Anticiklon

Magas nyomású légköri képzõdmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. A rekordot egy 1968-as kelet-szibériai anticiklon tartja, amelynek a középpontjában 1080 hPa feletti légnyomást mértek. Az anticiklonokban általában nyugodt az idõjárás: nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemzõ; télen párásságot, ködöt és nagyon hideg idõjárást okoz. Területén elõfordulhat ugyan csapadék, de ez soha nem jelentõs mennyiségû. Ahogy a középpontjától kifelé haladunk, egyre erõsebb lesz a szél, és emiatt nõ az idõjárás változékonysága is. Az anticiklonokat valósággal körülveszik ezek a nagy sebességû "szélgyûrûk", amelyek iránya az óramutató járásával megegyezik. Térségünkben egy-egy anticiklon akár hetekig is fennmaradhat, és a benne lévõ gyenge légmozgás miatt ilyenkor felhalmozódik a nedvesség és a szennyezõanyag tartalom, ezért jelentõsen romlik a levegõ minõsége.

Az anticiklonok 5 csoportját különböztethetjük meg:

- Szubtrópusi magasnyomás (középpontjával az Azori-szigetek környékén):
Az alsó légrétegben leghosszabb tengelyük dny-ék irányú, térségünket dny-ról szokták elérni nagy kiterjedésû anticiklonok.

- Poláris magasnyomás:
Csak télen képzõdnek a kontinens északi részein. Legerõsebb formái a Szibéria felett kialakult ~ -ok. Ezek rendszerint nagyon sekélyek gyakran csak a 2 km-t érik el. Nyáron ilyenek csak a sarkvidék környékén találhatóak.

- Köztes anticiklon: A cikloncsaládon belüli köztes magasnyomás.

- Lezáró anticiklon: A cikloncsalád mögött kiépülõ tartósabban fennálló magasnyomás.

- Blocking anticiklon: Gyakran a magasban leszakadó magassági anticiklon hatására alakul ki a felszínen, a nyugatias áramlást tartósan blokkolva.