Bioszféra

Nyuli amennyiben az ott látható alapképletben azért nem találsz hibát - látható hogy neutronforrás szükséges, mivel a tórium bomlásánál nem keletkezik, ezért érthetõ hogy hasadóanyagot alkalmaznak primer neutronforrásnak DE nem kell belõle "atomerõmûvi" mennyiség.
Tény, hihetetlen sok probléma volt elég beleolvasni a már-már áttekinthetetlenül nagy anyagba mely pld. 1950-1999 közötti idõszakból tartalmaz jelentéseket PDF formátumban. látható milyen erõfeszítéseket tettek a megoldásra. Valahol mégis a közelében járhatnak mert Kína és India is kísérletekbe fogott.
Nyuli GRAT, láthatóan pontosan ismered a súlyos problémákat. Épp ezek miatt a tóriumos erõmûvek "hétköznapi" üzembeállítására 2075 az óvatos prognózis.
DE: igaz ugyan hogy MI, itt és most nemigen fogunk neki örvendezni mert nekünk távoli idõpont. Viszont történelmi léptékben pár perc, ami meg fog történni ez bizonyos.
Megkockáztatom a tóriumos erõmûvekre átállás hasonló lesz a rézkorszak-vaskorszak váltáshoz.
A képlettel talán egyetértesz, a technológiai problémákra nem térek ki, akit érdekel olvasgassa a doksikat pld. a Molten-salt reaktorról itt: Link (a legtöbbje szkennelt de olvasható) keményen próbálkoznak és sikerrel. 1960-ban megépítették az elsõt és 5 évig üzemelt (olcsón) egy 7.5MW teljesítményû kicsi reaktor.
Érdemes még elolvasni ezt a doksit Link Albert J. Juhász tollából (NASA Glenn Research Center)
Láss csudát még egy magyar... aki felvetette a tórium hasadást folyékony fluorid sókban, felismerte hogy számos elõnye van az uránnal szemben: Wigner Jenõ
A tárgyalt témában ez talán nem fontos, ám azóta törekednek a végleges megoldásra és jobban állnak vele mint a sokat emlegetett fúziós reaktor (Tokamak) létrehozásában.
Sok még a probléma, szerintem mégis örüljünk hogy talán dédunokáinknak hosszú ideig nem lesznek energiagondjaik Sci-fi ugyan de a jövõ "ûrbányajáratait" tóriumreaktoros ûrhajók bonyolíthatják majd a Föld aggasztóan csökkenõ ritkaföldfém készletének pótlására. Mivel a tóriumreaktor kicsi (is lehet) elméletileg bármit meghajthat a tengeralattjáróig (autók elektromosan is hajthatók a tóriumerõmû áramával töltve)
Záradékul, érdemes beleolvasni a témával (a világ összes nyelvén) foglalkozó blogok megjegyzéseibe, ezekbõl most csak két magyar megjegyzés:
"A plazmastabilizációs fúziókutatás a világ legdrágább parasztvakítása (vagy inkább a szénerõmûvek üzemeltetése az ?) "
"A DOE 40 ezer dollárt adott a "Molten-salt" reaktorokra, míg a sokak szerint esélytelen fúziós reaktorokra milliárdokat. Nyilván olyan értelemben, hogy nehogy ártson az olaj és szénlobbinak"
Ezek egyéni vélemények "no comment", azért úgy tûnik más is hisz a tóriumreaktorok közeli jövõjében a nehézségek ellenére. Nem reménytelen, van már több mûködõ kísérleti példány. A tapasztalt problémák ellenére a tóriumreaktor megvalósíthatóbbnak tûnik mint a fúziós reaktorok, azokon is ugyanennyi ideje dolgoznak, sajnos reményekre feljogosító siker nélkül.

A Wiki-idézet tökéletesen hibás, keveri a szezont a fazonnal
Oak-Ridge-ben több kísérlet folyt: A második (az elsõnek nem volt sok köze a tóriumhoz) az MSRE-reaktor volt, valóban 7,4 MW teljesítménnyel, de a sóolvadék összetétele (ami egyben a primer hütõkör is) teljesen más volt, és - minõ meglepetés - hasadóanyag is volt benne, mert anélkül nem megy Az összetétel a következõ volt: BeF2, LiF, ZrF4, 233UF4, moderátorként egy grafit-mag szolgált, és csupán a másodlagos hütõkör összetétele volt az általad (ill. a Wiki által) említett LiF-BeF2. Ebben sem volt tórium A kísérlet célja a késõbbiekben megépítendõ folyékony fluoridos tórium reaktor, az LFTR neutron-magjának a szimulálása volt, a tóriumsóból álló köpenyt a neutronok mérése céljából elhagyták.
Ezután jött az MSBR, azaz a folyékony sókkal müködõ tenyészreaktor, melynek üzemanyagában elõször volt jelen a tórium: BeF2, LiF, ThF4, 233UF4, a moderátor itt is grafit volt, a másodlagos hütõközeg pedig NaF és NaBF4 volt.
A sok kísérlet végére kialakult az ilyen reaktorok hierarchiája:
A reaktorcsalád neve MSFR, azaz folyékony só üzemanyagú reaktor; az LFTR pedig a TMSR, azaz a tóriumos folyékony sótüzelésü reaktorok egyik fajtája Nem tévesztendõ össze az MSCR-rel, ahol kizárólag a hütõközeg sóolvadék, de a tüzelõanyag szilárd.

Nyuli mindig örülök amikor egy téma felvetése megnyilatkozásra késztet komolyabb ismeretekkel rendelkezõ kollegákat
Engedelmeddel kiemelek egy pár sort a Fizikai Szemlébõl (Forrás: Link szerzõje: Johann van Klinken KVI Groningen, Hollandia) melyet Teller Edének ajánlottak 90. születésnapja alkalmából:
"Következtetés: a tóriumból nyert energia reális lehetõség, annak ellenére; hogy a gyorsítóval és a költségszámítással kapcsolatosan vannak még megoldatlan problémák. Egy olyan világ kilátásai, amely a szerényebb tórium-elektromosságot használja, sokkal biztatóbbak, mint egy urán-tenyésztõkkel teletûzdelt jövõbeni világ. Tórium használata számûzheti a plutóniumot és a nagy mennyiségû dúsított 233U-t. A Th-tüzelésû energiaerõsítõ nem termel fegyverminõségû 233U-t, és ez reményt nyújt a proliferáció meggátlására. Az energiaprobléma nagyon fontos oldala, hogy a meg nem újuló készletek egyre növekvõ mértékû felhasználása energiaválsághoz, feszültséghez és erõszakhoz vezet, így jobb, ha ebbe a korba nukleáris arzenál nélkül lépünk be. A szerény tórium energia, az urán reaktorok kiküszöbölése egy igazságosabb és biztonságosabb holnapot tár a világ elé. "
A tóriumos sóoldatok okoztak kellemetlenségeket:
"A rendszer maga az LFTR (liquid fluoride thorium reactor) sóolvadékos üzemû reaktor.[3] A sóolvadék általában erõsen korrozív hatású LiF, vagy BeF2, ebben oldódik fel a tórium fém. A reaktor primer körében tehát LiF-ban oldott Th cirkulál, és hõcserélõn adja át a hõt a reaktor szekunder körében áramló folyadéknak. A hatvanas években néhány évig már mûködött egy kísérleti sóolvadékos (MSRE) erõmû az Egyesült Államokban (Oak Ridge), kb. 7,4 MW teljesítménnyel. A hõmérséklet a LiF és az UF6 eutektikus pontja közelében (tehát folyékony állapotú üzemanyaggal), 700 fok felett mûködött. A sóoldat jól bírta a nagy neutronfluxust, ám a reaktor szerkezeti anyagaiban károsodást észleltek. A fémes szerkezeti anyagok (nikkel–molibdén ötvözet) korróziója olyan mértékû volt, hogy ezt a kísérlet be kellett fejezniük." Forrás: Link (vegyész is lévén, nekem nem tûnik komolytalannak bár a Wikipédia produkál olykor furcsa dolgokat is)
Úgy tûnik, mégis közelíthetnek a jó megoldás felé mivel nemrégiben egy Nobel díjas atomfizikus már levélben ajánlotta tóriumos erõmûvek építését Obama elnöknek

Ennek a hírnek (különösen ha elterjednek a tóriumrektorok) örülök Link
Kiemelek szemelvényt:
"Egy tonna tóriumból annyi energia nyerhetõ, mint 200 tonna uránból (vagy 3,5 millió tonna szénbõl) a feldolgozása után maradó melléktermékek pedig sokkal kevésbé veszélyesek, mint az uránéi. Ráadásul a tóriumreaktorok kisebbek, olcsóbbak, és környezetbarátabbak is lehetnek, mint az uránalapúak."
"A számítások szerint egy erõmû felépítése 3 milliárd dollárba kerülne, de a Föld készletei (ezt az urántartalék háromszorosára becsülik) több ezer évig képesek lennének fedezni az emberiség energiaigényét."
Úgy gondolom a tóriumos erõmûvek ellen a környezetvédõknek sincs okuk tiltakozni Záradékul:
"...már a negyvenes években felkeltette az atomtudósok figyelmét, a Manhattan-terv fizikusai ezt ajánlották az amerikai kormánynak az urán helyett, mint a leendõ erõmûvek fûtõanyaga. A világháború alatt, majd a hidegháború évtizedeiben azonban a hatékonyságnál erõsebb érv volt, hogy az uránnal dolgozó reaktorok melléktermékként plutóniumot állítanak elõ, amibõl atomfegyvereket lehet készíteni - tóriumból viszont nem lehet fegyvert gyártani."
Én jó hírnek tartom. Jó napot jó kedvet Mindenkinek