Légköroptika

Elöljáróban hozzáfûzöm a képekhez, hogy a felvett formák bizonyára nem élethûek mert látni vélt alakjukat a fényesség-árnyék kontraszt érzékelése határozza meg és agyunk dönti el "minek látjuk". A fényességváltozás foltjai sejtetik az alakot de látványát befolyásolhatja pulzálás illetve látásrontó párás-poros rétegen áthaladás. Annyit vélek bizonyosnak hogy ez a valami haladás közben pulzált. Egyenletes fénysugárzást feltételezve talán joggal gondolható hogy mindig lenne a párát átvilágító diffúz fénye, tehát sötét fázisok helyett elhalványulásokat látnánk. Látható alakjának változásai függnek a felfénylések inhomogén eloszlásától és intenzitásától, függ a rétegektõl melyen áthalad, a rálátástól és az egészet még jelentõsen befolyásolja a távolság. Két rögzített és egy vizuális észlelés alapján (éppen leállítottam a felvételt amikor egy fényfoltocska ÉK-DNy irányban nyílegyenes pályán átszaladt a keresõ látómezejében) úgy tûnik "kedvelik" az egyenes vagy szinuszosan ívelt pályákat. Annyi már lemérhetõ hogy a villámcsapások láthatóan gyorsabban rajzolódnak ki és rövidebb életûek.
Itt kapcsolódok feltételezésedhez. Észlelt és videóról (40 msec idõközökben) kimért élettartamuk hosszabb volt mint a "rendes" villámoké. Igaz, a villámcsatorna kialakulása viszonylag lassú a fõkisüléshez mérten de a teljes folyamat együttvéve is rövidebb. A kiépülõ villámcsatorna "építkezését" egy elõttem lecsapó talajvillámnál észleltem. Gyengécske majdnem egyenes kisülés volt ágak nélkül. Jól odafigyelve szabad szemmel követhetõ volt kialakulása (legördülõ, két szélén fényes tüllszalag érzetét kelti) de még ez a lassú folyamat is gyorsabb mint a fényfoltok eddig tapasztalt életideje. Láttam ahogy a csatorna halad-megtorpan-visszahúzódik végül talajt ér. Ekkor egy fokozatosan felfúvódó "póklábas" (kisebb ívhúzás) félgömb mélyvörösbõl fehéren izzó vas színébe váltó megjelenésével megindul a kisülés kb. mintha neont kapcsolnál fel. A halványodási szakaszban az erõs fény kialvása után a félgömb is halványul, összeroskad "visszaszívja póklábait" és eltûnéséig látható a vele paralel halványodó villámcsatorna körvonala is (akár a kikapcsolt fénycsõ vagy a tüllszalag körvonalai). Ha a videózott fényfolt "útkeresõ" töltés lenne, eddigi tapasztalataim szerint úgy gondolom derengene nyomvonala, de legalább annak két széle fénylene a felvételeken is, tekintve hogy a halvány villámcsatorna "peremcsíkjai" nappali fényben is érzékelhetõk. Amit most láttam azok életideje hosszabb mint egy teljes villámcsapás, sötétbõl bukkannak elõ "nyomtalanul" kihunyásukat nem mindig követi azonnali kisülés. Az is felmerült bennem hogy esetleg meteorok világítják át a felhõzetet de ez valószínûtlen ilyen gyakorisággal és fényerõvel. Valamiféle anyagcsomók szaladgálnak szétfröccsenõ víz cseppjeire emlékeztetve melyek villámcsatorna kialakulásához mérten "túl sokáig" élnek. Olykor egyszerûen eltûnnek, illetve ezen a felvételen aeroszolfelhõre emlékeztetõen oszlik szét. Három észlelésbõl még talán túlzás kimondani, úgy tûnik hogy létük alatt pulzálnak és/vagy szökellésekkel idõnként felgyorsulnak, pályaívük éles szögben megtörik olykor de nem cikáznak. Még az is felmerült bennem hogy elektromágneses lökéshullám haladása közben helyi töltéscsoportosulásokat késztet felfénylésre, de az vélhetõen fénysebességgel tenné, a fényfoltok ahhoz képest túl lassan haladnak. Három észlelés kevés bármilyen véleményhez, egyenlõre lehetõleg minél többet összegyûjtök. Nappali észlelésben nemigen reménykedem mert nagyságrendekkel halványabbak a villámnál, az infra is "megvakul". Reménykedem mert pár nap alatt hármat is láttam. Van két vitatható nappali fotóm - egy "csíkhúzós" és egy telézett "lebegõ strandlabda" (az igaz, mindkettõ ijesztõen nagy villámcsapásban tûnt el) Értékelésre alkalmas és sok anyagot kell begyûjteni, közben fejlesztve az észlelést és technikát.

Mivel mindig villámlás elõtt látod közvetlen, nem lehet, hogy a kiépülõ villámcsatorna, ahogy keresi a legrövidebb utat? Link Link
Ez is érdekes: Link

Tisztelt fórumozó kollegák jó napot jó kedvet Mindenkinek Nem tudom megállni, el kell mondanom: tegnap CET 23 h körül a szép vihart infrázva megint elcsíptem egy vihar elõtt futkározó fényfoltot (Zárt volt az ég, a vihar délrõl jött de gócai "kitértek" a K-i és Ny-i égrészbe, D felé "nézve" 64°-os látószögben videóztam). A CET 22:49:26-kor indított felvétel 00:00:41,280 - 00:00:41,680 közötti idõszeletében tûnik fel. A frame-kockák idõköze 40 msec (0,04 sec). Pályája egyenes, felbukkan a kép közepén, "felugrik" a kép jobb sarka felé, majd derékszögben megtörik és növekvõ fénygolyóként felém száguldva hirtelen eltûnik. Ez számomra a "No.5." felvétel Nem szeretnék egy bizonyos társlap hibájába esni, nem "kamuzok" és nem lelkendezek csak észlelést jelzem hogy láttam valamit ami hasonlít az évszázadok óta észlelt, gyakran emlegetett de ritkán fotózott jelenségre. Vagy nagy szerencse ilyen rövid idõ alatt kétszer lekapni ugyanazt vagy nem az aminek szeretném gondolni vagy gyakoribb jelenség mint gondoljuk. Az RSP létezését 1989-tõl datálják, én és teljes családom már öt évvel korában láttuk a lehetõ legteljesebb formájában és színezetében kibontakozó, fél eget betöltõ jelenséget. (Fiaimból alig tudtam "kinevelni" hogy nem ufót láttunk.) Ma tudjuk hogy a vörös lidérc gyakori jelenség, csak igen rövid élettartama miatt nem vettük észre sokáig, ma már fényerõs gyors kamerákkal rutinosan rögzítik az RSP-BJ villanásokat. Reménykedem hogy a "fényfoltgyûjteményem" is gyarapodni fog. Éveket vártam hogy a "pók szájába fotózzak" (letettem a Médiatárban) sok próbálkozás után csak sikerült, bizakodom hogy ezt a jelenséget is egyre többször sikerül rögzítenem