Bioszféra

Ez esetben, ebben az idõszakban nem errõl lehetett szó. A fotón lévõ suta idõs példány, tapasztalt anya, az utód/ok védelme fontosabb a saját épségénél, az ellenséget így tudja elcsalni a sebezhetõbb gida környékérõl. A május-szeptember közötti idõszakban (õznél talán az üzekedési napokat kivéve) gyakran megfigyelhetõ a vadaknál a nõivarú egyedek ilyen irányú viselkedése.

Biztos sok függ a jószág pillanatnyi lelkiállapotától, ha megijed, vagy szerelmes, akkor tuti sehallselát :-)

Hát, tudja fene. Fekete István István is azt írja valamelyik könyvében, hogy a ravaszdinak tartott róka néha se lát, se hall, majdnem nekimegy a vadásznak. Az állati viselkedés sohasem olyan következetes, mint az emberi.

Persze, de azt mivel magyarázod, hogy felõlem fúj a szél (ergo kell érezze a szagomat), de rohan felém és csak 1,5 méterre elõttem változtat irányt? (pár hónapja volt Márkó feletti réten, holdkelte fotózás, alkonyati világosban)

Az õzek, ha nem fognak szagot, néha valóban meglepõen közel engedik magukhoz az embert. A Gönyûi-erdõben kocogva nemegyszer voltam hasonló jelenetnek tanúja. Na, legközelebb viszek majd magammal fényképezõt...

Valóban itt van az Õsz, tegnap több sárgulásnak indult levelû kõrisfát láttam Egerben.

:-) Igazán nagyon ügyes vagy! CSodásak az ugrálós képeik is! Petõfivel szólva 'itt van az õz, itt van újra' :-))))

Gyá, de jóság ez a sorozat!

Áki! Az még igen messze van, de kösz a megelõlegezett bizalmat..
Noli! Mindig van a táskámban egy felfújható, de most szerencsére nem kellett babrálnom vele. Épp itt jöttem lefelé Link Link amikor elém vágtak, a lemerevedésen kívül más feladatom már nem volt. Nem éppen megfelelõ beállításokkal lõttem õket, de az idõ volt az a tényezõ, amibõl akkor a legkevesebb volt.
Ráraktam õket (ketten voltak) 2 képre:
1. Link
2. Link

Fésztufész: Link
Ill. pár tájképféleség az elmúlt napokból:
Link Link Link
Link Link Link