Meteorológiai esélylatolgatások
Kétségtelen van abban valami, amit mondasz, viszont szerintem nem mindig ez a helyzet.
Gondolj arra, hogy egy meridionális túlsúlyú, szélsõségesen hideg tél mennyire le tudja szállítani az egész év átlaghõmérsékletét.
Egy ugyancsak meridionális, forró nyár pedig ugyanilyen mértékben megemeli. S ha ezek a meridionális korszakban gyakran követik egymást, "rázóssá", nagy szórásúvá teszik az éves középhõmérséklet-görbét.
Hacsak a dermesztõ telet ki nem balanszírozza a rá következõ igen forró nyár, és viszont.
De az ilyen forgatókönyv érzésem szerint ritka: igen hideg telet talán inkább követ átlag körüli nyár, nagyon forró nyarat átlagos tél.
Gondolj arra, hogy egy meridionális túlsúlyú, szélsõségesen hideg tél mennyire le tudja szállítani az egész év átlaghõmérsékletét.
Egy ugyancsak meridionális, forró nyár pedig ugyanilyen mértékben megemeli. S ha ezek a meridionális korszakban gyakran követik egymást, "rázóssá", nagy szórásúvá teszik az éves középhõmérséklet-görbét.
Hacsak a dermesztõ telet ki nem balanszírozza a rá következõ igen forró nyár, és viszont.
De az ilyen forgatókönyv érzésem szerint ritka: igen hideg telet talán inkább követ átlag körüli nyár, nagyon forró nyarat átlagos tél.
Szerintem az éves középhõmérséklet idõskálája bõven "el tudja nyelni" a néhány napos, néhány hetes kilengéseket. A makrocirkulációs korszakokat kisebb idõskálájú adatsorokkal lehet csak megfogni szerintem. Gyanús, hogy még egy havi középhõmérsékleti grafikon is érdemben torzítja, jelentõsen "besimítja" egy meridionális korszak kilengéseit.
Az igaz, hogy sokféle, többé-kevésbé eltérõ forgatókönyve lehet egy zord télnek nálunk.
De van ebben egy jól követhetõ séma is, amit rögtön fel is fogok vázolni.
Most ne foglalkozzunk a hidegpárna okozta, "helyben keletkezett" faggyal (mely általában úgysem valami erõs), hanem csak az advektív, a határozott légmozgás mellett elõállt hideggel.
Mindenekelõtt le kell szögezni, hogy tartós hideget, fagyot a mi térségünkben csakis északkeleti,keleti, sarki-szárazföldi hidegelárasztás hozhat.
Északnyugati maritim sarkilevegõ elárasztások is okozhatnak jelentõs hõcsökkenést, de ez egyrészt nem produkál 2m-en nagyon erõs fagyot (a magasban egész más a helyzet!), másrészt az ilyen felállás nagyon könnyen visszavált zonálisba.
Mondhatjuk, hogy az északkeleti hideg gyakran "maradra jön" (fõleg a tél második felében), az északnyugati maritim hidegelárasztás viszont csupán "átutazó vendég" (Más lapra tartozik, hogy a szinoptikai kép átalakulásával ebbõl könnyen északkeleti hidegáramlás fejlõdhet)
Ha megnézzük e tények makroszinoptikai vetületét, akkor a következõket mondhatjuk: a hidegadvekciót télen is meridionálisra váltó makrocirkuláció, teknõképzõdés, teknõ hátoldali pozíció idézi elõ. De van egy igen nagy különbség az átmeneti évszakokhoz képest: télen nem a teknõ hátoldali, maritim hidegpool okozza nálunk a tartós lehûlést (mely hideglevegõ atlanti-parti AC és észak-európai ciklon közös áramlási rendszerében ér el minket)
Ez csak bevezetõje lehet egy igazi téli hideghullámnak. A tartós, nagy hideg az alacsony nyomású teknõtõl északkeletre felhalmozódott sarki-szárazföldi légtömegek beáramlásának a következménye. Az a tény, hogy a nagy, tartós lehûlést nem a ciklonrendszertõl nyugatra, hanem attól keletre felhalmozódott hidegtömeg okozza, jól mutatja Európa téli idõjárásának speciális voltát. Az északkeleti hidegtömegnek a teknõbe való betörését az jelzi, hogy az alacsony nyomású teknõ déli része -a mediciklon- válik egyre aktívabbá, míg az északi rész gyengül, visszahúzódik északra. A helyén felépülõ magasnyomás jelentkezik a mediciklon(ok) északnyugati szektorában. A teknõ így a "derekánál" kettéfûzõdik, és az itt délnyugatra kiterjedõ magasnyomású terület végül elérheti a teknõ hátoldalának anticiklonját (azori AC)
Így kialakul a Vojejkov-tengely. Innentõl kezdve "közünk sincs" a tengelytõl északnyugatra, Északnyugat-Európa fölött mozgó enyhe, óceáni légtömegekhez. Nálunk megreked, illetve a tengely elõoldalán utánpótlást is kaphat a szárazföldi fagyos levegõ. Ez a figura fõleg januárra, februárra jellemzõ.
A hidegelárasztást megelõzõ, ill. azzal szimultán mediciklon tevékenység sokszor regionális, de akár országos havazást produkál nálunk. Jelentõsebb hideghullámainkat szinte minden esetben számottevõ havazás vezeti be. (Ebben persze közrejátszik a vastag hótakaró hûtõ hatása is a havazást követõ napokban) Sõt, kis túlzással azt is mondhatjuk, a havazás erõssége és tartóssága egyenesen arányos a készülõdõ hideghullám méretével. Szárazon érkezõ, és úgy is maradó fagyhullám nálunk nagy ritkaság (de elõfordulhat!)
Végül foglalkozzunk még egy kicsit a zonális-meridionális korszakok kérdésével.
VáraljaMet jóvoltából meg tudom mutatni a következõ grafikont:
Link
Itt nem a középgörbét kell nézni, hanem az évi átlaghõmérséklet-görbe tényleges ingadozásait, a szórás nagyságát. Ez ugyanis nagyon jellegzetes. Kis és nagy szórású szakaszok látszanak váltakozni a görbén, és a nagy szórású szakaszok szórása jellemzõen mintegy kétszerese a kis szórású szakaszokénak (3 fok vs 1,5 fok)
A szakaszok durva közelítéssel 30 év körüli idõtartamúak. A nagy szórás bizonyára meridionális cirkulációs túlsúlyt jelez, mikor a hõmérséklet hajlamos "kicsúszni" a szélsõségek irányába. A kis szórású szakaszok a zonális túlsúlyú idõszakoknak felelnek meg.
De van ebben egy jól követhetõ séma is, amit rögtön fel is fogok vázolni.
Most ne foglalkozzunk a hidegpárna okozta, "helyben keletkezett" faggyal (mely általában úgysem valami erõs), hanem csak az advektív, a határozott légmozgás mellett elõállt hideggel.
Mindenekelõtt le kell szögezni, hogy tartós hideget, fagyot a mi térségünkben csakis északkeleti,keleti, sarki-szárazföldi hidegelárasztás hozhat.
Északnyugati maritim sarkilevegõ elárasztások is okozhatnak jelentõs hõcsökkenést, de ez egyrészt nem produkál 2m-en nagyon erõs fagyot (a magasban egész más a helyzet!), másrészt az ilyen felállás nagyon könnyen visszavált zonálisba.
Mondhatjuk, hogy az északkeleti hideg gyakran "maradra jön" (fõleg a tél második felében), az északnyugati maritim hidegelárasztás viszont csupán "átutazó vendég" (Más lapra tartozik, hogy a szinoptikai kép átalakulásával ebbõl könnyen északkeleti hidegáramlás fejlõdhet)
Ha megnézzük e tények makroszinoptikai vetületét, akkor a következõket mondhatjuk: a hidegadvekciót télen is meridionálisra váltó makrocirkuláció, teknõképzõdés, teknõ hátoldali pozíció idézi elõ. De van egy igen nagy különbség az átmeneti évszakokhoz képest: télen nem a teknõ hátoldali, maritim hidegpool okozza nálunk a tartós lehûlést (mely hideglevegõ atlanti-parti AC és észak-európai ciklon közös áramlási rendszerében ér el minket)
Ez csak bevezetõje lehet egy igazi téli hideghullámnak. A tartós, nagy hideg az alacsony nyomású teknõtõl északkeletre felhalmozódott sarki-szárazföldi légtömegek beáramlásának a következménye. Az a tény, hogy a nagy, tartós lehûlést nem a ciklonrendszertõl nyugatra, hanem attól keletre felhalmozódott hidegtömeg okozza, jól mutatja Európa téli idõjárásának speciális voltát. Az északkeleti hidegtömegnek a teknõbe való betörését az jelzi, hogy az alacsony nyomású teknõ déli része -a mediciklon- válik egyre aktívabbá, míg az északi rész gyengül, visszahúzódik északra. A helyén felépülõ magasnyomás jelentkezik a mediciklon(ok) északnyugati szektorában. A teknõ így a "derekánál" kettéfûzõdik, és az itt délnyugatra kiterjedõ magasnyomású terület végül elérheti a teknõ hátoldalának anticiklonját (azori AC)
Így kialakul a Vojejkov-tengely. Innentõl kezdve "közünk sincs" a tengelytõl északnyugatra, Északnyugat-Európa fölött mozgó enyhe, óceáni légtömegekhez. Nálunk megreked, illetve a tengely elõoldalán utánpótlást is kaphat a szárazföldi fagyos levegõ. Ez a figura fõleg januárra, februárra jellemzõ.
A hidegelárasztást megelõzõ, ill. azzal szimultán mediciklon tevékenység sokszor regionális, de akár országos havazást produkál nálunk. Jelentõsebb hideghullámainkat szinte minden esetben számottevõ havazás vezeti be. (Ebben persze közrejátszik a vastag hótakaró hûtõ hatása is a havazást követõ napokban) Sõt, kis túlzással azt is mondhatjuk, a havazás erõssége és tartóssága egyenesen arányos a készülõdõ hideghullám méretével. Szárazon érkezõ, és úgy is maradó fagyhullám nálunk nagy ritkaság (de elõfordulhat!)
Végül foglalkozzunk még egy kicsit a zonális-meridionális korszakok kérdésével.
VáraljaMet jóvoltából meg tudom mutatni a következõ grafikont:
Link
Itt nem a középgörbét kell nézni, hanem az évi átlaghõmérséklet-görbe tényleges ingadozásait, a szórás nagyságát. Ez ugyanis nagyon jellegzetes. Kis és nagy szórású szakaszok látszanak váltakozni a görbén, és a nagy szórású szakaszok szórása jellemzõen mintegy kétszerese a kis szórású szakaszokénak (3 fok vs 1,5 fok)
A szakaszok durva közelítéssel 30 év körüli idõtartamúak. A nagy szórás bizonyára meridionális cirkulációs túlsúlyt jelez, mikor a hõmérséklet hajlamos "kicsúszni" a szélsõségek irányába. A kis szórású szakaszok a zonális túlsúlyú idõszakoknak felelnek meg.
Nagyon érdekes lenne, amit írsz, de próbáld pld. úgy elmagyarázni, hogy a matekkal hadilábon álló emberke (semmi bajom, csak egyszerûen én nyelvi- es humán beállítottságú vagyok) számára is egyértelmû legyen a konklúzió: milyen a naptevekenyseg es a földi klíma kölcsönhatása, lehet- ebbõl a jövõbeli klímaváltozások irányáról, természetérõl következtetni. Ritka eset, hogy azert kelljen kritikával élnem, hogy túl magas a léc -
Egyébként, hogy visszatérjek a fórum szûkebb témájához, az elõttünk álló brit blocking tipusú makrofelallas - ha a hidegleszakadas nem generál a közelünkben medet, ami a felhõs, esõs jelleg miatt alaposan visszavetne a T értékeket, nos ha a szárazabb verzió jönne be, a 10 fok körüli 850 hPA értékek bõven nyári tartományban tartanak a nappali felmelegedést, a 23-28 fokra aligha lehet panasz, hiszen nemi szerencsével ez lehet kb vasárnaptól jo pár napig a jellemzõ tartomány A blocking leépülése után pedig ismét a melegebb légtömegek juthatnak majd szóhoz, de ez mar az ûrtav határán van. 
Egyébként, hogy visszatérjek a fórum szûkebb témájához, az elõttünk álló brit blocking tipusú makrofelallas - ha a hidegleszakadas nem generál a közelünkben medet, ami a felhõs, esõs jelleg miatt alaposan visszavetne a T értékeket, nos ha a szárazabb verzió jönne be, a 10 fok körüli 850 hPA értékek bõven nyári tartományban tartanak a nappali felmelegedést, a 23-28 fokra aligha lehet panasz, hiszen nemi szerencsével ez lehet kb vasárnaptól jo pár napig a jellemzõ tartomány
A blocking leépülése után pedig ismét a melegebb légtömegek juthatnak majd szóhoz, de ez mar az ûrtav határán van. 
Szia!
Én is csak be-benézek most a felvételi miatt, de ezt majd el fogom olvasni utána (múlt hét óta papírom van arról, hogy értem is ).
Egyébként valami ilyesmire gondoltam, nehezen is hittem volna, hogy ez még senkinek nem jutott eszébe .
Cauchy:
Érdekes kérdés. Elõször is nem mindegy, hogy korreláció alatt pontosan mit értünk. Itt arról lenne szó, hogy két változó ugyanazon idõpontjaiban mért (x(t_i) és y(t_i)) értékeit összepárosítjuk {(x_i,y_i)}, és a kettõ közötti függvénykapcsolatot (y=f(x,a)) keressük ('a' paramétervektor). Bármilyen módszerrel a költségfüggvény S=Szum[y_i-f(x_i,a)], és dS/da_l parciális deriváltakat 0-val tesszük egyenlõvé. Ekkor kapunk egy a0 vektort, ami a legjobb illesztés, a hibákat pedig a W(a)= mátrixból a C=Gyök(W(a0)-inverz) korrelációmátrix sajátértékei adják meg. A korrelációmátrix a paramétertérben történõ bázisválasztás során azt mondja meg, hogy az adott bázisban mennyire függenek egymástól a függvény paraméterei, vagyis mennyi közöttük a korreláció (fõátlón kívüli elemek). Ha a sajátvektorokat kiszámolom, és C-t diagonalizálom, akkor olyan b paramétereket kapok, melyek egymástól függetlenek, és az a-któl függenek. Ezen új b paraméterekkel egy másik g(x,b) függvényt is felírhatok behelyettesítés után (ha szerencsém van, ezt analitikusan is meg lehet oldani), amely alakra(!) a legpontosabb közelítése az y(x) valódi (általunk nem ismert) összefüggésnek.
Nem tudom, ez mennyire célravezetõ e téren, állítólag sokszor az, de nem mindig.
Meg kell még jegyezni, hogy egy mátrix sajátértékeihez tartozó sajátvektor lambda-szorosa is sajátvektor, tehát azok hosszát 1-nek választhatjuk. Ráadásul W szimmetrikus, ezért a sajátvektorok páronként merõlegesek is egymásra. Emiatt elveszik két szabadsági fok: az egyik paraméter irányát meghatározza a többi, valamint minden paraméter egyik irányba esõ vetületét a többi irányba esõ vetület, ami darabszámra épp egy paraméter leírásához szükséges adatmennyiség. Így választhatok két kitüntetett vektort szabadon, vagyis két paraméter értékét megválaszthatom tetszõlegesen, legyen mindkettõ 1. Látható, hogy ha egy ponthalmaz tökéletesen egy egyenesre esik, akkor a diagonalizált korreláció a 2x2-es egységmátrix lesz.
(Remélem, jó a gondolatmenetem, elég régen tanultam már ezt is.)
Hogy errõl a korrelációról mit lehet mondani még a véletlenség terén, az jó kérdés, hisz szerintem eleve feltételeztük, hogy ha van, akkor nem véletlen, meg is adtuk, hogy milyen függvényt keresünk.
Talán nagyon másra kell itt gondolni?
Én is csak be-benézek most a felvételi miatt, de ezt majd el fogom olvasni utána (múlt hét óta papírom van arról, hogy értem is
).Egyébként valami ilyesmire gondoltam, nehezen is hittem volna, hogy ez még senkinek nem jutott eszébe
.Cauchy:
Érdekes kérdés. Elõször is nem mindegy, hogy korreláció alatt pontosan mit értünk. Itt arról lenne szó, hogy két változó ugyanazon idõpontjaiban mért (x(t_i) és y(t_i)) értékeit összepárosítjuk {(x_i,y_i)}, és a kettõ közötti függvénykapcsolatot (y=f(x,a)) keressük ('a' paramétervektor). Bármilyen módszerrel a költségfüggvény S=Szum[y_i-f(x_i,a)], és dS/da_l parciális deriváltakat 0-val tesszük egyenlõvé. Ekkor kapunk egy a0 vektort, ami a legjobb illesztés, a hibákat pedig a W(a)= mátrixból a C=Gyök(W(a0)-inverz) korrelációmátrix sajátértékei adják meg. A korrelációmátrix a paramétertérben történõ bázisválasztás során azt mondja meg, hogy az adott bázisban mennyire függenek egymástól a függvény paraméterei, vagyis mennyi közöttük a korreláció (fõátlón kívüli elemek). Ha a sajátvektorokat kiszámolom, és C-t diagonalizálom, akkor olyan b paramétereket kapok, melyek egymástól függetlenek, és az a-któl függenek. Ezen új b paraméterekkel egy másik g(x,b) függvényt is felírhatok behelyettesítés után (ha szerencsém van, ezt analitikusan is meg lehet oldani), amely alakra(!) a legpontosabb közelítése az y(x) valódi (általunk nem ismert) összefüggésnek.
Nem tudom, ez mennyire célravezetõ e téren, állítólag sokszor az, de nem mindig.
Meg kell még jegyezni, hogy egy mátrix sajátértékeihez tartozó sajátvektor lambda-szorosa is sajátvektor, tehát azok hosszát 1-nek választhatjuk. Ráadásul W szimmetrikus, ezért a sajátvektorok páronként merõlegesek is egymásra. Emiatt elveszik két szabadsági fok: az egyik paraméter irányát meghatározza a többi, valamint minden paraméter egyik irányba esõ vetületét a többi irányba esõ vetület, ami darabszámra épp egy paraméter leírásához szükséges adatmennyiség. Így választhatok két kitüntetett vektort szabadon, vagyis két paraméter értékét megválaszthatom tetszõlegesen, legyen mindkettõ 1. Látható, hogy ha egy ponthalmaz tökéletesen egy egyenesre esik, akkor a diagonalizált korreláció a 2x2-es egységmátrix lesz.
(Remélem, jó a gondolatmenetem, elég régen tanultam már ezt is.)
Hogy errõl a korrelációról mit lehet mondani még a véletlenség terén, az jó kérdés, hisz szerintem eleve feltételeztük, hogy ha van, akkor nem véletlen, meg is adtuk, hogy milyen függvényt keresünk.
Talán nagyon másra kell itt gondolni?
Hsz-ed elejéhez (a "milyen hatással bír a makrocirkulációra."-ig) adok némi adalékot, bár kicsit eltér az eredeti témától. Pont most készülök az MSc-felvételire, az egyik tétel nagyrészt errõl szól, ezért jutott eszembe írni .)
Onnan beillesztek pár ábrát, ami a rövid és a hosszúhullámú sugárzási egyenleget mutatja be.
Az elsõn a rövidhullámú sugárzási egyenleg látható. Ez a 0,1-4mikrométer közötti hullámhossztartomány (UV, látható és közeli IR), a többire e légkör gyakorlatilag homályos (de messze nem átlátszatlan). Remélem, eléggé értelemszerû az ábra. A bekarikázott számok a légkör tetejére érkezõ teljes besugárzás százalékát jelentik.
Link
A második a hosszúhullámú mérleg, amit szintén a beérkezõ rövidhullámú sugárzás százalékában adunk meg, mivel a hosszúhullámú energia is a bejövõ rövidhullámúból "táplálkozik".
Link
Itt azt kell tudni, hogy a 100%-nál nagyobb értékeket az üvegházhatásnak köszönhetjük.
A kettõt együtt a harmadik ábra foglalja össze.
Link
Nézzük ennek a jobb oszlopát: a troposzférában a hiányzó 29%-ot a turbulens keveredés és a párolgásból származó latens hõ fedezi, vagyis a víz és a szél puszta jelenléte.
Az üvegházhatás pedig a troposzféra alsó rétegében 33°C hõtöbbletet ad, ebbõl 15°C a vízgõzé, 7 CO2-é, kb. 4 a metáné, 3 az ózoné és 4 az összes többié. Így most 14,5°C a globálátlag -18,5°C helyett (tiszta N2-O2 légkör esetén).
Ehhez társul egy állandó, ún. szoláris klíma (ami sajnos lényegében fiktív), ami egyensúlyi, vagyis stabilan kialakul abban az esetben, ha a fenti ábrákon a számok idõben állandóak (ehhez többek között a légkör állandó összetétele és a Napállandó állandósága a fontos). Ebben benne vannak az egyébként is ismert klímaövek kialakulása, a mérsékelt övi szinoptikus skálájú jelenségek léte, stb.
Ha az ábrán százalékok valahogy megváltoznak (pl. nyomgázok, vagy a Naptevékenység változása miatt), akkor nettó hõáram indul meg valamerre, ami klímaingadozásokat okoz. E klímaingadozások a sugárzási mérleg kiegyenlítõdése felé tolják a klímát, és új szoláris klíma áll be. Az ehhez szükséges folyamatok pedig az idõjárási, klimatológiai jelenségek statisztikai paramétereinek megváltozásával valósul meg, méghozzá minél nagyobb mértékû változás volt a százalékokban, annál nagyobb léptékû a változás a klímában (hisz nagyobb energiákat kell "átmozgatni"), rosszabb esetben akár a légkörzési övezetek is megváltozhatnak.
A Napsugárzással kapcsolatban azonban az a helyzet, hogy a Napállandó változása a napciklus során csak dE=+-0,2W/m2 körüli, ami az 1367-nek a 0,015%-a, ami E=s*T^4 (Stefan-Boltzmann-törvény) egyenletbõl (illetve deriváltjából: dE=4s*T^3*dT) adódóan a teljes légkör átlagos hõmérsékletét csak kb. dT=0,037K értékkel tudja megváltoztatni.
Ez azonban csak egy átlagérték, ami körül a Napkitörések energiája nagyobb ingadozásokat okoz, ezek pedig átmenetileg ingadozásokat okozhatnak az idõjárásban is, ez esetben kisebb idõskálára megyünk le, a kettõ tehát valószínûleg nem vehetõ egy kalap alá.
.)Onnan beillesztek pár ábrát, ami a rövid és a hosszúhullámú sugárzási egyenleget mutatja be.
Az elsõn a rövidhullámú sugárzási egyenleg látható. Ez a 0,1-4mikrométer közötti hullámhossztartomány (UV, látható és közeli IR), a többire e légkör gyakorlatilag homályos (de messze nem átlátszatlan). Remélem, eléggé értelemszerû az ábra. A bekarikázott számok a légkör tetejére érkezõ teljes besugárzás százalékát jelentik.
Link
A második a hosszúhullámú mérleg, amit szintén a beérkezõ rövidhullámú sugárzás százalékában adunk meg, mivel a hosszúhullámú energia is a bejövõ rövidhullámúból "táplálkozik".
Link
Itt azt kell tudni, hogy a 100%-nál nagyobb értékeket az üvegházhatásnak köszönhetjük.
A kettõt együtt a harmadik ábra foglalja össze.
Link
Nézzük ennek a jobb oszlopát: a troposzférában a hiányzó 29%-ot a turbulens keveredés és a párolgásból származó latens hõ fedezi, vagyis a víz és a szél puszta jelenléte.
Az üvegházhatás pedig a troposzféra alsó rétegében 33°C hõtöbbletet ad, ebbõl 15°C a vízgõzé, 7 CO2-é, kb. 4 a metáné, 3 az ózoné és 4 az összes többié. Így most 14,5°C a globálátlag -18,5°C helyett (tiszta N2-O2 légkör esetén).
Ehhez társul egy állandó, ún. szoláris klíma (ami sajnos lényegében fiktív), ami egyensúlyi, vagyis stabilan kialakul abban az esetben, ha a fenti ábrákon a számok idõben állandóak (ehhez többek között a légkör állandó összetétele és a Napállandó állandósága a fontos). Ebben benne vannak az egyébként is ismert klímaövek kialakulása, a mérsékelt övi szinoptikus skálájú jelenségek léte, stb.
Ha az ábrán százalékok valahogy megváltoznak (pl. nyomgázok, vagy a Naptevékenység változása miatt), akkor nettó hõáram indul meg valamerre, ami klímaingadozásokat okoz. E klímaingadozások a sugárzási mérleg kiegyenlítõdése felé tolják a klímát, és új szoláris klíma áll be. Az ehhez szükséges folyamatok pedig az idõjárási, klimatológiai jelenségek statisztikai paramétereinek megváltozásával valósul meg, méghozzá minél nagyobb mértékû változás volt a százalékokban, annál nagyobb léptékû a változás a klímában (hisz nagyobb energiákat kell "átmozgatni"), rosszabb esetben akár a légkörzési övezetek is megváltozhatnak.
A Napsugárzással kapcsolatban azonban az a helyzet, hogy a Napállandó változása a napciklus során csak dE=+-0,2W/m2 körüli, ami az 1367-nek a 0,015%-a, ami E=s*T^4 (Stefan-Boltzmann-törvény) egyenletbõl (illetve deriváltjából: dE=4s*T^3*dT) adódóan a teljes légkör átlagos hõmérsékletét csak kb. dT=0,037K értékkel tudja megváltoztatni.
Ez azonban csak egy átlagérték, ami körül a Napkitörések energiája nagyobb ingadozásokat okoz, ezek pedig átmenetileg ingadozásokat okozhatnak az idõjárásban is, ez esetben kisebb idõskálára megyünk le, a kettõ tehát valószínûleg nem vehetõ egy kalap alá.
Ezzel a fejtegetéssel ebben a formában egyetértek, és úgy látom, hogy az elemzésed során elõvetted te is a statisztikai megközelítést.
Ugyanazt mondjuk, csak kicsit másképpen.
Ezt írod:
"...magas naptevékenységben a térítõi AC öv megerõsödik és kiterjed. Ekkor az alacsonyabb szélességeken terpeszkedõ anticiklonok nem engedik, hogy a jet mélyre meanderezzen, ezáltal lelassuljon."
Erre írtam én azt, hogy bármely naptevékenységi ciklusban lehet az AO értéke negatív, avagy pozitív, és ebben az irányban/hajlamban lehet támogató szerepû avagy viselkedhet ellenlábasként a naptevékenység adott fázisa. A fenti példát szem elõtt tartva pl. hiába erõsen negatív az AO index értéke, hiába lenne képes mély meanderezésre a jet, ha annak útját állják az anticiklonok. Ez esetben nem szakadhat le a hideg levegõ Európára.
Európa helyzete - különösen télen - elég összetett és különleges éppen az általad említett közeli szibériai hidegbázis és a bonyolult topográfia okán. A hideg levegõ akár nyakatekert módon/kerülõúton is eljuthat hozzánk (kossava). A hideg teleink ezerféle úton-módon jöhetnek létre, ha akár csak egy mediterrán ciklonos verzióra gondolunk, ez a helyzet is járhat enyheséggel (elõoldal) vagy nagy hideggel (hátoldal), ráadásul a lehulló csapadék halmazállapota kritikus tényezõ a medence jelleg miatt, aztán ott van a ránk jellemzõ hidegpárna. Szóval egy hideg tél szerencsére nálunk sok tényezõs lehet és százféle módon érkezhet.
De visszatérve az AO/naptevékenység dologra. Ha jól értem, te is azt írod, hogy a szinoptikai helyzet változik meg gyökeresen és nem a jet viselkedése (az aktuális szinoptikai helyzet "megengedõvé válik". Egy erõsen negatív AO-s idõszakot (amikor a hurkok hajlamosak lennének elszabadulni) gátol(hat)ja az erõs naptevékenység, míg egy minimum idõszak erõsít(het)i.
Az AO tehát mozoghat "magában" más szignifikánsabb hatások által vezérelve, de az események végkimenetelét az aktuális szinoptikai helyzettel együtt adja majd.
Ha bizonyítást nyer, hogy az akár az ózon, akár bármely más folyamat révén a naptevékenység egyes fázisai hatással vannak a sztratoszféra hõmérsékletére és az átmeneti anomáliát okoz azon a szinten, utána lehet tovább gondolni azt, hogy mi a helyzet az AO-val. Mármint, hogy van-e és milyen erõs kapocs található a két folyamat között.
Ugyanazt mondjuk, csak kicsit másképpen.
Ezt írod:
"...magas naptevékenységben a térítõi AC öv megerõsödik és kiterjed. Ekkor az alacsonyabb szélességeken terpeszkedõ anticiklonok nem engedik, hogy a jet mélyre meanderezzen, ezáltal lelassuljon."
Erre írtam én azt, hogy bármely naptevékenységi ciklusban lehet az AO értéke negatív, avagy pozitív, és ebben az irányban/hajlamban lehet támogató szerepû avagy viselkedhet ellenlábasként a naptevékenység adott fázisa. A fenti példát szem elõtt tartva pl. hiába erõsen negatív az AO index értéke, hiába lenne képes mély meanderezésre a jet, ha annak útját állják az anticiklonok. Ez esetben nem szakadhat le a hideg levegõ Európára.
Európa helyzete - különösen télen - elég összetett és különleges éppen az általad említett közeli szibériai hidegbázis és a bonyolult topográfia okán. A hideg levegõ akár nyakatekert módon/kerülõúton is eljuthat hozzánk (kossava). A hideg teleink ezerféle úton-módon jöhetnek létre, ha akár csak egy mediterrán ciklonos verzióra gondolunk, ez a helyzet is járhat enyheséggel (elõoldal) vagy nagy hideggel (hátoldal), ráadásul a lehulló csapadék halmazállapota kritikus tényezõ a medence jelleg miatt, aztán ott van a ránk jellemzõ hidegpárna. Szóval egy hideg tél szerencsére nálunk sok tényezõs lehet és százféle módon érkezhet.
De visszatérve az AO/naptevékenység dologra. Ha jól értem, te is azt írod, hogy a szinoptikai helyzet változik meg gyökeresen és nem a jet viselkedése (az aktuális szinoptikai helyzet "megengedõvé válik". Egy erõsen negatív AO-s idõszakot (amikor a hurkok hajlamosak lennének elszabadulni) gátol(hat)ja az erõs naptevékenység, míg egy minimum idõszak erõsít(het)i.
Az AO tehát mozoghat "magában" más szignifikánsabb hatások által vezérelve, de az események végkimenetelét az aktuális szinoptikai helyzettel együtt adja majd.
Ha bizonyítást nyer, hogy az akár az ózon, akár bármely más folyamat révén a naptevékenység egyes fázisai hatással vannak a sztratoszféra hõmérsékletére és az átmeneti anomáliát okoz azon a szinten, utána lehet tovább gondolni azt, hogy mi a helyzet az AO-val. Mármint, hogy van-e és milyen erõs kapocs található a két folyamat között.
A válaszomat távolabbról kezdem, mert véleményem szerint érthetõbb lesz és így lesz kerek egész.
Azt állítottam, hogy megfigyelések szerint magas naptevékenységben a térítõi AC öv megerõsödik és kiterjed. Ekkor az alacsonyabb szélességeken terpeszkedõ anticiklonok nem engedik, hogy a jet mélyre meanderezzen, ezáltal lelassuljon. Emiatt zonális marad az áramlási kép, és erõs a nyugati drift. Ez pedig alapvetõ hatást gyakorol Európa téli idõjárására. Itt mindig szem elõtt kell tartani, hogy globálisan hol is helyezkedik el Európa és a mi térségünk. Európa az eurázsiai földrész kis nyugati félszigete, "szarvacskája", mely a hatalmas, és télen sok hõt tároló Atlanti-óceánba nyúlik bele. Tekintetbe véve a mérsékelt övben uralkodó nyugatias áramlásokat, a legkevésbé sem csoda, hogy a földgolyónak ez a része nem tartozik a dermesztõ téli hideget produkálók közé.
Az a csoda, hogy kontinensünk mérsékelt szélességein egyáltalán elõfordul hó és fagy, méghozzá a keleti térfélen viszonylag gyakran. Ennek hátterében pedig bizonyára az áll, hogy viszonylagos közelségben van Észak-Eurázsia (Szibéria) téli "jégszekrénye", mely a maga nemében a világon a leghatalmasabb. Annak részletezésére most nem térnék ki, hogy a magas földrajzi szélességeken a hófelszín fölött tartósan nyugalomba jutott hideg, sarki légtömegek hogyan hûlnek szinte mértéktelenül tovább. Itt az önerõsítõ jelleggel fokozódó kiszáradás, és a szintén kumulatíve kiépülõ hideg anticiklonok, hidegdómok játszanak szerepet. A lényeg, hogy Észak, Északkelet-Szibériában télen olyan hidegpool alakul ki, mely a sarki hideg légsapka "toldalékát" jelenti (s ezért ez utóbbi télen rendszerint súlyzó alakú) Ebbõl a hidegtömegbõl kaphatunk mi, de csak akkor, ha az az uralkodó nyugati áramlási iránnyal szembe tud fordulni, és nyugat, délnyugat felé tud terjeszkedni. És itt jön a képbe a jet meanderezése, a meridionalitás és a nyugati drift ereje (és áttételesen a naptevékenység).
Mert itt valójában ez a lényeg: képesek az észak-eurázsiai fagyos légtömegek nyugat felé terjeszkedni, vagy nem képesek? Európa téli idõjárásának ez a sarokpontja, ezen fordul meg az egész. Azt kell megérteni, hogy ez a "kötéltánc" az igen hideg, és igen enyhe telek között lokális jelenség, és kifejezetten Nyugat-Eurázsiára (fõként Európára) jellemzõ.
Az észak, északkelet-szibériai hidegtömeg minden télen kiépül, ebben nagy változékonyság nincs. A mi telünk ellenben hírhedten kétarcú. (Volt február nálunk, melynek középhõmérséklete a palermó-i átlaggal egyezett meg, de olyan is, amikor a szentpétervárival volt azonos a februári közép!) A vizválasztó tehát az északkeleti, hatalmas, fagyos légtömeg nyugat felé való terjeszkedési hajlama, lehetõsége. Ez pedig a makrocirkulációtól függ.
Nézzünk egy áramlási képet (már csak referenciaként is), mikor nem volt lehetõség a nyugati terjeszkedésre:
Link
Látható, hogy az Atlanti-óceán enyhe, nedves légtömegei délnyugatról északkeletre haladva elérik az Észak-Ural térségét, majd a Jeges-tenger medencéjét.
Figyeljük meg a hõmérsékleteket is:
Link
Itt pedig az a lényeg, hogy a fagyos levegõ megtalálható, de a délnyugati melegáramlás által egészen az északkeleti peremekre szorítva. Ha a térkép mutatná Észak és Északkelet-Szibériát is, ott nyilván igazi hideget, zord fagyokat láthatnánk. Európából ellenben a zonális áramlás kikergette a hideget, kontinensünket jórészt enyhe, atlanti-óceáni légtömeg tölti ki.
A lényeg, hogy az alacsony naptevékenység a gyengülõ nyugati drift révén Európában (de csakis itt!) hajlamosít a zord telekre. Az összefüggés persze nem száz százalékos érvényû (hisz voltak naptevékenységi minimumban is enyhe, és maximumban is hideg telek), de statisztikailag megfogható. Régi megfigyelés, hogy igazán hideg, kivételesen zord teleink a napfoltminimumok közelében halmozódnak. Én is végeztem ezzel kapcsolatban egy kis "házi" statisztikai elemzést. Íme az eredmény:
1956-ban évszázados jelentõségû zord február: minimum közeli
1962/63, 1963/64 évszázados jelentõségû zord ikertelek: minimum közeli
1969/70, nagyhavas, hófúvásos, elég hideg tél: maximumban
1978/79 kifejezetten zord, blockingos tél: minimumközeli
1984/85, 1985/86, 1986/87 , három egymást követõ hideg tél: minimumközeli
1995/96, zord tél: minimumközeli
1998/99 abszolút minimumhoz közeli értéket hozó december, hófúvásos február: maximumban
2001/2002, 2002/2003, hideg telek: maximumban
2009/2010, különösen Északnyugat-Európában igen zord tél: minimumban
Tehát, napfoltminimumhoz közeli hideg tél: 9
Napfoltmaximumban elõfordult hideg telek száma: 4
Nézzük meg ezután az enyhe teleket is:
1956/57, kifejezetten enyhe: maximum közelében
1974/75, enyhe tél: minimum közeli
1982/83, hírhedten enyhe tél: maximum közeli
1987/88, enyhe tél: középtájon
1989/90, mérsékelten enyhe, de évszázados jelentõségû télközepi meleget hozó tél: maximumban
1997/98, enyhe tél: középtájon
2000/2001, enyhe tél: maximumban
2006/2007, roppant enyhe: minimumban
Enyhe telek napfoltmaximumban: 4
Enyhe telek napfoltminimumban: 2
Bár vizsgálatom csupán nagyjából 50 évet fogott át, az összefüggés ebben is kitapintható.
S még egy érdekes, sokatmondó tény. A kis jégkorszak mai szemmel nézve hihetetlenül zord teleket hozott. Ez az idõszak (véletlenségbõl?) éppen egybeesik a Maunder minimummal, egy példátlanul hosszú, csaknem napfolt nélküli, alacsony naptevékenységû korszakkal. Még sokat mondóbb, hogy a kis jégkorszak csak Európában volt megfigyelhetõ, tehát lokális, és nem globális jelenségrõl van szó. Mindezek a tények jól illenek az elõbb felvázolt képbe.
Ezek után térjünk át a hideg telek száraz voltának kérdésére. Persze kézenfekvõ a gondolat, hogy a sarki-szárazföldi hideg légtömegek kis nedvességtartalmuk folytán száraz idõt okoznak nálunk, dominanciájuk idején az átlagosnál kisebb a csapadékmennyiség. Azonban a dolog nem ilyen egyszerû. Ugyanis az atlanti-óceáni enyhe, nedves légtömegeknek a legkifejezettebb meridionalitás, északkeleti hidegexpanzió idején is marad valamekkora terjeszkedési hajlama kelet felé, ez Európa globális pozíciója mellett elkerülhetetlen. Viszont a hidegtömeg délnyugati terjeszkedése, s ennek bárikus megnyilvánulása, a blokkoló skandináv AC elvágja az enyhe, óceáni levegõ északkeleti terjeszkedésének útját. Az elsõként mutatott izobártérképpel éles ellentétben ezek az enyhe légtömegek nem az Észak-Ural és a jeges-tengeri medence felé veszik az irányt, hanem a blokkoló AC délnyugati peremén északnyugatról délkelet, azaz alacsonyabb földrajzi szélesség felé áramlanak. Az AC peremén, mintegy "csúszópályán" a mediterrán térsége kerülnek a magas hõmérsékletû, páratelt légtömegek és az alacsony légnyomás. Ez a lényeg!
Nézzünk példát is erre a felállásra:
Link
Link
Nézzük tovább a történéseket:
Link
Link
Jól nyomon követhetõ az óceáni légtömegek (és a ciklonok) "lesüllyedése" a Mediterráneumba.
Voltaképpen arról van itt szó, hogy a blokkoló AC mind a sarki szárazföldi hideg légtömegeket (keleti peremén), mind az enyhe, nedves óceáni légtömegeket (délnyugati peremén) alacsonyabb szélességekre, ráadásul egymás közelébe kényszeríti. Ezért térségünkben kiterjedt keveredési zónák jönnek létre sok csapadékkal, a mediciklonok északnyugati szektorában havazással. Van ennek a helyzetnek egy különösen érdekes válfaja, mikor a blokkoló skandináv AC keleti peremének hidegáramlása erõsebb, és közelebb is helyezkedik el Európához:
Link
Link
A blokkoló AC keleti része a hidegáramlás miatt leépül, ezért ez az anticiklon ék formát ölt Grönland és a Skandináv-félsziget között: skandináv ék, vagy skandináv "V". A legzordabb, leghavasabb téli idõszakaink "receptje" ez.
Összefoglalva, a fenti mechanizmus következtében igazán zord teleink ritkán szárazak. Ilyen is elõfordul természetesen, de ez az esetek töredék része. A fagyos, zord tél nálunk rendszerint havas is egyben.
Utolsó kérdésedre részben már választ is adtam: az alacsony naptevékenység, a jet mélyre meanderezése csak Európában feltétele a hideg télnek, például Észak-Amerikában egyáltalán nem. Jól példázza ezt éppen a mögöttünk hagyott tél: napfoltmaximumban igen erõs észak-atlanti ciklontevékenység, ránk nézve kirobbanthatatlan nyugati, délnyugati drift jellemezte, Európában szokatlanul enyhe idõjárással. Nem úgy Észak-Amerikában, melynek nagy részét igen erõs, ismétlõdõ hideghullámok sújtották. Elképzelésem szerint a napfoltmaximumban gyakori zárt, kevéssé meanderezõ jet a sarki keleti szélrendszert is "egyben tartja", nem engedi mindenfelé "elkóbászolni". Ezért a Grönlandi "hûtõszekrény hidegtömegei jobbára egy irányba terjeszkedhetnek: az észak-amerikai földrész szubarktikus régiója (a Hudson-öböl és a szigetvilág) felé. Itt a már említett "jégszekrény effektus" révén ezek tovább hûlnek, nagy, stabil hidegmagot képeznek ki. Ilyen hidegmagból származtak az elmúlt tél kanadai, USA-beli hidegleszakadásai.
Még egy dolog: úgy tûnik, hogy a téli félév arktikus hidegbázisának kiépülését az örökös grönlandi hidegtömeg inicializálja. A hideg kiterjedésének ez az origója, és talán arról van szó, hogy a grönlandi hidegen "megosztozik" Észak-Amerika, és Nyugat-Eurázsia boreális régiója. Ha gyors és zárt a jet (és a keleti szélrendszer), úgy a grönlandi hideg nem képes kelet felé fordulni, zömét Amerika kapja meg.
Azt állítottam, hogy megfigyelések szerint magas naptevékenységben a térítõi AC öv megerõsödik és kiterjed. Ekkor az alacsonyabb szélességeken terpeszkedõ anticiklonok nem engedik, hogy a jet mélyre meanderezzen, ezáltal lelassuljon. Emiatt zonális marad az áramlási kép, és erõs a nyugati drift. Ez pedig alapvetõ hatást gyakorol Európa téli idõjárására. Itt mindig szem elõtt kell tartani, hogy globálisan hol is helyezkedik el Európa és a mi térségünk. Európa az eurázsiai földrész kis nyugati félszigete, "szarvacskája", mely a hatalmas, és télen sok hõt tároló Atlanti-óceánba nyúlik bele. Tekintetbe véve a mérsékelt övben uralkodó nyugatias áramlásokat, a legkevésbé sem csoda, hogy a földgolyónak ez a része nem tartozik a dermesztõ téli hideget produkálók közé.
Az a csoda, hogy kontinensünk mérsékelt szélességein egyáltalán elõfordul hó és fagy, méghozzá a keleti térfélen viszonylag gyakran. Ennek hátterében pedig bizonyára az áll, hogy viszonylagos közelségben van Észak-Eurázsia (Szibéria) téli "jégszekrénye", mely a maga nemében a világon a leghatalmasabb. Annak részletezésére most nem térnék ki, hogy a magas földrajzi szélességeken a hófelszín fölött tartósan nyugalomba jutott hideg, sarki légtömegek hogyan hûlnek szinte mértéktelenül tovább. Itt az önerõsítõ jelleggel fokozódó kiszáradás, és a szintén kumulatíve kiépülõ hideg anticiklonok, hidegdómok játszanak szerepet. A lényeg, hogy Észak, Északkelet-Szibériában télen olyan hidegpool alakul ki, mely a sarki hideg légsapka "toldalékát" jelenti (s ezért ez utóbbi télen rendszerint súlyzó alakú) Ebbõl a hidegtömegbõl kaphatunk mi, de csak akkor, ha az az uralkodó nyugati áramlási iránnyal szembe tud fordulni, és nyugat, délnyugat felé tud terjeszkedni. És itt jön a képbe a jet meanderezése, a meridionalitás és a nyugati drift ereje (és áttételesen a naptevékenység).
Mert itt valójában ez a lényeg: képesek az észak-eurázsiai fagyos légtömegek nyugat felé terjeszkedni, vagy nem képesek? Európa téli idõjárásának ez a sarokpontja, ezen fordul meg az egész. Azt kell megérteni, hogy ez a "kötéltánc" az igen hideg, és igen enyhe telek között lokális jelenség, és kifejezetten Nyugat-Eurázsiára (fõként Európára) jellemzõ.
Az észak, északkelet-szibériai hidegtömeg minden télen kiépül, ebben nagy változékonyság nincs. A mi telünk ellenben hírhedten kétarcú. (Volt február nálunk, melynek középhõmérséklete a palermó-i átlaggal egyezett meg, de olyan is, amikor a szentpétervárival volt azonos a februári közép!) A vizválasztó tehát az északkeleti, hatalmas, fagyos légtömeg nyugat felé való terjeszkedési hajlama, lehetõsége. Ez pedig a makrocirkulációtól függ.
Nézzünk egy áramlási képet (már csak referenciaként is), mikor nem volt lehetõség a nyugati terjeszkedésre:
Link
Látható, hogy az Atlanti-óceán enyhe, nedves légtömegei délnyugatról északkeletre haladva elérik az Észak-Ural térségét, majd a Jeges-tenger medencéjét.
Figyeljük meg a hõmérsékleteket is:
Link
Itt pedig az a lényeg, hogy a fagyos levegõ megtalálható, de a délnyugati melegáramlás által egészen az északkeleti peremekre szorítva. Ha a térkép mutatná Észak és Északkelet-Szibériát is, ott nyilván igazi hideget, zord fagyokat láthatnánk. Európából ellenben a zonális áramlás kikergette a hideget, kontinensünket jórészt enyhe, atlanti-óceáni légtömeg tölti ki.
A lényeg, hogy az alacsony naptevékenység a gyengülõ nyugati drift révén Európában (de csakis itt!) hajlamosít a zord telekre. Az összefüggés persze nem száz százalékos érvényû (hisz voltak naptevékenységi minimumban is enyhe, és maximumban is hideg telek), de statisztikailag megfogható. Régi megfigyelés, hogy igazán hideg, kivételesen zord teleink a napfoltminimumok közelében halmozódnak. Én is végeztem ezzel kapcsolatban egy kis "házi" statisztikai elemzést. Íme az eredmény:
1956-ban évszázados jelentõségû zord február: minimum közeli
1962/63, 1963/64 évszázados jelentõségû zord ikertelek: minimum közeli
1969/70, nagyhavas, hófúvásos, elég hideg tél: maximumban
1978/79 kifejezetten zord, blockingos tél: minimumközeli
1984/85, 1985/86, 1986/87 , három egymást követõ hideg tél: minimumközeli
1995/96, zord tél: minimumközeli
1998/99 abszolút minimumhoz közeli értéket hozó december, hófúvásos február: maximumban
2001/2002, 2002/2003, hideg telek: maximumban
2009/2010, különösen Északnyugat-Európában igen zord tél: minimumban
Tehát, napfoltminimumhoz közeli hideg tél: 9
Napfoltmaximumban elõfordult hideg telek száma: 4
Nézzük meg ezután az enyhe teleket is:
1956/57, kifejezetten enyhe: maximum közelében
1974/75, enyhe tél: minimum közeli
1982/83, hírhedten enyhe tél: maximum közeli
1987/88, enyhe tél: középtájon
1989/90, mérsékelten enyhe, de évszázados jelentõségû télközepi meleget hozó tél: maximumban
1997/98, enyhe tél: középtájon
2000/2001, enyhe tél: maximumban
2006/2007, roppant enyhe: minimumban
Enyhe telek napfoltmaximumban: 4
Enyhe telek napfoltminimumban: 2
Bár vizsgálatom csupán nagyjából 50 évet fogott át, az összefüggés ebben is kitapintható.
S még egy érdekes, sokatmondó tény. A kis jégkorszak mai szemmel nézve hihetetlenül zord teleket hozott. Ez az idõszak (véletlenségbõl?) éppen egybeesik a Maunder minimummal, egy példátlanul hosszú, csaknem napfolt nélküli, alacsony naptevékenységû korszakkal. Még sokat mondóbb, hogy a kis jégkorszak csak Európában volt megfigyelhetõ, tehát lokális, és nem globális jelenségrõl van szó. Mindezek a tények jól illenek az elõbb felvázolt képbe.
Ezek után térjünk át a hideg telek száraz voltának kérdésére. Persze kézenfekvõ a gondolat, hogy a sarki-szárazföldi hideg légtömegek kis nedvességtartalmuk folytán száraz idõt okoznak nálunk, dominanciájuk idején az átlagosnál kisebb a csapadékmennyiség. Azonban a dolog nem ilyen egyszerû. Ugyanis az atlanti-óceáni enyhe, nedves légtömegeknek a legkifejezettebb meridionalitás, északkeleti hidegexpanzió idején is marad valamekkora terjeszkedési hajlama kelet felé, ez Európa globális pozíciója mellett elkerülhetetlen. Viszont a hidegtömeg délnyugati terjeszkedése, s ennek bárikus megnyilvánulása, a blokkoló skandináv AC elvágja az enyhe, óceáni levegõ északkeleti terjeszkedésének útját. Az elsõként mutatott izobártérképpel éles ellentétben ezek az enyhe légtömegek nem az Észak-Ural és a jeges-tengeri medence felé veszik az irányt, hanem a blokkoló AC délnyugati peremén északnyugatról délkelet, azaz alacsonyabb földrajzi szélesség felé áramlanak. Az AC peremén, mintegy "csúszópályán" a mediterrán térsége kerülnek a magas hõmérsékletû, páratelt légtömegek és az alacsony légnyomás. Ez a lényeg!
Nézzünk példát is erre a felállásra:
Link
Link
Nézzük tovább a történéseket:
Link
Link
Jól nyomon követhetõ az óceáni légtömegek (és a ciklonok) "lesüllyedése" a Mediterráneumba.
Voltaképpen arról van itt szó, hogy a blokkoló AC mind a sarki szárazföldi hideg légtömegeket (keleti peremén), mind az enyhe, nedves óceáni légtömegeket (délnyugati peremén) alacsonyabb szélességekre, ráadásul egymás közelébe kényszeríti. Ezért térségünkben kiterjedt keveredési zónák jönnek létre sok csapadékkal, a mediciklonok északnyugati szektorában havazással. Van ennek a helyzetnek egy különösen érdekes válfaja, mikor a blokkoló skandináv AC keleti peremének hidegáramlása erõsebb, és közelebb is helyezkedik el Európához:
Link
Link
A blokkoló AC keleti része a hidegáramlás miatt leépül, ezért ez az anticiklon ék formát ölt Grönland és a Skandináv-félsziget között: skandináv ék, vagy skandináv "V". A legzordabb, leghavasabb téli idõszakaink "receptje" ez.
Összefoglalva, a fenti mechanizmus következtében igazán zord teleink ritkán szárazak. Ilyen is elõfordul természetesen, de ez az esetek töredék része. A fagyos, zord tél nálunk rendszerint havas is egyben.
Utolsó kérdésedre részben már választ is adtam: az alacsony naptevékenység, a jet mélyre meanderezése csak Európában feltétele a hideg télnek, például Észak-Amerikában egyáltalán nem. Jól példázza ezt éppen a mögöttünk hagyott tél: napfoltmaximumban igen erõs észak-atlanti ciklontevékenység, ránk nézve kirobbanthatatlan nyugati, délnyugati drift jellemezte, Európában szokatlanul enyhe idõjárással. Nem úgy Észak-Amerikában, melynek nagy részét igen erõs, ismétlõdõ hideghullámok sújtották. Elképzelésem szerint a napfoltmaximumban gyakori zárt, kevéssé meanderezõ jet a sarki keleti szélrendszert is "egyben tartja", nem engedi mindenfelé "elkóbászolni". Ezért a Grönlandi "hûtõszekrény hidegtömegei jobbára egy irányba terjeszkedhetnek: az észak-amerikai földrész szubarktikus régiója (a Hudson-öböl és a szigetvilág) felé. Itt a már említett "jégszekrény effektus" révén ezek tovább hûlnek, nagy, stabil hidegmagot képeznek ki. Ilyen hidegmagból származtak az elmúlt tél kanadai, USA-beli hidegleszakadásai.
Még egy dolog: úgy tûnik, hogy a téli félév arktikus hidegbázisának kiépülését az örökös grönlandi hidegtömeg inicializálja. A hideg kiterjedésének ez az origója, és talán arról van szó, hogy a grönlandi hidegen "megosztozik" Észak-Amerika, és Nyugat-Eurázsia boreális régiója. Ha gyors és zárt a jet (és a keleti szélrendszer), úgy a grönlandi hideg nem képes kelet felé fordulni, zömét Amerika kapja meg.
Ma a kert takarítása közben azon filóztam, hogy lehetne-e olyan Matematikai eljárást találni, amelyik megmondja egy korrelációról, hogy mekkora a valószínûsége a korreláció véletlenségének. Hasonlóan ahhoz, mint ahogy egy mintáról kimutatható, hogy az valóban véletlenszerû, vagy véletlenszerûnek feltüntetett nem véletlenszerû adatok halmaza...
Szia!
Nos, az indexek egy bizonyos (kisebb) térség történéseit/folyamatait próbálják számszerûen megfogni/leírni. Nevesítve pl. az AO az északi félteke történéseit - meglévõ hidegbázis esetén - a hullámok mozgási hajlamára vonatkozóan.
Én úgy gondolom, hogy a naptevékenység ennél globálisabb léptékben hathat a folyamatokra, magyarul közvetlenül nem korrelál (talán csak támogathat/meglöki a történést vagy ellenlábasként viselkedik). Alacsony napfoltszám és magas napfoltszám esetén is találunk negatív és pozitív fázisokat.
Szóval az eredeti mondandóm arra irányult, hogy én "külön lapon" említeném az indexek pillanatnyi (adott idõszaki) viselkedését a naptevékenységtõl, mert jelen helyzetben (pl. negatív AO fázis) nem az egész bolygóra kiterjedõ globális folyamatról van szó.
Viszont lenne hozzád egy kérdésem - lehet, hogy csak félreértettelek - nem néztem utána, de emlékeimben az él, hogy napfoltminimum idején a telek hidegek, a csapadék mennyisége csökken. Nem emlékszem már rá, hogy ezt milyen szövegkörnyezetben olvastam, de ha jól értem, te éppen az ellenkezõjét olvastad (növekszik a meridionális hajlam, ezzel együtt a csapadék mennyisége is). Ilyen esetben mindig az a kérdés merül fel bennem, hogy ez globális jelenség, tehát napfoltminimum esetén az egész bolygót érinti az esemény vagy csak egy részét? Csak az európai térséget vizsgáljuk vagy a déli féltekét is? Mi a helyzet Európa és Amerika idõjárásának és szinoptikai helyzetének viszonylatában? Szóval van itt nyitott kérdés még bõven....
Nos, az indexek egy bizonyos (kisebb) térség történéseit/folyamatait próbálják számszerûen megfogni/leírni. Nevesítve pl. az AO az északi félteke történéseit - meglévõ hidegbázis esetén - a hullámok mozgási hajlamára vonatkozóan.
Én úgy gondolom, hogy a naptevékenység ennél globálisabb léptékben hathat a folyamatokra, magyarul közvetlenül nem korrelál (talán csak támogathat/meglöki a történést vagy ellenlábasként viselkedik). Alacsony napfoltszám és magas napfoltszám esetén is találunk negatív és pozitív fázisokat.
Szóval az eredeti mondandóm arra irányult, hogy én "külön lapon" említeném az indexek pillanatnyi (adott idõszaki) viselkedését a naptevékenységtõl, mert jelen helyzetben (pl. negatív AO fázis) nem az egész bolygóra kiterjedõ globális folyamatról van szó.
Viszont lenne hozzád egy kérdésem - lehet, hogy csak félreértettelek - nem néztem utána, de emlékeimben az él, hogy napfoltminimum idején a telek hidegek, a csapadék mennyisége csökken. Nem emlékszem már rá, hogy ezt milyen szövegkörnyezetben olvastam, de ha jól értem, te éppen az ellenkezõjét olvastad (növekszik a meridionális hajlam, ezzel együtt a csapadék mennyisége is). Ilyen esetben mindig az a kérdés merül fel bennem, hogy ez globális jelenség, tehát napfoltminimum esetén az egész bolygót érinti az esemény vagy csak egy részét? Csak az európai térséget vizsgáljuk vagy a déli féltekét is? Mi a helyzet Európa és Amerika idõjárásának és szinoptikai helyzetének viszonylatában? Szóval van itt nyitott kérdés még bõven....
Aha! Persze, csak a kérdésedre nem fejtettem ki az én véleményemet, illetve az alábbi hozzászólásom összefoglalását nem tettem meg.
Szóval a magasabb (sztratoszféra) szinten számolt AO indexen szerintem nem lesz kimutatható a naptevékenységgel kapcsolatos korreláció, hiszen jól látható, hogy az inkább éves szezonális mocorgást mutat (nyáron 0 körüli), így a 11 éves ciklus az ábra alapján is "láthatatlan". Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem is létezhet, csak azt, hogy nem szignifikáns, avagy nem kimutatható (legalábbis az AO index esetében nem) ebben az esetben nagyobb/szignifikánsabb, avagy csak más folyamatok a mérvadóak és nem a naptevékenység.
Az AO index láthatóan bizonyos makrocirkulációs folyamatok idõszakos változásait írja le, az azokra való hajlamot (zonális, meridionális hajlam). Tehát az indexre - bármilyen szinten - "ráfektetve" a 11 éves naptevékenységi ciklust vagy akár a pillanatnyi erõsebb naptevékenységet, idáig nem találtunk kapcsolatot. Persze ez inkább statisztikai megközelítés, de ha a folyamat mechanizmust meg is találnánk a jövõben, valahogyan annak késõbb statisztikai korrelációja is kell, hogy legyen majd.
Jelenleg, ahogyan korábban írtam is az ózon mennyiségének változásai körül kutakodnak.
Szóval a magasabb (sztratoszféra) szinten számolt AO indexen szerintem nem lesz kimutatható a naptevékenységgel kapcsolatos korreláció, hiszen jól látható, hogy az inkább éves szezonális mocorgást mutat (nyáron 0 körüli), így a 11 éves ciklus az ábra alapján is "láthatatlan". Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem is létezhet, csak azt, hogy nem szignifikáns, avagy nem kimutatható (legalábbis az AO index esetében nem) ebben az esetben nagyobb/szignifikánsabb, avagy csak más folyamatok a mérvadóak és nem a naptevékenység.
Az AO index láthatóan bizonyos makrocirkulációs folyamatok idõszakos változásait írja le, az azokra való hajlamot (zonális, meridionális hajlam). Tehát az indexre - bármilyen szinten - "ráfektetve" a 11 éves naptevékenységi ciklust vagy akár a pillanatnyi erõsebb naptevékenységet, idáig nem találtunk kapcsolatot. Persze ez inkább statisztikai megközelítés, de ha a folyamat mechanizmust meg is találnánk a jövõben, valahogyan annak késõbb statisztikai korrelációja is kell, hogy legyen majd.
Jelenleg, ahogyan korábban írtam is az ózon mennyiségének változásai körül kutakodnak.
Szia!
Ne haragudj, csak most van idõm reagálni a hozzászólásodra.
Természetesen AO indexet számolnak több szintre is, habár az "igazi" AO index - amit mi annak nevezünk - az 500 hPa-s szint geopot magassági mintázatból számolódik.
Persze, vizsgálják a különbözõ nyomási szinteken számolt indexek korrelációit.
1958-tól állnak rendelkezésre 17 szinten mérések, habár a tanulmány szerint a különbözõ szintek mérései nem egyformán pontosak. Itt, ha jól sejtem a mûholdas mérések fejlõdésére utalnak.
A tanulmány negyedik oldalán látható egy összehasonlító ábra, ahol 4 szint számolt értékei láthatóak grafikusan ábrázolva.
10 hPa-s szint AO index
70 hPa-s szint AO index
500 hPa-s szint (normál) AO index
1000 hPa-s szint AO index
Ami az ábrán jól látható, és a tanulmány is megemlíti, hogy a magasabb szinteken számolt AO index a nyári szezonban csaknem állandó (szinte mindig nulla vagy alig tér el a 0 értéktõl), míg a téli szezonban (október-május) már ezen a szinten is mutat változékonyságot.
Ezért mondom/mondjuk azt, hogy az AO téli index, hiszen ha a folyamat az alább általam már leírt mechanizmus alapján mûködik (a sztratoszférából, annak változásából indul ki), akkor csak a téli szezonban lehet folyamat indukálás szempontjából releváns tényezõ.
Amiért éppen az 500 hPa- szintet használjuk az AO esetében az az, hogy elég változékonyságot mutat ahhoz, hogy használhassuk az elõrejelzésekhez, de még nem túlságosan alacsony szint ahhoz, hogy a helyi topográfia torzítani tudja. Az ennél magasabb szintek (a grafikonon a harmadik és negyedig oszlop) AO indexei nyáron egyáltalán nem használhatóak (0 körüli érték), szóval marad az 500 hPa.
A forrás:
Link
Egyébként komolyabba úgy az 1990-es évek közepétõl foglalkoznak ezzel a kérdéssel (a sztratoszféra változásainak hatása a jet-ekre és a troposzféra történéseire). Jó sok anyag/tanulmány született már azóta.
Ne haragudj, csak most van idõm reagálni a hozzászólásodra.
Természetesen AO indexet számolnak több szintre is, habár az "igazi" AO index - amit mi annak nevezünk - az 500 hPa-s szint geopot magassági mintázatból számolódik.
Persze, vizsgálják a különbözõ nyomási szinteken számolt indexek korrelációit.
1958-tól állnak rendelkezésre 17 szinten mérések, habár a tanulmány szerint a különbözõ szintek mérései nem egyformán pontosak. Itt, ha jól sejtem a mûholdas mérések fejlõdésére utalnak.
A tanulmány negyedik oldalán látható egy összehasonlító ábra, ahol 4 szint számolt értékei láthatóak grafikusan ábrázolva.
10 hPa-s szint AO index
70 hPa-s szint AO index
500 hPa-s szint (normál) AO index
1000 hPa-s szint AO index
Ami az ábrán jól látható, és a tanulmány is megemlíti, hogy a magasabb szinteken számolt AO index a nyári szezonban csaknem állandó (szinte mindig nulla vagy alig tér el a 0 értéktõl), míg a téli szezonban (október-május) már ezen a szinten is mutat változékonyságot.
Ezért mondom/mondjuk azt, hogy az AO téli index, hiszen ha a folyamat az alább általam már leírt mechanizmus alapján mûködik (a sztratoszférából, annak változásából indul ki), akkor csak a téli szezonban lehet folyamat indukálás szempontjából releváns tényezõ.
Amiért éppen az 500 hPa- szintet használjuk az AO esetében az az, hogy elég változékonyságot mutat ahhoz, hogy használhassuk az elõrejelzésekhez, de még nem túlságosan alacsony szint ahhoz, hogy a helyi topográfia torzítani tudja. Az ennél magasabb szintek (a grafikonon a harmadik és negyedig oszlop) AO indexei nyáron egyáltalán nem használhatóak (0 körüli érték), szóval marad az 500 hPa.
A forrás:
Link
Egyébként komolyabba úgy az 1990-es évek közepétõl foglalkoznak ezzel a kérdéssel (a sztratoszféra változásainak hatása a jet-ekre és a troposzféra történéseire). Jó sok anyag/tanulmány született már azóta.
Én egyelõre még csak a nyárelõre, azaz nagyjából a napforduló környékéig terjedõ idõszakra tippelnék.
Egy biztos: jelenleg határozott meridionális túlsúly látszik. A kép egyébként roppant érdekes: az észak-atlanti ciklontevékenység, mely most ránk húzza az elõoldali meleget, stagnál, majd jelentõsen meghátrál nyugat felé. Ciklonjait a GFS térképein már az óceán közepén, majd az amerikai partok közelében találjuk jövõ hét második felében, vége felé.
A mi idõjárásunkra nem ez hat majd, hanem szintén a hét közepe táján induló, igen életerõs és dél felé terjedõ jeges-tengeri ciklontevékenység. Ha az izoterma-térképeket is megnézzük, ennek oka azonnal nyilvánvalóvá válik: a sarki hidegbázisnak még jelentõs maradékai vannak Novaja Zemlja és Svalbard térségében. A GFS által mutatott, helyenként -10 fokos T850-nél néha még télen sincs sokkal hidegebb arrafelé. Az összkép csakugyan emlékeztet 1976 június elejére, közepére. Akkor az északi hideg direkte ránk szakadt, mégis csupán pár napos pauzát tudott elõidézni az 1976 júniusát jellemzõ meleg, száraz idõjárásban (igaz, volt egy éjszaka, mikor az Északi-középhegység völgyeiben talajmenti fagyok voltak)
Az ilyen északi hidegáramlások, a tõlük nyugatra kiépülõ anticiklonok révén egy idõre blokkolják az atlanti hatásokat. Ha télen következik be a szituáció, akkor a rövid nappalokban a Kárpát-medencét kitöltõ hideglevegõ nyugalomba jutás után a talaj közelében nem, vagy csak igen vontatottan melegszik. Most, a nyári napforduló környékén gyökeresen más a helyzet. Az északi hidegöblítés 1-2-3 napra viszonylag mérsékelten lehúzza a Tmax-ot (azért csak mérsékelten, mert ez a levegõfajta száraz, így érvényre jut az erõs napsütés), és csinál néhány kifejezetten hideg éjszakát. Utána a felépülõ közép-európai anticiklonban gyorsan visszamelegszik az idõ. Ez persze az 1976-os példa, lehet ennél több nedvesség, felhõ, csapadék. És akkor jelentõsebb lehet a nappali felmelegedés visszaesése.
Egy biztos: az idõjárás "kicselezett", és nem azt a jelleget látszik hozni, amit elõre feltételeztem. Pár hete még azt gondoltam, hogy kifejezett északnyugati drift lesz óceáni légtömegek gyakori beáramlásával. Ez az elképzelés a legújabb fejlemények fényében kútba esett. Többé-kevésbé tartós atlanti blocking néz ki, ami a szárazföldi, s néha a szubtrópusi, néha a sarki hatásoknak nyit tért. Tehát, hõmérsékletileg nagyokat ingó, de inkább meleg, és eléggé száraz periódus ígérkezik. Kérdõjelnek azért ott marad az északi hidegöblítések lehetõsége, mint a kánikula elszabadulását akadályozó tényezõ. Továbbá a meridionalitás kísérõjelenségeként hidegöblítés kapcsán elõadódhat mediciklon, vagy közép-európai ciklon képzõdés, közelünkben fekvõ centrummal, hûvös, esõs, szeles idõvel. A mostani etap lezajlását követõen, a napforduló táján egy ilyen is "beficcenhet". Persze ugyanekkora valószínûséggel tikkasztó, száraz meleg is lehet akkor.
Összességében egy átlag körüli, vagy annál kissé magasabb középhõmérsékletû, átlagosnál szárazabb júniusra tudok most gondolni. Az átlag körüli közép azonban rekordközeli szélsõértékeket takarhat!
Egy biztos: jelenleg határozott meridionális túlsúly látszik. A kép egyébként roppant érdekes: az észak-atlanti ciklontevékenység, mely most ránk húzza az elõoldali meleget, stagnál, majd jelentõsen meghátrál nyugat felé. Ciklonjait a GFS térképein már az óceán közepén, majd az amerikai partok közelében találjuk jövõ hét második felében, vége felé.
A mi idõjárásunkra nem ez hat majd, hanem szintén a hét közepe táján induló, igen életerõs és dél felé terjedõ jeges-tengeri ciklontevékenység. Ha az izoterma-térképeket is megnézzük, ennek oka azonnal nyilvánvalóvá válik: a sarki hidegbázisnak még jelentõs maradékai vannak Novaja Zemlja és Svalbard térségében. A GFS által mutatott, helyenként -10 fokos T850-nél néha még télen sincs sokkal hidegebb arrafelé. Az összkép csakugyan emlékeztet 1976 június elejére, közepére. Akkor az északi hideg direkte ránk szakadt, mégis csupán pár napos pauzát tudott elõidézni az 1976 júniusát jellemzõ meleg, száraz idõjárásban (igaz, volt egy éjszaka, mikor az Északi-középhegység völgyeiben talajmenti fagyok voltak)
Az ilyen északi hidegáramlások, a tõlük nyugatra kiépülõ anticiklonok révén egy idõre blokkolják az atlanti hatásokat. Ha télen következik be a szituáció, akkor a rövid nappalokban a Kárpát-medencét kitöltõ hideglevegõ nyugalomba jutás után a talaj közelében nem, vagy csak igen vontatottan melegszik. Most, a nyári napforduló környékén gyökeresen más a helyzet. Az északi hidegöblítés 1-2-3 napra viszonylag mérsékelten lehúzza a Tmax-ot (azért csak mérsékelten, mert ez a levegõfajta száraz, így érvényre jut az erõs napsütés), és csinál néhány kifejezetten hideg éjszakát. Utána a felépülõ közép-európai anticiklonban gyorsan visszamelegszik az idõ. Ez persze az 1976-os példa, lehet ennél több nedvesség, felhõ, csapadék. És akkor jelentõsebb lehet a nappali felmelegedés visszaesése.
Egy biztos: az idõjárás "kicselezett", és nem azt a jelleget látszik hozni, amit elõre feltételeztem. Pár hete még azt gondoltam, hogy kifejezett északnyugati drift lesz óceáni légtömegek gyakori beáramlásával. Ez az elképzelés a legújabb fejlemények fényében kútba esett. Többé-kevésbé tartós atlanti blocking néz ki, ami a szárazföldi, s néha a szubtrópusi, néha a sarki hatásoknak nyit tért. Tehát, hõmérsékletileg nagyokat ingó, de inkább meleg, és eléggé száraz periódus ígérkezik. Kérdõjelnek azért ott marad az északi hidegöblítések lehetõsége, mint a kánikula elszabadulását akadályozó tényezõ. Továbbá a meridionalitás kísérõjelenségeként hidegöblítés kapcsán elõadódhat mediciklon, vagy közép-európai ciklon képzõdés, közelünkben fekvõ centrummal, hûvös, esõs, szeles idõvel. A mostani etap lezajlását követõen, a napforduló táján egy ilyen is "beficcenhet". Persze ugyanekkora valószínûséggel tikkasztó, száraz meleg is lehet akkor.
Összességében egy átlag körüli, vagy annál kissé magasabb középhõmérsékletû, átlagosnál szárazabb júniusra tudok most gondolni. Az átlag körüli közép azonban rekordközeli szélsõértékeket takarhat!
Én elég amatõr vagyok a hosszútávú latolgatásokban (nincs ehhez elég tapasztalatom), de azért hozzászólnék én is. Mivel elég régóta vagyunk meridionális uralom alatt elõbb-utóbb következnie kell egy zonális túlsúlyú korszaknak. (Ezt Thermometer kolléga is többször igen nagy alapossággal kifejtette.) Szerintem simán folytatódhat úgy a történet, hogy megszakad az eddigi meridionális uralom, és átváltunk egy NY-i, ÉNY-i irányításos helyzetbe akár hetekre vagy hónapokra. Ti mit gondoltok errõl?
Szép volt, fiúk - Elvezet volt az utóbbi 8-10 bejegyzést elolvasni, mi tagadás, az ismert dolgok mellett számomra is új tények birtokába jutottam. De evezünk a fórum szûkebb értelemben vett vizeire: kissé az Általad gyakran felhozott 1976-os felállás jelei látszanak a mostani hõhullám lecsengese után, észak felõl ránk szakadhat az ilyentájt ott fellelhetõ hideg vagy inkább hûvös levegõ nagy része, tartósan felváltva hûvös, vagy jobb esetben mérsékelten meleg idõt okozva. A minap mar megemlítettem, hogy tombol a meridionalitas, így ebben a hónapban sajnos elég nagy T-kilengések is beüthetnek még. Te hogy látod a folytatást? Mintha egy elég rendhagyó nyár küszöbén lennénk - mondatja velem a meteorológiai szimatom...
Elvezet volt az utóbbi 8-10 bejegyzést elolvasni, mi tagadás, az ismert dolgok mellett számomra is új tények birtokába jutottam. De evezünk a fórum szûkebb értelemben vett vizeire: kissé az Általad gyakran felhozott 1976-os felállás jelei látszanak a mostani hõhullám lecsengese után, észak felõl ránk szakadhat az ilyentájt ott fellelhetõ hideg vagy inkább hûvös levegõ nagy része, tartósan felváltva hûvös, vagy jobb esetben mérsékelten meleg idõt okozva. A minap mar megemlítettem, hogy tombol a meridionalitas, így ebben a hónapban sajnos elég nagy T-kilengések is beüthetnek még. Te hogy látod a folytatást? Mintha egy elég rendhagyó nyár küszöbén lennénk - mondatja velem a meteorológiai szimatom...
Jó gondolat, egyetértek vele. A magam részérõl a következõket tenném hozzá:
1. eset, erõs térítõi AC öv fejlett sarki hidegbázissal. Ekkor a nagy hõdifferencia miatt hemiszférikusan nagy a nyomásgradiens, ezért sebesek a zonális áramlások. A nagy sebesség miatt a zonális áramlási kép eleve nehezen fordul meridionálisba. Még akkor is ez a helyzet, ha a sarki hidegsapka inhomogén, tartalmaz legalább 1-2 hidegmagot, környezeténél lényegesen hidegebb területet. Ezeken a helyeken a megnövekedett hõgradiens következtében megtörténhet ugyan a tartós örvényesedés és hidegleszakadás, de ahogy mondtam, nehezen, hosszú késleltetéssel (de akkor annál hevesebben!)
Ha viszont elég homogén a hidegsapka hõmérsékletileg, akkor mindenhol leszakad a hideg, azaz igazából sehol sem. Sok hidegleszakadás esetén egyik elveszi a másiktól a "municiót", sehol sem szakad igazán mélyre a hideg. Ilyenkor jönnek egy-másfél naponként felváltva hideg és melegfrontok nyugatról, "váltakozó hõmérsékletû és nedvességtartalmú" óceáni léghullámok irányítják idõjárásunkat. A kép alapvetõen zonális. Ez egyébként jórészt téli felállás, a 70-es években gyakori volt, viszont mostanában idejét se tudom, mikor láttam utoljára ilyet.
2. Fejletlen hidegsapka erõs térítõi AC övvel.
Ebben az esetben kisebb a hemiszférikus hõgradiens, és ezen keresztül a nyomásgradiens. A zonális áramlási szalag lassúbb, tehát könnyebben meridionálisra válthatna helyenként a cirkuláció. Viszont a gyenge hidegbázis miatt kicsi a meridionális hõkontraszt az örevényesedéshez, hidegleszakadáshoz. Ez alól talán az jelent kivételt, ha a gyenge sarki hidegsapkán belül mégiscsak kialakul egy jelentõsebb hidegmag. Ott leszakad a hideg, méghozzá mélyre és tartósan. Feltehetõleg az elmúlt tél brutálisan erõs és makacs észak-amerikai hidegelárasztásai tartoztak ilyen képhez.
Egyébként ez a figura nálunk stabil, erõs, délrõl-délnyugatról felnyomakodott anticiklonnal jár télen, és a hidegbetörés tartós hiányával. Északon kirobbanthatatlan zonalitás van, nálunk részint napsütéses, tavaszias enyheség, részint ködös hidegpárna.
Ha nyáron jön elõ a szituáció, úgy tartós leszálló légmozgások, száraz szubtrópusi levegõ lassú fölénk sodródása délnyugatról, aszályos forró idõjárás a következmény.
3. Gyenge térítõi AC öv erõs sarki hidegbázissal.
Ilyenkor is csökkent a hemiszférikus nyomásgradiens, tehát lassú, ezért könnyen meridionálisba fordítható a zonális áramlási szalag. A fejlett, és valószínûleg hidegmagokat tartalmazó sarki hidegsapka szolgáltatja a megfelelõ hõkontrasztot az örvényesedéshez, hidegleszakadáshoz. Ilyenkor könnyen leszakad a hideg, és az alacsony hõmérséklet a ciklontevékenységgel együtt könnyen délre kerül. Hideg, havas teleink "receptje" ez. Nyáron ritkán fordul elõ, de szerintem a "jéghideg", ismételõdõ sarkilevegõ-betöréses 1962-es nyár ilyen volt. (Utána a tél is ilyen lett, de még mennyire!)
4.Gyenge térítõi AC öv gyenge sarki hidegbázissal.
Elvileg ebben az esetben a legkisebb a hemiszférikus nyomásgradiens, ezért a leggyengébbek a zonális áramlások. Télen nehezen értelmezhetõ helyzet: ha van hidegmag a fejletlen hidegsapkán belül, ott leszakad a hideg, könnyen, tartósan, mélyre. Tehát, hemiszférán belül lehet 1-2 régió, ahol hideg, havas a tél, zömében viszont enyhe.
Nyáron feltehetõen szokatlanul tartós sekély ciklonális mezõvel, bárikus mocsárral, gyakori "helyi" zivatarokkal jár nálunk. Meleg, de nem forró nyár a következmény.
1. eset, erõs térítõi AC öv fejlett sarki hidegbázissal. Ekkor a nagy hõdifferencia miatt hemiszférikusan nagy a nyomásgradiens, ezért sebesek a zonális áramlások. A nagy sebesség miatt a zonális áramlási kép eleve nehezen fordul meridionálisba. Még akkor is ez a helyzet, ha a sarki hidegsapka inhomogén, tartalmaz legalább 1-2 hidegmagot, környezeténél lényegesen hidegebb területet. Ezeken a helyeken a megnövekedett hõgradiens következtében megtörténhet ugyan a tartós örvényesedés és hidegleszakadás, de ahogy mondtam, nehezen, hosszú késleltetéssel (de akkor annál hevesebben!)
Ha viszont elég homogén a hidegsapka hõmérsékletileg, akkor mindenhol leszakad a hideg, azaz igazából sehol sem. Sok hidegleszakadás esetén egyik elveszi a másiktól a "municiót", sehol sem szakad igazán mélyre a hideg. Ilyenkor jönnek egy-másfél naponként felváltva hideg és melegfrontok nyugatról, "váltakozó hõmérsékletû és nedvességtartalmú" óceáni léghullámok irányítják idõjárásunkat. A kép alapvetõen zonális. Ez egyébként jórészt téli felállás, a 70-es években gyakori volt, viszont mostanában idejét se tudom, mikor láttam utoljára ilyet.
2. Fejletlen hidegsapka erõs térítõi AC övvel.
Ebben az esetben kisebb a hemiszférikus hõgradiens, és ezen keresztül a nyomásgradiens. A zonális áramlási szalag lassúbb, tehát könnyebben meridionálisra válthatna helyenként a cirkuláció. Viszont a gyenge hidegbázis miatt kicsi a meridionális hõkontraszt az örevényesedéshez, hidegleszakadáshoz. Ez alól talán az jelent kivételt, ha a gyenge sarki hidegsapkán belül mégiscsak kialakul egy jelentõsebb hidegmag. Ott leszakad a hideg, méghozzá mélyre és tartósan. Feltehetõleg az elmúlt tél brutálisan erõs és makacs észak-amerikai hidegelárasztásai tartoztak ilyen képhez.
Egyébként ez a figura nálunk stabil, erõs, délrõl-délnyugatról felnyomakodott anticiklonnal jár télen, és a hidegbetörés tartós hiányával. Északon kirobbanthatatlan zonalitás van, nálunk részint napsütéses, tavaszias enyheség, részint ködös hidegpárna.
Ha nyáron jön elõ a szituáció, úgy tartós leszálló légmozgások, száraz szubtrópusi levegõ lassú fölénk sodródása délnyugatról, aszályos forró idõjárás a következmény.
3. Gyenge térítõi AC öv erõs sarki hidegbázissal.
Ilyenkor is csökkent a hemiszférikus nyomásgradiens, tehát lassú, ezért könnyen meridionálisba fordítható a zonális áramlási szalag. A fejlett, és valószínûleg hidegmagokat tartalmazó sarki hidegsapka szolgáltatja a megfelelõ hõkontrasztot az örvényesedéshez, hidegleszakadáshoz. Ilyenkor könnyen leszakad a hideg, és az alacsony hõmérséklet a ciklontevékenységgel együtt könnyen délre kerül. Hideg, havas teleink "receptje" ez. Nyáron ritkán fordul elõ, de szerintem a "jéghideg", ismételõdõ sarkilevegõ-betöréses 1962-es nyár ilyen volt. (Utána a tél is ilyen lett, de még mennyire!)
4.Gyenge térítõi AC öv gyenge sarki hidegbázissal.
Elvileg ebben az esetben a legkisebb a hemiszférikus nyomásgradiens, ezért a leggyengébbek a zonális áramlások. Télen nehezen értelmezhetõ helyzet: ha van hidegmag a fejletlen hidegsapkán belül, ott leszakad a hideg, könnyen, tartósan, mélyre. Tehát, hemiszférán belül lehet 1-2 régió, ahol hideg, havas a tél, zömében viszont enyhe.
Nyáron feltehetõen szokatlanul tartós sekély ciklonális mezõvel, bárikus mocsárral, gyakori "helyi" zivatarokkal jár nálunk. Meleg, de nem forró nyár a következmény.
Az jutott eszembe, hogy a szubtrópusi magasnyomás erõssége és a sarki hidegsapka fejlettsége talán együttesen adják ki a keveredési zóna uralkodó áramlástípusát.
A legerõsebb zonalitás valószínûleg erõs AC öv + fejlett hidegsapka helyzetben alakul ki. Hiszen ebben az esetben nincs "hely" hatalmas hidegleszakadásoknak illetve melegnyelveknek. Ekkor jönnek naponta a hideg-melegfrontok.
Fejletlen AC öv + gyenge hidegsapka kombináció adhatja ki talán a legerõsebb meridionalitást. Szintén meridionális jellege lehet a fejletlen AC öv + erõs hidegsapka kombinációnak is, a hideg mennyisége miatt.
Fejlett AC öv + gyenge hidegsapka esetén valószínûleg zonalitás van, csak jóval északabbra tolódva. Ez nálunk a legkegyetlenebb hõhullámok idõszaka, már ha nyárra esik.
A legerõsebb zonalitás valószínûleg erõs AC öv + fejlett hidegsapka helyzetben alakul ki. Hiszen ebben az esetben nincs "hely" hatalmas hidegleszakadásoknak illetve melegnyelveknek. Ekkor jönnek naponta a hideg-melegfrontok.
Fejletlen AC öv + gyenge hidegsapka kombináció adhatja ki talán a legerõsebb meridionalitást. Szintén meridionális jellege lehet a fejletlen AC öv + erõs hidegsapka kombinációnak is, a hideg mennyisége miatt.
Fejlett AC öv + gyenge hidegsapka esetén valószínûleg zonalitás van, csak jóval északabbra tolódva. Ez nálunk a legkegyetlenebb hõhullámok idõszaka, már ha nyárra esik.
Szia! Én is örülök a jelentkezésednek a hosszú hallgatásod után. Aki ilyen jó "cikkecskét" tud írni, az miért nem ír gyakrabban?
A lényegre térve: a naptevékenység változásai ELVILEG kétséget kizáróan hatnak a földi légkör viselkedésére. A Napból kiinduló, a sarkokat elérõ részecskesugárzás, és a mindenhol jelentkezõ, de fõképp az alacsony szélességeken nagy energiasûrûségû elektromágneses sugárzás kölcsönhatásba lép a légkör gázaival. E kölcsönhatás feltehetõleg bonyolult, a kérdés mélyebb elemzése légkörfizikusnak való feladat.
Félig-meddig laikusként azt gondolom, hogy ezen sugárzások bizonyos része a légkörnek bizonyos rétegeiben elnyelõdik, és energiájuk hõvé alakul. A kérdés, hogy ez mekkora hõmérséklet-emelkedést jelent, pontosan hol, s ez milyen hatással bír a makrocirkulációra.
Erre a kérdésre én -ahogy már mondtam- korrekt, egzakt feleletet adni nem tudok.
Viszont igazoltnak tûnik az a tapasztalati tény, hogy napkitörések után nem sokkal a térítõi magasnyomású öv anticiklonjaiban emelkedik a nyomás, ezek megerõsödnek, kiterjednek. Ez régi megfigyelés: már a 70-es években írt róla az Élet és tudomány.
Ha ez így van, ebbõl mindenképp következik, hogy magas naptevékenység esetén a jet hullámvölgy-hurkai (és a bennük elhelyezkedõ ciklonok) kevésbé tudnak lenyúlni alacsony szélességekig, -és viszont.
Hogy az AO és NAO indexek értékei milyen összefüggésben állnak ezzel a ténnyel, számomra nem teljesen világos. Azt biztosan nem állíthatjuk, hogy az erõs és kiterjedt térítõi AC öv feltétlenül magas, pozitív indexértékekkel jár, és vica versa. Az indexértékeket más tényezõk is befolyásolják, nem csoda, hogy direkte nem korrelálnak a naptevékenységgel.
Viszont gyanújelnek foghatjuk fel a makrocirkuláció viselkedését a legutóbbi mély, és elhúzódó napfoltminimumban. Szinte hihetetlenül hosszú zonalitás nélküli idõszaknak voltunk akkor tanúi. A ciklontevékenység az alacsonyabb szélességekre húzódott, nálunk gyakori téli havazásokat, nyáron özönvíz-szerû esõket okozva. Gyakori volt a stagnáló, sõt retrográd áthelyezõdõ légköri képzõdmény. Feltehetjük, hogy itt csakugyan a térítõi AC öv meggyengülése, összezsugorodása állt a háttérben.
A kérdés persze továbbra kis nyitott: ha nem a naptevékenység a fõ oka az indexek pozitív illetve negatív túlsúlyú korszakainak, akkor vajon mi? Milyen tényezõk, és mekkora súllyal játszhatnak itt szerepet?
A meteorológia egyik leginkább izgalmas alapkérdése ez.
A lényegre térve: a naptevékenység változásai ELVILEG kétséget kizáróan hatnak a földi légkör viselkedésére. A Napból kiinduló, a sarkokat elérõ részecskesugárzás, és a mindenhol jelentkezõ, de fõképp az alacsony szélességeken nagy energiasûrûségû elektromágneses sugárzás kölcsönhatásba lép a légkör gázaival. E kölcsönhatás feltehetõleg bonyolult, a kérdés mélyebb elemzése légkörfizikusnak való feladat.
Félig-meddig laikusként azt gondolom, hogy ezen sugárzások bizonyos része a légkörnek bizonyos rétegeiben elnyelõdik, és energiájuk hõvé alakul. A kérdés, hogy ez mekkora hõmérséklet-emelkedést jelent, pontosan hol, s ez milyen hatással bír a makrocirkulációra.
Erre a kérdésre én -ahogy már mondtam- korrekt, egzakt feleletet adni nem tudok.
Viszont igazoltnak tûnik az a tapasztalati tény, hogy napkitörések után nem sokkal a térítõi magasnyomású öv anticiklonjaiban emelkedik a nyomás, ezek megerõsödnek, kiterjednek. Ez régi megfigyelés: már a 70-es években írt róla az Élet és tudomány.
Ha ez így van, ebbõl mindenképp következik, hogy magas naptevékenység esetén a jet hullámvölgy-hurkai (és a bennük elhelyezkedõ ciklonok) kevésbé tudnak lenyúlni alacsony szélességekig, -és viszont.
Hogy az AO és NAO indexek értékei milyen összefüggésben állnak ezzel a ténnyel, számomra nem teljesen világos. Azt biztosan nem állíthatjuk, hogy az erõs és kiterjedt térítõi AC öv feltétlenül magas, pozitív indexértékekkel jár, és vica versa. Az indexértékeket más tényezõk is befolyásolják, nem csoda, hogy direkte nem korrelálnak a naptevékenységgel.
Viszont gyanújelnek foghatjuk fel a makrocirkuláció viselkedését a legutóbbi mély, és elhúzódó napfoltminimumban. Szinte hihetetlenül hosszú zonalitás nélküli idõszaknak voltunk akkor tanúi. A ciklontevékenység az alacsonyabb szélességekre húzódott, nálunk gyakori téli havazásokat, nyáron özönvíz-szerû esõket okozva. Gyakori volt a stagnáló, sõt retrográd áthelyezõdõ légköri képzõdmény. Feltehetjük, hogy itt csakugyan a térítõi AC öv meggyengülése, összezsugorodása állt a háttérben.
A kérdés persze továbbra kis nyitott: ha nem a naptevékenység a fõ oka az indexek pozitív illetve negatív túlsúlyú korszakainak, akkor vajon mi? Milyen tényezõk, és mekkora súllyal játszhatnak itt szerepet?
A meteorológia egyik leginkább izgalmas alapkérdése ez.
Zárt izobárú ciklon feltehetõen nem fog kialakulni tõlünk keletre, hiszen nem lesz elég mennyiségû hideg egy ilyen létrejöttéhez. 10% esélyt adok neki és 90%-ot adok egy konvektív idõszak kialakulására péntektõl.
Záporos-zivataros idõszakra vagy inkább csendes esõre számítasz jövõ péntektõl?
Ez a korábbi várakozásaimnak nagyjából megfelel. A nagy kérdés, hogy mi jön a nyár hátralévõ részében? Maradunk a kvázi-Voejkov magasnyomású gerinc keleti peremén, vagy megnõ a légnyomás tõlünk keletre és dõl be a meleg Afrikából? Én az elsõt látom valószínûbbnek. Egyébként pont ez a Voejkov-szerû gerinc még elõidézhet szaftos bárikus mocsarat is. Ugyanakkor valamiért kisebb a hajlam tõlünk keletre a magas légnyomás kialakulására, aminek személy szerint örülök is.
Ugyanakkor valamiért kisebb a hajlam tõlünk keletre a magas légnyomás kialakulására, aminek személy szerint örülök is.
GFS dobta a térfélcserés bárikus mocsarat, helyette lesz a jövõ héten tõlünk keletre egy alacsony nyomású légköri képzõdmény, ami jövõ péntekkel kezdõdõen csapadékos idõt okozhat. Az év ezen idõszakában szokatlan Atlanti blokking a Baltikum alacsony nyomásával együtt bizonyosan nem enged teret raffadt afrikai melegöblítésnek e hónap huszadikáig.
Szia!
Sajnos az alacsonyabb rétegekben a légkörön történõ sugárzásátvitel során már túl sok dolog beleszól a képbe, ezért az alacsony légkör (fõleg a troposzféra) esetében egyre nehezebb kimutatni a korrelációt a jelenségek és a napfoltciklus között statisztikailag, még akkor is, ha a hatás fizikailag jól magyarázható. Nem tudom, a NAO-val ez van-e, de az AO esetében is ez hátráltató tényezõ, hisz ugye az is az 500hPa geopotenciál-mintázataiból számolódik. Még a lentebbi hsz-edben írod, hogy "Az AO mechanizmusa (a tanulmányok szerint) az ennél magasabb szinteken történõ eseményeken alapszik, mégpedig a sztratoszféra szintjén.", késõbb részletezed is. Épp ezért gondolkodom el azon, hogy nem lenne-e jobb egy, az AO-hoz hasonló módon számolható, de nem 500, hanem mondjuk 50hPa szintet vizsgáló index bevezetése? Ez az új index elveszíti a középtávú prognosztikában való használhatóságát, hisz a sztratoszféra idõjárása nincs olyan közvetlen hatással a földre. Ugyanakkor az általad részletezett jelenség egyes fázisait reményeink szerint hozzá lehetne rendelni az index értékéhez (esetleg még annak megváltozásához, "fázisához", ha úgy tetszik), és ha szerencsénk van, akkor ezen index, és vele együtt a sztratoszférikus jelenség fázisainak idõbeli gyakorisága, illetve e gyakoriság menete már szorosabb összefüggést mutathatna a naptevékenységet leíró indexekkel (napaktivitással).
Emellett, észben tartva azt a hatásmechanizmust, melyet még az elsõ hsz-edben írtál, a középtávú troposzférikus makroszinoptikus változások irányát valamivel jobb eséllyel lehet megtippelni (bár konkrét elõrejelzésre ez így nem lesz használható), és ezzel együtt akár az AO várható változását is.
Nem tudom (mostanában keveset olvasok), történt-e ez irányban vizsgálódás, vagy van-e ehhez hasonló "sztratoszférikus AO" index, kíváncsi lennék rá.
Sajnos az alacsonyabb rétegekben a légkörön történõ sugárzásátvitel során már túl sok dolog beleszól a képbe, ezért az alacsony légkör (fõleg a troposzféra) esetében egyre nehezebb kimutatni a korrelációt a jelenségek és a napfoltciklus között statisztikailag, még akkor is, ha a hatás fizikailag jól magyarázható. Nem tudom, a NAO-val ez van-e, de az AO esetében is ez hátráltató tényezõ, hisz ugye az is az 500hPa geopotenciál-mintázataiból számolódik. Még a lentebbi hsz-edben írod, hogy "Az AO mechanizmusa (a tanulmányok szerint) az ennél magasabb szinteken történõ eseményeken alapszik, mégpedig a sztratoszféra szintjén.", késõbb részletezed is. Épp ezért gondolkodom el azon, hogy nem lenne-e jobb egy, az AO-hoz hasonló módon számolható, de nem 500, hanem mondjuk 50hPa szintet vizsgáló index bevezetése? Ez az új index elveszíti a középtávú prognosztikában való használhatóságát, hisz a sztratoszféra idõjárása nincs olyan közvetlen hatással a földre. Ugyanakkor az általad részletezett jelenség egyes fázisait reményeink szerint hozzá lehetne rendelni az index értékéhez (esetleg még annak megváltozásához, "fázisához", ha úgy tetszik), és ha szerencsénk van, akkor ezen index, és vele együtt a sztratoszférikus jelenség fázisainak idõbeli gyakorisága, illetve e gyakoriság menete már szorosabb összefüggést mutathatna a naptevékenységet leíró indexekkel (napaktivitással).
Emellett, észben tartva azt a hatásmechanizmust, melyet még az elsõ hsz-edben írtál, a középtávú troposzférikus makroszinoptikus változások irányát valamivel jobb eséllyel lehet megtippelni (bár konkrét elõrejelzésre ez így nem lesz használható), és ezzel együtt akár az AO várható változását is.
Nem tudom (mostanában keveset olvasok), történt-e ez irányban vizsgálódás, vagy van-e ehhez hasonló "sztratoszférikus AO" index, kíváncsi lennék rá.
Ez így van,emlékszem is rá,kemény volt
De egy kicsit iróniának szántam a hozzászólásomat Thermometer-nek,miszerint a forró nap definíciója Tmax : 35 fok <
És az a 33 % azért csak egyharmad,mégsem születik néhány százalékos alacsonyságú csapadékviszony,lásd legutóbb 2013 decembere,vagy még jobb példa, 2011 november,mikor a csapadékösszeg az ilyenkor elvárható átlag 1 %-át sem érte el.
De egy kicsit iróniának szántam a hozzászólásomat Thermometer-nek,miszerint a forró nap definíciója Tmax : 35 fok <
És az a 33 % azért csak egyharmad,mégsem születik néhány százalékos alacsonyságú csapadékviszony,lásd legutóbb 2013 decembere,vagy még jobb példa, 2011 november,mikor a csapadékösszeg az ilyenkor elvárható átlag 1 %-át sem érte el.
Sziasztok!
Ha már ebben a fórumban kezdtünk el az indexekrõl beszélgetni.
Az elmúlt 2 évet azzal töltöttem, hogy igyekeztem minél többet olvasni az AO és NAO indexek mibenlétérõl és számos saját statisztikát, elemzést is készítettem ezen idõszak alatt.
Sokszor felmerült, elsõsorban Lász és Floo írásaiban a zonális és meridionális idõszakok szépen elkülöníthetõ mivolta.
- Meridionális idõszak:
1940-es, 1950-es évtized
- Zonális idõszak:
1960-as, 1970-as, 1980-as évtized és az 1990-es évek eleje
- Meridionális idõszak:
1990-es évtized második fele, 2000-es évtized, valamint a mostani évtized eddig eltelt idõszaka is ide sorolandó.
A NAO index definíciója és maga a mérés 1950-re datálandó vissza.
A fent taglalt méréseken alapuló megfigyelés/kategorizálás "NAO nyelvre" lefordítva:
Periódus ----------- Negatív értékkel rendelkezõ hónapok száma a periódusban
1950-1959 -----------68
1960-1969 -----------63
1970-1979 -----------57
1980-1989 -----------54
1990-1999 -----------50
2000-2009 -----------64
2010-2014 -----------28 (ezidáig 4 és fél év)
Forrás:
Link
Sajnos a 64 éves adatsor nem elég hosszú ahhoz, hogy általános érvényû konzekvenciát vonhassunk le, de mindenképpen figyelemreméltó az, ahogyan a NAO index szépen leköveti (számokkal is leírja) a korábban már többek által megfogalmazott, periodikus bontást. Az is megfigyelhetõ, hogy a váltás nem egyik-pillanatról a másikra következik be, hanem az egyik idõszakból a másikba némi késéssel váltunk át, tehát van egy kis "fáziskésés" a lekövetésben.
És hogy grafikusan is lássuk a megszaporodó, elnyúló NAO negatív fázisokat a 2000-es évektõl, valamint a szûnni nem akaró pozitív periódust a 80-as évek végén, a 90-es évek elején:
Naptevékenység és NAO, ha már korábban volt szó a naptevékenység és AO lehetséges kapcsolatáról. Ez esetben – elsõ ránézésére – nehezen fedezhetõ fel kapcsolat a NAO értéke és a naptevékenységi ciklus között. Konkrétan egyáltalán nem követi/fedi le a 11 éves ciklust.
Ha már ebben a fórumban kezdtünk el az indexekrõl beszélgetni.
Az elmúlt 2 évet azzal töltöttem, hogy igyekeztem minél többet olvasni az AO és NAO indexek mibenlétérõl és számos saját statisztikát, elemzést is készítettem ezen idõszak alatt.
Sokszor felmerült, elsõsorban Lász és Floo írásaiban a zonális és meridionális idõszakok szépen elkülöníthetõ mivolta.
- Meridionális idõszak:
1940-es, 1950-es évtized
- Zonális idõszak:
1960-as, 1970-as, 1980-as évtized és az 1990-es évek eleje
- Meridionális idõszak:
1990-es évtized második fele, 2000-es évtized, valamint a mostani évtized eddig eltelt idõszaka is ide sorolandó.
A NAO index definíciója és maga a mérés 1950-re datálandó vissza.
A fent taglalt méréseken alapuló megfigyelés/kategorizálás "NAO nyelvre" lefordítva:
Periódus ----------- Negatív értékkel rendelkezõ hónapok száma a periódusban
1950-1959 -----------68
1960-1969 -----------63
1970-1979 -----------57
1980-1989 -----------54
1990-1999 -----------50
2000-2009 -----------64
2010-2014 -----------28 (ezidáig 4 és fél év)
Forrás:
Link
Sajnos a 64 éves adatsor nem elég hosszú ahhoz, hogy általános érvényû konzekvenciát vonhassunk le, de mindenképpen figyelemreméltó az, ahogyan a NAO index szépen leköveti (számokkal is leírja) a korábban már többek által megfogalmazott, periodikus bontást. Az is megfigyelhetõ, hogy a váltás nem egyik-pillanatról a másikra következik be, hanem az egyik idõszakból a másikba némi késéssel váltunk át, tehát van egy kis "fáziskésés" a lekövetésben.
És hogy grafikusan is lássuk a megszaporodó, elnyúló NAO negatív fázisokat a 2000-es évektõl, valamint a szûnni nem akaró pozitív periódust a 80-as évek végén, a 90-es évek elején:
Naptevékenység és NAO, ha már korábban volt szó a naptevékenység és AO lehetséges kapcsolatáról. Ez esetben – elsõ ránézésére – nehezen fedezhetõ fel kapcsolat a NAO értéke és a naptevékenységi ciklus között. Konkrétan egyáltalán nem követi/fedi le a 11 éves ciklust.
"Nem is lehetne egész június forró és száraz,különben felülírná a történelmet"
Ezt úgy írtad, mintha még nem lett volna ilyenre példa.
Pedig nem kell visszamenni a 18. századig, elég csak 2003-ra visszalapozni: +3,9 fokos hõmérsékleti anomália, az átlagos csapadék mindössze 33 %-a. A napi kh. minden napon átlag fölötti volt, nagyobb területet érintõ, normális csapadékú napból meg volt vagy 3 összesen.
Ezt úgy írtad, mintha még nem lett volna ilyenre példa.
Pedig nem kell visszamenni a 18. századig, elég csak 2003-ra visszalapozni: +3,9 fokos hõmérsékleti anomália, az átlagos csapadék mindössze 33 %-a. A napi kh. minden napon átlag fölötti volt, nagyobb területet érintõ, normális csapadékú napból meg volt vagy 3 összesen.
Nem is lehetne egész június forró és száraz,különben felülírná a történelmet 
Július már inkább,augusztusra viszont most meglepetés akciót,beragadó ciklonokat,bárikus-mocsár helyzetet vizionálok,amolyan uto medárdi helyzetet.
Utóbbi 10 évbõl jó eséllyel lehet hasonló a 2005-2006-2007-2010-es augusztushoz hasonló az idõjárási helyzet.
Az igaz,hogy zsinórban átéltünk 3 forró,szinte full-száraz augusztust,de ez nem jelent semmit,simán lehet az idei i forró-száraz,de ha hihetünk a meridionális korszak hirtelen ugrándozásainak 3 év már igen sok,pláne a 4. lenne az,ezért én most nem várok tartósan forró,száraz,netán aszályos idõt,pláne nem országos szintût.
Július már inkább,augusztusra viszont most meglepetés akciót,beragadó ciklonokat,bárikus-mocsár helyzetet vizionálok,amolyan uto medárdi helyzetet.
Utóbbi 10 évbõl jó eséllyel lehet hasonló a 2005-2006-2007-2010-es augusztushoz hasonló az idõjárási helyzet.
Az igaz,hogy zsinórban átéltünk 3 forró,szinte full-száraz augusztust,de ez nem jelent semmit,simán lehet az idei i forró-száraz,de ha hihetünk a meridionális korszak hirtelen ugrándozásainak 3 év már igen sok,pláne a 4. lenne az,ezért én most nem várok tartósan forró,száraz,netán aszályos idõt,pláne nem országos szintût.
Szia!
Óóó..., köszönöm!
Nos, az arktikus frontot (annak erõsségét) maga az AO nem veszi figyelembe, habár a sarki hidegleszakadások mértékének/erõsségének szempontjából valószínûleg nem elhanyagolható tényezõ ez sem. A valós végkimenetel szempontjából (pl. a hideg levegõ pontosan mely területekre szakad le, illetve, hogy milyen gyorsan képes majd regenerálódni ismét a hidegbázis) már igenis lehet komoly szerepe, ahogyan ezt te is említetted.
Az AO mechanizmusa (a tanulmányok szerint) az ennél magasabb szinteken történõ eseményeken alapszik, mégpedig a sztratoszféra szintjén. Magát a kialakuló helyzetet/lehetõséget onnan indítja (nagyon-nagyon leegyszerûsítve a kérdést), melegebb, avagy hidegebb a sztratoszféra az átlagosnál.
De nem csak errõl van szó, mérik és ábrázolják azt is, hogy pontosan mely területeket érinti a hõmérsékleti, valamint a geopot magassági anomália, így pedig akár az esetleges "egérutak" (a várható hidegleszakadási helyek) is szépen fellelhetõek.
Link
Visszatérve a naptevékenységre, annak lehetséges hatásaira. Érdekes, hogy éppen az ózonréteget említed.
Link
A kapcsolatot valóban ezen a ponton tapogatózva próbálják megtalálni, illetve megfejteni a pontos mûködést. A vizsgálatba az alábbi (mûholdas segítséggel mért) mérõszámokat vonják be :
- a sztratoszféra hõmérséklete több szinten
- különbözõ nyomási szintek geopot magassága
- total ózonszint különbözõ nyomási magasságokon
Igen, laikus szemlélõ számára pofonegyszerûnek, avagy teljesen kézenfekvõnek tûnhet, hogy az aktív naptevékenység hatással van/lehet a sztratoszféra hõmérsékletére is, de éppen ez az a pont, amit eddig még nem sikerült mérni, bebizonyítani, illetve a pontos hatásmechanizmust leírni. Bár ez irányú sejtések, alapfelvetések vannak.
Óóó..., köszönöm!
Nos, az arktikus frontot (annak erõsségét) maga az AO nem veszi figyelembe, habár a sarki hidegleszakadások mértékének/erõsségének szempontjából valószínûleg nem elhanyagolható tényezõ ez sem. A valós végkimenetel szempontjából (pl. a hideg levegõ pontosan mely területekre szakad le, illetve, hogy milyen gyorsan képes majd regenerálódni ismét a hidegbázis) már igenis lehet komoly szerepe, ahogyan ezt te is említetted.
Az AO mechanizmusa (a tanulmányok szerint) az ennél magasabb szinteken történõ eseményeken alapszik, mégpedig a sztratoszféra szintjén. Magát a kialakuló helyzetet/lehetõséget onnan indítja (nagyon-nagyon leegyszerûsítve a kérdést), melegebb, avagy hidegebb a sztratoszféra az átlagosnál.
De nem csak errõl van szó, mérik és ábrázolják azt is, hogy pontosan mely területeket érinti a hõmérsékleti, valamint a geopot magassági anomália, így pedig akár az esetleges "egérutak" (a várható hidegleszakadási helyek) is szépen fellelhetõek.
Link
Visszatérve a naptevékenységre, annak lehetséges hatásaira. Érdekes, hogy éppen az ózonréteget említed.
Link
A kapcsolatot valóban ezen a ponton tapogatózva próbálják megtalálni, illetve megfejteni a pontos mûködést. A vizsgálatba az alábbi (mûholdas segítséggel mért) mérõszámokat vonják be :
- a sztratoszféra hõmérséklete több szinten
- különbözõ nyomási szintek geopot magassága
- total ózonszint különbözõ nyomási magasságokon
Igen, laikus szemlélõ számára pofonegyszerûnek, avagy teljesen kézenfekvõnek tûnhet, hogy az aktív naptevékenység hatással van/lehet a sztratoszféra hõmérsékletére is, de éppen ez az a pont, amit eddig még nem sikerült mérni, bebizonyítani, illetve a pontos hatásmechanizmust leírni. Bár ez irányú sejtések, alapfelvetések vannak.
Egyelõre valóban ez látszik, de az is, hogy a küszöbön álló "szupermeridionalitás", omega AC-al a kontinens centrumában valószínûleg nem lesz nagyon hosszú életû, és már jövõ hét második felében feléledhet az északnyugati drift, s azzal a " normális, medárdi" idõ.
Tippem, hogy most vasárnaptól kb. következõ péntekig, szombatig kifogunk egy korán jött hõhullámot, sok napsütéssel, a felmelegedés csúcsán cca 30-33 fokos maxikkal. Majd a jövõ utáni hétvégén elég valószínû a jelentõs lehûlés, az elmaradhatatlan záporokkal-zivatarokkal.
Nem kell rögtön megijedni az ilyen nyár eleji, elõoldali hõfelugrásoktól: ezek nem ritkák, és korántsem jelentik, hogy egész június forró, száraz lesz.
Tippem, hogy most vasárnaptól kb. következõ péntekig, szombatig kifogunk egy korán jött hõhullámot, sok napsütéssel, a felmelegedés csúcsán cca 30-33 fokos maxikkal. Majd a jövõ utáni hétvégén elég valószínû a jelentõs lehûlés, az elmaradhatatlan záporokkal-zivatarokkal.
Nem kell rögtön megijedni az ilyen nyár eleji, elõoldali hõfelugrásoktól: ezek nem ritkák, és korántsem jelentik, hogy egész június forró, száraz lesz.
Én nem tudom mit nézel , de én azt látom hogy jön a forróság és a szárazság , bárikus mocsarat én nem látok , nem tudom mit nézel !
Szia! Jó újra látni .
Érdekes kérdés, hiszen a kevésbé hozzáértõ számára elég egyszerûnek tûnhet a dolog.
Ugyanis a napfolttevékenység megváltozásának hatására szemmel is látható változások következnek be a sarki területeken: a termoszféra alsó rétegében kialakul a sarki fény. Természetesen itt, és e fölött a Nap-energia hatásának nagy része elnyelõdik, hiszen itt a gáz pl. ionizált, atomos, és meleg. Kézenfekvõnek tûnik az a kérdés, hogy a napsugárzásból a felszínhez közelebb leérõ komponensek ezeken a területeken mit okoznak a sztratoszférában? Pl. a pion-sugárzás jó része a sztratoszféráig lejön, illetve ott az ózonréteg is. Utóbbival az a baj, hogy a fénysugárzás nagyrészt független (alig változik) az aktivitástó, így valószínûleg az ózonrétegre gyakorolt hatás által elõidézett változások elhanyagolhatóak. (Persze mi van akkor, ha mégsem?) Valószínûsíthetõ, hogy a sarki fény övezete, illetve a környéke elég erõs változásokon megy át ahhoz, hogy az alatta lévõ rétegek (mezoszféra, vagy akár a sztratoszféra is) viszonylag gyorsan reagálnak. A kérdés, hogy hogyan. De energetikai szempontból igen valószínûnek tarthatnánk, hogy erõsebb napfolttevékenység esetén ezekben a rétegekben az energiabevétel magasabb, ami itt kissé megemelheti a hõmérsékletet.
Számomra még egy érdekes dolog vetõdik fel: mi történik az arktikus fronttal télen?
Ekkor ugyanis eleve kialakul egy magas nyomású örvény a sarkvidéken a felszín felõl fejlõdve (ez egyébként a déli féltekén sokkal "szebben tanulmányozható"). Ennek határán az arktikus fronttól a sark felé keleti az áramlás, viszont ez a front nem feltétlenül ér föl a tropopauzáig. Ha a normálisnál magasabb a nyomás, akkor ez a front elvileg erõsödik, ami bezárja a hidegmag belsejét, így a polárfronti leszakadások (amikre azt szoktuk mondani, hogy "elfogyasztják a hidegmagot") után gyorsabban regenerálódhat.
De még nem beszéltünk a polarsplit-rõl sem, ami megint más jelenség.
Valószínûleg, ha a mechanizmust meg is ismerjük, akkor is külön feladat lehet ezeknek a jelenségeknek az együttes magyarázata, értelmezése: vajon beleillenek-e majd az elméletbe?
.Érdekes kérdés, hiszen a kevésbé hozzáértõ számára elég egyszerûnek tûnhet a dolog.
Ugyanis a napfolttevékenység megváltozásának hatására szemmel is látható változások következnek be a sarki területeken: a termoszféra alsó rétegében kialakul a sarki fény. Természetesen itt, és e fölött a Nap-energia hatásának nagy része elnyelõdik, hiszen itt a gáz pl. ionizált, atomos, és meleg. Kézenfekvõnek tûnik az a kérdés, hogy a napsugárzásból a felszínhez közelebb leérõ komponensek ezeken a területeken mit okoznak a sztratoszférában? Pl. a pion-sugárzás jó része a sztratoszféráig lejön, illetve ott az ózonréteg is. Utóbbival az a baj, hogy a fénysugárzás nagyrészt független (alig változik) az aktivitástó, így valószínûleg az ózonrétegre gyakorolt hatás által elõidézett változások elhanyagolhatóak. (Persze mi van akkor, ha mégsem?) Valószínûsíthetõ, hogy a sarki fény övezete, illetve a környéke elég erõs változásokon megy át ahhoz, hogy az alatta lévõ rétegek (mezoszféra, vagy akár a sztratoszféra is) viszonylag gyorsan reagálnak. A kérdés, hogy hogyan. De energetikai szempontból igen valószínûnek tarthatnánk, hogy erõsebb napfolttevékenység esetén ezekben a rétegekben az energiabevétel magasabb, ami itt kissé megemelheti a hõmérsékletet.
Számomra még egy érdekes dolog vetõdik fel: mi történik az arktikus fronttal télen?
Ekkor ugyanis eleve kialakul egy magas nyomású örvény a sarkvidéken a felszín felõl fejlõdve (ez egyébként a déli féltekén sokkal "szebben tanulmányozható"). Ennek határán az arktikus fronttól a sark felé keleti az áramlás, viszont ez a front nem feltétlenül ér föl a tropopauzáig. Ha a normálisnál magasabb a nyomás, akkor ez a front elvileg erõsödik, ami bezárja a hidegmag belsejét, így a polárfronti leszakadások (amikre azt szoktuk mondani, hogy "elfogyasztják a hidegmagot") után gyorsabban regenerálódhat.
De még nem beszéltünk a polarsplit-rõl sem, ami megint más jelenség.
Valószínûleg, ha a mechanizmust meg is ismerjük, akkor is külön feladat lehet ezeknek a jelenségeknek az együttes magyarázata, értelmezése: vajon beleillenek-e majd az elméletbe?
Én is kételkedem a GFS által napok óta várt június középsõ dekádjának elejére elõrejelzett hõhullámmal kapcsolatban,június végére várok komolyabb lehûlést,utána viszont acélos hõhullám jöhet.
Klasszikus medárdi idõszak elé nézünk. A meleg tõlünk nyugatra fog elhúzni északnak. Ezzel megágyaz az 500 hPa-s térfélcserés helyzetnek (168-174 óránál): tõlünk délre a Földközi tenger keleti medencéje fölött hidegebb levegõ, tõlünk északra pedig melegebb levegõ. Ez a makrofelállás az 1999-es nyár hetekig tartó bárikus mocsár-helyzetével szinte teljesen azonos. Nem lepõdnék meg, ha ez a hónap vastagon negatív T átlaggal és pozitív csapadékkal zárna. A tegnapi és a mai idõjárás sem volt éppen nyárias, lehet, hogy az egész hónap inkább lesz tavaszias, mint nyárias?
Sziasztok!
Olyan régen írtam ide.., legyen...
Hosszú lesz, de úgyis kevés hozzászólás születik.
Veszem a bátorságot, mert sokszor egy lapon kerül megemlítésre az AO és a NAO index, pedig két nagyon különbözõ dologról van szó. A két index mozoghat együtt (mindkettõ negatív, mindkettõ pozitív), de mozoghatnak külön utakon is, hiszen más-más folyamatokat írnak le/fednek le.
Az AO index (annak aktuális állapota) a nyári periódusban igen kevés hatással van Európa idõjárása, mármint gyenge a korreláció, szemben a NAO-val. Az AO elsõsorban az õszi /téli / kora tavaszi idõszakban használható sikeresen hosszútávú prognózis készítéséhez, míg a NAO a tavasz /nyár/ kora õsz indexe.
Korábbi (más fórumba írt) hozzászólásaimból ragadtam ki néhány gondolatot. Esetleg innen lehet(ne) a naptevékenység hatását tovább gondolni.
Akkor legyen mos csak AO:
Meg szerettem volna érteni, hogy a sztratoszférikus futóáramlás (polar vortex, 10 hPa-s szint) egészen pontosan hogyan is hat a troposzféra jet stream-jére (250 hPa-s szint), hiszen valójában õ a közvetlen felelõs a hidegleszakadásokért és a mediterrán ciklon genezisért, habár magát a folyamatot ténylegesen a polar vortex indítja be.
Nos, valahogy így:
Negatív AO fázis esetében:
- a nagyobb sarkvidéki nyomás hatására legyengült a poláris örvény (sárga nyilak), magyarul enged a poláris örvény a szorításából, már nem tartja olyan szorosan a hideg levegõt, gyengül a hurok
- ennek hatására legyengül a jet stream is (fekete nyíl), és nagyobb amplitúdójú lesz annak pályája, csökken a hullám sebessége (mély meanderezésbe kezdenek a hurkok/délebbi szélességekre lenyúló pályaív). A következmény pedig az, hogy a mélyebb hurok délebbi szélességekre engedi le a hideg légtömeget.
Magyarul tehát a gyengülõ, lassuló sztratoszférikus polar vortex az alsóbb szinten található troposzféra jet stream-re ugyanolyan hatást gyakorol, azon a szinten is lassul a szélerõsség és megindul a meanderezés, elindul a hideg levegõ dél felé.
és
Ha itt Link legörgetünk az oldal aljára, alulról a harmadik és negyedik táblázatban találhatóak az 1-100 hPa közti nyomási szintek hõmérsékletére és az adott nyomási szint geopot magasságára vonatkozó elõrejelzések (ezt a két tényezõk mérik és jelzik elõre, ebbõl számolódik az AO index is, pontosabban maga az AO index az 500 hPa-s geopot magassági anomáliát használja).
A folyamat pedig:
- magasabb sztratoszféra hõmérséklet
- az adott nyomási szint a szokásosnál/átlagnál magasabban van (átlag feletti geopotenciális magasságok, azaz pozitív geopot anomália)
- a normálnál magasabb nyomás a sarki területen
- gyengülõ futóáramlás (polar vortex), a sarki keringés gyenge
- meanderezõ jet stream a troposzférában
- a hideg levegõ délebbre juthat, déli (mediterrán) ciklon genezis
- csapadékosabbak a mediterrán ciklonpályán fekvõ területek
- az AO index tehát negatív fázisban (azaz negatív index érték)
Az AO esetében tehát a naptevékenység hatását a sztratoszféra hõmérsékletére gyakorolt esetleges hatásában érdemes keresni. A kapcsolat még nem bizonyított, legalábbis a pontos hatásmechanizmus még nem ismert, azonban egyetértve Attilával számos tanulmány és teória látott napvilágot az elmúlt években ebben a kérdésben.
Olyan régen írtam ide.., legyen...
Hosszú lesz, de úgyis kevés hozzászólás születik.
Veszem a bátorságot, mert sokszor egy lapon kerül megemlítésre az AO és a NAO index, pedig két nagyon különbözõ dologról van szó. A két index mozoghat együtt (mindkettõ negatív, mindkettõ pozitív), de mozoghatnak külön utakon is, hiszen más-más folyamatokat írnak le/fednek le.
Az AO index (annak aktuális állapota) a nyári periódusban igen kevés hatással van Európa idõjárása, mármint gyenge a korreláció, szemben a NAO-val. Az AO elsõsorban az õszi /téli / kora tavaszi idõszakban használható sikeresen hosszútávú prognózis készítéséhez, míg a NAO a tavasz /nyár/ kora õsz indexe.
Korábbi (más fórumba írt) hozzászólásaimból ragadtam ki néhány gondolatot. Esetleg innen lehet(ne) a naptevékenység hatását tovább gondolni.
Akkor legyen mos csak AO:
Meg szerettem volna érteni, hogy a sztratoszférikus futóáramlás (polar vortex, 10 hPa-s szint) egészen pontosan hogyan is hat a troposzféra jet stream-jére (250 hPa-s szint), hiszen valójában õ a közvetlen felelõs a hidegleszakadásokért és a mediterrán ciklon genezisért, habár magát a folyamatot ténylegesen a polar vortex indítja be.
Nos, valahogy így:
Negatív AO fázis esetében:
- a nagyobb sarkvidéki nyomás hatására legyengült a poláris örvény (sárga nyilak), magyarul enged a poláris örvény a szorításából, már nem tartja olyan szorosan a hideg levegõt, gyengül a hurok
- ennek hatására legyengül a jet stream is (fekete nyíl), és nagyobb amplitúdójú lesz annak pályája, csökken a hullám sebessége (mély meanderezésbe kezdenek a hurkok/délebbi szélességekre lenyúló pályaív). A következmény pedig az, hogy a mélyebb hurok délebbi szélességekre engedi le a hideg légtömeget.
Magyarul tehát a gyengülõ, lassuló sztratoszférikus polar vortex az alsóbb szinten található troposzféra jet stream-re ugyanolyan hatást gyakorol, azon a szinten is lassul a szélerõsség és megindul a meanderezés, elindul a hideg levegõ dél felé.
és
Ha itt Link legörgetünk az oldal aljára, alulról a harmadik és negyedik táblázatban találhatóak az 1-100 hPa közti nyomási szintek hõmérsékletére és az adott nyomási szint geopot magasságára vonatkozó elõrejelzések (ezt a két tényezõk mérik és jelzik elõre, ebbõl számolódik az AO index is, pontosabban maga az AO index az 500 hPa-s geopot magassági anomáliát használja).
A folyamat pedig:
- magasabb sztratoszféra hõmérséklet
- az adott nyomási szint a szokásosnál/átlagnál magasabban van (átlag feletti geopotenciális magasságok, azaz pozitív geopot anomália)
- a normálnál magasabb nyomás a sarki területen
- gyengülõ futóáramlás (polar vortex), a sarki keringés gyenge
- meanderezõ jet stream a troposzférában
- a hideg levegõ délebbre juthat, déli (mediterrán) ciklon genezis
- csapadékosabbak a mediterrán ciklonpályán fekvõ területek
- az AO index tehát negatív fázisban (azaz negatív index érték)
Az AO esetében tehát a naptevékenység hatását a sztratoszféra hõmérsékletére gyakorolt esetleges hatásában érdemes keresni. A kapcsolat még nem bizonyított, legalábbis a pontos hatásmechanizmus még nem ismert, azonban egyetértve Attilával számos tanulmány és teória látott napvilágot az elmúlt években ebben a kérdésben.
Szép napot kivánok! Nem, már nem csupán feltételezés, hanem számos, tekintélyes mennyiségû referenciával rendelkezõ, elismert kutató véleménye az, miszerint az alacsony naptevékenység alacsony AO- és NAO-indexekhez kapcsoldik, továbbá az általános légkörzés mindkét hemiszférán határozottan meridionális jellegû, és viszont: a magas naptevékenység (amit nem pusztán a napfoltok száma, hanem a napfoltok nélküli napfelszini területekrõl származó napkitörések, koronalyukak - megnyilik a mágneses tér, lehetõvé téve a naprészecskék szabad kitódulását a kozmikus térbe - is jelentenek) idején megerõsödnek, magasabb szélességekere fölhatolnak a téritõi anticiklonok, az AO- és NAO-indexek is pozitiv tartományba kerülnek, ahogyan a ciklonok is megerõsödnek. A jelenséget mindennapjaink idõjárása legtöbbször meglepõ szinkronitással követi, máskor valamivel kevésbé.
A fentebb irottak miatt engem keresztben lenyelni kivánóknak üzenem: rágós falat vagyok.
Nem, már nem csupán feltételezés, hanem számos, tekintélyes mennyiségû referenciával rendelkezõ, elismert kutató véleménye az, miszerint az alacsony naptevékenység alacsony AO- és NAO-indexekhez kapcsoldik, továbbá az általános légkörzés mindkét hemiszférán határozottan meridionális jellegû, és viszont: a magas naptevékenység (amit nem pusztán a napfoltok száma, hanem a napfoltok nélküli napfelszini területekrõl származó napkitörések, koronalyukak - megnyilik a mágneses tér, lehetõvé téve a naprészecskék szabad kitódulását a kozmikus térbe - is jelentenek) idején megerõsödnek, magasabb szélességekere fölhatolnak a téritõi anticiklonok, az AO- és NAO-indexek is pozitiv tartományba kerülnek, ahogyan a ciklonok is megerõsödnek. A jelenséget mindennapjaink idõjárása legtöbbször meglepõ szinkronitással követi, máskor valamivel kevésbé. A fentebb irottak miatt engem keresztben lenyelni kivánóknak üzenem: rágós falat vagyok.
Én más aspektusból próbálom leírni a helyzetet. Ami nagyon feltûnõ, az a meridionalitás nagymértékû elõretörése a következõ cca 10 napban. Nézzük csak ezt a gyönyörûen délre megnyúló brit-atlanti-parti teknõt, majd az atlanti ciklonok retrográd mozgását:
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Ilyen jelentõsen meghátráló észak-atlanti ciklonrendszert régóta nem láttunk.
Indexek:
Link
Link
Látható, hogy az AO és a NAO is enyhén negatívba megy.
Fentiekbõl pedig jobbára az következik ránk nézve, hogy vagy forró szubtrópusi légtömegeket kapunk, vagy hideg, száraz sarkvidéki levegõt. Esetleg mindkettõt egymás után, felváltva.
Lehet, durván szélsõséges idõszak áll elõttünk.
Végül nem állom meg, hogy ki ne térjek a naptevékenységgel való esetleges összefüggésre, még ha ezért páran "keresztbe le is nyelnek" Régi vesszõparipám, hogy a meridionalitás-zonalitás, ezen keresztül az indexértékek valami módon összefügghetnek a naptevékenység élénkségével. Feltételezem, hogy alacsony naptevékenység meridionális túlsúllyal, alacsony indexértékekkel jár, és vica versa. (Egyébként nem ártana már egy komoly statisztikai elemzést végezni a kérdésben) Feltételezésem azon alapul, hogy az alacsony naptevékenység gyengíti, míg a magas erõsíti a térítõi AC övet. Ez utóbbi ténydolog. Ha gyengül, visszhúzódik a térítõi AC öv, akkor legkevesebb az történik, hogy a jet mélyebbre meanderezhet, a teknõk megnyúlnak az alacsonyabb szélességek felé, délre került ciklonjaik már nem, vagy alig helyezõdnek kelet felé, sõt, retrográd mozognak.
Nos, mikor megláttam a GFS retrográd mozgású atlanti ciklonját, mindjárt ez után a táblázat után kaptam:
Radio SESC Area Solar X-Ray ------ Flares ------
# Flux Sunspot 10E-6 New Mean Bkgd X-Ray Optical
# Date 10.7cm Number Hemis. Regions Field Flux C M X S 1 2 3
#---------------------------------------------------------------------------
2014 05 03 133 121 1060 1 -999 B5.6 9 0 0 4 0 0 0
2014 05 04 132 128 780 1 -999 B5.5 8 0 0 7 0 0 0
2014 05 05 139 131 890 1 -999 B8.1 5 0 0 3 0 0 0
2014 05 06 139 137 1130 1 -999 B7.3 4 2 0 3 1 0 0
2014 05 07 146 105 1010 1 -999 B8.3 3 1 0 3 0 0 0
2014 05 08 148 124 1180 1 -999 B7.8 2 1 0 1 0 1 0
2014 05 09 152 123 1320 0 -999 B6.6 8 0 0 12 1 0 0
2014 05 10 152 125 1080 1 -999 B7.2 6 0 0 18 1 0 0
2014 05 11 164 161 1050 3 -999 B8.1 8 0 0 11 0 1 0
2014 05 12 163 164 1140 0 -999 B7.0 6 0 0 14 2 0 0
2014 05 13 159 138 880 0 -999 B6.4 3 0 0 5 1 0 0
2014 05 14 163 162 1000 2 -999 B6.5 7 0 0 13 1 0 0
2014 05 15 152 130 900 1 -999 B5.8 6 0 0 2 0 0 0
2014 05 16 139 136 770 1 -999 B5.1 7 0 0 4 1 0 0
2014 05 17 134 146 580 2 -999 B5.0 1 0 0 3 0 0 0
2014 05 18 128 138 470 1 -999 B4.4 2 0 0 3 0 0 0
2014 05 19 117 130 340 2 -999 B3.9 1 0 0 0 0 0 0
2014 05 20 117 126 230 1 -999 B3.4 2 0 0 4 0 0 0
2014 05 21 114 100 370 1 -999 B3.4 2 0 0 10 0 0 0
2014 05 22 111 70 280 0 -999 B2.8 3 0 0 5 0 0 0
2014 05 23 116 112 320 2 -999 B3.3 2 0 0 5 0 0 0
2014 05 24 118 130 440 0 -999 B4.9 8 1 0 9 2 0 0
2014 05 25 113 133 560 0 -999 B4.1 5 0 0 9 0 0 0
2014 05 26 108 110 510 0 -999 B3.8 5 0 0 0 0 0 0
2014 05 27 106 96 210 0 -999 B3.2 2 0 0 5 0 0 0
2014 05 28 99 72 150 1 -999 B2.5 1 0 0 1 0 0 0
2014 05 29 103 55 100 0 -999 B2.4 1 0 0 1 0 0 0
2014 05 30 102 56 110 1 -999 B2.4 0 0 0 1 0 0 0
2014 05 31 104 55 130 0 -999 B2.5 2 0 0 2 0 0 0
2014 06 01 103 68 260 2 -999 B2.5 2 0 0 3 0 0 0
Az utolsó 6 sort kell figyelni. A napfoltszám és terület csökkenése máj. 27-tõl igen kifejezett. Persze lehet, ez csak véletlenül történik így -mindenesetre ezek az adatok elgondolkodtatók.
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Ilyen jelentõsen meghátráló észak-atlanti ciklonrendszert régóta nem láttunk.
Indexek:
Link
Link
Látható, hogy az AO és a NAO is enyhén negatívba megy.
Fentiekbõl pedig jobbára az következik ránk nézve, hogy vagy forró szubtrópusi légtömegeket kapunk, vagy hideg, száraz sarkvidéki levegõt. Esetleg mindkettõt egymás után, felváltva.
Lehet, durván szélsõséges idõszak áll elõttünk.
Végül nem állom meg, hogy ki ne térjek a naptevékenységgel való esetleges összefüggésre, még ha ezért páran "keresztbe le is nyelnek" Régi vesszõparipám, hogy a meridionalitás-zonalitás, ezen keresztül az indexértékek valami módon összefügghetnek a naptevékenység élénkségével. Feltételezem, hogy alacsony naptevékenység meridionális túlsúllyal, alacsony indexértékekkel jár, és vica versa. (Egyébként nem ártana már egy komoly statisztikai elemzést végezni a kérdésben) Feltételezésem azon alapul, hogy az alacsony naptevékenység gyengíti, míg a magas erõsíti a térítõi AC övet. Ez utóbbi ténydolog. Ha gyengül, visszhúzódik a térítõi AC öv, akkor legkevesebb az történik, hogy a jet mélyebbre meanderezhet, a teknõk megnyúlnak az alacsonyabb szélességek felé, délre került ciklonjaik már nem, vagy alig helyezõdnek kelet felé, sõt, retrográd mozognak.
Nos, mikor megláttam a GFS retrográd mozgású atlanti ciklonját, mindjárt ez után a táblázat után kaptam:
Radio SESC Area Solar X-Ray ------ Flares ------
# Flux Sunspot 10E-6 New Mean Bkgd X-Ray Optical
# Date 10.7cm Number Hemis. Regions Field Flux C M X S 1 2 3
#---------------------------------------------------------------------------
2014 05 03 133 121 1060 1 -999 B5.6 9 0 0 4 0 0 0
2014 05 04 132 128 780 1 -999 B5.5 8 0 0 7 0 0 0
2014 05 05 139 131 890 1 -999 B8.1 5 0 0 3 0 0 0
2014 05 06 139 137 1130 1 -999 B7.3 4 2 0 3 1 0 0
2014 05 07 146 105 1010 1 -999 B8.3 3 1 0 3 0 0 0
2014 05 08 148 124 1180 1 -999 B7.8 2 1 0 1 0 1 0
2014 05 09 152 123 1320 0 -999 B6.6 8 0 0 12 1 0 0
2014 05 10 152 125 1080 1 -999 B7.2 6 0 0 18 1 0 0
2014 05 11 164 161 1050 3 -999 B8.1 8 0 0 11 0 1 0
2014 05 12 163 164 1140 0 -999 B7.0 6 0 0 14 2 0 0
2014 05 13 159 138 880 0 -999 B6.4 3 0 0 5 1 0 0
2014 05 14 163 162 1000 2 -999 B6.5 7 0 0 13 1 0 0
2014 05 15 152 130 900 1 -999 B5.8 6 0 0 2 0 0 0
2014 05 16 139 136 770 1 -999 B5.1 7 0 0 4 1 0 0
2014 05 17 134 146 580 2 -999 B5.0 1 0 0 3 0 0 0
2014 05 18 128 138 470 1 -999 B4.4 2 0 0 3 0 0 0
2014 05 19 117 130 340 2 -999 B3.9 1 0 0 0 0 0 0
2014 05 20 117 126 230 1 -999 B3.4 2 0 0 4 0 0 0
2014 05 21 114 100 370 1 -999 B3.4 2 0 0 10 0 0 0
2014 05 22 111 70 280 0 -999 B2.8 3 0 0 5 0 0 0
2014 05 23 116 112 320 2 -999 B3.3 2 0 0 5 0 0 0
2014 05 24 118 130 440 0 -999 B4.9 8 1 0 9 2 0 0
2014 05 25 113 133 560 0 -999 B4.1 5 0 0 9 0 0 0
2014 05 26 108 110 510 0 -999 B3.8 5 0 0 0 0 0 0
2014 05 27 106 96 210 0 -999 B3.2 2 0 0 5 0 0 0
2014 05 28 99 72 150 1 -999 B2.5 1 0 0 1 0 0 0
2014 05 29 103 55 100 0 -999 B2.4 1 0 0 1 0 0 0
2014 05 30 102 56 110 1 -999 B2.4 0 0 0 1 0 0 0
2014 05 31 104 55 130 0 -999 B2.5 2 0 0 2 0 0 0
2014 06 01 103 68 260 2 -999 B2.5 2 0 0 3 0 0 0
Az utolsó 6 sort kell figyelni. A napfoltszám és terület csökkenése máj. 27-tõl igen kifejezett. Persze lehet, ez csak véletlenül történik így -mindenesetre ezek az adatok elgondolkodtatók.
A GFS jövõ hétre vonatkozó 35 fokos várakozásai a jelen térképek alapján meglepõek lennének, kevésbé az lepne meg, ha a május végén jelentkezõhöz hasonló nyárias napokat egy újabb lehûlés zárná le. A nyomásviszonyok arra utalnak, hogy még az ÉNY irányításnak van egy menete, hiszen az Atlanti térség illetve a Csendes óceán felett 1030 hepás hatalmas AC-k terpeszekednek, és még a Skandi-Kelet Eur térségben a Kaszpi-tengerig jellemzõ magas nyomás között felénk áll egy alacsony nyomású teknõ, viszont a kelet ázsiai térség felé jelentõs nyomás és hõmérsékleti grádiens tapasztalható ami valószínûleg egészében hat majd a poláris légtömegekre, Az észak- amerikai kntinens felett is alacsonyabb a légnyomás, a helyzet így a poláris hidegmag maradványát egy tõlünk távolodó szûkülõ sávvá feszíti. A sarkvidéken agy magasnyomású képzõdmény nyílik, így az ÉNY felõl leszakadó alacsony nyomás izolálódni fog, sodródni a rajtunk élvõ jellegtelen nyomási mezõben, ami újra zivataros jelentõs csapadékkal járó idõt eredményezhet.
Ebbõl nekem az következik, hogy az elõoldal, teknõsödés, front (NY-K megosztottság, kisebb eséllyel elõoldal peremhelyzetben való beragadás) szcenárió fog lezajlani, nem tudom, hogyan lesz ebbõl a helyzetbõl keleti irányítás 1 héten belül és kontinentális AC helyzet Európa szívében, száraz csapadékmentes idõvel, amit a GFS vízionál, de az ECM inkább az elõbbi lefolyást pedzegeti (Pünkösd után zivataros idõ, majd többé - kevésbé lehûlés), bár el sem lát odáig.
Nos ezt követõen azonban a Kaukázuson túlra jelentõs mennyiségû hideg áramlik be, amit részben a hegyek (Tibet, Himalaja, Pamír stb.) megfognak, így nem tud az alsóbb légrétegekben mélyen délre hatolni és disszipálódni, Tehát a nyugati irányítás és teknõsödés súlypontja oda hajlik, tõle délre labilssá válik, keletre és nyugatra pedig stabilizálódik a légkör, nálunk pedig már minimális lesz a nyomásgrádiens (már most is nagyon jellegtelen, csak a még fennálló helyzet ránk kényszeríti egyelõre az ÉNY irányítást). A lényeg az, hogy a hidegbeáramlás hátoldalában kialakul egy masszív kontinentális AC, amelynek így a nyugati peremére kerülünk K-DK -i áramlással, és mivel az Arab- Afrikai térségben tetemes meleg halmozódik, viszont addig a pontig nem leszünk híján a csapadéknak, sõt a záporos zivataros jelleg a hõséggel csökkenõ tendenciával összeér majd ezzel, fullasztó hõség érkezik.
Ebbõl nekem az következik, hogy az elõoldal, teknõsödés, front (NY-K megosztottság, kisebb eséllyel elõoldal peremhelyzetben való beragadás) szcenárió fog lezajlani, nem tudom, hogyan lesz ebbõl a helyzetbõl keleti irányítás 1 héten belül és kontinentális AC helyzet Európa szívében, száraz csapadékmentes idõvel, amit a GFS vízionál, de az ECM inkább az elõbbi lefolyást pedzegeti (Pünkösd után zivataros idõ, majd többé - kevésbé lehûlés), bár el sem lát odáig.
Nos ezt követõen azonban a Kaukázuson túlra jelentõs mennyiségû hideg áramlik be, amit részben a hegyek (Tibet, Himalaja, Pamír stb.) megfognak, így nem tud az alsóbb légrétegekben mélyen délre hatolni és disszipálódni, Tehát a nyugati irányítás és teknõsödés súlypontja oda hajlik, tõle délre labilssá válik, keletre és nyugatra pedig stabilizálódik a légkör, nálunk pedig már minimális lesz a nyomásgrádiens (már most is nagyon jellegtelen, csak a még fennálló helyzet ránk kényszeríti egyelõre az ÉNY irányítást). A lényeg az, hogy a hidegbeáramlás hátoldalában kialakul egy masszív kontinentális AC, amelynek így a nyugati peremére kerülünk K-DK -i áramlással, és mivel az Arab- Afrikai térségben tetemes meleg halmozódik, viszont addig a pontig nem leszünk híján a csapadéknak, sõt a záporos zivataros jelleg a hõséggel csökkenõ tendenciával összeér majd ezzel, fullasztó hõség érkezik.
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Idõjárási visszatekintõ (#23542)
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Idõjárási visszatekintõ (#23541)
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Idõjárási visszatekintõ (#23540)
Nem lesz, bár Pápán egy darabuig nem kell a 35 foktól tartani, ám 32-33 fok +85% RH -tól is istenesen lehet szenvedni, abból szerintem hamarosan ki fog járni egy adag. Meglátásaim szerint a melegedés vontatott lesz, de a jelenleg pedzegetett lehûlési hullám esélye Pünkösd után elenyész, ugyan száraz csendes idõre nem igazán számítok, június 20 táján fog a KÜN lecsengeni és ezzel együtt a hõmérõ elszállni. Tartósan szárazabb csapadékmentes netán -hiányos idõszakra a Dunántúlon azonban csak július 5 és július 28 között lehet számítani, de július 10 után döntõen már csak mérsékelten meleg idõt várok.
Ez így igaz, május legvégén kevéssel 5 fok alá is csökkenhet a T850 hPA érték, és az azt követõ visszamelegedés igencsak vontatott lehet majd, ugyanis június elején továbbra is sekély ciklonális mezõ maradhat felettünk, sõt, egy hidegcsepp is tevékenykedhet a közelünkben, így a kora nyári idõ a jelenlegi modellkimenetelek + ENS-átlagok szerint leghamarabb a jövõ hét derekán térhet vissza. Kétféle folytatás ´játszik´ jelenleg a medárdi idõszak küszöbén: a következõ, Izland térségébõl érkezõ ciklon Nyugat-Európa felett lelassul, teknõsödés indul be, majd tipikus ciklon-elõoldali melegadvekció, vagy pedig a csütörtöki lehûlést okozó ciklon tõlünk északkeletre tovább mélyül, és idõvel bekebelezi a már említett izlandi ún. anyaciklonként fellépõ örvény, ami akár egy klasszikus északnyugati irányítást is eredményezhet. A harmadik lehetséges variáns a júniusra egyébként viszonylag gyakran jellemzõ bárikus mocsárhelyzet, sekély ciklonális mezõ, labilis, fokozatosan melegedõ légtömeg, gyakori záporokat, zivatarokat eredményezve. 
A nyár kezdetére van egy tippem: hideg lesz. Május végére már csak 5 fok körüli T850-et ígérnek, nem hiszem, hogy hõséggel indul az új évszak. Szeretnék egy 35 fok mentes nyarat ! 
"Ég a napmelegtõl a kopár szik sarja"
Derick és Koczkás uraktól kérdezem, hogy lesz-e nyári esélylatolgatás a szezonális elõrejelzõ modellek alapján, illetve lesz-e közvélemény kutatás a metnet közösség nyári várakozásaival kapcsolatban!
A tél elõtti várakozások összegyûjtése sok tanulsággal szolgált!
Derick és Koczkás uraktól kérdezem, hogy lesz-e nyári esélylatolgatás a szezonális elõrejelzõ modellek alapján, illetve lesz-e közvélemény kutatás a metnet közösség nyári várakozásaival kapcsolatban!
A tél elõtti várakozások összegyûjtése sok tanulsággal szolgált!
A hõtehetetlenség eléggé nyilvánvaló, hiszen nálunk sem a december vége átlagosan a leghidegebb, hanem a január közepe-vége, mire elég hideg halmozódik fel másutt a hideg leszakadásához térségünkbe (vagy nem, ld. idei tél).
Nyáron ugyanígy lehet, bõven július végére tolódik a hõhullámok ideje.
Ez a tény a sarki jégsapkák esetében még szembetûnõbb: míg a csúcsértékek március vége felé állnak be az északi hemiszférán, a minimumok szeptember derekán következnek be: Link Ez majdnem 3 hónapos tolódás a napfordulókhoz képest.
Nyáron ugyanígy lehet, bõven július végére tolódik a hõhullámok ideje.
Ez a tény a sarki jégsapkák esetében még szembetûnõbb: míg a csúcsértékek március vége felé állnak be az északi hemiszférán, a minimumok szeptember derekán következnek be: Link Ez majdnem 3 hónapos tolódás a napfordulókhoz képest.
Még demonstratívabb a következõ meggondolás. Ehhez nézzük ezeket a képeket:
Link
Link
Itt jól látszik a polárfronti expanzió a Svalbard-Izland vonalban kialakulóban levõ alacsony nyomású teknõvel, cikloncentrumokkal.
A teknõ nyúlhatna tovább Közép-Európa irányába is, és akkor újabb cikloncentrum közeli pozició, valószínûleg hátoldalra kerülés, következésképp sok csapadék és hûvös napok várnának ránk.
Csakhogy közép-Európa felett 5 fok van 850 hepán, míg Délnyugat-Európában és az azori térségben 10-15 fok!
A teória szerint a ciklogenezis, a teknõ megnyúlása dél felé rendszerint (mindig?) a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén történik.
A makrokép ez esetben "alkalmazkodik" ehhez, és a teknõ szép engedelmesen dél felé indul az atlanti partok mentén:
Link
Link
A teknõ tõlünk nyugatra alakul ki, mi elõoldali helyzetbe kerülünk, annak minden következményével.
A megnyúlt teknõnek sem elvileg, sem gyakorlatilag semmi keletre helyezõdési hajlama nincs, és ott töltõdik fel, hal el néhány nap múlva, ahol kialakult:
Link
Közben északon, Svalbard térségében újabb örvényképzõdés látszik, melyhez a szükséges hõkontraszt bõven adott:
Link
A meginduló teknõképzõdés ezúttal fordulhatna Közép-Európa irányába is, hiszen most itt vannak 10-15 fokok 850 hepán, míg az atlanti partvidék jóval hûvösebb.
GFS szerint kezd is kialakulni valami teknõféle, de nagyon keleten, Észak-Oroszország felett:
Link
Ez a kép egyben mutatja a fenti gondolatmenet korlátozott voltát: hiszen mi itt csak kis szeletét néztük az északi hemiszférának, míg a modell mindkét teljes hemiszférát "nézi"
Bár az is igaz, ez utóbbi térképen is a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi a teknõ nyúlása, mely vonal Oroszország délebbi része felé mutat.
Link
Link
Itt jól látszik a polárfronti expanzió a Svalbard-Izland vonalban kialakulóban levõ alacsony nyomású teknõvel, cikloncentrumokkal.
A teknõ nyúlhatna tovább Közép-Európa irányába is, és akkor újabb cikloncentrum közeli pozició, valószínûleg hátoldalra kerülés, következésképp sok csapadék és hûvös napok várnának ránk.
Csakhogy közép-Európa felett 5 fok van 850 hepán, míg Délnyugat-Európában és az azori térségben 10-15 fok!
A teória szerint a ciklogenezis, a teknõ megnyúlása dél felé rendszerint (mindig?) a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén történik.
A makrokép ez esetben "alkalmazkodik" ehhez, és a teknõ szép engedelmesen dél felé indul az atlanti partok mentén:
Link
Link
A teknõ tõlünk nyugatra alakul ki, mi elõoldali helyzetbe kerülünk, annak minden következményével.
A megnyúlt teknõnek sem elvileg, sem gyakorlatilag semmi keletre helyezõdési hajlama nincs, és ott töltõdik fel, hal el néhány nap múlva, ahol kialakult:
Link
Közben északon, Svalbard térségében újabb örvényképzõdés látszik, melyhez a szükséges hõkontraszt bõven adott:
Link
A meginduló teknõképzõdés ezúttal fordulhatna Közép-Európa irányába is, hiszen most itt vannak 10-15 fokok 850 hepán, míg az atlanti partvidék jóval hûvösebb.
GFS szerint kezd is kialakulni valami teknõféle, de nagyon keleten, Észak-Oroszország felett:
Link
Ez a kép egyben mutatja a fenti gondolatmenet korlátozott voltát: hiszen mi itt csak kis szeletét néztük az északi hemiszférának, míg a modell mindkét teljes hemiszférát "nézi"
Bár az is igaz, ez utóbbi térképen is a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi a teknõ nyúlása, mely vonal Oroszország délebbi része felé mutat.
Lehet hogy csak az én hibám,de belelkesülve a az utóbbi hetek csapadékos,hûvösebb idõjárása folytán,én nem számolok tartósan aszályos,és hõhullámokkal tûzdelt nyárral,persze tavaly is hitetlenkedve tapasztaltam,hogy már zsinórban a 3. száraz nyarat éljük,de hátha idén más lesz.
Feltûnt az utóbbi évek száraz augusztusainak mivolta,2010 óta csupa száraz,zivatar szegény augusztusokat kaptunk,hiányoztak a jól bejáratott szlovén instabilitási viharrendszerek,lehet idén kapunk rendesen augusztusban.
Amit majdnem biztosra veszek,az a nyár csúcsaként emlegetett július végi,augusztus eleji átmeneti/vagy tartósabb forró,száraz idõszak beállta, így nem véletlenül szervezzük már 2008 óta mindig július 25.-és augusztus 15. közötti idõpontban a harmonikatáborokat,melynek gyökeres tagja vagyok.
Az ún. szingularitások idén is nagyban megállják a helyüket:
Megtörtént a január végi/február eleji meridionális váltás,beütött 2 hét tél az enyhe idõszakok közé ékelõdve.
Megvolt a szokásos tavaszi szelek ideje is,kimondottan szeles az idei tavaszunk, viszonylag csendes tél után.
És beütött a szokásos Medárd körüli hõcsökkenés,mikor átmenetileg csapadékosabbra,hûvösre,és zivatarosabbra fordul a Kárpát-medence idõjárása.
A következõ ilyen a július végi,augusztus eleji "nyár csúcspont"lehet,ami a légkör hõtehetetlenségébõl adódik,ezért van az,hogy bár június 21. után rövidülnek a nappalok,mégis a nyár dereka,vége fele jönnek a legnagyobb meleg idõszakok.
Júniusban 40 fokot még nem láttam,júliusban,augusztusban annál inkább.
Persze nem garancia mindig ezek eljövetele,de nagyban megállják a helyüket
Feltûnt az utóbbi évek száraz augusztusainak mivolta,2010 óta csupa száraz,zivatar szegény augusztusokat kaptunk,hiányoztak a jól bejáratott szlovén instabilitási viharrendszerek,lehet idén kapunk rendesen augusztusban.
Amit majdnem biztosra veszek,az a nyár csúcsaként emlegetett július végi,augusztus eleji átmeneti/vagy tartósabb forró,száraz idõszak beállta, így nem véletlenül szervezzük már 2008 óta mindig július 25.-és augusztus 15. közötti idõpontban a harmonikatáborokat,melynek gyökeres tagja vagyok.
Az ún. szingularitások idén is nagyban megállják a helyüket:
Megtörtént a január végi/február eleji meridionális váltás,beütött 2 hét tél az enyhe idõszakok közé ékelõdve.
Megvolt a szokásos tavaszi szelek ideje is,kimondottan szeles az idei tavaszunk, viszonylag csendes tél után.
És beütött a szokásos Medárd körüli hõcsökkenés,mikor átmenetileg csapadékosabbra,hûvösre,és zivatarosabbra fordul a Kárpát-medence idõjárása.
A következõ ilyen a július végi,augusztus eleji "nyár csúcspont"lehet,ami a légkör hõtehetetlenségébõl adódik,ezért van az,hogy bár június 21. után rövidülnek a nappalok,mégis a nyár dereka,vége fele jönnek a legnagyobb meleg idõszakok.
Júniusban 40 fokot még nem láttam,júliusban,augusztusban annál inkább.
Persze nem garancia mindig ezek eljövetele,de nagyban megállják a helyüket
A linkelt hozzászólásaidból azt vettem ki, hogy 14-étõl várod a jó idõt. Ha 21, az megint más és én kérek elnézést.
Azt, hogy mi alapján körvonalaz az ember 2 héten túl, szerintem le lehet írni, abból mindenki tanul, és érdekes lehet. Persze mindennel lehet vitatkozni, de nem látsz tõlem Thermometer-nek ugró hozzászólásokat sem, mert jó érveket hoz, és nem vár csodákat a saját latolgatásaitól.
Kiegyenlítõsdi 3-7 hetes skálán szerintem még egész könnyen magyarázható okokból létezhet, ugyanis két egymást követõ makrokép talán gyakrabban van néhány szempontból (T, csapadék) ellentétes hatással ránk, például télen a zonális és meridionális váltás képes kiegyenlített hatást hozni összességében. Persze kivétel, ha a meridionális hatás D-i áramlás, mert akkor tovább torzítja a T átlagot.
Véleményem szerint azonban ezek az eszközök 4-5 hét után elfogynak az elõrejelzéshez.
Azt, hogy mi alapján körvonalaz az ember 2 héten túl, szerintem le lehet írni, abból mindenki tanul, és érdekes lehet. Persze mindennel lehet vitatkozni, de nem látsz tõlem Thermometer-nek ugró hozzászólásokat sem, mert jó érveket hoz, és nem vár csodákat a saját latolgatásaitól.
Kiegyenlítõsdi 3-7 hetes skálán szerintem még egész könnyen magyarázható okokból létezhet, ugyanis két egymást követõ makrokép talán gyakrabban van néhány szempontból (T, csapadék) ellentétes hatással ránk, például télen a zonális és meridionális váltás képes kiegyenlített hatást hozni összességében. Persze kivétel, ha a meridionális hatás D-i áramlás, mert akkor tovább torzítja a T átlagot.
Véleményem szerint azonban ezek az eszközök 4-5 hét után elfogynak az elõrejelzéshez.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Hőség, záporok, zivatarok, minden, ami csak belefér!
Időjárás-változás | 2025-07-23 14:45
Szabályzat