Globális jelenségek

Szép napot kivánok! Egyáltalán nem tekinthetõ rendhagyónak a mostani gyenge napaktivitás. Utoljára talán épp száz éve fordult elõ ilyesmi, korábban még többször, anélkül, hogy kis jégkorszak bekövetkeztérõl kellene beszélnünk. Svalgaard és Hudson könferenciaközleményükben hivták fel arra a figyelmet, miszerint a Wolf-féle napfoltrelativszám és a Nap 10,7 cm-es rádiósugárzása az 1996-os napfoltminimumtól kezdve változni fog. (Minél nagyobb az aktiv szoláris terület, annál erõsebb ez a sugárzásfajta.) Különösen a 2000-es évektõl kezdve fokozatosan csökkent, s ez a 2008-as napfoltminimum különlegességére utal. A Geophysical Research Letters 2004. évi egyik számában egy 2003. október 28-ai röntgenkitörés kapcsán a SOHO-Virgo-mûhold révén sikerült kimutatni a napállandó átmeneti jellegû, csekély változását.
Szerintem a gyenge napmaximumnak még lehet egy másodmaximuma, ennyi és nem több. Az elõzõ ciklus maximum-értékét természetesen meg sem fogja közeliteni.

Link

Elsõ keresésre ezt találtam a neten (Brian A. Tinsley).
Témához nem értek, úgyhogy nem tudom, hogy éppen idevág-e.

Oké, ne linkelj, akkor mondj címet! (bár nem tudom, hogy mi lehet az a technikai akadály, hiszen akár fizetõs cikkekbõl is lehet nem teljes méretû képeket ábrákat, absztraktot linkelni, és a helyzet is azt mutatja, hogy élsz az internet adta lehetõségekkel az igeterjesztés esetében) Mesélni én is tudok, (ó, de szép meséket tudok....), de ez nem mesedélután, hanem egy szakmai fórum. Szóval? Lesz valami, vagy megint csak az évek óta mutatott teljesítményt láthatjuk?

Cikk vagy rajz belinkelésére technikai akadály miatt nincs módom. Helyette elmesélek valamit. A nyolcvanas években konkrét napfoltadatokra volt szükségem, amelyek Kolozsvárott a Babeº-Bolyai Egyetem Csillagászati Obszervatóriumának könyvtárában elérhetõek. Nagyszalontáról felutaztam. Hatalmas adatsort jegyeztem ki magamnak a Catania Napobszervatórium (Szicilia) archivumából. "Csak ezért utaztam fel ide?" - szegezte nekem a kérdést a könyvtáros. "Igen" - feleltem. Haladni igy lehet. És nem sokkal késõbb felismertem valamit, amit szaklapokkal megosztottam. Megérte a háromórás vonatozás!

A téma ismerõjeként képes vagy-e belinkelni néhány cikket, vagy rajzolzak folyamatábrát a kérésem mellé?

Kedves Nanovich, a személyek és munkáik ma éppúgy megállják a helyüket, mint papirra vetésük idején. Effelõl egészen nyugodtak lehetünk. Pár elmélet kirostálódott, olyanokra sohasem hivatkozom.
Tõlem nagyon távolesik a levegõben való vagdalkozás, a megalapozatlan "elméletek" tanainak terjesztése.

Ez megint semmi! Konkrét cikkeket kérnék, amik az általad leírt eredményekre jutottak és még ma is megállják a helyüket

Tessék belenézni a szakirodalomba Aki nem hiszi, amit itt leirtam, az vagy átsiklik fölötte, vagy pedig utánanéz a szakkönyvtár(ak)ban. A választás kinek-kinek szive- és értelme joga. (Az OMSZ X. szakosztályának közleményeiben megtalálható mindaz, amit hozzászólásomban kifejtettem. Ajánlom még a Science, a Journal of Atmospherical Sciences, a Weather, a Nature szaklapokat, de se szeri, se száma a témábavágó közleményeknek, gondolok itt az EGS (European Geophysical Society) Annales-eire - utóbbiban nekem is van számos Abstract-om. Ajánlhatom még az MCSE csillagászati évkönyveit 1977-tõl napjainkig. Az 1986-ban megszûnt Delta ismeretterjesztõ folyóirat is foglalkozott a témával, ott szakember mutatta be szépen szemléltetve, hogy a napplazma az északi sarkoknál, a korpuszkuláris részecskék az egyenlitõnél hatolnak be. Berkes Zoltán késõbb egy szakdolgozatában irta le ugyanezt. A kutatók hosszú sorából egy néhány: Brian A. Tinsley, Olson, Roberts, Wilcox, Berkes, Pommereaux, Mikhajlov.
(Még nem tapasztaltam, hogy egy-egy elhangzott szakmai vélemény mellé bárki hozzáfûzte volna az illetõ folyóritatot, annak számát, a tanulmány cimét, szerzõjét, a megjelenés oldalszámát. Egyelõre) Szép napot kivánok!

Szép napot kivánok! Jelenleg két, béta-gamma mágneses területû, E-tipusú (bipoláris, hatalmas méretû, bonyolult mágnneses szerkezetû) foltcsoport közelit a centrálmeridián felé - a Földdel szemközt. Kétségtelen a napfolt- és a koronális kitörések (Coronal Mass Ejection) tevékenységének erõsödése, sõt, aktiv napfolt nélküli területrõl röntgenfler/kitörés is kipattant korábban. Én adnék egy halvány esélyt a másodlagos maximum elérésére. Ha bekövetkezik és tartósabbá válik, kevésbé átláthatóvá teheti a hosszabb - akár a közép- - távú idõjárás-elõrejelzéseket. A nehézséget az adhatja, hogy egyfelõl a szoláris plazmarészecskék a pólusoknál jut le - átrendezve a sztratoszférikus áramlási és hõmérsékleti viszonyokat, azok kapcsolatát a troposzférikus ciklonokhoz és anticiklonokhoz (fokozva a troposzférikus ciklogenezist), másfelõl a szoláris UV- és röntgenrészecskék az egyenlitõt találják telibe, megerõsitve a szubtrópusi anticiklonokat, amelyek magasabb szélességekre nyomulnak fel.