Globális jelenségek

Köszi a választ, jogos a felvetés és egyet is értek azzal, amit mondani szeretnél. Kérdés lehetne egyébként, hogy ha a mostani állapot nem is az a kiugró (mondjuk 30.000 évhez képest), biztos voltak olyan állapotok, amikor a mostani jég töredéke volt mondjuk nyáron, tavasszal, stb. Azokat ezek a jegesmedvék, melyek azért tényleg érzékenyek életterük változására, hogy vészelhették át? Nyilván nem léteznének, ha nem sikerült volna, szóval valahogy sokkal rosszabb idõket is kibekkeltek, de érdekes gondolatfonálnak tûnik.
Mondanivalómmal csak az ilyen (kis idõre fennálló) Link kedélyeket próbáltam hûteni. A negatív hangnem pedig azért, mert nyilván "jobb a tél, ha több a jég". Ennek gyökeresen szembement az idei, szóval ez nem kõbe vésett szabály, de néhány tizeddel csak hidegebbek sok év átlagában a telek felénk is, ha "több a jég". Bocsánat a pongyola megfogalmazásért.

Azon gondolkodom, vajon a Kara-tengerbe torkolló szibériai óriásfolyók (Ob és Jenyiszej) hõtranszportja mekkora súllyal eshet a latba befagyás, jégmennyiség szempontjából ( Az északi zonalitás tiszta sor)

"Érdemes megnézni, miért is történik ilyesmi az északi részen, és máris sajnos nem is olyan vidám a kép."

1979 óta vitán felül áll, hogy csökkent az északi sarkvidéken jelenlévõ tengerjég átlagos kiterjedése, azonban nem hinném, hogy e változáshoz bármilyen pozitív vagy negatív érzelmet (vidám vagy kevésbé vidám) kellene kapcsolnunk. Legutóbbi tevékenységet hagyjuk meg a "bolygómegmentés mámorától" túlfûtött zöld aktivistáknak, hiszen õk épp elegendõ számú (állítólag) szenvedõ jegesmedvés képpel bombázzák a közvéleményt világszerte.

Én személy szerint nem tudok elkeseredni sem a jég fogyatkozásán, sem a jég gyarapodásán. A középkor derekán valószínûleg még ennyi tengerjéggel sem lehetett volna találkozni, míg a 15-18. században a Spitzbergákat lehetetlen volt hajóval megközelíteni az arktikus jégborítás elõretörése miatt. Az 1920-as, 30-as évtizedben szintén erõsen visszahúzódott a jég, míg az 1970-es években fél évszázados maximumát érhette el a kiterjedése - a napjainkban tapasztalható hiányt ehhez képest tartjuk nyilván. Az arktikus évi középhõmérsékletek alakulása jól kivehetõ ezen az orosz tengerparti állomáson, amit az 1910-es években azért alapítottak, hogy friss információkkal lássák el az északkeleti átjárón (!) átkelõ orosz-szovjet hajókat: Link Ehhez képest a média már többször megpróbálta eladni a tömegek számára, hogy az északkeleti hajózási útvonal megnyílása természetellenes, és nyilván kizárólag annak köszönhetõ, hogy mindennapi teendõink során CO2-t eregetünk a légkörbe...

A természet örökké változik körülöttünk, a legtöbb amit tehetünk, hogy mindezt tudomásul vesszük és alkalmazkodunk hozzá.

Hosszú idõ után közel a pozitív anomália: