Meteorológiai esélylatolgatások
Bíztató, hogy nem elõször ebben a hónapban, a Voejkov-tengelyt kiépülését vizionálja a GFS, még ha nem is a legacélosabb légnyomási értékekkel: Link
A mostani futás szerint a Voejkov-tengelyt valamikor jövõ vasárnap magasságában északról kettévágja egy igen mély és hideg ciklon észak felõl. (megjegyzem, hogy ez a figura is az egyik legjobb téli helyzetek közé tartozik, bár nem túl gyakori) Ennek és a közben megcombosodó Brit blokkoló AC-nak a közös áramlásrendszerében pedig tisztességes hidegelárasztást kapna a Balkán.
A mostani futás szerint a Voejkov-tengelyt valamikor jövõ vasárnap magasságában északról kettévágja egy igen mély és hideg ciklon észak felõl. (megjegyzem, hogy ez a figura is az egyik legjobb téli helyzetek közé tartozik, bár nem túl gyakori) Ennek és a közben megcombosodó Brit blokkoló AC-nak a közös áramlásrendszerében pedig tisztességes hidegelárasztást kapna a Balkán.
Ezen a ponton helyénvaló foglalkozni a zonalitás kérdésével, hogy helyesen ítéljük meg annak jelentõségét. Nemegyszer olvasok olyan véleményeket a fórumon, hogy: ameddig a szem ellát, zonalitás, nemigen lesz itt már tél!
Holott tudomásul kell venni, hogy a szinoptikai ciklusból következõen, meg a tényleges tapasztalatok alapján is, télen tartós meridionalitás, hidegleszakadás és elárasztás NINCS MEGELÕZÕ NYUGATI ÁRAMLÁS NÉLKÜL. (Természetesen lehetséges, sõt gyakori, hogy a nyugati áramlás csupán Európa északi részét érinti, fölöttünk zonális anticiklon helyezkedik el)
Ez még abban az esetben is így van, ha látszólag mindjárt északkeleti kontinentális hideg betörésével kezdõdik a fagyhullám. Tüzetesebb áttekintéssel ilyenkor is mindig megtaláljuk a nyugati légpályákat, melyek elõször északnyugatira, északira fordulnak. Azonban a sarki-tengeri légáramlás ekkor vagy gyenge, vagy tõlünk keletre helyezkedik el. Viszont eljön a mediciklonos fázis, és a déli ciklonok és az északi AC közös áramlásában kelet-északkeletrõl bezúdul hozzánk a hideglevegõ.
Erre egy példa a nevezetes 1993-as novemberbõl:
Link
Jól látszik a nyugati légpálya Észak-Európa fölött, valamint a zonális tengelyû AC ettõl délre.
A folytatás:
Link
Itt a lényeg az északi zonalitás északnyugatira fordulása, hidegáramlás tõlünk messze északkeletre. Hamarosan kiépül a hátoldali AC:
Link
Link
Link
Ennek az északkelet-európai anticiklonnak délkeleti peremén pedig felénk indul a kontinentális hideg. Végül beindul a mediterrán ciklontevékenység is:
Link
Egy szó mint száz: úgy tûnik, hogy az (északi) zonalitás a minket erõ hidegelárasztásnak SZÜKSÉGES feltétele. Úgy kell tekintenünk, hogy a "reménytelen" zonális idõszakokban "töltödnek fel a meridionalitás akkumulátorai", akkor gyûlik össze az az energia, ami majd a meridionális fázis mozgalmasságát adja.
Viszont tudni kell, hogy a zonalitás NEM ELÉGSÉGES feltétel a tartós meridionalitáshoz, a hidegelárasztáshoz. Ehhez megfelelõ hõkontraszt kell a nyugati áramlási szalag két oldalán. Légkörfizikai tény, hogy a polárfronti ciklonok kimélyülése, az áramlási kép tartós meridionálisra fordulása a hõkontraszt függvénye, megfelelõ hõkontraszt -télen sarki, szárazföldi hideg- híján a meridionális "próbálkozások" csíraállapotban elhalnak.
E ténybõl sok minden következik. Legelsõ sorban az a sokszorosan igazolódott tapasztalati szabály, hogy a zonalitás csak abban az esetben vetíti elõre a közelgõ erõs lehûlést, ha egyidejûleg tõlünk viszonylag kis távolságban nagyon hideg légtömeg helyezkedik el. Ha ilyen hidegtömeg található a közelünkben, a komoly hidegbetörés a közeljövõben elég valószínû. A nagy fagyhullámokat hozó telek, pl. 1978/79 és 1986/87 világosan mutatják a hidegfelhalmozódással egyidejû zonalitás prognosztikai jelentõségét. Egyben arra is példák, hogy még a legzordabb teleken is elõfordulnak megenyhülõ, zonális idõszakok, mint az eljövendõ hidegbetörések elengedhetetlen elõfeltételei. Az is jól látható, hogy zord teleken a zonális fázisok feltûnõen rövidek. E tény összhangban van az elmélettel, miszerint a meridionális váltáshoz megfelelõ hõkontraszt szükséges. Ha ti. tartósan közelünkben van a nagyon hideg légtömeg, akkor gyakran és rövid idõ alatt létrejön a kellõ hõmérsékleti differencia.
A zonális áramlási szalag hemiszférikus léptékû (noha végeredményben ezt is a különbözõ földrajzi szélességek eltérõ felmelegedése hozza létre, de itt az egész félgömb hõmérsékleti és bárikus viszonyai számítanak), ehhez képest a hõkontraszt kiélezõdése -rendszerint hidegmagok révén- "helyi" jelenség. Ahol körülírt területen erõsen lehûl a sarkvidék, ott meridionálisra vált a zonális áramlás, és leszakad a hideg. Ez megerõsíteni látszik azt a sejtést, hogy a hideg leszakadása szempontjából elõnyös, ha a hidegbázis térben inhomogén: környezetüknél jóval hidegebb "magokat" tartalmaz.
Ha a zonális áramlási szalagtól északra egyöntetûen nagy hideg volna, akkor a hideglevegõ mindenhol leszakadna, azaz sehol sem. Így feltehetõen a Szeke által vázolt állapot jönne létre gyors ciklonátvonulásokkal, tartósodni soha nem tudó hidegáramlásokkal.
Holott tudomásul kell venni, hogy a szinoptikai ciklusból következõen, meg a tényleges tapasztalatok alapján is, télen tartós meridionalitás, hidegleszakadás és elárasztás NINCS MEGELÕZÕ NYUGATI ÁRAMLÁS NÉLKÜL. (Természetesen lehetséges, sõt gyakori, hogy a nyugati áramlás csupán Európa északi részét érinti, fölöttünk zonális anticiklon helyezkedik el)
Ez még abban az esetben is így van, ha látszólag mindjárt északkeleti kontinentális hideg betörésével kezdõdik a fagyhullám. Tüzetesebb áttekintéssel ilyenkor is mindig megtaláljuk a nyugati légpályákat, melyek elõször északnyugatira, északira fordulnak. Azonban a sarki-tengeri légáramlás ekkor vagy gyenge, vagy tõlünk keletre helyezkedik el. Viszont eljön a mediciklonos fázis, és a déli ciklonok és az északi AC közös áramlásában kelet-északkeletrõl bezúdul hozzánk a hideglevegõ.
Erre egy példa a nevezetes 1993-as novemberbõl:
Link
Jól látszik a nyugati légpálya Észak-Európa fölött, valamint a zonális tengelyû AC ettõl délre.
A folytatás:
Link
Itt a lényeg az északi zonalitás északnyugatira fordulása, hidegáramlás tõlünk messze északkeletre. Hamarosan kiépül a hátoldali AC:
Link
Link
Link
Ennek az északkelet-európai anticiklonnak délkeleti peremén pedig felénk indul a kontinentális hideg. Végül beindul a mediterrán ciklontevékenység is:
Link
Egy szó mint száz: úgy tûnik, hogy az (északi) zonalitás a minket erõ hidegelárasztásnak SZÜKSÉGES feltétele. Úgy kell tekintenünk, hogy a "reménytelen" zonális idõszakokban "töltödnek fel a meridionalitás akkumulátorai", akkor gyûlik össze az az energia, ami majd a meridionális fázis mozgalmasságát adja.
Viszont tudni kell, hogy a zonalitás NEM ELÉGSÉGES feltétel a tartós meridionalitáshoz, a hidegelárasztáshoz. Ehhez megfelelõ hõkontraszt kell a nyugati áramlási szalag két oldalán. Légkörfizikai tény, hogy a polárfronti ciklonok kimélyülése, az áramlási kép tartós meridionálisra fordulása a hõkontraszt függvénye, megfelelõ hõkontraszt -télen sarki, szárazföldi hideg- híján a meridionális "próbálkozások" csíraállapotban elhalnak.
E ténybõl sok minden következik. Legelsõ sorban az a sokszorosan igazolódott tapasztalati szabály, hogy a zonalitás csak abban az esetben vetíti elõre a közelgõ erõs lehûlést, ha egyidejûleg tõlünk viszonylag kis távolságban nagyon hideg légtömeg helyezkedik el. Ha ilyen hidegtömeg található a közelünkben, a komoly hidegbetörés a közeljövõben elég valószínû. A nagy fagyhullámokat hozó telek, pl. 1978/79 és 1986/87 világosan mutatják a hidegfelhalmozódással egyidejû zonalitás prognosztikai jelentõségét. Egyben arra is példák, hogy még a legzordabb teleken is elõfordulnak megenyhülõ, zonális idõszakok, mint az eljövendõ hidegbetörések elengedhetetlen elõfeltételei. Az is jól látható, hogy zord teleken a zonális fázisok feltûnõen rövidek. E tény összhangban van az elmélettel, miszerint a meridionális váltáshoz megfelelõ hõkontraszt szükséges. Ha ti. tartósan közelünkben van a nagyon hideg légtömeg, akkor gyakran és rövid idõ alatt létrejön a kellõ hõmérsékleti differencia.
A zonális áramlási szalag hemiszférikus léptékû (noha végeredményben ezt is a különbözõ földrajzi szélességek eltérõ felmelegedése hozza létre, de itt az egész félgömb hõmérsékleti és bárikus viszonyai számítanak), ehhez képest a hõkontraszt kiélezõdése -rendszerint hidegmagok révén- "helyi" jelenség. Ahol körülírt területen erõsen lehûl a sarkvidék, ott meridionálisra vált a zonális áramlás, és leszakad a hideg. Ez megerõsíteni látszik azt a sejtést, hogy a hideg leszakadása szempontjából elõnyös, ha a hidegbázis térben inhomogén: környezetüknél jóval hidegebb "magokat" tartalmaz.
Ha a zonális áramlási szalagtól északra egyöntetûen nagy hideg volna, akkor a hideglevegõ mindenhol leszakadna, azaz sehol sem. Így feltehetõen a Szeke által vázolt állapot jönne létre gyors ciklonátvonulásokkal, tartósodni soha nem tudó hidegáramlásokkal.
A szinoptikai (Namias?) ciklus mindennapos, gyakorlati idõjárás-elõrejelzésre nem alkalmas, mert -ahogy többen is utaltak rá- lefolyása gyakran szabálytalan, ez egyes fázisok hossza tág határok között változik. Viszont a fázisok szigorú rendben követik egymást, úgy látszik, sorrendjük sohasem cserélõdik fel. Ez elég biztos támpont ahhoz, hogy nagy vonalakban felmérhessük a szinoptikai tendenciákat. A modellek bizonyos idõhatáron túl eléggé csaponganak, futásról-futásra lényegileg eltérõ áramlási képeket adnak. A hosszabb távú elõrejelzéssel próbálkozó látszólag ki van szolgáltatva annak, "mit dob a gép".
Éppen ez az állapot adja a ciklus értékét, ti. hogy van a kezünkben egy, a numerikus modellekétõl bizonyos mértékig eltérõ, de légkörfizikailag helytálló módszer, mellyel kritikát gyakorolhatunk egynémely modellfutás fölött. Ahogy Salo írta, képesek leszünk ezáltal kiszelektálni az "elszállt" verziókat.
Úgy látszik egyébként, hogy a ciklusnak van stabilan zonális, és stabilan meridionális része, azonban a fordulópont környékén instabilitás tapasztalható, az áramlási kép nemegyszer rövid periódusokban a meridionális és a zonális között ingadozik. A zonális fázis elején idõleges meridionális visszarendezõdés lehetséges, aminek a "hidegkedvelõ" ember elõszeretettel fel is ül. Ilyenre hoztam példát 1985 januárjából, -"amatõr" pályafutásomnak egyik nagy, de annál tanulságosabb csalódása volt. A ciklus így indult:
Link
Link
Déliesre forduló áramlás, a kezdeti zord hideg jelentõs enyhülése jellemezte ezeket a napokat. A folytatás viszont ilyen lett:
Link
Link
A meteorológiai intézet azt jelentette, hogy erõs északnyugati áramlással ismét igen hideg levegõ indult meg a Kárpát-medence irányába. A "hidegkedvelõ" ember felsóhajtott, hogy nincs vész, az enyhülés csak eddig tartott. A "hidegkedvelõ" ember akkor még nem tudta, hogy ha egyszer megingott a meridionalitás és új ciklus kezdõdött, akkor tartós észak-északkeleti hidegáramlás jó ideig nem lehetséges.
S valóban, a folytatás így alakult:
Link
Link
Már ott volt megint a fránya nyugati áramlás...
A hideg huzamosan csak február 2. után tért vissza. Egyébként ez a ciklus kegyesen rövid volt, köszönhetõen annak, hogy azon a télen nagyon "befészkelte" magát Európába a kontinentális hideg, a fagyos légtömegek mindvégig a közelünkben maradtak. Átlagos esetben az általános megenyhülés, a nyugati áramlásos korszak kezdetétõl 3-4 hét is eltelhet, míg stabilan visszatér a sarki-szárazföldi hideg. Kifejezetten enyhe télen pedig az elõoldali-zonális fázisok nagyon hosszúak, a hideg "próbálkozásai" csökevényesek, tiszavirág életûek.
Erre a kérdésre a késõbbiekben vissza fogok térni.
Nézzük a fentiek ellentettjét, a zonális fázis végi átmeneti visszarendezõdést. A példa 2005 januárjából való. A kiinduló zonális áramlási kép:
Link
Az "elõfutár" meridionalitás kialakulása a fordulópont környékén:
Link
Link
Ez azonban gyorsan elõoldali pozicióba megy át:
Link
Ennek meg az enyheség kedvelõje örülhetett volna meg, mondván: milyen hamar visszajött a délnyugati áramlásos éra!
Visszajött, de csak pár napra. Aztán ez lett:
Link
Link
Végül ilyenné fajult a kép:
Link
Link
Mediciklonos hóvihar, hideg...
Szóval, a hosszú ideje tartó, "érett" zonalitás végén is csak átmenetiek a visszarendezõdések a déli és nyugati áramlás irányába.
Éppen ez az állapot adja a ciklus értékét, ti. hogy van a kezünkben egy, a numerikus modellekétõl bizonyos mértékig eltérõ, de légkörfizikailag helytálló módszer, mellyel kritikát gyakorolhatunk egynémely modellfutás fölött. Ahogy Salo írta, képesek leszünk ezáltal kiszelektálni az "elszállt" verziókat.
Úgy látszik egyébként, hogy a ciklusnak van stabilan zonális, és stabilan meridionális része, azonban a fordulópont környékén instabilitás tapasztalható, az áramlási kép nemegyszer rövid periódusokban a meridionális és a zonális között ingadozik. A zonális fázis elején idõleges meridionális visszarendezõdés lehetséges, aminek a "hidegkedvelõ" ember elõszeretettel fel is ül. Ilyenre hoztam példát 1985 januárjából, -"amatõr" pályafutásomnak egyik nagy, de annál tanulságosabb csalódása volt. A ciklus így indult:
Link
Link
Déliesre forduló áramlás, a kezdeti zord hideg jelentõs enyhülése jellemezte ezeket a napokat. A folytatás viszont ilyen lett:
Link
Link
A meteorológiai intézet azt jelentette, hogy erõs északnyugati áramlással ismét igen hideg levegõ indult meg a Kárpát-medence irányába. A "hidegkedvelõ" ember felsóhajtott, hogy nincs vész, az enyhülés csak eddig tartott. A "hidegkedvelõ" ember akkor még nem tudta, hogy ha egyszer megingott a meridionalitás és új ciklus kezdõdött, akkor tartós észak-északkeleti hidegáramlás jó ideig nem lehetséges.
S valóban, a folytatás így alakult:
Link
Link
Már ott volt megint a fránya nyugati áramlás...
A hideg huzamosan csak február 2. után tért vissza. Egyébként ez a ciklus kegyesen rövid volt, köszönhetõen annak, hogy azon a télen nagyon "befészkelte" magát Európába a kontinentális hideg, a fagyos légtömegek mindvégig a közelünkben maradtak. Átlagos esetben az általános megenyhülés, a nyugati áramlásos korszak kezdetétõl 3-4 hét is eltelhet, míg stabilan visszatér a sarki-szárazföldi hideg. Kifejezetten enyhe télen pedig az elõoldali-zonális fázisok nagyon hosszúak, a hideg "próbálkozásai" csökevényesek, tiszavirág életûek.
Erre a kérdésre a késõbbiekben vissza fogok térni.
Nézzük a fentiek ellentettjét, a zonális fázis végi átmeneti visszarendezõdést. A példa 2005 januárjából való. A kiinduló zonális áramlási kép:
Link
Az "elõfutár" meridionalitás kialakulása a fordulópont környékén:
Link
Link
Ez azonban gyorsan elõoldali pozicióba megy át:
Link
Ennek meg az enyheség kedvelõje örülhetett volna meg, mondván: milyen hamar visszajött a délnyugati áramlásos éra!
Visszajött, de csak pár napra. Aztán ez lett:
Link
Link
Végül ilyenné fajult a kép:
Link
Link
Mediciklonos hóvihar, hideg...
Szóval, a hosszú ideje tartó, "érett" zonalitás végén is csak átmenetiek a visszarendezõdések a déli és nyugati áramlás irányába.
Kiegészítés:
Egy kis összefoglaló Götz Gusztávtól, szintén a Természet Világában jelent meg még 2004-ben: Link
Egy kis összefoglaló Götz Gusztávtól, szintén a Természet Világában jelent meg még 2004-ben: Link
Tél Tamás kiváló a témában, illetve James Gleick: A Káosz címû könyvét is érdemes elolvasni
En Tél Tamást ajánlanám, mint egykori elméleti fiz. tanáromat. Publikációi között: Link vannak könnyebben érthetöek is, pl. a Természet Világában megjelent: Link vagy Link
Illetve magamnak is ajánlanám elolvasásra végre már
=>
Götz G., 2001: Káosz és prognosztika. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 490 pp.
Illetve magamnak is ajánlanám elolvasásra végre már
=>Götz G., 2001: Káosz és prognosztika. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 490 pp.
Bevallom õszintén, gyakran én sem látom a ciklust mindig végigfutni. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a ciklus fázisai a félgömbön a különbözõ meridiánok mentén nem egyidejûleg futnak le szerintem. A másik ok az lehet, hogy az elmélet erõsen leegyszerûsíti a hõcsere folyamatát: Hiszen a hõcsere kis amplitúdójú Rossby-hullámok esetén is végbe tud menni, ezek lennének a zonális korszakok. Ekkor a blocking akár hónapokra is el tud tûnni, véget nem érõ zonalitás veszi kezdetét. Ekkor a ciklonok megnövekedett vonulási sebessége és száma azonban ugyanúgy biztosítja a meridionális hõcserét, mint egy batár nagy amplitúdójú Rossby-hullám és poláris front blockinggal. Nem vitatom tehát az egyes fázisok létezését, de a ciklus csak nagy jóindulattal nevezhetõ periodikusnak, vagy szabályosnak. Én úgy látom, hogy valami más kényszeríti ki a keveredési zóna amplitúdóváltozásait és nem maga a meridionális hõcsere.
Szerintem kicsit félreértetted a dolgot, vagy én nem fogalmaztam pontosan: nem azt kritizáltam, amit elõrejelzésként levezetett ebbõl a cikluselméletbõl, hanem magának az elméletnek az ÖRÖKÉRVÉNYÛ beállítását. De az is lehet, hogy én értettem félre valamit.
Cauchy: tudnál ajánlani olyan könyvet, ami közérthetõen és viszonylag egyszerûen (azt sejtem, hogy nem lehet megúszni minden "matematikai szörnyûséget", de hátha van valami szolid változat) ír a kaotikus rendszerekrõl? Amit egy kezdõnek ajánlanál!
Cauchy: tudnál ajánlani olyan könyvet, ami közérthetõen és viszonylag egyszerûen (azt sejtem, hogy nem lehet megúszni minden "matematikai szörnyûséget", de hátha van valami szolid változat) ír a kaotikus rendszerekrõl? Amit egy kezdõnek ajánlanál!
Elfogadom, hogy rangsortól függetlenül borul az egész már egy kaotikus változótól, de mégis, szerintetek mi az elsõ tíz legfontosabb változó, amely meghatározza a légkör állapotát?
Link
ezt is érdemes elolvasni, valahol az oldal felsõ 1/3-a körül ír a logisztikus egyenletrõl, a bifurkációkról, az ok-okozati kapcsolatot bemutató bifurkációs görbékrõl
ezt is érdemes elolvasni, valahol az oldal felsõ 1/3-a körül ír a logisztikus egyenletrõl, a bifurkációkról, az ok-okozati kapcsolatot bemutató bifurkációs görbékrõl
Hm, attól ,hogy véges számú változó, attól még lehet teljesen kaotikus a viselkedése, sõt még 1 változónál is lehet, pont ez volt a nagyszerû felfedezés, hogy még a legegyszerûbb nemlineáris egyenletekkel felírt rendszerek is képesek teljesen kaotikus viselkedésre.
pl p*x(1-x) logisztikus rekurzió Link lásd 33. oldal
egy nagyon egyszerû egyváltozós másodfokú kifejezés, de a p paraméter értékétõl függõen gyorsan kaotikusan viselkedik
A változókat meg felesleges rangsorolni, mert ezekbõl 1 is elég, ha az egyik már kaotikusan viselkedik, akkor az eredmény is az lesz, függetlenül attól, hogy mekkora súllyal vesszük.
pl p*x(1-x) logisztikus rekurzió Link lásd 33. oldal
egy nagyon egyszerû egyváltozós másodfokú kifejezés, de a p paraméter értékétõl függõen gyorsan kaotikusan viselkedik
A változókat meg felesleges rangsorolni, mert ezekbõl 1 is elég, ha az egyik már kaotikusan viselkedik, akkor az eredmény is az lesz, függetlenül attól, hogy mekkora súllyal vesszük.
Kicsit filozofikusan megközelítve a dolgot: a légkör, bár kaotikus rendszer, véleményem szerint véges számú változó határozza meg a pillanatnyi állapotát. Amennyiben ez igaz, akkor elméletileg lehetséges ezt a véges számú változót "felgöngyölíteni". De mivel ez túl hosszú idõt venne igénybe, érdemes lenne a változókat hatásuk szerint rangsorolni, mondjuk valahogy így:
1. A nap aktuális állapota
2. A föld pályaelemei
3. Az óceánok és tengerek aktuális állapota
4. Termikus magasnyomású területek állapota
5. Az óceánok és kontinensek közti zonális irányú hõmérsékleti kontrasztok
6.
7.
.
.
Tisztában vagyok azzal, hogy a dolog már az "aktuális állapot" résznél elvérzik, de maga a sorrend talán fontosabb is, mint maguk a változók. Azt bizonyára nagyjából lehet tudni már, hogy sorrendben mi az elsõ tíz paraméter, amely a leginkább meghatározza a légkört.
1. A nap aktuális állapota
2. A föld pályaelemei
3. Az óceánok és tengerek aktuális állapota
4. Termikus magasnyomású területek állapota
5. Az óceánok és kontinensek közti zonális irányú hõmérsékleti kontrasztok
6.
7.
.
.
Tisztában vagyok azzal, hogy a dolog már az "aktuális állapot" résznél elvérzik, de maga a sorrend talán fontosabb is, mint maguk a változók. Azt bizonyára nagyjából lehet tudni már, hogy sorrendben mi az elsõ tíz paraméter, amely a leginkább meghatározza a légkört.
Persze, aki nem mélyed bele a légkör matematikájába, azoknak minden egyszerû és tiszta Én meg kénytelen vagyok azt mondani, hogy gõzöm sincs, mi lesz 2 hét múlva... 
Én meg kénytelen vagyok azt mondani, hogy gõzöm sincs, mi lesz 2 hét múlva...
A fáklya meg bélyegdiagrammokról meg annyit: ott csak az átlagot látjuk meg a szórást és pont a lényeg nem igazán látszik, az, hogy a periódussokszorozódás (kettõzõdés) - nek melyik szintjén vagyunk.
Pl tegyük fel, hogy a jelenlegi idõjárási helyzetbõl 50%-os valószínûséggel fejlõdik ki a mediterrán vidékeken mély ciklon és 50%-os valószínûséggel átlagos légnyomás. Azaz 20-ból 10 bélyegképen ott a medi, 10-en pedig átlagos semmi.
A több terület felett pedig északon ugyanez fordítva, keleten, nyugaton pedig 50% átlag felett, 50% átlag alatt
Az átlagdiagrammon viszont a következõ kép látszik ebbõl: délen egy gigantikus ciklon, északon egyetlen gigantikus ac, máshol semmi.
Azaz mire következtetünk ebbõl tévesen: arra, hogy 2 hét múlva nagyobb a ciklon valószínûsége délen és az ac-nek északon, pedig ez teljesen hamis.
már ebben az esetben sem lehet semmit se mondani az idõjárásról, pedig a bifurkációk elsõ szintjén voltam (Azaz csak egyszeres kettõzõdés esetén, mi van ha 4-8-16-stb szintekre esek, azokon annyiféle lehetõség van, hogy még több 1000 futásnál sem mondd semmit se az átlag, se a bélyeg se a spaghetti)
Pl tegyük fel, hogy a jelenlegi idõjárási helyzetbõl 50%-os valószínûséggel fejlõdik ki a mediterrán vidékeken mély ciklon és 50%-os valószínûséggel átlagos légnyomás. Azaz 20-ból 10 bélyegképen ott a medi, 10-en pedig átlagos semmi.
A több terület felett pedig északon ugyanez fordítva, keleten, nyugaton pedig 50% átlag felett, 50% átlag alatt
Az átlagdiagrammon viszont a következõ kép látszik ebbõl: délen egy gigantikus ciklon, északon egyetlen gigantikus ac, máshol semmi.
Azaz mire következtetünk ebbõl tévesen: arra, hogy 2 hét múlva nagyobb a ciklon valószínûsége délen és az ac-nek északon, pedig ez teljesen hamis.
már ebben az esetben sem lehet semmit se mondani az idõjárásról, pedig a bifurkációk elsõ szintjén voltam (Azaz csak egyszeres kettõzõdés esetén, mi van ha 4-8-16-stb szintekre esek, azokon annyiféle lehetõség van, hogy még több 1000 futásnál sem mondd semmit se az átlag, se a bélyeg se a spaghetti)
Én azt mondom, bárki, aki ehhez hozzá akar szólni olvasson már el egy a kaotikus rendszereket bemutató könyvet.
Leginkább a kaotikus rendszerekben fellépõ periodicitáskról.
Röviden: a kaotikus rendszerekben sok esetben fellelhetõ periódusok, ismétlõdések, viszont ezek hossza, darabszáma, ideje teljesen véletlenszerû, ha lezajlik n db periódus abból semmit se lehet következtetni a továbbiakra.
Erre hoztam még régen példát, hogy a 90-es években éveken keresztül március utolsó hetében erõteljes lehûlés volt (de csak akkor és csak 1 db lehûlés, elõtte és utána melegedés)
1990: Link volt
1991: Link volt
1992: Link volt
1993: Link volt
1994: Link volt
1995: Link volt
1996: Link volt
1997: Link volt kicsit elõbb
1998: Link volt kicsit elõbb
1999: Link nem volt
2000: Link nem volt
2002: Link volt, de nem túl tartós
2003: Link nem volt
2004: Link volt
2005: Link nem volt
2006: Link nem volt
2007: Link nem volt
2008: Link nem volt
2009: Link nem volt
2010: Link nem volt
2011: Link nem volt
2012: Link nem volt
2013: Link volt
Az elsõ évtizedbõl arra lehetne következtetni, hogy van valami törvényszerûség, ami miatt március végén MINGID lehûlés jön hóval, a következõbõl pedig arra, hogy március végén MINDIG felmelegedés jön.
Az igazság az, hogy egyik se másik se következik, hiába volt 6 db azonos eset, ebbõl még semmire sem lehet következtetni a jövõ évire.
Leginkább a kaotikus rendszerekben fellépõ periodicitáskról.
Röviden: a kaotikus rendszerekben sok esetben fellelhetõ periódusok, ismétlõdések, viszont ezek hossza, darabszáma, ideje teljesen véletlenszerû, ha lezajlik n db periódus abból semmit se lehet következtetni a továbbiakra.
Erre hoztam még régen példát, hogy a 90-es években éveken keresztül március utolsó hetében erõteljes lehûlés volt (de csak akkor és csak 1 db lehûlés, elõtte és utána melegedés)
1990: Link volt
1991: Link volt
1992: Link volt
1993: Link volt
1994: Link volt
1995: Link volt
1996: Link volt
1997: Link volt kicsit elõbb
1998: Link volt kicsit elõbb
1999: Link nem volt
2000: Link nem volt
2002: Link volt, de nem túl tartós
2003: Link nem volt
2004: Link volt
2005: Link nem volt
2006: Link nem volt
2007: Link nem volt
2008: Link nem volt
2009: Link nem volt
2010: Link nem volt
2011: Link nem volt
2012: Link nem volt
2013: Link volt
Az elsõ évtizedbõl arra lehetne következtetni, hogy van valami törvényszerûség, ami miatt március végén MINGID lehûlés jön hóval, a következõbõl pedig arra, hogy március végén MINDIG felmelegedés jön.
Az igazság az, hogy egyik se másik se következik, hiába volt 6 db azonos eset, ebbõl még semmire sem lehet következtetni a jövõ évire.
Ez az egész Namiastól ered, az õ általa leírt ciklus egy általános "séma", amibe sokminden beleillik. Maga Namias is elég tág intervallumokat írt a ciklus elemeihez, és való igaz, hogy gyakorlatilag sok olyan dolog, ami valamennyire "máshogy történik", meg van magyarázva vele. Azt lehet kutatni, hogy pl. egy-egy idõszakban (évszakban) melyik cikluselem miért tart a szokásosnál hosszabb vagy rövidebb ideig (pl. télen a mediciklonos). Ilyenkor kiderül, hogy igazából nem nagyon lehet messzebbre jutni, de azt se felejtsük, hogy néhány "sületlen" modellfutást ezek alapján ki lehet dobni (pl. a zonalitásból két nap alatt beragadó mediciklont).
A mostani idõszakban azt gondoltam, hogy egy kissé módosult változat bejöhet, ezért én az õ hsz-ét nem tartottam teljesen hasraütésszerûnek, sõt, akkor a modellek kifejezetten támogatták. Most úgy néz ki, ez nem teljesen jön be: ebben igazad van.
Abban is igazad van, hogy a mostanitól eltérõ eseménysort sok korábbi évben látni, de éppen a tágan megadott intervallumok miatt a ciklus létét számomra ez nem cáfolja.
Most ugyan nem sokat figyeltem a modelleket, de a jelenlegi GFS futás alapján a nem rég véget ért, rövid ideig (talán 3-5 nap) tartó félzonális (2. szakasz) helyzet után a meridionális irányítású fázisba (3. szakasz) lépünk. Hogy ez nem pont úgy zajlik le, ahogy Thermometer és az akkori modellfutások várták, az elõfordul, ebben tévedtünk.
(Rudlfkinggel is egyetértek.)
Amúgy a mostani GFS-ens jó kis elõoldallal kínál meg minket minimum úgy másfél héten keresztül, a hideg meg megy Nyugat-Eu-nak . Na majd meglátjuk.
A mostani idõszakban azt gondoltam, hogy egy kissé módosult változat bejöhet, ezért én az õ hsz-ét nem tartottam teljesen hasraütésszerûnek, sõt, akkor a modellek kifejezetten támogatták. Most úgy néz ki, ez nem teljesen jön be: ebben igazad van.
Abban is igazad van, hogy a mostanitól eltérõ eseménysort sok korábbi évben látni, de éppen a tágan megadott intervallumok miatt a ciklus létét számomra ez nem cáfolja.
Most ugyan nem sokat figyeltem a modelleket, de a jelenlegi GFS futás alapján a nem rég véget ért, rövid ideig (talán 3-5 nap) tartó félzonális (2. szakasz) helyzet után a meridionális irányítású fázisba (3. szakasz) lépünk. Hogy ez nem pont úgy zajlik le, ahogy Thermometer és az akkori modellfutások várták, az elõfordul, ebben tévedtünk.
(Rudlfkinggel is egyetértek.)
Amúgy a mostani GFS-ens jó kis elõoldallal kínál meg minket minimum úgy másfél héten keresztül, a hideg meg megy Nyugat-Eu-nak
. Na majd meglátjuk. 
Az igazság szerintem megint a kettõ között van, ezért jó olvasni mindkét álláspontot
Biztos vannak helyzetek, amikbõl egyes helyzetek nagy valószínûséggel, egyes helyzetek meg kis valószínûséggel következnek (zonális - ÉNy-i irányítás). Biztos vannak helyzetek, amikre egy adott "hosszúság-eloszlás" létezik (pl. 2-5 hét az esetek 90%-ában). Innentõl meg néha lehet ezekkel játszadozni, mi után mi lehet. A múltból viszont a ritka eseményekre is mindig lehet példát találni, maximum a gyakoriakra könnyebb.
Lassan itt a tél, most már én is figyelem az eget
Biztos vannak helyzetek, amikbõl egyes helyzetek nagy valószínûséggel, egyes helyzetek meg kis valószínûséggel következnek (zonális - ÉNy-i irányítás). Biztos vannak helyzetek, amikre egy adott "hosszúság-eloszlás" létezik (pl. 2-5 hét az esetek 90%-ában). Innentõl meg néha lehet ezekkel játszadozni, mi után mi lehet. A múltból viszont a ritka eseményekre is mindig lehet példát találni, maximum a gyakoriakra könnyebb.
Lassan itt a tél, most már én is figyelem az eget
Szerintem ez a ciklus egy kitaláció, teljesen másként is le tud zajlani egy õsz végi, tél eleji idõszak. Ráadásul semmit nem írtál az egyes fejezetek idõtartamáról: ha 1 hétig tart egy-egy szituáció, akkor hideg lesz a végén, ha 3 hétig, akkor meg már lassan április.
Megmondom én mi ez a ciklus: az elõzõ bõ 1 hónap történéseinek leírása, amihez hasonlót lehet találni a régmúltban, de ugyanígy lehet különbözõt is. Ez amolyan "Thermometer-féle álelmélet", ahol leggyorsabban a "mindig" és "sohasem" szavak jelenlétét lehet megtámadni pillanatok alatt.
Nem értem, hogy mi szükség van ezekre, hiszen magad is 5 perc alatt visszanézhetnéd az archívumban, hogy abszolút nem ilyen egysíkúan mennek a dolgok. Ezért nem is linkelgetek, mert az tovább tartana, mint bárkinek utánanéznie, de ha van rá igény, természetesen berakok olyan idõszakokat, amikor nem így zajlottak az események.
Megmondom én mi ez a ciklus: az elõzõ bõ 1 hónap történéseinek leírása, amihez hasonlót lehet találni a régmúltban, de ugyanígy lehet különbözõt is. Ez amolyan "Thermometer-féle álelmélet", ahol leggyorsabban a "mindig" és "sohasem" szavak jelenlétét lehet megtámadni pillanatok alatt.
Nem értem, hogy mi szükség van ezekre, hiszen magad is 5 perc alatt visszanézhetnéd az archívumban, hogy abszolút nem ilyen egysíkúan mennek a dolgok. Ezért nem is linkelgetek, mert az tovább tartana, mint bárkinek utánanéznie, de ha van rá igény, természetesen berakok olyan idõszakokat, amikor nem így zajlottak az események.
Ez nagyon jó észrevétel, vagy talán ezt tanítják?
Annyi biztos, hogy az ú.n tipikus évszakváltó HF ok elõtt gyakori egy 3-4 napos derült AC os elõoldali szépidõs helyzet nyárvégen illetve õsszel, ami szerintem a legtöbb esetben iskolapéldája az itt megemlítettnek. A hûvösebb, gyakori frontátvonulásos változékony nyarakon emiatt tipikus, hogy augusztus legvégén beköszönt egy néhány napos csendes nyári periódus, máskor pedig a "vénasszonyok nyara" idõszakra esõ október eleji nyári napok (pl 2009-2011).
Annyi biztos, hogy az ú.n tipikus évszakváltó HF ok elõtt gyakori egy 3-4 napos derült AC os elõoldali szépidõs helyzet nyárvégen illetve õsszel, ami szerintem a legtöbb esetben iskolapéldája az itt megemlítettnek. A hûvösebb, gyakori frontátvonulásos változékony nyarakon emiatt tipikus, hogy augusztus legvégén beköszönt egy néhány napos csendes nyári periódus, máskor pedig a "vénasszonyok nyara" idõszakra esõ október eleji nyári napok (pl 2009-2011).
Így van türelmetlen vagy, sajnos nagyon jól áll a hó és hideg is. Sõt a -51,9 fok november elején még ott is rekord közeli vagy rekord volt, így nincs ok félni, hogy nincs hidegmag, sõt kifejezetten jól áll minden. Az én elkeseredésemre:-)
Jó, akkor nem lassul, hanem iránya alacsonyabb szélességek felé vándorolhat jobban. De ezzel a kis korrigálással is az idei õszi mérsékelt övi ciklon dömping, meg massziv hideg északon még bele illik a képbe. Apropó mi újság Szibériában? Én várom túl korán vagy tényleg nincs számottevõ hidegmag az oroszoknál? Hó egyáltalán van-e a szteppéken? S ha van a ki ki alakuló Ac.-k alatt miért nem dolgozik a kisugárzás? (( Lehet, hogy kezd fogyni türelmem vagy túl korán várok 'csodákat' újra termelödõ,öngerjesztõ hatásu kisugárzástól? Szibériai 'jegesmaci hütõszekrénye' hol vagy? 
))
))
A dolog ennél kicsit komplikáltabb. A Golf áramlat ugyanis nem lassul, hiszen mitõl is lassulhatna? A szubtrópusi övben ugyanúgy megkapja a hõmérsékleti többletet, mint régen és a Panamai földszoros is a helyén van. Ami lassul, az a vízsüllyedés és a sókoncentráció. Minél több az olvadékvíz a tengerben, annál nehezebben indul be a relatív sókoncetráció okozta vízsüllyedés. Tehát a Golf nem fog leállni, ahhoz egy vulkanikus tél kellene, vagy egy meteor okozta atomtél. Ellenben az édesedés hatására a vízsüllyedés alacsonyabb szélességek felé vándorolhat és ez viszont a hõtranszportot is alacsonyabb szélességek felé tolhatja. De ezek szerintem nem olyan léptékû változások, amelyek radikális változást okozhatnának az éghajlatban.
Sokat olvastam már és mondogatják, hogy gyengül a Golf áramlat. Ennek egyenes következménye kell hogy legyen az Észak európai részen a jég kiterjedésének növekedése vagy stagnálása (mégha összességében csökken is az északi jégsapka). Viszont a térképeket elnézve a tendencia épp ellenkezõ, korábbi 10-20-30 évvel ezelõtti jégkiterjedéseket elnézve épp ezen a részen a legnagyobb a visszahúzódás mértéke. Ez valahogy nagyon nem stimmol...
Ha ez a hõtranszport gyengül látványosan kellene nõni a jégnek ezeken a részeken. Holott épp itt vannak a legnagyobb elmaradások.
Ha ez a hõtranszport gyengül látványosan kellene nõni a jégnek ezeken a részeken. Holott épp itt vannak a legnagyobb elmaradások.
Érdekes kulcsmomentum. Véleményem szerint mind2. Az atlanti Golf - áramlat szokásosnál gyengébb hozzamának következménye lehet a (a sok ciklon ellenére is)nagyobb Északi- sarki jégkiterjedés. Bár a sok ciklon azért összetartja fennt a hideget.De kialakulásuk még is csak a megnövekedett hõkontrasznak köszönhetõk. Másrészrõl a gyengülés oka az elmúlt -korábbi- években tapasztalt alacsony jégborítottság(ergo több olvadás) vagy a nyári rendkivül gyors,rövid idõ alatt bekövetkezõ olvadás.Mivel e hideg víztömeg (gondolom) hónapok alatt éri el a szállítószallag meleg végét,mint egy (átlagostól eltérõ többlet édesvízzel rendelkezõ) nagy "hullámként" kellt zavart az áramlásban. Lassítja a cirkulációt.Ez olyan hatás-ellenhatás törvénye alapján müködhet.(ui. Szerk. Bár ilyen téren a meleg szállítószallaggal kapcsolatosan hiányosak ismereteim. Hogy egy adott víztömeg mennyi idõ alatt megy körbe a szalagon. ) Hosszútávon a légkör szélsöségesebb hõ és csapadék anomáliáit vonhatja maga után. Ez illik lász által vázolt 4.-dik extra kontinentális korszakjára. :-)
-
-
-
((Lassan összerakjuk mi ez.
)) Közelebbi hosszútávon még számomra is homályba vész Decemberen túl hova fajul majd a jelenlegi áramlási hajlam.
-
-
-
((Lassan összerakjuk mi ez.
)) Közelebbi hosszútávon még számomra is homályba vész Decemberen túl hova fajul majd a jelenlegi áramlási hajlam.
Még annyit hozzá kell tenni, hogy a zonális fázis légnyomási mélypontja és a "korszakváltó", a "fordulópont" hidegfront közé gyakran beékelõdik egy rövid idõszak, mikor átmenetileg visszatér a nyugati légáramlás viszonylag magas légnyomás mellett. Ilyenkor idõlegesen csendesebbre, esetleg ködösre fordul idõjárásunk. Ez az intermezzó-szerû visszafelé fordulás mintegy tükörképe az említett, a ciklus legelején nem ritka átmeneti meridionális visszarendezõdésnek, visszahûlésnek.
Ez utóbbira (azaz a ciklus eleji idõleges meridionális visszarendezõdésre) jó példa 1985 januárjának utolsó dekádja. Ezt az egész ciklust bemutatom, mivel elég rövid, s nagyon tanulságos:
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Ez utóbbira (azaz a ciklus eleji idõleges meridionális visszarendezõdésre) jó példa 1985 januárjának utolsó dekádja. Ezt az egész ciklust bemutatom, mivel elég rövid, s nagyon tanulságos:
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
Link
"Végül azonban a makrocirkulációs kép kezd meridionálisra váltani, és az egyik hidegfront után tartósabban északnyugatira, északira fordul az áramlás. Ezzel mind hidegebb levegõ áramlik be kezdetben záporok, késõbb hózáporok kíséretében."
Ahogy az elõrejelzéseket olvasom, könnyen lehet, hogy a jövõ hét elején ennél a lépésnél fogunk tartani. A modellek alapján pár napos félzonális felállás következhet, ami után a mediciklonok is megjönnének, de egyelõre nem érzem olyan átütõnek a meridionális váltást. Egyelõre az is benne van a pakliban, hogy viszonylag gyorsan lemegy egy teljes Namias-ciklus, és decemberig kapunk még zonális irányítást is. Ugyanakkor például a DAI és az erõs szibériai anticiklon (talán nem is egymástól függetlenül) egyaránt a zonalitás gyengülését vetíti elõre, így azt is nehezen képzelem el, hogy ha kapunk még egy zonális idõszakot, akkor az hosszú legyen.
A konkrét idõjárásunkat tekintve ezzel együtt is hasonló forgatókönyvre számítok.
Ahogy az elõrejelzéseket olvasom, könnyen lehet, hogy a jövõ hét elején ennél a lépésnél fogunk tartani. A modellek alapján pár napos félzonális felállás következhet, ami után a mediciklonok is megjönnének, de egyelõre nem érzem olyan átütõnek a meridionális váltást. Egyelõre az is benne van a pakliban, hogy viszonylag gyorsan lemegy egy teljes Namias-ciklus, és decemberig kapunk még zonális irányítást is. Ugyanakkor például a DAI és az erõs szibériai anticiklon (talán nem is egymástól függetlenül) egyaránt a zonalitás gyengülését vetíti elõre, így azt is nehezen képzelem el, hogy ha kapunk még egy zonális idõszakot, akkor az hosszú legyen.
A konkrét idõjárásunkat tekintve ezzel együtt is hasonló forgatókönyvre számítok.
December eleje már olyan közel van, hogy prediktor nélkül is megfogalmazhatunk bizonyos feltevéseket a hónap idõjárásával kapcsolatban. Erre fõként a hõcsere ciklus (nevezhetnénk szinoptikai ciklusnak is) fázisainak többé-kevésbé szabályos egymásutánisága ad lehetõséget.
Régi megfigyelésem, hogy a téli idõszak (melybe már november is beleértendõ) makroszinoptikai történései leggyakrabban, szinte törvényszerûen egy jól megfogható séma szerint követik egymást. Többször is írtam már errõl, de prognosztikai jelentõsége miatt nem árt ezúttal is szemügyre venni a ciklus szerkezetét. A ciklus kezdõpontját helyezzük arra a szituációra, mikor Közép-Európát hosszasabb hidegelárasztás, emellett esetleg mediciklonos csapadékhullás után hideg levegõvel kitöltött anticiklon fedi. Az elsõ lépés az, hogy nyugat, északnyugat felõl (azaz az Atlanti-óceán irányából) cikloncentrum(ok), alacsonyabb légnyomás kezd megközelíteni minket. Ekkor az említett hideg AC nyugati oldalára kerülünk, az áramlás déliesre fordul fölöttünk. Kezdetben csak a magasban, késõbb a talaj közelében is jelentõs enyhülésre kerül sor. Érdekes, hogy az elsõ ciklon átvonulása után nemegyszer ismét északnyugatira, északira vált az áramlás, ezzel kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) mértékû lehûlés is érkezik -mintha vissza akarna állni a meridionális cirkulációs rend. Azonban, bármilyen elképesztõ, az idõjárás ilyen esetben mintegy "érzi", hogy az alapvetõ folyamatoknak más irányba kell haladniuk: a meridionalitás irányába való visszafordulás a hosszadalmas hideg idõszak után MINDIG ÁTMENETI, rövid idõtartamú. Hamarosan újra elõoldal következik déli légmozgással, a magasban nagy hõmérséklet-emelkedéssel. Majd ezen prefrontális idõszak után nyugat felõl megérkezik a hidegfront, a szél nyugat-északnyugatira fordul, a csapadék megszûnik, a felhõzet gyorsan csökken. Végül kisüt a nap, alapvetõen napos idõ köszönt be. A nagymértékû enyhülés a talajon éppen ekkor következik be. Tavaszias, 10 fokot megközelítõ, vagy meghaladó maximumok gyakoriak, legalábbis a nyugati országrészben. Ezenközben a légnyomás erõsen emelkedik. Nemegyszer kifejezetten anticiklonális intermezzó áll elõ, 1-2 csendes, esetleg ködös nappal. Azonban a magas nyomás átmeneti, hamarosan megérkezik az újabb frontelõzõ déli áramlás, majd a soron következõ hidegfront nyugatról. Ez aztán többször is megismétlõdhet: közben jellemzõ módon egyre mélyebbre száll a légnyomás a frontok elõtt. A délkeleti, déli áramlású prefrontális szakasz veszít jelentõségébõl és hosszából, a frontok után viszont egyre jobban északnyugatira fordul, s mind viharosabbá válik a szél. Ezekkel a hidegfrontokkal kezdetben sarki-tengeri levegõ érkezik, mely a talaj közelében elég enyhe. Végül azonban a makrocirkulációs kép kezd meridionálisra váltani, és az egyik hidegfront után tartósabban északnyugatira, északira fordul az áramlás. Ezzel mind hidegebb levegõ áramlik be kezdetben záporok, késõbb hózáporok kíséretében. A hõmérséklet a talajon is csökken, a légnyomás erõsen emelkedik. Ezután szokott mediciklon képzõdni tõlünk délre, de ez nem szükségszerû. Végül kialakul a hideglevegõvel elárasztott területen a fentiekben említett anticiklon, és kezdõdik minden elölrõl. Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a ciklus korántsem mindig zajlik szabályosan: a fázisok aránya nagyon eltérõ lehet, stagnálás is bekövetkezhet egyes stádiumokban. Sõt, nagyon rövid ideig "retrográd" mozgása is elõfordul a folyamatnak. Mégis, nagy vonalakban így fest a téli szinoptikai ciklus, és alapvetõ fázisai SOHASEM CSERÉLÕDNEK FEL EGYMÁSSAL.
Úgy látom, jelenleg egy "klasszikusan" szabályszerû szinoptikai ciklus zajlik. Október elején megtörtént a hidegelárasztás, a sarki-kontinentális levegõ beáramlása után felépült az AC felettünk, majd elõoldali helyzet következett. Nem maradt el az egyébként korántsem minden esetben jelentkezõ átmeneti meridionális visszarendezõdés (csak ennek keretében akkor Nyugat-Európát árasztotta el a hideg) Ezután hosszas elõoldali pozició következett enyhe, napos, "indián nyár" stílusú idõjárással. Majd a zonális fázis, tartós nyugati áramlás elsõsorban tõlünk északra, de idõnkénti "levágódásokból" nálunk is elõfordult alacsony légnyomás, jelentõs esõ a legutóbbi idõszakban. Mindez jelzi a soron következõ etap, az alacsony nyomású zonalitás elérkeztét. Az áramlás mindinkább északnyugatira fog váltani, ennek már vannak is jelei a GFS által mutatott félblockingok képében. A változás elkerülhetetlen, és véleményem szerint 2-3 héten belül "kifutja magát" Alapvetõ átalakulás fog beállni a makrocirkulációban: a zonális áramlási kép -talán több lépcsõben- meridionálisra vált, az eddigieknél jóval hidegebb légtömegek árasztanak el minket. Alkalmasint mediciklon is képzõdik, ennek ránk gyakorolt hatása a szokásos módon most még megjósolhatatlan. A fordulat idejét november utolsó dekádjára, illetõleg december elsõ napjaira teszem.
A szabályos szinoptikai ciklus, "jól megérett" zonalitás után beáramló hideglevegõ "maradra jön" -azaz, hosszabb hideg idõszak szokta a kezdetét venni ezzel. Ezért én arra tippelek, hogy december elsõ fele alacsony hõmérsékletû (ezzel együtt esetleg havas) lesz. Hogy késõbb hogy alakulnak a dolgok, arra most még nem latolgatnék. Mindenesetre csaknem bizonyos, hogy az idei tél nem enyheséggel kezdõdik majd.
Régi megfigyelésem, hogy a téli idõszak (melybe már november is beleértendõ) makroszinoptikai történései leggyakrabban, szinte törvényszerûen egy jól megfogható séma szerint követik egymást. Többször is írtam már errõl, de prognosztikai jelentõsége miatt nem árt ezúttal is szemügyre venni a ciklus szerkezetét. A ciklus kezdõpontját helyezzük arra a szituációra, mikor Közép-Európát hosszasabb hidegelárasztás, emellett esetleg mediciklonos csapadékhullás után hideg levegõvel kitöltött anticiklon fedi. Az elsõ lépés az, hogy nyugat, északnyugat felõl (azaz az Atlanti-óceán irányából) cikloncentrum(ok), alacsonyabb légnyomás kezd megközelíteni minket. Ekkor az említett hideg AC nyugati oldalára kerülünk, az áramlás déliesre fordul fölöttünk. Kezdetben csak a magasban, késõbb a talaj közelében is jelentõs enyhülésre kerül sor. Érdekes, hogy az elsõ ciklon átvonulása után nemegyszer ismét északnyugatira, északira vált az áramlás, ezzel kisebb-nagyobb (rendszerint kisebb) mértékû lehûlés is érkezik -mintha vissza akarna állni a meridionális cirkulációs rend. Azonban, bármilyen elképesztõ, az idõjárás ilyen esetben mintegy "érzi", hogy az alapvetõ folyamatoknak más irányba kell haladniuk: a meridionalitás irányába való visszafordulás a hosszadalmas hideg idõszak után MINDIG ÁTMENETI, rövid idõtartamú. Hamarosan újra elõoldal következik déli légmozgással, a magasban nagy hõmérséklet-emelkedéssel. Majd ezen prefrontális idõszak után nyugat felõl megérkezik a hidegfront, a szél nyugat-északnyugatira fordul, a csapadék megszûnik, a felhõzet gyorsan csökken. Végül kisüt a nap, alapvetõen napos idõ köszönt be. A nagymértékû enyhülés a talajon éppen ekkor következik be. Tavaszias, 10 fokot megközelítõ, vagy meghaladó maximumok gyakoriak, legalábbis a nyugati országrészben. Ezenközben a légnyomás erõsen emelkedik. Nemegyszer kifejezetten anticiklonális intermezzó áll elõ, 1-2 csendes, esetleg ködös nappal. Azonban a magas nyomás átmeneti, hamarosan megérkezik az újabb frontelõzõ déli áramlás, majd a soron következõ hidegfront nyugatról. Ez aztán többször is megismétlõdhet: közben jellemzõ módon egyre mélyebbre száll a légnyomás a frontok elõtt. A délkeleti, déli áramlású prefrontális szakasz veszít jelentõségébõl és hosszából, a frontok után viszont egyre jobban északnyugatira fordul, s mind viharosabbá válik a szél. Ezekkel a hidegfrontokkal kezdetben sarki-tengeri levegõ érkezik, mely a talaj közelében elég enyhe. Végül azonban a makrocirkulációs kép kezd meridionálisra váltani, és az egyik hidegfront után tartósabban északnyugatira, északira fordul az áramlás. Ezzel mind hidegebb levegõ áramlik be kezdetben záporok, késõbb hózáporok kíséretében. A hõmérséklet a talajon is csökken, a légnyomás erõsen emelkedik. Ezután szokott mediciklon képzõdni tõlünk délre, de ez nem szükségszerû. Végül kialakul a hideglevegõvel elárasztott területen a fentiekben említett anticiklon, és kezdõdik minden elölrõl. Persze, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a ciklus korántsem mindig zajlik szabályosan: a fázisok aránya nagyon eltérõ lehet, stagnálás is bekövetkezhet egyes stádiumokban. Sõt, nagyon rövid ideig "retrográd" mozgása is elõfordul a folyamatnak. Mégis, nagy vonalakban így fest a téli szinoptikai ciklus, és alapvetõ fázisai SOHASEM CSERÉLÕDNEK FEL EGYMÁSSAL.
Úgy látom, jelenleg egy "klasszikusan" szabályszerû szinoptikai ciklus zajlik. Október elején megtörtént a hidegelárasztás, a sarki-kontinentális levegõ beáramlása után felépült az AC felettünk, majd elõoldali helyzet következett. Nem maradt el az egyébként korántsem minden esetben jelentkezõ átmeneti meridionális visszarendezõdés (csak ennek keretében akkor Nyugat-Európát árasztotta el a hideg) Ezután hosszas elõoldali pozició következett enyhe, napos, "indián nyár" stílusú idõjárással. Majd a zonális fázis, tartós nyugati áramlás elsõsorban tõlünk északra, de idõnkénti "levágódásokból" nálunk is elõfordult alacsony légnyomás, jelentõs esõ a legutóbbi idõszakban. Mindez jelzi a soron következõ etap, az alacsony nyomású zonalitás elérkeztét. Az áramlás mindinkább északnyugatira fog váltani, ennek már vannak is jelei a GFS által mutatott félblockingok képében. A változás elkerülhetetlen, és véleményem szerint 2-3 héten belül "kifutja magát" Alapvetõ átalakulás fog beállni a makrocirkulációban: a zonális áramlási kép -talán több lépcsõben- meridionálisra vált, az eddigieknél jóval hidegebb légtömegek árasztanak el minket. Alkalmasint mediciklon is képzõdik, ennek ránk gyakorolt hatása a szokásos módon most még megjósolhatatlan. A fordulat idejét november utolsó dekádjára, illetõleg december elsõ napjaira teszem.
A szabályos szinoptikai ciklus, "jól megérett" zonalitás után beáramló hideglevegõ "maradra jön" -azaz, hosszabb hideg idõszak szokta a kezdetét venni ezzel. Ezért én arra tippelek, hogy december elsõ fele alacsony hõmérsékletû (ezzel együtt esetleg havas) lesz. Hogy késõbb hogy alakulnak a dolgok, arra most még nem latolgatnék. Mindenesetre csaknem bizonyos, hogy az idei tél nem enyheséggel kezdõdik majd.
Engem a lász által leírt korszakhatárok közül sok emlékeztet azokra, melyeket az AMO-jelenségkörrel hoztak kapcsolatba. Ennek egy eleme, hogy az AMO-ciklus egy fázisában megszûnik a téli szibériai idõszakos akciócentrum. Ezesetben a légköri rendszerek fejlõdése a téli félévben eltérhet a most megszokottól. A szibériai AC ugyanis még egy nálunk erõsen zonális télen is a tõle nyugatra esõ területeken elõbb-utóbb stabilizálódik átmenetileg a nyugat szélén, így blockingot hozhat létre. Ha az AC megszûnik, akkor ez egy nálunk zonális télen elmaradhat. Így tehát egyrészt a szeptemberi nyomásviszonyokból jóval kisebb valószínûséggel fejlõdünk abba az irányba, mint most. Másrészt a szibériai ciklonjárás teljesen véletlenszerûvé teszi a hófelhalmozódást, ami tovább ronthatja a DAI megbízhatóságát.
Sajnos itt azért jobban át kéne látni a légkörzést, ez inkább találgatás a részemrõl, de mindenképpen arra tippelnék, hogy ha az AMO-val kapcsolatosak a lász által említett korszakok váltakozása, akkor a zonális korszakban az (erõs és kiterjedt) szibériai AC esetleges hiánya okozhatja a távkapcsolat megszûnését.
Sajnos itt azért jobban át kéne látni a légkörzést, ez inkább találgatás a részemrõl, de mindenképpen arra tippelnék, hogy ha az AMO-val kapcsolatosak a lász által említett korszakok váltakozása, akkor a zonális korszakban az (erõs és kiterjedt) szibériai AC esetleges hiánya okozhatja a távkapcsolat megszûnését.
Ezzel nekem az a bajom, hogy a Nap viselkedése nem szokott olyan gyorsan akkorát változni, hogy ez közvetlenül létrehozzon egy adott korszakból kiugró évet idõjárásilag. Azt el tudom képzelni, hogy az egyes korszakok váltakozását a Nap okozza. A másik pedig, hogy a napkitörések, napfolttevékenység hatásának idõskálája éppen a makroszinoptikus idõskálával összemérhetõ, ezért a ciklonok viselkedésére lehet hatással. (Errõl eddig kevés konkrét elmélet vagy magyarázat született, az egyik pl. Kosakissé.) Valahogy a kettõ közötti idõskála nem jelenik meg a Nap hatásaiban, másrészt a Nap viselkedésében bekövetkezõ változások sem túl nagyok, ezért az idõjárásban okozott változások sem jelentõsek, talán éppen észrevehetõek. (Ezért egy-egy elméletet elég nehéz meggyõzõen bizonyítani is.)
Van egy kulcsmomentum: az utóbbi két idõszak közül a mostaniban jelentõsen gyengébb a Golf/Észak-atlanti-áramlat, mint az elõzõben. Azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy ez ok, vagy következmény. A következmény logikusabban magyarázható: az erõs azori AC és izlandi ciklon között kialakuló zonális szél fújja a tenger tetejét, ami hajtja az áramlatot. Azonban hiába alakítják a felszín áramlatait a szelek, ha a termohalin cirkuláció valamelyik mélytengeri szakasza (akár a só, akár a hõmérséklet valamilyen megváltozása miatt) leáll, akkor az egész leáll, vagy jobb esetben átrendezõdik. Ilyen "ki-be kapcsolásokat" már néhány periodikus és szabálytalan idõközönként bekövetkezõ klímaingadozással is összefüggésbe hoztak (többek között a Milankoviæ-ciklusok hideg periódusaiban - glaciálisokban - fellépõ ingadozások ilyenek), melyek ugyan szintén nem bizonyítottak, de elég erõsnek tûnik az érvrendszer mellettük.
Mindez szóba jöhet, mint távkapcsolati rendszer.
Van egy kulcsmomentum: az utóbbi két idõszak közül a mostaniban jelentõsen gyengébb a Golf/Észak-atlanti-áramlat, mint az elõzõben. Azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy ez ok, vagy következmény. A következmény logikusabban magyarázható: az erõs azori AC és izlandi ciklon között kialakuló zonális szél fújja a tenger tetejét, ami hajtja az áramlatot. Azonban hiába alakítják a felszín áramlatait a szelek, ha a termohalin cirkuláció valamelyik mélytengeri szakasza (akár a só, akár a hõmérséklet valamilyen megváltozása miatt) leáll, akkor az egész leáll, vagy jobb esetben átrendezõdik. Ilyen "ki-be kapcsolásokat" már néhány periodikus és szabálytalan idõközönként bekövetkezõ klímaingadozással is összefüggésbe hoztak (többek között a Milankoviæ-ciklusok hideg periódusaiban - glaciálisokban - fellépõ ingadozások ilyenek), melyek ugyan szintén nem bizonyítottak, de elég erõsnek tûnik az érvrendszer mellettük.
Mindez szóba jöhet, mint távkapcsolati rendszer.
Köszönjük az eredményeket, kíváncsian várom a folytatást. Akkor az igen hideg 2002-03-as telénél is hidegebb lehet. Meglátjuk az egészen zord volt.
Így van én is ezt mondtam, hogy a zonális idõszakban vannak eltérések olykor nem is kevéssel. De ezt majd Hari Seldon át fogja számolgatni.
Váraljamettel mi mindig egyeztetünk és sokat beszélünk, sõt találkozunk is, így a grafikonok és az adatok fel vannak használva, fõként ezek miatt jutottam erre gondolatra, és bizony nagyban az õ érdeme is ez.
Tény, mindent lehet finomítani ezt is. Valamint találtam ismét egy pontot amiben van ráció és valamit lehet kezdeni vele, vagy nem meglátjuk.
Azért találtam ki a 4 korszakot, mert az adatsorban ténylegesen ez megfigyelhetõ. Szerencsére nyomásanalízis is megvan 1870-tõl és csapadék a adatok is 1840-es évektõl, hõmérsékleti anomáliák 1780-tõl. Ezeket mind figyelembe vettem és erre a következtetésre jutottam, hogy helyesen-é majd kiderül?:-) Azonban többnyire már mindenki elismeri a 70-es évek nyugati áramlását és pl 1940-es évek szélsõséges nyarait-teleit, és ezekbõl kiindulva kutattam ki a többi korszakot amire nagyban rá lehet húzni amit leírtam.
A többi gondolatot is szívesen várom, hisz minden elõre viszi a dolgot.
Váraljamettel mi mindig egyeztetünk és sokat beszélünk, sõt találkozunk is, így a grafikonok és az adatok fel vannak használva, fõként ezek miatt jutottam erre gondolatra, és bizony nagyban az õ érdeme is ez.
Tény, mindent lehet finomítani ezt is. Valamint találtam ismét egy pontot amiben van ráció és valamit lehet kezdeni vele, vagy nem meglátjuk.
Azért találtam ki a 4 korszakot, mert az adatsorban ténylegesen ez megfigyelhetõ. Szerencsére nyomásanalízis is megvan 1870-tõl és csapadék a adatok is 1840-es évektõl, hõmérsékleti anomáliák 1780-tõl. Ezeket mind figyelembe vettem és erre a következtetésre jutottam, hogy helyesen-é majd kiderül?:-) Azonban többnyire már mindenki elismeri a 70-es évek nyugati áramlását és pl 1940-es évek szélsõséges nyarait-teleit, és ezekbõl kiindulva kutattam ki a többi korszakot amire nagyban rá lehet húzni amit leírtam.
A többi gondolatot is szívesen várom, hisz minden elõre viszi a dolgot.
Egy kicsit vizsgáltam a budapesti téli középhõmérsékleteket Link , az eurázsiai októberi hófelhalmozódást Link és a HadCRUT4 globális éves átlaghõmérsékleti anomáliákat Link . Különösen a hófelhalmozódás és az itteni téli középhõmérsékletek közötti összefüggést keresve. Az eredmények:
Elõször is egy grafikon, amin a hófelhalmozódás mértéke és a budapesti téli közéhõmérsékletek közötti korrelációs együttható értéke 10 éves idõszakonként (1970-79 - 2003-12) (sárga) és a HadCRUT4 globális éves átlaghõmérsékleti anomáliák (kék) szerepelnek. Link
Az adatsorok közötti korrelációs együttható: 0,884
A vizsgált hófelhalmozódás és a budapesti téli középhõmérsékletek
közötti korreláció a 2000-2012-es idõszakban: 0,743
Az a korrelációkból látszik, hogy az 1970-es évek és 1980-as évek elsõ fele a jelen ellentéte. Napjainkban minél nagyobb a hófelhalmozódás, annál enyhébb tél várható nálunk.
A 2000-2012-es idõszakban az átlagos hófelhalmozódás értéke +1,29*10^6 km^2. Ebbõl az 1 alattiak (5 eset) átlaga +0,08. Az anomália: -1,21. Az ezekhez (5 eset) tartozó budapesti téli középhõmérsékletek átlaga: -0,94°C. A teljes idõszak átlaga (2000/01-2012/13): 0,27°C. Az anomália: -1,21°C.
A 2013-as hófelhalmozódási érték a vizsgált idõszakban: -1,13.
Ez alapján a XXI. évszázad eddigi leghidegebb telére számíthatunk.
Elõször is egy grafikon, amin a hófelhalmozódás mértéke és a budapesti téli közéhõmérsékletek közötti korrelációs együttható értéke 10 éves idõszakonként (1970-79 - 2003-12) (sárga) és a HadCRUT4 globális éves átlaghõmérsékleti anomáliák (kék) szerepelnek. Link
Az adatsorok közötti korrelációs együttható: 0,884
A vizsgált hófelhalmozódás és a budapesti téli középhõmérsékletek
közötti korreláció a 2000-2012-es idõszakban: 0,743
Az a korrelációkból látszik, hogy az 1970-es évek és 1980-as évek elsõ fele a jelen ellentéte. Napjainkban minél nagyobb a hófelhalmozódás, annál enyhébb tél várható nálunk.
A 2000-2012-es idõszakban az átlagos hófelhalmozódás értéke +1,29*10^6 km^2. Ebbõl az 1 alattiak (5 eset) átlaga +0,08. Az anomália: -1,21. Az ezekhez (5 eset) tartozó budapesti téli középhõmérsékletek átlaga: -0,94°C. A teljes idõszak átlaga (2000/01-2012/13): 0,27°C. Az anomália: -1,21°C.
A 2013-as hófelhalmozódási érték a vizsgált idõszakban: -1,13.
Ez alapján a XXI. évszázad eddigi leghidegebb telére számíthatunk.
Számomra ezek az adatok nem cáfolják a DAI-indexet, bár elképzelhetõ, hogy finomítást igényel. Fõleg a légnyomásadatok súlyozottabb figyelembe vételével.
Viszont a klímakorszakos összeállításod szerintem akkor lenne igazán érdekes, ha Váraljamet grafikáival (éghajlatváltozás) mutatna összefüggést. Mert, ha a két gondolat között van összefüggés, akkor az komoly elõrelépés lehetne a hosszútávú klíma-elõrejelzésekben.
Viszont a klímakorszakos összeállításod szerintem akkor lenne igazán érdekes, ha Váraljamet grafikáival (éghajlatváltozás) mutatna összefüggést. Mert, ha a két gondolat között van összefüggés, akkor az komoly elõrelépés lehetne a hosszútávú klíma-elõrejelzésekben.
Jó kérdéseket vetettél fel,amit lász lentebb már részletezett. Nem tudom melyik bejegyzésben olvastam megemlítés gyanánt a Nap tevékenységet,ami számomra nem elhanyagolható tényezõ. Ha nem is a jelen idõjárásában,hanem a lász által említett korszakokban elöforduló kiugrásokra lehet befolyással. Hatása hetekben hónapokban értendõ. pl. Egy zonális idõszakban mintha 'ráunna' erre hónapok után elöször meridionálisba fordul az áramlás. De gondoltam itt nagyobb léptékben vett új korszakokat elindító, esetleg egy zonális korszakban vett kiugró évre is.Ami nem csak a Nap, hanem a távkapcsolati rendszerekkel függhet össze. Hosszútávról annyit,hogy jelenleg nem vélek felfedezni egybõl 100% meridionálisba való fordulást középtávon. Inkább félzonális,meridionális felállást látok.Nov.15 után erõsen ? (kérdõjeles) tartományba látszik csak uralkodóbbá váló meridionális áramlás.
Igen tudom azzal is van számolva.
Hófelhámozódási adatok:
Link
Nézd meg a 70-es évek 37-40 heti adatait:
Hófelhámozódási adatok:
Link
Nézd meg a 70-es évek 37-40 heti adatait:
Nem tudom, milyen hófelhalmozódási adatokkal dolgoztál, de úgy tûnik, a légnyomásadatokat kevésbé vetted figyelembe. 1971-ben ugyanis jelentõsen magasabb (6 hPa) volt a havi légnyomásátlag, mint idén. Természetesen a teljes 70-es éveket nem számoltam végig, de megnéztem 1915-öt is, amikor ugyancsak 4 hPa-val magasabb volt az ideinél.
Ezzel nem cáfolni kívánom az általad leírtakat, hiszen nem 1 adatra épül a DAI, viszont a légnyomás fontos eleme.
Mint minden rendszerben ebben is lehetnek kivételek, amelyeknek az okait nem tudjuk. Például éppen a leghidegebb decembert, az 1933-ast viszonylag magas légnyomású szeptember elõzte meg...????? Ugyanakkor 2001-ben a mostaninál is alacsonyabb volt a szeptemberi légnyomás, miközben a DAI-index a mostanihoz hasonló volt, aztán a december még a vártnál is jelentõsen hidegebb lett.
Egyébként pillanatnyilag nem tudni, hogy a 70-es évek elõtti idõszakra is igaz-e a DAI. Korábban téli hõmérsékleti adatokból arra jutottam, hogy akkor valami átrendezõdés történt. A 70-es évek közepe elõtt ugyanis egyetlen enyhe télen sem fordult elõ, hogy -3,5 foknál hidegebb átlaghõmérsékletû nap legyen Bp-en, míg azóta minden egyhébb télen volt ennél hidegebb nap. Még a nevezetes 97-98 és a 2006-07-es télen is.
Ezzel nem cáfolni kívánom az általad leírtakat, hiszen nem 1 adatra épül a DAI, viszont a légnyomás fontos eleme.
Mint minden rendszerben ebben is lehetnek kivételek, amelyeknek az okait nem tudjuk. Például éppen a leghidegebb decembert, az 1933-ast viszonylag magas légnyomású szeptember elõzte meg...????? Ugyanakkor 2001-ben a mostaninál is alacsonyabb volt a szeptemberi légnyomás, miközben a DAI-index a mostanihoz hasonló volt, aztán a december még a vártnál is jelentõsen hidegebb lett.
Egyébként pillanatnyilag nem tudni, hogy a 70-es évek elõtti idõszakra is igaz-e a DAI. Korábban téli hõmérsékleti adatokból arra jutottam, hogy akkor valami átrendezõdés történt. A 70-es évek közepe elõtt ugyanis egyetlen enyhe télen sem fordult elõ, hogy -3,5 foknál hidegebb átlaghõmérsékletû nap legyen Bp-en, míg azóta minden egyhébb télen volt ennél hidegebb nap. Még a nevezetes 97-98 és a 2006-07-es télen is.
Tudod annyiszor eljátszottam a kérdésekkel. Amit én is feltettem magamnak, hogy mi váltja ki és meddig tart? No ez az amit nem lehet tudni. Összességében egy-egy korszak úgy 10-30 évet ölel fel, ez nagy intervallum tudom, de pontosabbat és kisebbet most nem tudok adna, fõként úgy nem, hogy ez volt a jellemzõ. Így az egyik válaszom, hogy nincs szabályos váltás, így nem lehet tudni, hogy a mostani korszak meddig tart.
A kulcstényezõt leírtam a korszakoknál, hogy az adott idõ alatt milyen folyamatok voltak döntõ többségben. Ez nem hasra ütés, hosszú évek eredménye és számolása után jöttem rá a dolgokra.
Egyébként többé kevésbé azt is lehet látni, hogy a zonális korszak a legrövidebb és benne is vannak meridionális intermezzók,"mikor a légkörnek elege van" az óceáni áramlásból, lásd pl 1974-es márcisu végi nyarát, vagy a és forró augusztusát, de valamiért még ilyenkor ez a meghatározó és több évre visszaáll a nyugati rendszer. Viszont jó példa a kontinentális korszakra a 2006-07-es tele mikor bizony olyan mértékû zonális áramlás volt jelen, hogy mindenki nézet nagyot, számomra az a tél a mai napig rejtély, és nem csak azért mert ilyen enyhe volt hanem, hogy a rendszer ennyire kibillenthetetlen volt azokban a hónapokban.
Mi váltja fel egyes típusokat? Szinte midig az átmeneti korszak, hisz ezért is írtam le, mert valamibõl megyünk a másik korszak felé.
Az 1960-as években a tél még többnyire északi-déli irányítású volt, sõt a fõként nyári idõszakban a zonális áramlás ezt erõsítette, de a januárok átlaga még nagyon alacsony volt, de a nyarakban már felfedezhetõ volt a zonális hûvösebb irányítás. Azonban még bõven akadtak igen hosszú nyári idõszakok, így a klíma egy nyugati dominanciát vett fel, és bizony úgy 15 évig ez is volt fõként a meghatározó. Itt elõfordulhat, hogy az 1978-79-es kemény északi betörés okozott valamit a légkörben mert akkor kezdett az irányítás ismét egy átmeneti korszakot elindítani
Azt mondom, hogy valami nagyon drasztikus változás indította el egy-egy korszakot, okozóját soha nem fogom kitalálni, de mintha, mint írtam az idõjárás megelégelte volna az elõzõ korszakot és váltani akart. Ez nagyon nem tudományos és feltételes, de leegyszerûsítve így van.
Még egy példát leírok és talán minden kérdésedre megadom a választ amit én is még csak tanulgatok, figyelgetek.
Az 1850 és 1870-es idõszak olyan rejtély számomra mint a 70-es évek abszolút zonális idõszaka.
Hazánk ekkor szenvedte el a legdurvább, legkomolyabb aszálysorozatát. A tavaink gyakorlatilag és a Balaton is kiszáradás határán volt a Fertõ-tavon és Velencén átkeltek sok helyen szántottak-vetettek mert csak a medrekben itt maradt nedvesség elég. Éhezés és és tereméskiesés volt. Hozzá olykor zord téli hónapok és forró nyári idõszakok tartoztak.
A fõvárosban a 20 évbõl 12 évben nem érte el a csapadék mennyiség az 500 mm-t és 8 évben 450 mm alatt, 2 évben 300 mm alatt marad. 20 éves csapadékösszeg 460-470 mm volt a fõvárosban és ezt Budán mérték, akkor képzelhetjük, hogy a pesti oldalon még ettõl is kevesebb hullott. Gyakorlatilag Egyiptom északi részének csapadék viszonyai uralkodtak hazánkon. Az Alföldön még komolyabb szárazság alakult ki, helyenként 200 mm alatti éves összegekkel. Ilyenre azóta és azelõtt sem volt példa. Az oka itt is rejtély számomra, nem értem, hogy tudott a légkör felvenni ilyen mértékû magasnyomású hajlamot, mert ez nem más mint az lehetett.
És talán meg is válaszoltam, hogy mi tarja fenn, igazából senki sem tudja.
Igen az indexel kapcsolatban, hogy miként alakulhat a december? Az biztos, hogy nem elég a medencét kitöltõ nedves levegõ és ezáltal szürke, ködös, hidegpárnás idõ. Itt jönni kell egy elég zord északkeleti áramlásnak valamikor a hónap folyamán ami már szépen hóval lehûti majd a környéket.
A kulcstényezõt leírtam a korszakoknál, hogy az adott idõ alatt milyen folyamatok voltak döntõ többségben. Ez nem hasra ütés, hosszú évek eredménye és számolása után jöttem rá a dolgokra.
Egyébként többé kevésbé azt is lehet látni, hogy a zonális korszak a legrövidebb és benne is vannak meridionális intermezzók,"mikor a légkörnek elege van" az óceáni áramlásból, lásd pl 1974-es márcisu végi nyarát, vagy a és forró augusztusát, de valamiért még ilyenkor ez a meghatározó és több évre visszaáll a nyugati rendszer. Viszont jó példa a kontinentális korszakra a 2006-07-es tele mikor bizony olyan mértékû zonális áramlás volt jelen, hogy mindenki nézet nagyot, számomra az a tél a mai napig rejtély, és nem csak azért mert ilyen enyhe volt hanem, hogy a rendszer ennyire kibillenthetetlen volt azokban a hónapokban.
Mi váltja fel egyes típusokat? Szinte midig az átmeneti korszak, hisz ezért is írtam le, mert valamibõl megyünk a másik korszak felé.
Az 1960-as években a tél még többnyire északi-déli irányítású volt, sõt a fõként nyári idõszakban a zonális áramlás ezt erõsítette, de a januárok átlaga még nagyon alacsony volt, de a nyarakban már felfedezhetõ volt a zonális hûvösebb irányítás. Azonban még bõven akadtak igen hosszú nyári idõszakok, így a klíma egy nyugati dominanciát vett fel, és bizony úgy 15 évig ez is volt fõként a meghatározó. Itt elõfordulhat, hogy az 1978-79-es kemény északi betörés okozott valamit a légkörben mert akkor kezdett az irányítás ismét egy átmeneti korszakot elindítani
Azt mondom, hogy valami nagyon drasztikus változás indította el egy-egy korszakot, okozóját soha nem fogom kitalálni, de mintha, mint írtam az idõjárás megelégelte volna az elõzõ korszakot és váltani akart. Ez nagyon nem tudományos és feltételes, de leegyszerûsítve így van.
Még egy példát leírok és talán minden kérdésedre megadom a választ amit én is még csak tanulgatok, figyelgetek.
Az 1850 és 1870-es idõszak olyan rejtély számomra mint a 70-es évek abszolút zonális idõszaka.
Hazánk ekkor szenvedte el a legdurvább, legkomolyabb aszálysorozatát. A tavaink gyakorlatilag és a Balaton is kiszáradás határán volt a Fertõ-tavon és Velencén átkeltek sok helyen szántottak-vetettek mert csak a medrekben itt maradt nedvesség elég. Éhezés és és tereméskiesés volt. Hozzá olykor zord téli hónapok és forró nyári idõszakok tartoztak.
A fõvárosban a 20 évbõl 12 évben nem érte el a csapadék mennyiség az 500 mm-t és 8 évben 450 mm alatt, 2 évben 300 mm alatt marad. 20 éves csapadékösszeg 460-470 mm volt a fõvárosban és ezt Budán mérték, akkor képzelhetjük, hogy a pesti oldalon még ettõl is kevesebb hullott. Gyakorlatilag Egyiptom északi részének csapadék viszonyai uralkodtak hazánkon. Az Alföldön még komolyabb szárazság alakult ki, helyenként 200 mm alatti éves összegekkel. Ilyenre azóta és azelõtt sem volt példa. Az oka itt is rejtély számomra, nem értem, hogy tudott a légkör felvenni ilyen mértékû magasnyomású hajlamot, mert ez nem más mint az lehetett.
És talán meg is válaszoltam, hogy mi tarja fenn, igazából senki sem tudja.
Igen az indexel kapcsolatban, hogy miként alakulhat a december? Az biztos, hogy nem elég a medencét kitöltõ nedves levegõ és ezáltal szürke, ködös, hidegpárnás idõ. Itt jönni kell egy elég zord északkeleti áramlásnak valamikor a hónap folyamán ami már szépen hóval lehûti majd a környéket.
Figyelj, nekem nincs hozzа feresem semilyen komolyabb hosszu tavu modelhez, barmihez amihez komolyabban lehetne nyulni, de gondolom ugye neked sem, illetve itt a 99%-nak. Tehat ami marad egy egyszeru amatornek mint amik mink vagyunk, marad a megfigyeles, valami fele tapasztalat, stb...masba te sem, en sem, es meg itt sokan nem kapaszkodhatnak. Vagy marad az hogy a sajat velemenyunket nem mondjuk itt el, es hadjuk hogy 3-4 ember akinek van mibe kapaszkodni csak es kizarolag ok latolgassanak hosszabb tavra? Ha igy gondolod en megfogadom a velemenyed.
Ha az elmult 50 evet nezem, altalaban 5-7 evenkent szoktak lenni hidegparnas decemberek, persze mindeg is voltak kivetelek, de ha jol emlekszem komoly hidegparna 2007-ben volt decemberben, biztos te is emlekszesz amikor racsusszant utanna karacsonykor egy hidegcsepp a kodos idonkre, es mekkora meglepetes havazast okozott.
Ha az elmult 50 evet nezem, altalaban 5-7 evenkent szoktak lenni hidegparnas decemberek, persze mindeg is voltak kivetelek, de ha jol emlekszem komoly hidegparna 2007-ben volt decemberben, biztos te is emlekszesz amikor racsusszant utanna karacsonykor egy hidegcsepp a kodos idonkre, es mekkora meglepetes havazast okozott.
Bennem is felmerült az a felvetés, hogy a vizsgált perdiktor az elmúlt 20-30 évre vetítve, amikor a leginkább kielégítõ adatsorok álltak rendelkezésre, jól leképeztek egy összefüggést. Ha ezekre hagyatkozom, akkor létezik valami (kvázi)statikus globális hatás, ami ezen idõszakban fennállt és mivel fent is fog állni még ezért jó eséllyel jól használható eszköz lesz a következõ években esetleg néhány évtizedben.
Valójában egy statisztikai kapcsolaton túl, elég sok dolgot nem látunk, bár a korrellációk egy része (tengeráramlások, kevésbé konkretizált "távolhatások, távkapcolatok" pl El Nino) nyilván a mi léptékünkben megmarad.
Azonban több, mint valószínû, van egy alul és fölül korlátos, véges értelmezési tartománya a prediktor beválásának és e korlát ráadásul nem is ismert. A korlátokat más léptékeknél is figyelembe kell venni, azaz nincsen semmi gond azzal, ha az elmólt 140 év éghajlati periodicitását vizsgáljuk és 4 kategóriába soroljuk, de ez attól még nem azt fogja jelenteni hogy a következõ 50- 100 évben is ez a periodicitás lesz a jellemzõ, egyébként nehéz megfogni a kategóriák idõtartamát és határait is. Ha viszont erõs sejtésünk van egy a perioditásra, akkor feltételeznünk kell mögé egy "távkapcsolatot vagy távolhatást", amit meg kellene vizsgálni, és ami hasonlóan egyértelmû magyarázatot adna, mint az évszakokra, vagy a napfoltciklusokra. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy e 4 féle kategorizálásnak nincs-e köze a naptevékenységhez, ugyanis a 2000 -es évek forró nyarait gyakran ezzel is magyarázzák.
Anélkül olyan probléma ez, mint amikor egy hosszútávú mondjuk 1-2 hónapra elõremutató latolgatásnál egy korábbi év menetére hivatkozunk, és jó eséllyel találunk is összefüggést, csak mondjuk egy várt lehûlési vagy melegedési periódus 2-3 hetet késik az még megmagyarázható ilyen léptékben, viszont az elõrejelzés célja szempontjából mégsem megengedhetõ.
A prediktor esetében így bátorkodom párhuzamot vonni azzal, mintha a reggel 6 órás T850 hõmérséklet és a légköri nyomás illetve annak 5 és 6 óra közötti változása és észak- Szlovénia és kelet-ausztriai felhõzet okta alapján szeretnék a déli hõmérsékletre következtetni (12 és 14 óra között) egy zalai dombtetõn. Nos, ha történetesen korán, véletlen komolyabb zivatar alakul ki, azt tekintsük olyan eseménynek, mint például egy vulkánkitörés. Így Április 20 tól szeptember 25 -ig elég jól mûködik, ez csaknem 150 nap, de az ezen kívüli 7 hónapban nem nagyon találnék kapcsolatot. Ettõl függetlenül, nagy elismerést érdemel benne, hogy a talált kapcsolat nem az általam felvázolthoz hasonló, magától értetõdõ, ha most történetesen prediktor léptékében számolva a 40- edik napon vagyunk, akkor még az unokáink is használni fogják.
Valójában egy statisztikai kapcsolaton túl, elég sok dolgot nem látunk, bár a korrellációk egy része (tengeráramlások, kevésbé konkretizált "távolhatások, távkapcolatok" pl El Nino) nyilván a mi léptékünkben megmarad.
Azonban több, mint valószínû, van egy alul és fölül korlátos, véges értelmezési tartománya a prediktor beválásának és e korlát ráadásul nem is ismert. A korlátokat más léptékeknél is figyelembe kell venni, azaz nincsen semmi gond azzal, ha az elmólt 140 év éghajlati periodicitását vizsgáljuk és 4 kategóriába soroljuk, de ez attól még nem azt fogja jelenteni hogy a következõ 50- 100 évben is ez a periodicitás lesz a jellemzõ, egyébként nehéz megfogni a kategóriák idõtartamát és határait is. Ha viszont erõs sejtésünk van egy a perioditásra, akkor feltételeznünk kell mögé egy "távkapcsolatot vagy távolhatást", amit meg kellene vizsgálni, és ami hasonlóan egyértelmû magyarázatot adna, mint az évszakokra, vagy a napfoltciklusokra. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy e 4 féle kategorizálásnak nincs-e köze a naptevékenységhez, ugyanis a 2000 -es évek forró nyarait gyakran ezzel is magyarázzák.
Anélkül olyan probléma ez, mint amikor egy hosszútávú mondjuk 1-2 hónapra elõremutató latolgatásnál egy korábbi év menetére hivatkozunk, és jó eséllyel találunk is összefüggést, csak mondjuk egy várt lehûlési vagy melegedési periódus 2-3 hetet késik az még megmagyarázható ilyen léptékben, viszont az elõrejelzés célja szempontjából mégsem megengedhetõ.
A prediktor esetében így bátorkodom párhuzamot vonni azzal, mintha a reggel 6 órás T850 hõmérséklet és a légköri nyomás illetve annak 5 és 6 óra közötti változása és észak- Szlovénia és kelet-ausztriai felhõzet okta alapján szeretnék a déli hõmérsékletre következtetni (12 és 14 óra között) egy zalai dombtetõn. Nos, ha történetesen korán, véletlen komolyabb zivatar alakul ki, azt tekintsük olyan eseménynek, mint például egy vulkánkitörés. Így Április 20 tól szeptember 25 -ig elég jól mûködik, ez csaknem 150 nap, de az ezen kívüli 7 hónapban nem nagyon találnék kapcsolatot. Ettõl függetlenül, nagy elismerést érdemel benne, hogy a talált kapcsolat nem az általam felvázolthoz hasonló, magától értetõdõ, ha most történetesen prediktor léptékében számolva a 40- edik napon vagyunk, akkor még az unokáink is használni fogják.
A modellek valóban nem látják a hidegpárnát, de a DAI tud valamit. A hidegpárna helyi hatás, a DAI viszont távkapcsolatot ír le. Épp ezért meglepõ, hogy az index akkor is jól teljesít (nem becsül felül), amikor gyakori a decemberi hidegpárna (ld. 2009). Ha jól emlékszem, ezt Hari Seldon is leírta a cikkében.
Az is biztos azonban, hogy a harminc év átlagában benne vannak a hosszabb-rövidebb ideig tartó hidegpárnás idõszakok is, melyek valóban lefelé vinnék a decemberi átlagot. Emiatt azonban egy adott évben egy hosszabb hidegpárna sem tudja sokkal az éghajlati átlag alá vinni az adott év átlagát. Így ahhoz, hogy a DAI által jelentõsnek adott negatív anomália bekövetkezzen, nagy valószínûséggel több kell, mint egy (akár hosszabb) hidegpárna. Ami biztosan erõsebb nála, az egy kontinentális hidegelárasztás (skandináv AC és balkán-félszigeti medi, vagy pedig Vojejkov-tengely). Mondjuk ez akkor is jó lehet, ha bejön a hideg, és aztán telepedik rá a hidegpárna.
Makroszinoptikailag valószínûleg ez az elrendezõdés lehet a kulcs.
Az is biztos azonban, hogy a harminc év átlagában benne vannak a hosszabb-rövidebb ideig tartó hidegpárnás idõszakok is, melyek valóban lefelé vinnék a decemberi átlagot. Emiatt azonban egy adott évben egy hosszabb hidegpárna sem tudja sokkal az éghajlati átlag alá vinni az adott év átlagát. Így ahhoz, hogy a DAI által jelentõsnek adott negatív anomália bekövetkezzen, nagy valószínûséggel több kell, mint egy (akár hosszabb) hidegpárna. Ami biztosan erõsebb nála, az egy kontinentális hidegelárasztás (skandináv AC és balkán-félszigeti medi, vagy pedig Vojejkov-tengely). Mondjuk ez akkor is jó lehet, ha bejön a hideg, és aztán telepedik rá a hidegpárna.
Makroszinoptikailag valószínûleg ez az elrendezõdés lehet a kulcs.
Mi alapján? Mert ez így ugyanoda való, mint a pár nappal ezelõtt áthelyezett jó sok hozzászólás.
Én alapvetõen decemberi idõre számítok decemberben. Vagyis úgy mondom, hogy a hónap nagyobb részében decemberre számítok. Érted?
Én alapvetõen decemberi idõre számítok decemberben. Vagyis úgy mondom, hogy a hónap nagyobb részében decemberre számítok. Érted?
Igen van benne igazsag...attol fuggetlen en akkor is nyugodt hidegparnas decemberre szamitok, vagy is ugy mondom a honap nagyobb reszeben szamitok erre.
A hidegpárnás helyzeteket nem látják az indexek,sõt a modellek sem,így nem is számolnak azzal,azt nem kalkulálják bele a hosszútávú elõrejelzéseikbe. Legalábbis,így gondolom. A kulcs a makroszinoptikus elrendezõdésben lehet,hogy milyen tényezõk befolyásolhatják azt.
Szerintem egy anticiklonalis,nyugalomba juto levego,+ egy 2 hetig tarto komoly hidegparna is tudna negativ anomaliat kihozni a decemberbol, nem biztos hogy kell annyira hozza a komoly eszak keleti hideg. Persze ez az en velemenyem.
Nagyon jó érzés volt áttanulmányozni az utóbbi 2-3 nap termését, foleg Hari Seldon DAI-magyarázatát és Laci klímaosztályozását emelném ki, de a tobbi poszt is egy sor hasznos tudnivalót tartalmaz. Most pedig 1-2 kérdés ezzel kapcsolatban: a 4 korszak szabályosan váltanak-e egymást, és miben látod a kulcstényezoket, amelyek az egyes típusokat kiváltják, illetve fenntartják. Ha jelenleg éppen az extra kontinentális korszak kuszobén állunk, ez vajon meddig tarthat és mi válthatja majd fel. Hogy azért a Hosszútávú témája is meg legyen orizve, milyen makroszinoptikai helyzetek válthatják ki a viszonylag jelentos negatív anomáliát? Az én tippem a szibériai maximum európai térhódítása, északkeleti áramlás, Vojejkov-gyanús fellállások. Egy kitartó északnyugati drift a hol hidegebb, hol enyhébb idoszakok váltakozásával ugyanis maximum egy átlaghoz kozeli decembert eredményezne, egy kirívóan hidegebb december mindenképpen egy határozott kontinentális északkeleti komponenst feltételez, vagy netán rossz irányában kapizsgálok?
Azt hiszem picit félreértettél. A klímát, ami adatok megvannak hazánkra nézve 4 korszakra boncoltam, és abba két teljesen abnormális idõszak volt ez kb 1910 és 1920 között, és 1970 és 1980 között. 1900 elõtt is lehet egy-egy évtizedet így felfedezni, de ennyire markánsan nem látható. Ez a két évtizednek a több mint 80%-a bizony kemény zonális idõszak volt. Itt amit találtam a 70-es évek hófelhalmozódása és hõmérséklet csapadék viszonyai, és ezt az index nem jól fogta meg.
pl 1971 még a mostaninál is nagyon hótakaró volt, és hûvös és változékony szeptember jellemezte akkor hazánkat, és bizony egy szinte rekord enyhe december következett, gyakorlatilag a fõvárosban fagy is alig volt. Ha az indexet nézem akkor bizony legalább a mostani értéket veszi fel ami bizony 5-6 fokos alálövés lenne. Ezt a 70-es években az index rendszeresen eljátszotta. pl 1972,1973, de itt van 1976, nagyon kiugró csapadékos és hûvös volt a szeptember igaz hókiterjedés kisebb volt de a mértéke nem indokolta, hogy egy átlag körüli, enyhébb és december következzen, itt is a hiba 3-4 fok alálövés.
Itt van az 1910-es évek. Gyakorlatilag az összes szeptember változékony hûvös és csapadékos volt és bizony ez az évtized hozta az átlagban a legenyhébb decembereket, igaz hótakarót nem ismerünk, de hasonlíthatott a 70-es évekéhez, hisz akkor a bolygónk egy pici léhûlésben volt. 3-4 fokos alálövés jellemezte az indexet ami sok, de pl 1915-ben ez a szám hótakaró nélkül 7-8 fok körüli volt ami nagyon rossz eredmény.
A többi általam felvázolt klíma korszakban többnyire jól vizsgázott, itt értem az 1980-tól kezdõdõ idõszakra, mivel azaz évtized már nem csak zonális jegyeket hordozott magával és az indexet arra számoltad. 1990-tól meg már bõven van észak-déli irányítás, ami nagyjából a mostani korszaknak felel meg.
pl 1971 még a mostaninál is nagyon hótakaró volt, és hûvös és változékony szeptember jellemezte akkor hazánkat, és bizony egy szinte rekord enyhe december következett, gyakorlatilag a fõvárosban fagy is alig volt. Ha az indexet nézem akkor bizony legalább a mostani értéket veszi fel ami bizony 5-6 fokos alálövés lenne. Ezt a 70-es években az index rendszeresen eljátszotta. pl 1972,1973, de itt van 1976, nagyon kiugró csapadékos és hûvös volt a szeptember igaz hókiterjedés kisebb volt de a mértéke nem indokolta, hogy egy átlag körüli, enyhébb és december következzen, itt is a hiba 3-4 fok alálövés.
Itt van az 1910-es évek. Gyakorlatilag az összes szeptember változékony hûvös és csapadékos volt és bizony ez az évtized hozta az átlagban a legenyhébb decembereket, igaz hótakarót nem ismerünk, de hasonlíthatott a 70-es évekéhez, hisz akkor a bolygónk egy pici léhûlésben volt. 3-4 fokos alálövés jellemezte az indexet ami sok, de pl 1915-ben ez a szám hótakaró nélkül 7-8 fok körüli volt ami nagyon rossz eredmény.
A többi általam felvázolt klíma korszakban többnyire jól vizsgázott, itt értem az 1980-tól kezdõdõ idõszakra, mivel azaz évtized már nem csak zonális jegyeket hordozott magával és az indexet arra számoltad. 1990-tól meg már bõven van észak-déli irányítás, ami nagyjából a mostani korszaknak felel meg.
Bizony, az új faktor sokkal kifinomultabb.
A hóexpanzió megtorpanása valóban ellensúlyozódik.
Nekem az igen gyorsan terjeszkedõ szibériai -35 körüli minimumok figyelemreméltóak.
A hóexpanzió megtorpanása valóban ellensúlyozódik.
Nekem az igen gyorsan terjeszkedõ szibériai -35 körüli minimumok figyelemreméltóak.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Vasárnapra hidegfront űzi el a hőséget!
Időjárás-változás | 2025-08-15 11:01
Szabályzat