete.

Errefelé a gyõr-komáromi út mellett vannak teljesen hasonló tájak: homokbuckákon, ill. azok közötti "völgyekben", teknõkben kocsányos tölgyesek, nyíresek, telepített erdei és feketefenyõ erdõk. A lágyszárú flórát nem ismerem annyira, érdekes lenne tudni, ebben is van-e hasonlóság (mindenesetre a homokpusztákra jellemzõ árvalányhaj helyenként megtalálható).
Galíciában még nem voltam, de fényképek alapján úgy látom, hasonlít ehhez a vidékhez is.

Többi kép: Link