Globális jelenségek

Nincs mit, nagyon szívesen .

Péter, köszönöm az ésszerû, világos és kiegészitõ magyarázatot.

Nekem inkább félrefordításnak tûnik, maga a cikk nem tûnik nagyon "népbutítónak". Ellenben elég sok a képzavar, fõleg a második bekezdésben, ott a "szelelõlyuk" körül. Az az érzésem, mintha a fordító sem tudta volna, mit ír.
Egyébként az ózonlyuk valamelyest csökkenthetné az üvegházhatást, de ezen hatások szerintem a jég nagy albedója miatt nem kéne, hogy annyira jelentõsek legyenek (a SCAR is ezt állapította meg a cikk szerint). Érthetõvé úgy válhatna számomra, ha a teljes elõadást elolvashatnám, mert ez így nehezen emészthetõ kicsit.

A Déli-sarki Polarjet nincs kapcsolatban szerintem az ózonlyukkal - pontosabban a kapcsolat fordított: mivel az Antarktisz körül északabbra nincsenek kiterjedt szárazföldek, ezért a teljes troposzférában jóval zártabb az áramlás (nem alakul ki "blocking-helyzet", mint itt északon). Az óceáni vízkörzés is körülöleli az Antarktiszt, illetve a Polarjet sem szakad fel. Épp emiatt az oda a közép-troposzférában bejutó ózonbontó gázok, ahogy felemelkednek, a sztratoszférában csapdába esnek. Ezért ott erõsebb az ózonlyuk, mint itt északon. Szárazföldek nélkül itt is lenne egy ózonlyuk. (Lehet, hogy pontatlan a magyarázat, már nem emlékszem teljesen pontosan, mit is mondtak az egyetemen, de ez a lényeg kb.)
Emiatt egyébként inkább olvadnia kéne a jégnek, de a nagy albedója miatt nem jelentõs a melegedés, az áramlási rendszernek köszönhetõen pedig a jégborítottság eléggé stabil marad az Antarktiszon.

(Egyébként a szellõzõlyuk valóban a tropopauza közelében lévõ jetekre vonatkozhat, ott a tropopauza "megtörik", a polarjetnek a sark felõli oldalán mintegy 2km-rel van alacsonyabban.)

A "szellõzõlyuk" ismereteim szerint futóáramlás lehet (nem is egy, hanem több, amelyek egyidejûleg léteznek, esetleg egyetlen óriási? - ez nekem nem világos...): egy olyan áramlási "csõvezeték" (milyen szerencsétlen kifejezés) vagy "orkáncsatorna", amelyen keresztül a sztratoszféra jóval hidegebb levegõje lejut a tropopauzán át a troposzféra alsóbb rétegeibe, onnan meg a felszinre. Valószinû, hogy ez a délsarki jet a permanenssé vált, elvékonyododtt ózonréteg miatt mintegy körülöleli az Antarktiszt (fizikai akadályt képezve a melegebb troposzférikus légtömegek beáramlásának) és - fõleg télen, mivel a jelenség a japán Mohri 1953-as évi vizsgálata alapján akkor domináns - konzerválja az ottani jégfelszint.
Hasonló jelenségrõl Saucier értekezett 1958-ban a Himalája tartós téli hidegzuga kapcsán.

Érdekes felvetés, hogy a meridionális beállítottság telente jéghizlaló, nyaranta viszont jégkoptató hatásokat kelthet. Ez esetben ugyanis több alkalommal igen meleg levegõ juthat fel északra, amíg a zonalitás, illevte a Ny-K szelek dominanciája bizonyos értelemben "védené" a sarki jégtakarót a kiugró ingadozásoktól.

Tekintsünk dél felé, találtam egy cikket: Link

Én ezt nem teljesen értem, nem tudom, hogy hat az ózonlyuk a déli sarki jég növekedésére, illetve mi az a "szellõzõlyuk"? Ez vagy rossz fordítás, vagy valaki elmagyarázhatná érthetõbben.

Elképzelhetõ-e, hogy a jégborítottság azért is ilyen alacsony jelen pillanatban, mert pl. Európában a december óta szinte folyamatosan fennálló meridionális makroszinoptikus helyzet miatt olyan délebbi területeken is befagytak a tengerek , amelyekre az utóbbi években nem volt példa , a tavasz, nyár beköszöntével viszont ezeken a területeken ugye gyorsan végbement az olvadás? Légyegében a „torz „ jégborítottság maximum miatt alakult ki ez a hektikusság? Elnézést kérek, hogyha hülyeséget kérdeztem.

Leszögezem, hogy magam sem adok alapot ilyen jóslatoknak, ugyanakkor a magam részérõl elfogadom, hogyha szakmabeli igyekszik a prognózisok határait feszegetni, mert ez a jövõ, nem lehet bezárkózni abba a hitbe, hogy 10 napra lehet elõrejelezni és azon túl mindenki sült bolond. Próbálkozások nélkül soha nem lenne áttörés. DE a kérdés nem új keletû, elõkerült már e fórum keretei között is olyan verzió, hogy az elmúlt télen negatív visszacsatolások sorozatai történtek, amelyet az északi sarkvidék melegedése okozott. Innen szintén egy lépés a globális felmelegedés felelõssé tétele a hidegebb telekért. Amennyiben mértéktartóak maradunk, akkor valóban igaz, hogy érdekes nyomási elrendezõdés vált uralkodóvá a télen, amely igen korán kiterjedt hóborítást eredményezett Eurázsiában. Szintén való igaz, hogy a klasszikus zonalitás gyengélkedik továbbra is. Azonban az, hogy eme változás mennyire tartós és mi okozza, illetve netalán a globális felmelegedés, avagy más természetes folyamatok, szerintem nem lehet tudni. Az újságcikkbõl kiindulva, és nem ismerve a teljes elõadást, õszintén szólva nem lehet tudni, hogy arra történt-e kísérlet, hogy a hideg teleket is a globális felmelegedésre fogjuk, avagy valóban egy mérvadó latolgatás történt hónapok óta tartósnak bizonyuló makroszinoptikus elrendezõdés okaira és tartósságára. Mindenesetre önmagában nem kis fejtörésre ad okot a jégborítás hektikussága.

Link

Hideg csapadékos telek sorozata?