Légköroptika

Ha tudod, milyen képen keresd, nem nehéz kiszúrni. Ahogy Áki is mutatta, látszott a többi képen is, hogy van inverzió, szóval már vártam, hogy legyen olyan kép is, ami az utolsó pillanatot mutatja, amikor fenn van még egy falatka a Napból. Itt is az a lényeg amúgy, hogy a hegyek miatt a csillagászati horizont kicsit lejjebb van a látható horizontnál, no meg ugye bejátszik az inverzió is.

A vödrös szeletelõs napocska iszonyú jó, több inverziós réteg egymás felettisége okozza, hogy ilyen.

.........
Atyaég, én is végignéztem a képeket, és nem láttam meg a zöld fényt..

Hm, ez érdekes: Link

Nálam még nem volt olyan, hogy lemerült, mert 3 pótakksival járok, amibõl 2 garantáltan csurig van mindig. Nem egyszer két fényképezõ is van nálam. Szóval nem tudom. Ha nagyon extrém a látvány, akkor lehet, hogy azért csinálja az agyunk, hogy nem lehet lefotózni, mert magát a jelenséget tartja képtelenségnek. Bár amennyi iszonytató baromságot össze tudok álmodni, nem értem, miért pont egy halóval vagy szivárvánnyal van baja a fejemnek. :-)

Fekszínre kerülnek az elfojtott félelmek,hogy "jajIstenem,csak letudjam fotózni!" meghogy "nehogy most merüljön le a gép" stb...

Igen, ezeket tudom. Csak kevertem akkor a dolgokat. Nem tudok szépen fogalmazni.

A futás és annak képtelensége egyszerû fiziológiai okoknál fogva van így, mivel alvás közben a nagy izmokat mozgató idegek gátlás alatt vannak, csak egész kis izmokat tudunk mozgatni. Ha látsz alvó kutyát vagy macskát, egyértelmûen észrevenni, hogy apró mozgásokra képes, de nem áll fel, nem szaladgál, stb. Betegség esetén lehetséges csak, hogy valaki tud álmában pl. járni. Ez egyszerûen azért van, hogy ne tehessen kárt magában az alvó, hogy jár, de közben nem mûködnek az érzákszervei.
Az, hogy fényképezni nem tudunk, ami nem egy biológiai folyamat eredménye, hanem egyszerû pszichikai, kb. ugyanolyan lehet, mint amikor álmodban találkozol életed szerelmével, de mikor megcsókolna, felébredsz. Szerintem az van, hogy sokat gondolkodunk a halókon, ezért folyamatosan elõtérben van az agyi folyamatainkban, s így beépül az álomba is. Viszont az agy nem tud mit kezdeni azzal, hogy fényképezés, így inkább nem engedélyezi a megtörténtét, mintsem egy ismeretlen cselekvéssel ártson. Egy pszichomókus biztos jól meg tudná magyarázni. :-)

Én is már gondolkodtam ezen. Mivel nekem is volt már ilyen, és ehhez hasonló álmom (le akartam fotózni valamit, de nem ment, volt hogy halot, volt hogy mást). Ez olyan lehet, mint mikor az ember futni akar álmában, viszont nem halad sehova, vagy futni próbál de nem tud. Mivel az agyban blokkolódik a cselekvés. A fotózással is hasonlóan vagyunk. Látjuk a jelenséget, vagy valamit, ám az "megfoghatatlan" számunkra. Tehetetlenek vagyunk.

Peti, szerintem nincs a világon olyan légköroptikus, aki álmában képes volt megörökíteni a látott jelenséget. Ez valami pszichés izé lesz, vagy talán egy kártékony mém. :-)))

Délben szundítottam egyet, s dupla ikerszivárványt álmodtam, iszonyú fényes volt és a másodlagos íven is csodásan szétvált ikerre, de nem tudtam lefényképezni, mert minden kattintásnál valami hibaüzenetet írt ki a gépem, de mindig mást és nem értettem, hogy mik a bajai...