Bioszféra

Ahogy a hozzászólásomból kitetszik, távol áll tõlem, hogy az állatok idõjós képességét tagadjam. Hiteles beszámolók szólnak arról, hogy "primitív" emberek, természeti népek fiai az állatok viselkedésébõl biztonsággal megmondták a várható idõjárást, holott meteorológiáról még csak nem is hallottak.
A probléma az, hogy a magam részérõl eleddig nem tudtam határozott összefüggést felfedezni az állati magatartás és az eljövendõ idõjárás között. Pedig, fõleg ilyenkor késõ õsszel, tél kezdetén nagyon nyitva tartom a szemem, mert imádom a hideget és a havat, ezek elõjeleit direkte keresem. Talán-talán, ha feltûnõen sok a varjú, nagy csapatokban kóvályognak a levegõben, vagy úgy meglepik a fákat, hogy azok szinte feketéllnek tõlük, feltehetjük az idõ zordra fordulását -de mérget erre se vennék. Megfigyeltem, hogy nagyobb idõváltozások elõtt néhány nappal az erdei állatok (õz, róka) aktívabbak a szokásosnál, gyakran mutatkoznak az utak mellett. De sok olyan idõváltozás is van, melyet nem elõz meg ilyesmi. Örök kérdés, hogy az állatok elõre megérzik-e a változást, vagy csak reagálnak a már bekövetkezett viszonyokra -különösen, hogy e kettõ gyakran össze is keveredik. A rigó a tél közepi nagy enyheségben elkezd énekelni: vajon azért, mert elõre érzi a hosszú tavaszias idõszakot, vagy pedig, mert eleve magas a hõmérséklet? Nehéz kérdések ezek.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az idõjárás néha kegyetlenül becsapja az élõvilágot. Korán jött tavasznak növények, állatok gyakran "felülnek", aztán az újra szigorúra forduló idõ "rendet vág" közöttük.

Akela, köszönöm az észrevételt, de kiigazítást tennék.

A kakaskák egy csapatból valók, és május után keltek. Nem szeretem a veszekedést, a véres kakasviadalokat. Annak szerelmeseit dél-Amerikában, vagy San Paulóban,Mexikóban, netán Chilében meglelhetjük.És nem kereskedek velük. Ha megnyõttek, fazék rájuk.
Épp van egy gondom, nem régi történés. Egyik szép hangú "szólózós" fehér kakaskám egyik napról a másikra "le lombozódott", gubbasztva várt az hátsó udvaron. Mindjárt tudtam,, megverték a többiek, abból is egy lehetett.

Az állatoknál IS mindig is volt és van vezér, elsõ felvértezett egyed.
A baromfiaknál ez szinte mindenhol megtalálható, a törp-fajtáknál még inkább szembetûnik, ki a fõnök.
Ez a helykiosztós viadal történhetett meg, amit nem láttam.
Viszont a következmény érdekes. Teljesen látszik a legyõzött kakason a csüggedés, az élettelen "ábrázat", szinte szégyenli magát. Most alig tudom helyre hozni az idegi állapotát, és ez a nagy kihívás, meglássuk két- három hét múlva mi lesz.
Link
Link
A letartott, púpos nyak tartás, a lekonyult taréjka, álmos szemek.
A feltételezett gyõztes, a fekete seregbõl; (egy van ilyen a többi vörös "napoleonos" tarka):
Link
Egy réz- 200 Ft-os krajcárt tettem le, hogy megfoghassam, és fényképezõ állásba kérjem bent a teraszon. Kültéren 3 méteren belül elszaladnak...
Link
Itt már teljesen más a testtartás, a fark-nyak felfelé, a taréj hegyes..

Thermometer kollega, szerintem csupán a mintavétel sûrûsége okoz érzékelhetõ különbséget digitális és analóg megfigyelés között. Egy mozifilmes kamera a fotokockák anyagának kémiai változásaiban rögzíti egy-egy kiragadott idõszelet történéseit az objektív látóterében. Pld. a Lumiere fivérek kamerája olykor még szaggatott-elmosódott képet mutatott (nem térek ki a filmtechnikai részletekre-okokra) DE az alapelv még ma is ugyanaz a kémiait felváltó elektromos képrögzítésben. Az idõt "felszeletelve" kémiai vagy elektromos eljárással rögzitjük egy-egy pillanatát, majd az emberi szemet becsapó gyorsasággal visszajátsszuk. Ugyanez történik a digitális hangfelvételnél, bár a hallást jóval nehezebb becsapni mint a látást. Akár kémiai akár elektromos adatrögzítésnél, jelmintákat vételezünk/rögzítünk. Elõnyük hogy végtelen sokszor megtehetjük, hátrányuk hogy a "szeletelés" hosszától függõen finom de fontos részletek elveszhetnek. Talán legjobb példája ennek (Légköroptika fórumon mutattam, önkényesen IRSP/VRSP jelenség nevet adva nekik) a viharfelhõk alatt infravörös szûrõvel észlelhetõ "futófények" videóinak feldolgozhatósága. Itt szembesültem elõször a videokockák elemzésnél a GOP Layer, Intra- Predictive- Bidirectional coded frames (I-P-B frames) okozta részleges információvesztéssel. Szinte hihetetlen, mennyi minden játszódik le a rögzítés alatt egy hardverben rendkívül rövid idõ alatt, de a megfigyelt folyamat ezalatt zajlik tovább és finom de fontos részletek veszhetnek el. Ha egy minta hosszát rövidítjük, egyúttal sûrítjük az idõegységre esõ mintavételezést, egyre jobban közelíthetünk az analóg érzékeléshez, némely tekintetben még bõvülnek is lehetõségeink, gondolj pld. a szupergyors kamerák képeire. Ha az idõszeleteléssel megközelítjük az elméleti Planck-idõt, szerintem elenyészõ különbség lesz a folytonos analóg és a "mintavételi kockákra" bontott digitális észlelés között. (A Planck-idõt az idõ természetes egységének tekintik Max Planck javaslatára, jele tP értéke 5,4E-44 sec. Nem tekinthetjük egyszerûen az idõ kvantumának, de ennél rövidebb idõtartam alatt nincs értelme összehasonlítani az Univerzum elõzõ és következõ állapotát. Pár éve mértek-rögzítettek már 100 attosec idejû folyamatot is, 1 attosec=1E-18 sec tehát a mintavételi idõközök rövidülésével, a minták szaporításával egyre jobban közeledünk a folyamatos észleléshez. Ebben lassacskán már csak az elektronokra-fotonokra váró áramköri úthossz szab határt.)
Te jobban hiszel saját megfigyelésedben és objektív mûszeres méréseidben (ami rövid távon pontosságot eredményez) megérzéseidben (mely meglehetõsen szubjektív). Hosszabb távú elõrejelzésekkel azonban még a profi elõjelzõk is gondban vannak az idõbeli távolság növekedésével szaporodó bizonytalan kimenetelû tényezõk miatt. Ezért a sokéves átlagra támaszkodnak ami lényegét tekintve szakember elemzése ugyan de mégiscsak egyfajta becslés, mi várható annak alapján hogy korábban miként alakult egy adott hely adott idõszakában az idõjárás. Az "idõjós élõvilág" megfigyelése és szignifikánsan visszatérõ jelzéseinek felhasználása számomra hasonló. Nem lehet kizárólagos, ám segédeszközként hasznos lehet a Természettel közvetlenül érintkezõ élõvilág évszak- és idõjárásfüggõ viselkedése. Ez a véletlennél nagyobb gyakorisággal utal nemegyszer a hosszú távon várható idõjárási eseményekre is melyeket javarészt az összegyûjtött meteorológiai adatok sokéves átlagára támaszkodva lehet megbecsülni. Egyéni véleményem, nemcsak konkrét fizikai paramétereket (P-T-Rh-Td-wind és felhõzet) kell(ene) rögzíteni hanem vele paralel az élõvilág idõjárási változásokal mutatott szignifikáns jelenségeit is. A makroléptékû folyamatok elõrejelzését a meteorológia alapegyenleteinek numerikus megoldásai szolgáltatják, de ezek hosszabb távon nem elég "idõjárás-érzékenyek" (emlékezz Lorentz "pillangó" hatására).
A babonákat NEM számítva az élõvilág és környezet évszázadokra visszanyúló megfigyelésén alapuló népi hiedelmek szerintem nem alaptalanok, mert lényegileg egyfajta adatgyûjtésbõl kiszûrt szignifikáns jelenségek könnyen megjegyezhetõ sûrített fogalmazásban. Sejtetik hogy érdemes a meteorológiai paraméterekkel párhuzamosan az élõvilág viselkedését is megfigyelni, adatait alkalmazni a hosszú távú becsléseknél. Szerintem- az élet szentségének tiszteletben tartása mellett, bármely élõlény "kihelyezett szenzornak" is tekinthetõ, mely jól követhetõen reagál az idõjárási paraméterek változásaira csak alaposan meg kell figyelni.
Jó napot, jó kedvet Mindenkinek

Az ember általában nehezen (vagy sehogysem) fogja fel, hogy az állatok, és egyáltalán, a "primitívebb" lények külvilággal való kapcsolata egészen más, mint az övé.
Mi objektumként kezeljük a természet elemeit, melyek (szemléletünk szerint) teljesen elkülönülnek tõlünk -ezeket megfigyeljük, nevet adunk nekik, analizáljuk és mérjük. Azután adekvát manipulációkat hajtunk végre rajtuk speciális céljaink érdekében. Intellektusunk nagyrészt "célszerszám", mely jórészt a fenti, emberi specifikumnak tekinthetõ viselkedés érdekében jött létre és azt szolgálja.
Meggyõzõdésem szerint az állatok (és a növények) direktebb kapcsolatban állnak a természettel, mint az ember. Nekik nincs szükségük analízisre és logikai szabályokra a megfelelõ reakcióhoz. Közvetlenül jutnak információkhoz -mi "digitálisak" vagyunk, õk "analógok".
Jó példái fentieknek a vándormadarak elképesztõ tájékozódó képessége, a méhek és a hangyák tökéletesen szervezett "társadalma", vagy méginkább az idegrendszer nélkül is csodálatos összehangoltsággal, cél és ésszerûséggel dolgozó immunszisztéma.
Valahol errefelé kell keresnünk az állatok idõjós tehetségének gyökereit. Bár rögtön hozzá kell tennem, hogy mint gyerekkorom óta lelkes hobbi meteorológus, ebben nem nagyon bízom. Persze lehetséges, nem tudom elég jól megfigyelni, helyesen értelmezni az állati viselkedést. Mindenesetre idõjárás tekintetében messze jobban hiszek a saját megfigyelõképességemben és megérzéseimben, mint az állatokéban.

Bubu elismerésem a pipéidhez, a fényképekrõl ítélve érezhetõ, rajtuk a "gazda szeme". Kakasaid tollazata szép, peckes tartásuk "fejedelmi", némelyik szinte mesekönyvbe illik. Gondolom gyakran látsz kakasviadalt is

Lujó örülök hogy figyelsz az ilyesmire is. Tapasztalatom szerint érdemes az "idõjós élõvilág" jelzéseire odafigyelni. Meglepõen jó "beválásuk" van, nemcsak PROB30 szint jósolta lehetõség. Kezdve a rigók 10-60 perces "vihar- és esõ jelzésein" pontosan jelezve megérkezését, sûrûségét, pillanatnyi helyszínét majd elvonulását (Metnet "publikációk" a témában: Link Link ). A békák-tücskök idõjárásváltozást fél nappal megelezõ feltûnõ megszólalása ill. elhallgatása, a hálós pókok 3-4 napos "elõrejelzése" várható szélre vagy csapadékra utaló hálóépítésük vagy elrejtõzésük szerint, a vándormadarak változó útvonalai a magasabb hidegebb-melegebb, egyenletes vagy örvénylõ légköri áramlatokra utalhat, de még a pipafüst gomolyodása/eloszlása is, ezer apró jel figyelhetõ meg a néhány órástól néhány naposig terjedõ intervallumban. Az érdekes számomra az hogy a növények és élõlények honnan "tudják" a több hetes vagy akár évszakos változásokat? Megesett már hogy a növények szignifikáns külsõ jelzéseibõl "saccolt" prognózis a véletlennél nagyobb mértékben vált be. Most úgy tûnik a növények, rovarok madarak viselkedésébõl hogy a télbe nyúlóan elhúzódó enyhe õszutónk lesz. Ezt követheti viszonylag enyhe tél, csupán a "szokásos" pár napos januári és februári elsõ napokban várható pár napos keményebb hideg okozhat gondot. Az egyszerûbb élõszervezetek nyilván jobban érzékelik a talaj és légkör nedvességtartalmának, a légnyomás apró rezdüléseinek változását. Lehetséges hogy a szelet megelõzõ illetve széllel érkezõ infrahangokat is érzékelik, amit mi emberek mûszerekkel próbálunk pótolni. A különbség talán annyi az élõvilág javára hogy a tudatos emberi mérés pár száz éve, viszont a kevésbé fejlett élõvilágból nem egy faj évek százmilliói óta "összegzi a mért adatokat". Számukra fajuk fennmaradása volt a tét hogy idejében felkészüljenek a bekövetkezõ viharra vagy évszakváltásra. Megtanulták érzékelni az alig észrevehetõ változásokat légnyomásban, párában, hõfokban és úgy tûnik "ismernek" olyan szabályosságokat melyeket mi gyarló emberek eltompult érzékeinkkel nem. Kitérõleg egy érdekes tapasztalat. Kallódik a kacatok között egy autó-légfrissítõ (tudjátok a "fenyõ alakú") rég nem illatos. Magam sem tudom miért nem dobtam el. A kocsit 2007-ben átadtam az egyik fiamnak, ezt néhány személyes cuccal kiszedtem és fiókba tettem. Ismétlem már 2007-ben sem "illatozott". Idén nyáron a kezembe akadt, kitettem hogy majd eldobom. Véletlenül felfigyeltem hogy a régesrég "bedöglött" légfrissítõ bizonyos idõjárási helyzetekben (légnyomás-pára-hõfok hármas adott értékeinél, WS beltérin ellenõriztem) idõnként illatozni kezd majd abbahagyja ha valamelyik paraméter változik. Érdekes, az ember azt gondolná hogy a hõfok emelkedésével kezd illatozni, de nem. Kifejezetten a pára és légnyomás változásaira reagál, talán a növekvõ pára "kiold" esetleg illatanyagokat és a "szagos oldatok" a csökkenõ légnyomás miatt gyorsabban párolognak. Ezen természetesen gyorsíthat a hõfok emelése, mégis a légnyomás csökkenésével járó Rh% emelkedést jelzi erõsebb illatával. Nagy melegben, száraz levegõben nem érezni illatát. Besorolható a "népi hiedelmek" körébe
A növények a talaj és a légkör nedvességváltozásaira reagálhatnak fõleg. A primitív élõvilág fejlettebb lényei ezt még társíthatják a légnyomásingadozás érzékelésével és a hangok terjedésével is (a meleg levegõ ritkább, a hideg sûrûbb más a hangterjedés). Nekünk gyors és erõs légnyomásváltozásnál csak a "fülünk pattog", õk bizonyára a finom változásokat is "meghallhatják" és évmilliós ösztönük figyelmezteti õket ha az idõjárási paraméterek és akusztikus jelek kritikus pontokban találkoznak. Kicsit olyan lehet ez a primitív élõvilágnak mint nekünk embereknek egy káoszmodellezés zûrzavaros ábráján megjelenõ fix elágazási pontok és folytonos görbék észlelése a monitoron. Számos olyan automatika létezik mely egy fizikai képlettel meghatározott folyamatgörbe együtthatóit követve szabályozza a hozzá kapcsolt rendszert. Tudom sokak nem rokonszenveznek azzal a megállapítással hogy az élõvõvilág növényektõl kezdve az emberig nagyrészt önszabályzõ "biorobot" mivel már a sejtek mélyén zajló mikro- fizikai/kémiai/elektromos folyamatok évmilliók alatt kialakult határfeltételek paraméterei szerint "önszabályozó" módon hangolódtak össze, kihatva a sejtcsoportosulás egészének mûködésére. Bármely élõlény viselkedését "nagyban" is sokféle határfeltétel szabályozza. Még a fejlettebb idegrendszerû lények viselkedése is nagyrészt automatikus, éhes vagyok táplálékot keresek stb. Embernél hasonlóan, de fejlett tudata révén neki nemcsak fizikai, hanem társadalmi szabályok/elvárások és lelki beállítottsága "sarokpontjai" is határfeltételt szabnak (a devianciától eltekintve, emiatt többnyire kiszámítható "automatikus" lesz a viselkedés). Egyszerûbben: ha egy sejt (ill. "célfeladatra" társult sejtek csoportja, legyen az szivacs, növény vagy ember) szabályzó rendszere jól mûködik a belsõ mikrofolyamatoktól a külvilágból érkezõ jelekre adott határfeltételeken belül maradó válaszokig, életben marad.
Bocs elkanyarodtam, még a végén kivet a Metnet moderációs szabályzórendszere
Mesterséges eszközeinkkel nap mint nap adatokat gyûjtünk, melyeket összegezve megpróbálunk törvényszerûségeket felismerni hogy jövõbeni változásokat tudjuk prognosztizálni. A primitív élõvilág évmilliók generációinak "túlélési" tapasztalatát összegzi és örökíti át, beidegzõdött ösztöneivel ismeri fel a várható változásokat. Sarkított példa: a sújtólég érzékeléséhez nem feltétlen kell gázkromatográf, a régi idõkben jól megtette egy kanári is a bányákban. Jobban oda kellene figyelni az élõvilág jelzéseire, messzebb megyek- talán be is illeszteni a mûszeres megfigyelések közé, hasonlóan ahhoz gyakori a megfigyeléshez hogy földrengések kipattanása elõtt az állatok már jóval elõbb zavartan viselkednek (ez se "mûködik" mindig de az esetek többségében korábban utaltak vészhelyzetre mint mûszereink). Nekünk a tudatunk kifinomult, a primitívebb lényeknek az ösztönük jobb mint egynémely mûszerünk ahogy pld. a vándormadaraknak, postagalamboknak nem kell méregdrága navigációs eszköz sem GPS. Szerintem érdemes az élõvilág idõjárási reakcióit is figyelni hiszen sokkal finomabb (és "költséghatékonyabb") eszközeik vannak (Pld. egy kutya orra kitûnõ "kvantitatív és kvalitatív szerves labor". Létezik eszköz mely akár egyetlen atomot is észlel de jóval bonyolultabb összeállítani és költségesebb mint egy lepke "antennája" mely több kilométeres távolságból képes érzékelni egyetlen molekulányi feromont 1 cm3 levegõben. Vannak eszközeink, mégis javarészt kutyákat alkalmaznak drogok kiszimatolására.) Az egész filó egy mondatban: figyelnünk kell környezetünk élõvilágának jelzéseire, tapasztalatom szerint érdemes. Az élõvilág "elõrejelzése" úgy tûnik hogy jelentõsen egyezik a "hivatalos" elõrejelzésekkel. Természetesen egy váratlan fagyhullám kettétörheti a mostani "nyüzsgést" hiszen "emberi és állati rendszerben" egyaránt elõfordulhat hiba. Örülök az enyhe idõnek dolgozhatok a kertben, mások kirándulhatnak. Egy jelenség nem tetszik, már kép napja K-DK szellõ lengedez. Jól jön a légmozgás, kipucolja a poros levegõt, de helyi tapasztalatom szerint a K-rõl érkezõ légáramlat mindig komolyabb lehûlést hoz magával.
Bocs a filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek

Dehogynem. Ez kicsi pihenõ állás-ülés, a dombot nem járta csacsik esetében..

Tegnap hullott, egérrágta körtén több nagy rókalepkét láttam ebédelni. Este napnyugta után néhány kóbor denevér is megjelent. Egyik sem szokványos november elején.

Az avatarod fotomodellje nem jöhet szóba kõcipelésre?

Sajnos túl nagy volt hozzá a kõ, hogy hazahozzam, így csak két zsebbe illõ darab kísért el, de azok nem ilyen lyukacsosak, hanem tömörebbek. SOk apró, színes kristályka is van bennük. Ez a nagy inkább barnás-szürle volt, vannak fenn sötétebb és vörösesebb kövek is. Ha egyszer lesz csacsim, felviszem, felmálházom kövekkel

Ugyanmár... nem volt semmi bajom az alapképpel, csak azért kontrasztoztam mert megszállottan kerestem mit nem veszek észre, kerestem én mindenfélét ami szerves alapú "élõ" élet lehet

A legerõsebb csíkozásokat megnyilaztam, laikusként nem tartom lehetetlennek hogy megcsúszó hóréteg marta, de ezt geológus kollegáink jobban tudják. Fent az alapkivágat, lent a kontrasztozott. Itt a színek felerõsítésével úgy tûnik a kõ anyaga nem homogén, hanem sötétkékes árnyalatú lávaanyag színét ölti foltokban, ami persze nem szentírás mert csak "hamis színek". Az egész pusztán laikus vélekedés, geológus kollegáink ítélhetik meg igazán hogy a hamisszínes megjelenítés mikor fedi a valóságot, nem is kontárkodom bele
A levelek eltérõ fajtáját és terméseket nem vettem figyelembe, mert "az élet nyomait" kerestem a képen

Igazad van cserépileg, én nem láttam, igaz, nem is buheráltam a képet Köszönöm!

Noli köszönöm az info-t, bevallom zavart hogy egyszerûen nem jöttem rá mit nem látok
Tájékoztató szöveg hiányában erõs tûnõdésre késztettél de most "elmúlt a roham", megnyugszik a beteg Kotrasztozva a képet szerintem szépen látszanak párhuzamos (gleccserkoptatásra emlékeztetõ) sávok is a kövön.
Nemhogymá" kötözködésnek vedd vagy ilyesmi tévhit uralkodjon el Rajtad, csak megemlítettem hogy a kõ mellett jobbra ott virít a tetõcserép-törmeléknek vélhetõ tárgy is -

Qqcot-pókot-hangyát-rovart ill. növényt kerestem a képen. A kövön csak a friss fehéres pontszerû kacolások tûntek fel.

Lordom, az a régmúlt. Tetõcserepet én nem látok, lehulott levelek, termések vannak, s a Kab-hegy egykori vulkáni múltjának megkövült pillanata.

Érdekes a levelek sárgulása, kedvem támadt fotózni és GIF animba fogni, de elkéstem vele minden sárgul/fakul. Az elsõ napokban (pár hete) szembeötlõ volt hogy a különálló fák leveleinek sárgulása a D-DNy felé nézõ lombozatokon indult meg, a másik fele még napokig zöld volt. Laikus okoskodással csak sejteni vélem hogy a keringés csökkenésével a napsütötte oldalak kezdtek kiszáradni elõbb. Másik érdekesség hogy az orgona levelei is fakulnak/sárgulnak de még mindig hoznak rügyeket. Kicsi-nagy együtt és külön, de meglepõen sok. A nagyobbak már a feslés felé látszanak közelíteni. Érdekes hogy a szirmokat borító réteg kemény, sima viaszos jellegû míg tavasszal õszibarackszerûen pihés volt.
A katicafélék "felszívódtak" csak tetemük látszik elszórtan. Viszont mozognak még a hangyák és darazsak, mezei poloskák és "kapitális" legyek. A hálós pókok ritkulnak, inkább rablópókok láthatók. Szomorú esemény, a 2004 óta használt sok vihart és makrót megért "jó öreg" Sony F828 halálosnak tûnõ sebet kapott: összeakadtak a blendelamellák amit csak az optika szétszedésével lehetne -talán- javítani. Minden mindegy alapon vár rá egy második "mûtét", megkísérlem helyrezökkenteni õket. Ha nem sikerül, akkor hét év után bekerül a vitrinben porosodó (akad közöttük 50 év feletti de a mai napig mûködõképes gép és optika, közöttük egy 1904-bõl származó sárgaréztestû, kiváló leképezésû teleobjektív) kisfilmes foto- és filmfelvevõim közé. Lassan már egész múzeumom lesz belõlük akár a rádiókból. A számítástechnikai park is csak bõvül kezdve a normál többfunkciós és programozható kézi- ill. mágnesszalagos asztali kütyükkel, folytatva a "szappandoboz" ZX80-al és társaival, az XT, AT 286-486 példányokig monitorokkal, kéziszkennerekkel, leporellós nyomtatókkal, nagy rakás 5,25-ös és 1,44-es floppy. Több nyomtatóm is csak porosodik, leginkább a Sinclair ZX81 tenyérnyi mininyomtatóját sajnálom mert a maga nemében technikai mûremek. A többi gépet Pentium I-tõl felfelé még mûködésben tartom. Ebbéli mániámat exfeleségem édesanyja az én kedves exanyósom hogy a jóisten éltesse sokáig, úgy jellemezte: "mindenféle eletronikai hülyeségre verem el a pénzt" amit nagyon köszöntem "örüljön hogy nem iszok vagy lóversenyre költöm". Porosodnak de most is életre kelthetõk bármikor). No mindegy nosztalgiából mégegyszer/utoljára megpróbálom életre kelteni a "makrós" Sonyt mert a hardver még mindig kifogástalan és zárszerkezetébe belefér még pártizezer expo.)
Juteszembe, T. Modik: van elvi akadálya annak hogy az eddig nem közölt képeket feltegyem a Képtárba? Elég sok van (gigabájtszám hever) nem akarom feleslegesen terhelni a szervert de ha "elfér" akkor felteszek közülük utólag néhány jobb(nak vélt) kiválogatott "konzervképet"
Ui: megtaláltam életem elsõ felhõfotóját amit még "Pajtás" géppel csináltam, nehezen állom meg hogy fórumot ne tagoljam vele. Emellett kedvem lett volna néhány hasonló korú de már "Altissa" géppel tizenévesen készített természetfotó közlésére is de csak negatívok vannak, így "megmenekültetek" tõlük

Barátcinege Kab-hegyen: Link elõrenyíllal 6 kép

Találkoztam a barlangász cimorám szelíd rókájával is (nem az övé, csak régi haverok). Kb fél méterre jött oda, megnézett és elsétált. Gyönyörû egészséges bundával, jó húsban volt. A barlangászoktól múlt hétvégén ellopott egy üveg jégert, fél üveg bort, egy merõkanalat, fakanalat. Visz mindent, amit elbír. :-) Tettem ki neki egy darab sajtot, de míg fenn voltunk a hegyen, nem jött már vissza. Tündéri volt! Lefényképeztem, de elõtte csillagokat, s 15 másodperces expó egy sétáló rókáról nem épp használható képet eredményezett...