Meteorológiai esélylatolgatások
Örömmel olvastam kimerítõ elemzésedet. Hivatkoznom kell Mikiwan kolléga 66920. számú kommentjére: az ott szereplõ link alapján a naptevékenység, végsõ soron a nap mágneses terének ereje a 90-es évek óta lassú csökkenést mutat -tehát ciklusokon átívelõ tendenciáról van szó.
Azóta azt tapasztalni, hogy lényegesen megnõtt a forró, kánikulai nyarak gyakorisága, a telek viszont nem váltak enyhébbé, sõt, például a Dél-Alföld (Szeged) vonatkozásában a szezonális minimumok kissé csökkentek is (Floo megfigyelése).
Tehát megállapítható a kontinentalitás fokozódása az elmúlt cca 20 évben. E tény véleményem szerint szoros korrelációban van a nyugati áramlás gyengülésével, és a légköri képzõdmények csekély áthelyezõdési hajlamával.
A kontinentalitás fokozódása még feltûnöbb Nyugat-Európában. A tipikusan óceáni éghajlatú Londonban pl. már 2003 nyarán volt egy 34 fokos(!) rekord maximum, és a méteres havakat hozó, ritka kemény telek is ismétlõdõen jelentkeztek Nagy-Britanniában.
Sokat mondó, ha mindezt összevetjük nagyszüleink, dédszüleink elbeszéléseivel. Az õ fiatal koruk a múlt század elsõ felére esett, mikor ciklusokon át gyenge volt a naptevékenység. Az öregek mindig azt mondták nekem, akkor rendesen volt nyár és tél, most meg (70-es évek) olyan "összevissza idõjárás van: se nyár, se tél.
Azóta azt tapasztalni, hogy lényegesen megnõtt a forró, kánikulai nyarak gyakorisága, a telek viszont nem váltak enyhébbé, sõt, például a Dél-Alföld (Szeged) vonatkozásában a szezonális minimumok kissé csökkentek is (Floo megfigyelése).
Tehát megállapítható a kontinentalitás fokozódása az elmúlt cca 20 évben. E tény véleményem szerint szoros korrelációban van a nyugati áramlás gyengülésével, és a légköri képzõdmények csekély áthelyezõdési hajlamával.
A kontinentalitás fokozódása még feltûnöbb Nyugat-Európában. A tipikusan óceáni éghajlatú Londonban pl. már 2003 nyarán volt egy 34 fokos(!) rekord maximum, és a méteres havakat hozó, ritka kemény telek is ismétlõdõen jelentkeztek Nagy-Britanniában.
Sokat mondó, ha mindezt összevetjük nagyszüleink, dédszüleink elbeszéléseivel. Az õ fiatal koruk a múlt század elsõ felére esett, mikor ciklusokon át gyenge volt a naptevékenység. Az öregek mindig azt mondták nekem, akkor rendesen volt nyár és tél, most meg (70-es évek) olyan "összevissza idõjárás van: se nyár, se tél.
Egy alapvetõ változást mindenképpen okoz a naptevékenység változása, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni:
Mi azt tanultuk, hogy a Föld energiamérlege kb. a 35°C-os szélességi kör mentén kiegyenlített, attól az alacsonyabb szélességek felé pozitív, a magasabbak felé negatív. Ez a sarkok hûlését és a trópusok melegedését okozná, és ennek következménye a nagy földi légkörzés, ami ezt kiegyenlíti. A Föld forgása miatt fellépõ eltérítõ erõk teszik ezt a légkörzést övezetessé.
Namost, amikor a napfolttevékenység változik, akkor változik a besugárzás, s ezt a visszasugárzás csak késéssel reagálja le. Tehát egy ilyen változás alatt a kiegyenlített zóna eltolódik, ami az egyes cellákban az áramlások erõsségét befolyásolja.
Ez magyarázza a légkörzés 11 éves periódusát is, amirõl nem tudjuk biztosan, hogy van, de megfigyelhetõ gyenge effektus (állítólag).
(
Ha pedig ez így van, akkor napjainkban a trópusok felé tolódott a kiegyenlített zóna, ami a Passzát és a Szubtrópusi jet kis mértékû gyengülését okozza, ez pedig közvetve a mérsékelt övi zonális komponens kis lassulását vonja maga után. Ugyanígy ilyenkor a sarkok pedig erõsebben hûlnek, ami a poláris áramlások gyorsulását, okozza, és növeli a hõkontrasztot a polárfront mentén. Ennek következtében a polárfront erõsebben hullámzik, illetve gyakrabban alakul ki blocking is.
Ez logikus, magam is erre a következtetésre jutottam, de olvastam cikket is róla, amit sajnos most nem találok. A cikk azonban abban maradt, hogy erre csak gyenge korreláció mutatkozik a megfigyelések alapján. Az effektus nem elég erõs ahhoz, hogy egyértelmûen kimutatható lehessen. Ugyanakkor, ha az utóbbi 1-1,5 év gyakoribb blockingjai ennek köszönhetõek, akkor évtizedek óta most a legerõsebb ez a bizonyos effektus.
)
Az a kérdés, hogy ha a mostani napfotciklus után a következõ is ilyen gyenge lesz, erõsödik-e, ill. erõs marad-e továbbra is a blocking-hajlam a következõ 10-15 évben? Vagy, ha újra erõs lesz a napfoltciklus, visszaáll-e az erõsebb zonalitás?
/Igazából ez már éghajlatváltozás, csak itt merült fel a téma, bocs érte./
Mi azt tanultuk, hogy a Föld energiamérlege kb. a 35°C-os szélességi kör mentén kiegyenlített, attól az alacsonyabb szélességek felé pozitív, a magasabbak felé negatív. Ez a sarkok hûlését és a trópusok melegedését okozná, és ennek következménye a nagy földi légkörzés, ami ezt kiegyenlíti. A Föld forgása miatt fellépõ eltérítõ erõk teszik ezt a légkörzést övezetessé.
Namost, amikor a napfolttevékenység változik, akkor változik a besugárzás, s ezt a visszasugárzás csak késéssel reagálja le. Tehát egy ilyen változás alatt a kiegyenlített zóna eltolódik, ami az egyes cellákban az áramlások erõsségét befolyásolja.
Ez magyarázza a légkörzés 11 éves periódusát is, amirõl nem tudjuk biztosan, hogy van, de megfigyelhetõ gyenge effektus (állítólag).
(
Ha pedig ez így van, akkor napjainkban a trópusok felé tolódott a kiegyenlített zóna, ami a Passzát és a Szubtrópusi jet kis mértékû gyengülését okozza, ez pedig közvetve a mérsékelt övi zonális komponens kis lassulását vonja maga után. Ugyanígy ilyenkor a sarkok pedig erõsebben hûlnek, ami a poláris áramlások gyorsulását, okozza, és növeli a hõkontrasztot a polárfront mentén. Ennek következtében a polárfront erõsebben hullámzik, illetve gyakrabban alakul ki blocking is.
Ez logikus, magam is erre a következtetésre jutottam, de olvastam cikket is róla, amit sajnos most nem találok. A cikk azonban abban maradt, hogy erre csak gyenge korreláció mutatkozik a megfigyelések alapján. Az effektus nem elég erõs ahhoz, hogy egyértelmûen kimutatható lehessen. Ugyanakkor, ha az utóbbi 1-1,5 év gyakoribb blockingjai ennek köszönhetõek, akkor évtizedek óta most a legerõsebb ez a bizonyos effektus.
)
Az a kérdés, hogy ha a mostani napfotciklus után a következõ is ilyen gyenge lesz, erõsödik-e, ill. erõs marad-e továbbra is a blocking-hajlam a következõ 10-15 évben? Vagy, ha újra erõs lesz a napfoltciklus, visszaáll-e az erõsebb zonalitás?
/Igazából ez már éghajlatváltozás, csak itt merült fel a téma, bocs érte./
Így van, én is valami ilyesféle kimenetelre gondolok a következõ hónapok idõjárásával kapcsolatban -mérsékelten meleg nyár, közép-európai sekély ciklonok, konvektív események.
A naptevékenységhez még egy személyes -pontosabban családi- adalék: egyik nagyapám földrajz szakos tanár volt, 1890-es születésû. Az õ fiatal éveiben a XX. század elejének viszonylag gyenge naptevékenysége volt jellemzõ. Nagyapám mindig azt mondta, hogy Magyarország éghajlatára a legnagyobb hatással a Keleteurópai-síkság van, ezért az jellegzetesen kontinentális, hideg telû, meleg nyarú. A hetvenes évek elején, mikor figyelni kezdtem az idõjárást, általában atlantikus hatások uralkodtak. Azt gondoltam akkor, nagyot tévedett a nagypapa a kijelentésével. Most már szélesebb összefüggésbe helyezem e tényeket.
A naptevékenységhez még egy személyes -pontosabban családi- adalék: egyik nagyapám földrajz szakos tanár volt, 1890-es születésû. Az õ fiatal éveiben a XX. század elejének viszonylag gyenge naptevékenysége volt jellemzõ. Nagyapám mindig azt mondta, hogy Magyarország éghajlatára a legnagyobb hatással a Keleteurópai-síkság van, ezért az jellegzetesen kontinentális, hideg telû, meleg nyarú. A hetvenes évek elején, mikor figyelni kezdtem az idõjárást, általában atlantikus hatások uralkodtak. Azt gondoltam akkor, nagyot tévedett a nagypapa a kijelentésével. Most már szélesebb összefüggésbe helyezem e tényeket.
Bár úgy lenne, a mocsaras helyzetet kedvelem 
remélem, hogy az egész nem vált át tartós AC-ba magassági hideg áramlás mellett. Az egy szép, sztratuszos, 18 fokos nyár lenne 
remélem, hogy az egész nem vált át tartós AC-ba magassági hideg áramlás mellett. Az egy szép, sztratuszos, 18 fokos nyár lenne 
A nyugati áramlás tartós gyengélkedésének egyik fõ oka a lanyha napfolttevékenység lehet, azaz a következõ hetekben, sõt hónapokban is ismétlõdõ bárikus mocsárhelyzeteket tartok valószínûnek, fülledt, átlagos hõmérsékletû, gyakori helyi zivatarokkal tartíkott nyárnak nézhetünk elébe - mit mondjak, nem a nyaralók vágyálma, de jobb egyelõre nem mutatkozik. 
A tendencia megerõsödni látszik, sajnos. A nyugati áramlás megszünni látszik, illetve a magassági teknõ leválni látszik az õt mozgató áramlásról, mely a K felé mozdulását okozta volna. A helyzetét a továbbiakban a peremén elvonuló és õt "eltaláló" peremteknõk befolyásolják majd, de leginkább az egyhelyben való támolygása lesz jellemzõ. A hét közepe/vége felé erõsödõ AC-befolyás is látszik, azaz a talajközelben döglõdõ frontmaradványok fölé a magasban ráadásul hideg levegõ áramlik. Azaz meleg nem lesz, helyette hideg (a szél leálltával többfelé fagyos) éjszakákkal és nemszeretem nappalokkal jellemezhetõ, unalmas semmi 
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat