Meteorológiai esélylatolgatások

Már pedig ez szeles, gyakran csapadékos idõjárást komoly konvektív helyzeteket eredményezhet, ha keveredési zónába kerülünk. A várható forgatókönyv azon múlik, mely hatás válik dominánsabbá, a trópusi, avagy a sarkvidéki levegõ.

A téritõi magasnyomású övezet tartja uralmát: kiterjedése Közép-Amerikától az Arab-félszigetig nyomon követhetõ, északi határa magasabb földrajzi szélességekre - igy a Kárpát-medencére - tolódott föl. Az idõjárási ciklonok jó ideje magas szélességeken vonulnak. A helyzet huzamosabb ideig, hosszú(-hosszú) hónapokig fennmaradhat. Ennek elsõdleges oka a naptevékenység lassú, de fokozatos erõsödése (egyre több a kisebb-nagyobb méretû napfolttcsoport központi csillagunk felszinén, egyesek oly terjedelmesek, hogy szabad szemmel is észlelhetõek). Az okozat pedig a szoláris ibolyántúli sugárzás erõsödése, amely épp a téritõi anticiklonális övezetben a legkifejezõbb.
Ebben az átlagosnál csapadékszegény helyzetben - nem nagy gyakorisággal - mediterrán ciklonok keletkeznek. További esõt inkább a helyi hatások, lokális záporok, zivatarok, jóval ritkábban pedig a hideg légcseppek fölénk jutása okozhat.
Van még valami, ami mindenképpen emlitést érdemel: idõnként a sarki övezetet elérõ szoláris részecskesugárzás is felerõsödik, melynek hatására a permanens hideg levegõ levágódó (cut-off) ciklonok formájában zúdul le jelentõsebb csapadékot, szélviharokat és komolyabb lehûlést okozva, ám ez az effajta idõromlás nem tartós, gyorsan, pár napon belül lecseng.
Az erre vonatkozó megállapitásokat nem csupán saját megfigyeléseimbõl/kútfõmbõl meritettem, a nemzetközi szakirodalom szép számmal gyarapszik, különösen az utóbbi néhány évtizedben végzett tudományos kutatásoknak tulajdonithatóan. A szakvélemények több vonatkozásban is összhangot mutatnak.
A mostani napciklus egyelõre viszonylag szegény napfolttermést produkál, ám szerkezetük több napfizikus véleménye szerint egészen különleges, ez pedig az aktiv napterületek számának akár drasztikusabb növekedésével járhat a következõ egy-két esztendõben (talán mégsem futurisztikus álom a 2013. körül várható erõteljesebb naptevékenységi maximum, ami tudományos körökben is közszájon forog).