Globális jelenségek

Link

Mit olvastok le errõl a képrõl? Hogy áll a tavalyihoz képest a jegesedés? Szerintem több a jég . Vagy a piros az nem jég? Nem sokat értek hozzá csak érdekel.

A modellek által most kilátásba helyezett, a június közepihez hasonló "szupermeridionalitást" ismét megelõzi a napfoltszám drasztikus zuhanása. Egyre kevésbé valószínû, hogy ez csak véletlen egybeesés legyen.

A naptevékenység minket elsõsorban esetleges meteorológiai kihatásai miatt érdekel. Bár ez egyelõre még hipotézis (vagy sejtés, vagy ahogy akarjuk), de úgy tûnik, alacsony naptevékenység a meridionális áramlási képeknek kedvez, a magas pedig a zonálisoknak.
A hipotézishez adott a lehetséges légkörfizikai mechanizmus is. Csillagász kollégánk a vonatkozó irodalom gondos áttanulmányozása után állítja, hogy magas naptevékenység idején a térítõi anticiklonális öv megerõsödik, kiterjed -és viszont. Ebbõl viszont következik, hogy a naptevékenység minimumaiban, mikor a térítõi AC-k ezek szerint visszahúzódnak az egyenlítõ irányába, a jet mélyebbre tud meanderezni, hullámvölgyeinek, az alacsony nyomású teknõknek belsejében elhelyezkedõ ciklonok alacsony szélességekre kerülnek. Ezzel párhuzamosan a magasnyomású gerincek is felnyúlnak messze északra: kész a meridionális áramlási kép. További következmény, hogy meridionalitásban a légköri képzõdmények nem, vagy csak alig-alig mozognak kelet felé -sõt, esetleg retrográd mozdulnak el.
Az elmúlt nagyon hosszú és mély napfoltminimum idején nekem két dolog tûnt fel a makrocirkulációt illetõen. Egyrészt a meridionális áramlási képek véget érni nem akaró uralma, másrészt a sok stagnáló, retrográd mozgó ciklon és anticiklon. Akkor még nem olvastam az említett csillagász kolléga írásait.
Ha a közelmúlt idõjárási eseményeit nézzük, azt látjuk, hogy június elsõ felében "szupermeridionalitás" lépett fel retrográd elmozduló magasnyomású gerinccel. S valóban: a hónap legelején igen jelentõsen esett a napfoltszám. A dolog pikantériája, hogy nekem elõször a nagyon kifejezetten meridionális áramlási kép és a retrográd mozgások tûntek fel a modelleken, és gyanakodni kezdve utólag néztem meg a napfolt-adatokat. Azok, ahogy említettem, teljesen igazolták gyanúmat.
Persze ahhoz, hogy valamennyire is igazoljuk a hipotézist, minimálisan szükséges volna az áramlási muszterek statisztikai elemzése a naptevékenységgel összefüggésben (Igen nagy munka, de lehet, egyszer rászánom magam) Közvetett megfigyelések mindenesetre azt mutatják, hogy az áramlási kép -legalábbis bizonyos idõszakokban, bizonyos körülmények között- érzékenyen reagál a napfoltszám változásaira.

Pont most néztem rá, jelentõsen eltértünk az átlagtól - lefelé. Bár ez lassan már egyáltalán nem meglepõ mostanság. Link utóbbi 35 év 3-4. legalacsonyabbja: Link Jó hír, hogy a pólus anomáliája nem olyan ijesztõ, mint tavaly, vagy 2 éve: Link (sõt, picit pozitív is). Annyi hátrány van, hogy még 1-1.5 hónap olvadás következik, a minimum augusztus végére, szeptemberre jellemzõ.
Nap? Jól értelmezem, hogy mégsem 2012 végén, hanem 2014 (idén) év elején volt a napfolttevékenység maximuma? Ez alapján gondolom: Link ez alapján is úgy tûnik: Link vagy ez: Link tehát azért a többek szerint triviális napfolt-csúcs minimum nem volt triviális. Nem tudtam, hogy lesz még egy, de nem láttam egyértelmû bizonyítékát az ellenkezõjének sem. Végül csak lett egy nagyobb... Egyébként merem feltételezni, most már kifelé sétálunk a napfolt-csúcsból, és az elmúlt 100 év (2.) legsatnyább tevékenysége volt, ez esetleg a meridionális telekhez jó alapot jelenthet? (fogalmam sincs, tippeltem ) Itt a történelem: Link

Link

Mostanában semmit sem írunk a jégviszonyokról ? Nincsenek meg a linkjeim Win telepítés miatt, hogyan állnak most a sarki jégviszonyok ? Tényleg az édesvíztõl egyre több a tengeri jég ?

A megérzésem az, hogy északon kevésbé mûködhet ez a visszacsatolás. Az Északi-sarkvidék felszíni vizei jóval erõsebb keveredésben vannak a világóceánnal, így a helyi jégolvadás miatt kevésbé tudna eltolódni a sótartalmuk. (Nincs zárt áramlási gyûrû, mint az Antarktisz körül, helyette a Golf-áramlatból kiinduló ágak a 70-80° szélességig nyúlnak.) Persze a keveredés szerepét modellezés nélkül nehéz megítélni, ezért hangsúlyozom, hogy mindez csak megérzés.

Ez logikus, várom is az északi tengerjég növekedését a Grönland körüli vizeken. Erõsen olvad Grönland jege, a töméntelen szárazföldi jég megindíthatja a tenger jegesedését.

A kettõ egyáltalán nem zárja ki egymást, sõt elképzelhetõ, hogy pont a belföldi jég olvadása növeli a tengeri jég kiterjedését. A gleccserek borjadzásával keletkezõ, majd elúszó jéghegyek, jégtáblák közvetlenül adódnak hozzá a tenger jégfelületéhez. A gleccserek olvadékvize pedig édesvíz, ami a tenger felszínén marad (hiszen kisebb sûrûségû) és könnyebben fagy meg, mint a normál sótartalmú tengervíz.

Ha már Antarktisz akkor ennek is biztosan van valami oka: Link

A NASA legfrissebb tanulmánya szerint megállíthatatlan a Nyugat-antarktiszi jégtakaró elolvadása. A folyamat oka röviden az, hogy a vékonyodó gleccserek a csökkenõ tömegük miatt feljebb merülnek a kontinenst szegélyezõ tengervízben, ami így sokkal mélyebben nyomul be a jégtakaró alá. A folyamat öngerjesztõ, egyre gyorsabban falja a jeget. Részletek itt, angolul:

Link

Úgy tûnik, hogy az északi hemiszférán a sarki tengeri jég elérte az idei maximum kiterjedését.

Link

Köszönöm így világos már. 1971-72 tele is enyhe volt, de kiugróan december és február január viszont nem volt annyira enyhe, az téliesebbre sikerült.

Szép estét kivánok! Úgy gondolom, félreértésrõl lehet szó, ugyanis hozzászólásomban csak és kizárólag az elmúlt évtizedek két legerõteljesebb El Ninós epizódjára hivatkoztam. Volt még egy kiugróan erõs 1972/1973-ban.
1998-ban svájci és svéd kutatók kimutatták, hogy a legintenzivebb El Ninós jelenségek befolyásolják Európa nyugati részének idõjárását, enyhe vagy szokatlanul enyhe teleket okoznak azáltal, hogy a szóban forgó partvidék a DNY-ÉK irányban vonuló ciklonok meleg szektorában helyezkednek el - megjegyzem: a Kárpát-medence is ama ciklonok hatása alatt áll.
A feltételezések szerint 2014. karácsonya táján fellépõ El Ninót és hatásait csupán abban az esetben érdemes górcsõ alá vetnünk, megvitatnunk, ha kellõen erõsnek bizonyul.

Néhány cikk korábbi évekbõl
Link
Link

Ez pedig az idei (?)
Meglátjuk
Link
Link

Szerintem ez tévedés. Elvileg az nincs hatással hazánkra El-Ninó, illetve van mert minden mindennel összefügg, de ilyen kijelentés nem állja meg a helyét. Mivel több alkalommal volt El-Ninós év az elmúlt 25 évben is és ennek ellenére nem volt rekord enyhe tél, csak egy-egy helyzetben. pl 2002-2003-as télen is El-Ninó hatás volt és még is kemény tél volt nálunk. Idén nem volt hatás mégis egy elég jó enyhe tél volt. Véleményem szerint ilyen õszfüggést nem lehet találni, szignifikánsan nem kimutatható. Nálunk enyhe telek zonális áramlásnál alakulnak ki, ennek oka meg pont nem az El-Ninó hatás. Még az is elõfordulhat, hogy pont nálunk hûvösebb a tél ilyen hatás mellett. A nyárral kapcsoltban nincs összefüggés ebben biztos vagyok. Nálunk a nyár inkább hely mint nagy térségi hatások alatt áll. Persze azori vagy észak afrikai akkor is hat ránk, de ez inkább indítója mint mozgatója a dolognak. Ettõl még lehet nagyon enyhe tél a következõ, mert törvényszerûség itt sincs, de nem ez miatt.

Szép estét kivánok! Az El Ninót - ha valóban bekövetkezik - csak ez év végétõl várják, ami Európa idõjárására is alapvetõen kihat. Ami valószinûnek tûnik, az az, hogy 2014./2015. telén az 1982./1983. vagy az 1997/1998-as enyhe télhez hasonló idõre számithatunk. A 2015. évi nyárra vonatkozólag már sokkal nagyobb a bizonytalanság.

El Nino esemény valószínû 2014-ben, a kutatók szerint. Link

Egy Magyar oldal szerint már az idén rendkívül meleg lehet. Link

A 2012 es nagy hõhullámokat nem El Nino okozta?

Kérdezd Snowhuntert, van egy jó grafikonja arról, hogy szinte semmi korreláció nincs a két tenger anomáliája és a mi teleink között.

Több mint valószínû, hogy a jégnek elhelyezkedésének, kiterjedésének nem sok köze van a mi telünkhöz.
Mivel a jég már okozat és nem ok.

Napok óta tûnõdök én is a tengerjég anomálián. Arra jutottam, hogy a mi szempontunkból kritikus a jéghiány a Barentsen. Ezért semmi jóra nem számítok télügyileg.

Érdekességek: a tengerjég kiterjedtsége az északi hemiszférán rekord alacsony közelségekben jár ( Link Link ), ami sajnos tartja a trendet, azaz egyre fogy a jégtakaró telente és nyaranta egyaránt. De! (mert mindig van egy "de") A jég most nem a Kara-tengerrõl hiányzik: Link és (ahogy sejteni lehet az amcsi hideg láttán) erõsen pozitív az anomália a Hudson-öböl felett és a Baffin-tengeren is. A Barents-tenger, ami még közel van hozzánk, viszont nagyon negatív, innen sok hiányzik, ami a gyakori északi zonalitás miatt annyira nem is meglepõ. Ez és a grönlandi hiány képes önmagában ekkora negatív anomáliát hozni.
Ha fordul a helyzet januárban, ezmég változhat, kíváncsi vagyok, miként. A Barents-tengeren erõsödhet az AC hajlam, ami mindenképp segít (a magasabb T850 ellenére is akár) a jégnek.

BUÉK
Link

Link

Bele is fulladtunk a sok hóba és nem csak hébe-hóba

Lokálisan, egy-egy tengermedencére nézve mindenképpen. Globálisan, pláne hosszú távon viszont az ilyen eredetû szélsõségek inkább kiegyenlítik egymást. Ha pl. az egyik medence az elõoldalakat kapja sorban, akkor valahol a hátoldali hidegnek is meg kell jelennie. Persze vannak más tényezõk is, pl. az erõsebb ciklonaktivitás (erõsebb szelek) a hõmérséklettõl függetlenül nem tesznek jót a jégtakarónak. Vagy ha a hátoldali hideg épp az É-Atlanti áramlás enyhe vizére zúdul, az attól még nem fog befagyni, stb., stb.

(A közhiedelemmel szemben nem azért születnek ezerszámra a tanulmányok a témáról, mert a kutatók hülyék, hanem mert rengeteg tényezõ játszik itt szerepet, amiket pár mondatban vagy pár oldalban nem lehet elintézni.)

Szóval a mindenkori jégkiterjedés összefüggésben van az áramlási képpel, a ciklonok helyzetével? (A tavalyi rekord alacsony nyári minimumot megpróbáltam efféle okokra visszavezetni itt az egyik topikban, és kaptam hideget-meleget...)

Az idén õsszel a mély atlanti ciklonok sorra felkanyarodtak ÉK-nek Skandinávia partjai elõtt, az elõoldali enyheséget rázúdítva a Barents- és Kara-tengerekre. A Xavér ez alól kivétel, annak rendje-módja szerint megy keletre az 55-60. szélességi körök táján. Utána viszont a megerõsödõ nyugat-európai Ac megint a sarkvidékre szoríthatja a ciklonokat: Link

Köszönjük! 2013 év vége és nem olvadt még el az összes jég a bolygón?:-) Hááááát ez elég ciki sok kutató számára hmmm:-))))

Emellett furcsa, hogy a Barents-tenger Link és a Kara-tenger Link negatív anomáliával rendelkezik, és a túloldal sem kompenzálja Link A Hudson-öböl is késve hízik. Ha itt legalább az átlag közelébe kerülnénk (ami 10 éves rekord lenne), akkor összetettben nagyon jól állnánk! A déli félteke hozza az összes pozitív anomáliát, egész hihetetlen...

Aktuális tengerjég-borítottságok (2013.12.04): (Forrás: NSIDC)

Északi félteke: 11,76 millió km^2
Déli félteke: 14,25 millió km^2
Globális: 26,01 millió km^2

A december 4-ei globális tengerjég-borítottság a mérések kezedete (197 óta csak 1988-ban volt nagyobb a mostaninál!
December 4-ei tengerjég-borítottság az északi féltekén (1978-2013): Link
December 4-ei tengerjég-borítottság a déli féltekén (1978-2013): Link
December 4-ei globális tengerjég-borítottság (1978-2013): Link

A tavalyi és az idei, nagyon hasonló
Link

Ez a Wilkins-jégmezõ egy hatalmas, a sarok felé mélyen benyúló öbölben van, így ez a jégmezõ - bár kapcsolatban van természetesen a szárazföldi jégtakaróval - gyakorlatilag tengerjégként viselkedik: olyan vékony úszójég, mely a Földrészrõl kapja az utánpótlást, így tolódik az óceán felé. Ennek következménye, hogy egyrészt nyáron jobban olvad, mint máshol az Antarktisz szélén, míg egész évben könnyebben törik a szelek is. A tengerjég meg emiatt alapvetõen állandóan töredezik a szélén, függetlenül attól, hogy nõ vagy visszahúzódik.
Annak, hogy itt nem csak kis méretû jéghegyek törnek, hanem nagyok is, egyéb mechanikai okai is lehetnek (gondolok itt a speciális elhelyezkedés miatt a jég belsejében kialakuló egyedi feszültség-tenzormezõre).

Röhej, hogy bármi történik, egybõl a felmelegedés okolható érte.

Ez a dolga, hogy leszakadjon, hisz a jég és hó keletkezik, az állandó cirkulációs szelek meg ostromolják. Így valahova a sok torlódott jégnek, hónak távozni kell! És hova? Ahol van hely, tehát az óceánok felé. Természetesen ismét a felmelegedés számlájára van írva, de ez közelse van így, sõt egyáltalán semmi köze nincs hozzá.

Sziasztok, biztosan hallottatok róla, már elindultak a találgatások

Link
Link

Szia Csaba!
Ez az oldal sokkal stabilabb és jobban frissül: Link
A lényeg ebbõl: Link és Link

Jól elkerültelek eddig.

Nem, erre gondoltam: Link
Közben kiírták, hogy a NASA adatok továbbításával akad technikai problémájuk.

Ha a cryospheretoday.com -ra gondoltál, nekem be sem jön. Ha ez az az oldal, amire emlékszem, akkor az lehet az oka, hogy bezárták a Smithsonian Intézetet.

Tudja valaki, mi történt a cryosphere today oldallal? Egy hete nem frissül.
Köszi!

A 24. napciklus eddigi napi és havi maximuma sem dõlt meg októberben, pedig a belga állomás megfigyelései bíztatóak voltak, de globálisan a több mint 60 állomás megfigyelései alapján mégis alacsonyabb értékek születtek.
Az eddigi napi maximum: 136 (2011-10-21) Idén októberben 18-án volt a legmagasabb Wolf-szám: 116.
Az eddigi havi maximum: 96,7 (2011-11) Az idei október havi átlaga: 85,6.
Ettõl függetlenül még lehet kettõs maximum, bár én a 2011 õszi értékeket meghaladókra nem számítok. Link

Farkas napja van, így nem csoda, hogy sokan farkast kiáltanak.
Még nem képzett az adatsor dupla csúcsot, pláne nem alakult úgy, hogy most ejtette meg a Nap a napfolt maximumát.
Egy hónapja még akárki írhatta volna, hogy vészesen alacsony a naptevékenység, most - 3-4 hete - valóban intenzívvé vált bár az is lehet, hogy 3-4 nap elteltével már ismét a 24. napciklusba illõ, átlagos tevékenységrõl ad tanubizonyságot.
Türelem! 2 hét türelem...

Hûha, tudtam ugyan, hogy ez másfajta számítás, de nem gondoltam, hogy ennyire eltér a Wolf-tól...

Azért ezzel együtt is úgy néz ki, hogy a kettõs maximum nem légbõl kapott ötlet volt, és tartogat még izgalmakat ez a napfoltciklus. Kíváncsian várhatjuk a folytatást! (A mozgóátlag-csúcs felülmúlásától még messze vagyunk, de jelentõsen megnõtt az esélye.)

Verifikáljunk.

Íme a havi átlagok, még az október nélkül: Link
Az adatok forrása az általánosan elfogadott SIDC adatok (Brussels International Sunspot Number).

Másrészt idézlek innen: Link
Íme: "... korábbi olvasmányaimból úgy tudom, hogy a maximum definíció szerint a napfolt-relatívszám 13 hónapos mozgóátlagának csúcsa. Azaz a kiugró csúcsoknak nincs rá hatása ..."

Azaz a 2011 õszétõl 2012 nyárig tartó 13 hónapos mozgóátlagokat nem tudtuk azóta felülmúlni.

Egy korábbi, 427. számú hozzászólásomban határozottan kiemeltem e másodlagos napfoltmaximum bekövetkeztének lehetõségét. (A mostanit megelõzõ napfoltciklusok is produkáltak ilyesmit.) A jelenlegi helyzetnek az a lényege, hogy a ciklontevékenység magasabb földrajzi szélességeken megy végbe - sok a nyomásminimum -, továbbá az anticiklonok a szubtrópusi meleg légtömegeket is a szokásosnál följebb tolják. Ezért észlelhetõ pozitiv hõmérsékleti anomália - tõlünk nem sokkal - északra és északkeletre.

Azért vigyázat, ezek az amerikaiak, amit megadnak, azok nem Wolf-számok. Azt se tudom, hogy számolják, a Wolf-szám mindenesetre úgy jön ki, hogy 10*csoportok száma + összes kis folt száma.
Én az októberi átlagot 98-nak várom (a 24. ciklusban eddigi legmagasabb havi érték: 96,7 [2011-11]) Link Várhatóan új havi maximum lesz ebben a ciklusban, épp az eddigi éves havi minimum után (2013-09: 36,9). Az amerikaiak SESC napfoltszáma szeptemberre: 62,0.
Ennek a napfoltciklusnak új napi maximuma is most volt pár napja, október 27-én: 160 (SESC: 206) Link
Az október 22-ei Wolf-szám: 71 (SESC: 22 Link

Verifikáljunk!

Minden korábbi kételkedés ellenére megérkezett a napfoltmaximum második csúcsa, messze felülmúlva a ciklus eddigi részét. A relatívszám lassan három hete 150-200 körül ingadozik, a legnagyobb érték (22 október 22-én állt be. Kérdés persze, hogy mennyire lesz tartós ez az aktivitás, de az már biztos, hogy "rendes" maximumhoz illõ, 130 körüli októberi átlagot fogunk kapni.

A napi adatok forrása: Link

Nem õk mondták ezt, hanem a modelljeik, az ilyen tanulmányok inkább csak modellelemzések voltak. Csak azt akartam megmutatni, hogy lehet egy ilyen logikai magyarázat is, és amennyit tudok a modellekrõl, simán benne van a pakliban, hogy lehet olyan klímamodellt csinálni, ami majd ezt fogja alátámasztani.

Ez egyébként általános érv az IPCC-ék ellen is. Sajnos a klimatológia (nem csak a valódi) ma még annyira gyerekcipõben jár, hogy ma még bármilyen logikus(nak tûnõ) magyarázathoz létre tudunk hozni egy azt igazoló modellt. A modellben a légköri kormányzó egyenletrendszernek sok (matematikailag helyes) egyszerûsítése van, ami elvileg nem okoz jelentõs hibát, gyakorlatilag azonban nem tudjuk, hogy mekkora hibát okoz, mert még nem sikerült megfelelõen pontos visszamenõleges futtatást készíteni ahhoz, hogy hibaanalízist is végre lehessen hajtani vele, és nem csak elõrejelzést. Ehhez ugyanis nem lineárisan, hanem négyzetesen pontosnak kell lennie a modellnek, ami (ha jól emlékszem) modelltõl függõen akár 3-4 nagyságrenddel pontosabb közelítést igényelne. (Például rengeteg egyenlet linearizálva van, vagyis a sorfejtésben a lineáris tag még figyelembe van véve, de a többi már nem. A hibaanalízishez minimum a négyzetes, de sok helyen a köbös tagok is kellenének, ami szignifikánsan növeli a gép- és számításigényt.) Ebben az esetben pl. már a barometrikus magasságformula is elhasal. Ez a tény okozza azt a nézeteltérést az IPCC-féle és a valódi klimatológia között, amirõl mi úgy hallunk, hogy "a modellek olyan eredményt is adhatnak, amilyet a futtató érdekei megkívánnak".
Én még legalábbis nem láttam olyan tanulmányt, ami a klímamodellek hibaterjedését átfogóan vizsgálta volna, csak olyanokat láttam, hogy lefuttatták õket korábbi idõszakokra, és rámondták, hogy "lám, kb. hasonlót adott, mint a valóság, tehát jó a modell". Szerintem ez a következtetés túl gyenge. Miért? Attól, hogy egy múltbeli idõszakot jól reprodukált a modell, nem biztos, hogy a jövõt is jól fogja.

Egyébként meg egyszer régen svadasz írt egy konferenciáról, amin õ is ott volt (asszem Rijekában volt ez pár éve - jut eszembe, rég láttam már õt a fórumon, pedig tõle lehetett a legfrissebb eredményekrõl olvasni.), és megírta az Égh.v. fórumon az eredményeket. Tudtommal azóta is az a tudományos álláspont, hogy az AMO-jelenség, és hozzá kapcsolódóan a szibériai minimum klimatológiai viselkedése az, amit a klímamodellek egyáltalán nem képesek visszaadni. Amíg ezeknek a fizikai magyarázatát meg nem találjuk, addig nem is fogunk tudni olyan klímamodellt csinálni, amely kielégítõ pontossággal képes lesz elõrejelezni a klímát. Hogy ebben történt-e komoly elõrelépés, arról eddig nem nagyon hallottam, a statisztikai alapú korreláció-keresések közül talán pár eredmény már született, de az ugye még nem biztos, hogy közelebb visz a fizikai magyarázathoz (okot, vagy következményt találtunk).

Link

Nem tudom, november elején mennyire szokványos Szibériában a -40, most mindenesetre ilyen elõrejlezéssel kedveskedett nekünk a gfs. Kiváncsian várom a folytatást...
Hófelhalmozódás ügyben hogy állunk?

Értem, de eddig nem az volt a feltétlenül tudományos hozzáállás, hogy a sarkokon fokozottan jelentkezik a felmelegedés? Én lépten-nyomon ebbe botlottam. A sarkokon akár 4-5 fok is lehet, de az egyenlítõnél csak 0-1 fokos az anomália - mondták az okosok.
Szeretem a medvéket, örülök, ha újra formába lendülnek!