Légköroptika

Tökéletesen lehet látni olyan tárgyakat a horizont felett, amik amúgy alatta vannak, ha megfelelõek a légköri körülmények! Erre egy kiváló példa volt tavalyelõtt télen a vödörre feltett kép, amely valamelyik amerikai nagy tó déli partjáról készült, ahonnan nem lehet látni az északi partot a Föld görbülete miatt már. Na egy alkonyatkor a fotós mégis lefényképezte az északi parton lévõ települések lámpáit. Annak idején linkeltem is a képet ide, de most hadd ne keressem vissza...
Ez úgy mûködik, hogy az inverzió függõlegesen megnyújt és megemel tárgyakat, amelyek a távolban vannak. Kis távolságon is lehet ilyet látni, persze akkor nem jut az ember eszébe, hogy nagy távolságon ez mit is mûvel. Tengeren van az, hogy pl. egy hideg tengeráramlat felett átnézve sokkal elõbb feltûnik a távoli szárazföld, mint valójában kéne, vagy egy távoli hajót is meg lehet így látni. Tengerészes sztorikban ilyeneket lehet olvasni bõven. Nem ritkán erõsen megtévesztõ ez a látvány!
De ugyanezen ok miatt láthatjuk a Nap zöld vllanásait is, ahhoz is az kell, hogy eléggé megemelje az inverzió a szétbontott fénysugarat.

Köszönöm a választ!
Nagyjából az volt a felkelõ Hold iránya amit írtál (talán valamival északabbi, de nem annyira érdekes). Miután megírtam a kérdést magam is rájöttem, hogy a feltevésem nem jó. A tied sokkal logikusabb és tudományosabb. Hiszen elvileg az égitestek a látható horizonton "szoktak" felkelni, ez az "alacsony szögû fénysugaras alálátás" nem magyarázza meg azt, hogy a horizont felett lássam meg a felkelõ Holdat. Csupán annyit tesz, hogy napi 1-2 perccel tovább látjuk az égitestet, meghosszabbítva azzal az idõvel, amikor már elvileg a horizont alá bukott. De semmiképpen nem "emeli fel" a Holdat.
Ady Endre neve pedig bevésõdött a román településhálózatba, reméljük így is marad. Egyébként Érmindszent másik magyar neve Adyfalva.
Lenne még egy költõi kérdésem: A távoli magas hegyek (mégha a látástávolság nem is teszi lehetõvé, hogy szabad szemmel lássuk õket), amelyek a horizonton "cikk-cakkoznak" elvileg észlelhetõvé válnak amikor felkel a Hold, vagy a Nap? Úgy értem mintha az égitestekbõl sötét árnyékként kitakarnánk a kontúrját?

A szakiktól szeretném megkérdezni, hogy mit is láthattam múlt vasárnap. Este napnyugtakor Vállaj mellet állt meg a kirándulóbuszunk a román határnál. Amíg nézelõdtünk, nyújtózkodtunk kezdett feljönni a telihold. Abban az irányban (visszakerestem az irányszöget), amerre kelt lankás dombok, alacsonyabb hegyek voltak a horizonton. A Hold ezek felett kelt, éles vonallal elkülönülve a horizonttól. Nem is kevéssel felettük! Közel 1 fok lehetett az a távolság, amivel a kelõ Hold "alja" magasabban volt a látható horizontnál. Azt tudom, hogy a látóhatár felõl érkezõ fénysugarak a légkörünk hatására némileg "meggörbülnek", így kelõ/nyugvó Napot és Holdat még/már a horizont alatt is látjuk, de úgy tudtam, hogy ez hozzávetõleg fél fok, azaz 1 Nap/Holdkorongnyi torzulás. Itt viszont többrõl volt szó. A horizonton lévõ dombok látszólagos magassága is hozzáadódik ehhez? Azaz nyilván ezek mögött kel a Hold és csak akkor érvényesül a "torzulás" amikor már kikandikál a dombok közül? Én még ezt is kevésnek érzem, nem voltak azok akkora dombok, hogy így megemeljék a holdkelte horizontját. Létezhet az, hogy az általam már nem látott, de a térképrõl beazonosított magasabb (kb. 1500 méteres) hegyek mögött kelt a Hold, és emiatt volt ez a furcsa jelenség? Alföldi ember lévén nem nagyon láttam még ilyet, csak vakargattuk a fejünket...
Rajzoltam egy kis vázlatot, talán segít bemutatni a látottakat: Link
A választ elõre is köszönöm.