Légköroptika

Hát gyakran kárt is okoz, egy labdányi méretû pld. géppuskán végigsétálva, bebújt csövébe, összeolvasztotta a závárzatot. Sátorban pihenõ (hegyoldalban "bivakoló") hegymászó karizmából öklömnyi húst tépett ki. Repülõ belsejében megjelenõ teniszlabdányi méretû szétrombolta a navigációs mûszereket (mást nem) Kollegáimmal (nyolcan) viszont egy pokoli nagy, a laktanya villámhárítóját szinte összecsomózásig elgörbítõ villámcsapás után egy nagyméretû legalább 2 m-es kékesen világító gömböt vettünk észre egy távolabbi fa alatt. A vihar tombolt, a szél rángatta a fát, de a kékes gömb percekig mozdulatlanul álldogált (már meguntuk nézni) majd hirtelen eltûnt. Szeszélyesen jelenik meg és szeszélyesen viselkedik a rombolás/gyilkolástól kezdve a tréfás esetekig, pld. Mikes Kelemen 58. levelében említi, idézem: Rodostó, 13. decembris 1724.
"Tudom, hogy sokféle és csudálatos erejét hallotta kéd édes néném a mennykõnek, de talám csudálatosabbat nem hallott kéd, mint amelyet én olvastam, mikor eszemben jut, mindenkor nevetnem kell, nevesse kéd is. Rómában egy francia követ, amikor egyszer nagy mennydörgések voltanak, asztalnál lévén a feleségivel, és az ablakok hogy nyitva voltanak, a mennykõ általmegyen a házban, ki-ki megijed, de semmi kárt nem tett. Amikor pedig általment a házon, a követné melegséget érzett, találja ki kéd, hol? És minthogy asztalnál volt, nem lehetett a szoknya alá tenni a kezét, de asztal után maga is elfakad nevetve rajta, amidõn észreveszi, hogy a mennykõ megperzselte. Gondold el, édes néném, hol kereskedett, és ki ne nevetné eztet?" Forrás: LinkcqoloddUo4J:mek.niif.hu/00800/00880/html/mikes3.htm+mikes,szoknya&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu
Amíg laboratóriumi körülmények között létre nem hozzák, dacára az évszázadokra terjedõ észlelések nagy számának, egyenlõre csak mendemonda marad. Addig én is azt mondom, többször láttam viharban valami plazmagömb féléket egyedül és többedmagammal, édesapám a teljes családjával rekkenõ nyári délutánon látott egy focilabdányi vörös gömböt mely beúszott az ablakon, egyenként odalibegett mindenkihez (persze dermedten ültek) majd "kiment" a kéménylyukon

Igen, egyszer Dr. Egely György egyik elõadásán voltam és megragadt bennem, hogy van olyan feljegyzés egy igen lassan haladó - legyen gömbvillám - ról, mely kb. ping-pong labda méretû volt. Gond és mindenfajta nyom nélkül átment a kulcslyukon a szabadba, összehúzva magát, majd földre terített két tehenet, ezután félig lerombolt egy templomot, majd egy nagy pukkanással eltûnt...

Áki mindenesetre elég volt ahhoz hogy ébren tartsák bennem az érdeklõdést
A kölökkori "kisgömböcök" látható formája nagyítva (eredeti méretük borsónyi volt)

Lehetettek "közönséges" plazmagömbök, de a konnektor fémrészeibõl összeálló olvadt fémcseppek semmiképp, mert nem égettek, és szemlátomást szappanbuborékszerûek voltak, lassan libegtek lefelé, de százszámra ezért záporszerûnek hatott a jelenség. Mikor magamhoz tértem és hazavittek (vakrémületben rohantam el otthonról és ész nélkül rohantam ki a világból) semmi nyoma nem volt, minden (a konnektor is) sértetlen. Azért mentem oda, mert a villámcsapást követõen kialudt a villanykörte és gépiesen lekapcsoltam, közben arra gondoltam hogy édesapám meg fog szidni mert szigorúan meghagyta hogy vihar esetén kapcsoljam ki az elektromos berendezéseket. Ekkor vágott földhöz a sztatikus erõ és hintett be gömböcökkel. A villanykörte viszont nem égett ki, a házat ért villámcsapás után kialudt, de utána mûködõképes maradt és újra világított. Állítólag a gömbvillám hajlamos ilyen tréfákat csinálni.

Uhh, azért ezek nem semmi élmények ám!!

Murphy légköroptikai törvényeibõl:
Zápor-zivatar elvonulta után csak abban az esetben süt ki a nap, ha még túl magasan áll ahhoz, hogy szivárvány lehessen. Ha mégis jókor bújna elõ, akkor a csapadéktevékenység is elvágólag megszûnik.