Bioszféra

Kékcinkét elvétve látok az etetõnkön, a széncinkékbõl van sok a környéken. Úgy látszik, nekik alacsonyabb a bátorsági indexük. A zöldikékrõl elfelejtkeztem, de azok is békességesek. A technikai problémát úgy oldottam meg, hogy szövetkeztem a szomszéd lépcsõházban lakó munkatársammal. Õ tepertõvel etette a cinkéket, amíg volt neki. Utána én szállítottam neki a diót, napraforgót, hozzám jártak a verebek, hozzá a cinkék. A verébcsapat az õ erkélyét valahogy nem fedezte fel. A probléma csak az, hogy jobban szeretek a cinkékben gyönyörködni, mint a verebekben.

Hát, akkor valami nem stimmel a cinkéitek lelkivilágával, nálunk a kékcinke úgy odacsap a verébnek, mint a csuda! Egyedül a tengelicekkel nem bír a cinke, azok alapban nagyon veszekedõsek, tõlük aztán tényleg senki se jön az etetõre, s egymást is folyamatosan csépelik evés közben. :-)

Nem sajnálom én a verebektõl sem a napraforgót, sem a diót. Annyit gyûjtögettem, böngésztem (kizárólag a madaraknak), hogy egy kisebb falu összes madárkája kihúzná vele a telet. Az egyedüli gondom a verebekkel az, hogy olyan tömegben látogatják az erkélyünket, hogy a cinkék nem merik megközelíteni. Azt nem tapasztaltam, hogy verekedõsek lennének, egyszerûen túl hosszú ideig és túl nagy tömegben lepik el az etetõt. A cinkék nincsenek egy súlycsoportban velük. Az igazi veszekedõsök a tengelicek: egymással, cinkékkel, verebekkel. A verebek tanulásáról, életmód változásáról annyit, hogy verébfészket fákon utoljára a 60-as évek vége felé láttam. Cseréptetõk alatt, városokban rácsos fali szellõzõkben, konvektorokban is láttam fészkeket. Én nem vettem észre (lehet, hogy csak nem figyeltem), hogy felénk csökkenne a számuk, bár a háztáji állattartás csökkenésével a terített asztaluk mérete jelentõsen zsugorodott.

A veréb nálunk úgy eszi a szotyit, mint a ruszki katonák, be a pofába az egész mag egyik oldalon, ki a héj a másik oldalon... A veréb nagyon tanulékony állat, szóval ellesik a cinkéktõl is, mit kell tenni, ma már simán képesek megkapaszkodni a lógatott etetõn is, ami elvileg verébmentes kéne legyen.
Amúgy ne sajnáld tõlük se, legalább olyan hasznosak, mint a cinkék, s legalább olyan mértékben fogynak is sajnos...

Ma láttam fenyõrigókat is!

Itt kertes ház lévén fix oszlopos madáretetõbõl megy az etetés. Macska biztos, tehát Cirmi nem tud felmenni, és nem is engedjük.
Én is bengéztem a napraforgót és otthon 2délután alatt csépeltem ki kis falapáttal, nem kis meló volt.
Dióbelet is is szoktak kapni, pl majd jövõ héttõl ha beindul a dió törés a Karácsony közeledtével.
Szerencsére nálunk minden féle madár megfér, felsorolni is hosszú lenne, de tény a verebek vannak túlsúlyban. Elzavarni nem tudom, nem is akarok õket, majd megvívják a saját kis harcukat a többi madárral a kajáért. Ha beáll a nagy hideg és az igazi tél, szoktam nekik kitenni hájat(sertés,liba,kacsa) is, meg ilyen faggyús madárgolyókat, ezzel jobban elviselik a hideg éjszakákat szegénykéim.

Beindult a madáretetõimnél reggelente a nagyüzem.
Éhesek már a kis csipogók, megviseli õket is az éjszakai kemény mínuszok.
Bekészítettem két zsák napraforgó magot, 1zsák darált kukoricát és egy zsák búzát, nem fognak éhezni. Aztán tavasszal õk adják vissza csodaszép énekszóban a téli gondoskodást.