Bioszféra

Pont ilyen megtermett változékony tinórukat találtam én Gönyûn. Tavaly õsszel itt is valami hihetetlen rizike dömping volt!

Az obligát parazitizmust csak hasonlatként említettem, mert ott is szüksége van a gombának az élõ fa által elõállított anyagokra. Emiatt mindkét esetben a fa pusztulása a gomba pusztulásával is együtt jár. A hármas szimbionta kapcsolatról nem hallottam, vagy már elfelejtettem.
A boletusokkal kapcsolatban már régóta furdalja az oldalamat a kíváncsiság, csak nem volt kitõl megkérdezni: ha mind gyökérkapcsolt, mi a helyzet az élõsdi tinóruval? Kivétel, vagy szimbionta-parazita egyszerre?

A 3mm körüli vastag vargányaszeletet serpenyõben lassú tûzön(3-5 perc) zsiradékon barnára ropogósra kisütöm, majd sóval tejföllel friss kenyérrel fogyasztom... A bikavér is jól csúszik utána... Íze felejthetetlen!

Rendben.
Korábbi válaszodra még nem reagáltam. Emlékeidbõl felépített okfejtésed helyénvaló szerintem a tinóru/gyökérkapcsolat/partnerfa összefüggés terén, mégis, tudvalevõ, hogy pl. a vörös érdestinóru fenyvesben, gyertyánosban csak akkor bukkanhat elõ, ha valahol a közelében legalább egy nyárfa áll, vagy állt pár éve. Obligát parazitizmusról viszont azért nem eshet itt szó, mert a nagygomba és a fa között van egy 3. élõlény: a micéliummal mikorrhiza-kapcsolatot létesítõ mikrogomba. Vagyis a Boletusok nem paraziták, hanem egy hármas szimbionta kapcsolat egyik tagjai.

A bio-optikai gasztronómiai ingerlést kéretik mellõzni

Sem érdestinórut, sem változékonyt nem találtam még a gönyûi homokon, de egyszer szívesen megismerkednék a lelõhellyel. A gönyûivel "rokon" (szintén kisalföldi) csenkei homoki erdõssztyepen (Nyergesújfaluval szemben a Duna felvidéki oldalán) viszont tavaly ugyancsak megtermett változékony tinórukat láttunk. Valamint a fenyõk alatt rengeteg rizikét, amibõl ízletes vacsora készült sérfenyõszigeti tábori szállásunkon.

Nem egy csúcsgomba, de azért finom volt, borsosan-fokhagymásan-tejfölösen: Link

Persze! Mert az szerintem nem vörös, hanem tölgyfa-érdestinóru! A változékony meg finom gomba, de inni sem szabad rá. Bár állítólag úgy sem árt.

Igen, éppen a Gönyûi-erdõben fedeztem fel a vörös érdestinóru egy termõhelyét. A sok fenyõ miatt természetesen fenyõtinóru is elõfordul itt, de ami az igazi különlegessége ennek e helynek, az a sok -nyugodtan mondhatni gyönyörûszép- változékony tinóru. Ezek hatalmasak, egészségesek. Errõl a fajról a legtöbb szakkönyv azt írja, hogy nyersen enyhén mérgezõ, de jól megfõzve ártalmatlan. Az északi országokban állítólag rendszeresen fogyasztják, árusítása is engedélyezett. Bevallom, én még nem mertem megpróbálkozni vele -ráadásul erõs kékülése nem valami gusztusos.
Az elhalt szimbiotikus partner elmélete tetszetõs, de nehezemre esik elképzelni, hogy a balatonfelvidéki hegyoldalban, tipikus kocsánytalan tölgyesben valaha nyárfa tenyészett volna. Bár ki tudja?

Pontosítok, mert Zalában 1 hete, az Õrségben 2 hete jöttek ki a gombák, sajnos a Zalaegerszeg környéki vargányás helyeimen az idén még egyáltalán nem volt gomba, de ezen nem is csodálkozom, mert ezek kapták a környéken messze a legkevesebb esõt. Mai személyes tapasztalataim szerint a zalai hullám lecsengõben van, viszont úgy néz ki, hogy az Õrségben a múlt hét végi mélypont után egy újabb vargányahullám készülõdik és rengeteg mini rókagombát láttam, valamint információim szerint Szombathely környékén is csak most kezdenek beindulni a gombák..

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy gyökérkapcsolt faj a partner pusztulása után annak gyökérzetét bontva tartósan (évekig) tovább éljen. Inkább mint az obligát parazita gombák, amelyek a fa pusztulásakor minden erejüket termõtest képzésre fordítják, majd utána maguk is elpusztulnak?
Az egészségesen kivágott fa gyökerei (fajtól függõen) esetleg néhány évig életben maradhatnak.
Kb. 25 éve a szakellenõri tanfolyamon az oktatónk mondta, hogy elég messzire kell menni, hogy igazán mérgezõ leccinum-fajra találjunk (emlékeim szerint Írországba? Norvégiába?). Elmondása szerint (egyes?) leccinum fajokban van méreganyag, de nagyon alacsony hõmérsékleten (40 oC körül?) bomlik. Nyersen sem lehetnek túlságosan mérgezõk, mert a köznép számára készült gombászkönyvekben meg sem említik.
Az elõbbiek pontosságát a tanfolyam felsõfokúnak semmiképpen sem nevezhetõ szintje, az azóta eltelt 25 év felejtése és a tudásfrissítés hiánya korlátozza.

Bíbortinórut én is találtam szántáson, de ott volt tõle 10 m-re az erdõ.

Úgy van, ahogy Astral írja, vagyis a gomba a szimbiózisban résztvevõ partnerfafaj letermelése/kivágása/kidõlése után, az ott maradt korhadékból is képezhet termõtestet. A mikorrhiza-partnerkapcsolat nemzetség-, vagy fajspecifikussága bizonyított tény, a Leccinum duriusculum csak Populus-fajokkal él együtt. Nem váltogatja tehát partnereit.
Nekem elsõsorban a megjelenésük tetszik, persze szívesen is fogyasztom õket - ma már. Mert pár évvel ezelõtt a Rába-, majd a Marcal-ártéren tömegesen találtam a nyárfa-érdestinórut, de akkor még nem tudtam, hogy minden Leccinum-faj ehetõ, így ott hagytam õket. Ott készült ez a kép: Link A Gönyûi-erdõben szoktál találni tinórukat, érdestinórukat?
Ezeket Link a jókora kormostönkû érdestinórukat pedig Borostyánkõn (Õrvidék) fotóztam, de itt már nem hibáztunk, finom hagymás-borsos gomba készült belõle. A faj csak a bibircses nyírrel él együtt. A tönk intenzív kék elszínezõdése sokak számára a mérgezés biztos jelét jelenti, a gyakorlottabb gombász számára azonban a fajfelismerés egyik jó segítõje.

Annyira nem gyakori ez a partnerváltás a gombáknál. Inkább arról van szó, hogy valahol ott van a mélyben a szóban forgó fapartner, csak felül már nem látszik. Találtak már császárgombát lucfenyvesben, kukoricásban is, mégsem azok gyökérkapcsolt gombája.

Lujó! Valóban, a leginkább a nyárfa-érdestinórura hasonlít. Kellett ott lennie valami nyárfa-maradványnak.

Felénk ilyen (hasonló?) érdestinóru ezüstnyár alatt van, sokszor tömegesen. Annak is kékül a tönkje rendesen.

Az érdestinórukról: nekem is nagyon szimpatikus ez a csoport. Látványos, szép gombák, amellett vastag, tömör húsuk jóizû, alig marad el a boletus edulis mögött. Igaz, eddig még csak vörös érdestinórut találtam, de ezt többször és több helyen. Elvileg a nyárfa gyökérkapcsolt gombája, de bukkantam már rá tölgyek alatt is Balatonalmádi mellett -nem igazán jellemzõ termõhely. A barna érdestinóru és a tarkahusú érdestinóru elvileg kizárólag a nyírfával van gyökérkapcsolatban, de a mutatott képen másfajta erdõ látható. Úgy tûnik, ez a nemzetség váltogatni képes fa-partnereit, érdekes, hogy errõl a szakkönyvek nem tesznek említést.

Másként alakultak a dolgok az Õrségben, Zalában és Sopron környékén is. Szerintem nálatok csak most lesz jó. Nem lepõdnék meg azon sem, ha a vargányák csak egy hét múlva mutatkoznának tömegesen.
Ez a Leccinum tényleg nem tudom mi lehet, mert a tarkahúsú is kiesik. Leginkább a nyárfa érdesre hasonlít (kékeszöld tönkje jól mutat), de a környéken biztos nincs (és nem is volt) ilyen fa. Gyertyánok alatt nõtt.

Túl korán? Gogo Zalában már 1-2 hete vargányászik. Elsõsorban nyárira számítottam, benéztem sokféle erdõtípusba.
Nohát neked gazdagabb volt a termés, igazán az érdestinórukért fáj a fogam, mert nagyon kedvelem ezt a nemzetséget. Ezt a fajt azonban még nem láttam, ez is kékül a tönkben, mint a hasonló L. duriusculum? Milyen erdõben (fa alatt) nõtt?

Sajnos csalódást okozott az erdõ ma, de remélem, hogy csak rossz helyen kerestem a gombákat. Egy db csöves gomba akadt, egy félig elfolyósodott fenyõtinóru "személyében".. Vargánya, róka, õzláb, galamb nuku. Egyedül vöröses nyálkásgombából (Chroogomphus rutilus) gyûjtöttem jó kilóra valót (fotó: Link ), vagyis újabb gombát próbálok ki étkezés céljából. A szakirodalom szerint levesnek a legjobb, holnapig még eldöntöm, mi lesz a sorsa.

szerk.: Gogo, esetleg van tapasztalatod e faj terén?