Globális jelenségek

Magam részérõl kíváncsian várom a következményeket. Egyre gyakrabban olvasom, hogy immár kimutathatóan gyengül a golf áramlás (Czelnai Rudolf már egy Balatonalmádi meteorológiai iskolában 1999-ben beszélt errõl). Ennek legfontosabb következménye lenne, hogy Észak-európában a jég téli kiterjedése elvieg kell hogy növekedjen (ha globálisan csökken is). Egyelõre ennek nem látom nyomát, elsõsorban a Barents-tenger érdekelne. 1980-as években azt tanultuk , hogy Murmanszk kikötõje ezért nem fagy be télen, holott nem sok híjja van hogy befagyjon.

Na ha befagyna akkor már tényleg kézzelfogható eredményel lehetne ennek a globális változásnak.

Tényleg fura, ránézésre szerintem is sokkal nagyobb most, mint 2007-ben.
Ha már 2007-el hasonlítjuk össze, szembetûnõ, hogy az eurázsiai kontinens felé mennyire kiterjedtebb a jég, mint akkoriban, amíg az amerikai kontinens irányában pedig most van kisebb elmaradás. Ámbár szerintem napok kérdése jelen évben, hogy beálljon a jég Amerika irányában is, igen vékony már a jégmentes parti sáv és kiterjedt, vastag a jégmezõ a partoktól nem messze.

Jelenleg a 2007 évi jégborítottságon áll kb. odafenn a jégtakaró:Link
Bár nekem ezen, nagyobbnak tûnik:Link
Tavaly ilyentájt, és most:Link

Link

Érdekes összehasonlítani az idei év 5 nappal ezelõtti állapotát, a tavalyi év november elsejeivel. is

Szépen meghízott 11 nap alatt odafent a jégtakaró!
Link

Jó látni, hogy a jégborítottság szép ütemben növekszik és a tavalyit is meghaladja. Link
Kb. a 2005-ös év szintjén van.

A kulcs nem ez: ha a napszélrõl van szó, akkor az elméleti számítások szerint az erõs napszélbõl beérkezõ plusz energia a sarkokon csak igen kicsi többletet okoz a mostani gyenge napszélhez képest. Ennek oka egyrészt, hogy a napszél nagy része az ionoszférában elnyelõdik (ezért van egyáltalán ionoszféra), másrészt pedig maga a napszél gyengülése is egy nagyságrenddel kisebb magánál a napszélnél. Azonban Thermometer feltételezése helyesnek tekinthetõ.

Kicsit más: ami lényegesebb lehet, hogy az ionoszféra és a földfelszín közötti elektromos potenciálkülönbség (220kV), mint tudjuk, folyamatosan kiegyenlítõdni akar, ám ezt a zivatarok, mint generátorok, fenntartják. Ha gyengül a napszél, akkor gyengül a potenciálkülönbség külsõ hatásra, ezért a zivatartevékenységnek a Földön némileg erõsödnie kell. Ez magyarázhatná az idei szokatlanul erõs villámtevékenységeket, de szerintem itt is csak kicsi hatásról lehet szó, egyrészt mivel a villámok - ha jól tudom - 70-80%-a a trópusokon keletkezik, másrészt pedig az idei erõs villámtevékenységek elsõsorban augussztusban voltak jellemzõek, amikor többnyire száraz középsõ légrétegekre nagyon erõs labilitások érkeztek. Tehát a hatást elsõsorban a trópusokon lehet nagyobb eséllyel kimérni.

Nagyon igaznak tûnik,de a tyúk vagy tojás volt elõbb kérdéskörre leegyszerûsítve: a hidegre fordult idõ miatt több a jég, és nem a jég miatt fordult hidegre az idõ.

Tulajdonképp a "hosszútávú esélylatolgatásokban" található,sarki jégborítottsággal kapcsolatos hozzászólásokra kívánok reagálni,de a téma inkább ide kívánkozik.Való igaz,hogy a jégborítottság az utolsó néhány évtizedben valamennyit csökkent.De az is igaz,hogy nincs egyenes arányosság a mi telünk hideg volta és a sarki jégtömeg között.Például,2006 januárjában rekordhidegek voltak Kelet-Európában,és nálunk is nagyon zord volt az idõ -mindez feltûnõen alacsony jégborítottság mellett.Persze,azt nem vonom kétségbe,hogy igen nagy sarki jégborítottság hemiszférikusan valószínûleg hidegebb idõvel jár.Az arktikus jégborítottság a tavalyi télen meglepõen nagy mértéket ért el,s ugyanúgy az Antarktiszon is,az ottani téli hónapokban.Az elmúlt évtizedek tendenciája megtörni,visszájára fordulni látszik.Mi történhetett a sarkvidékeken?Elõrebocsájtom,a most következõ eszmefuttatás kizárólag elméleti találgatás.Elképzelhetõ,hogy a napszél,ez a poláris magaslégkört bombázó részecskeáramlás akadályozza a sarkvidékek hõkisugárzását.Még az is lehet,hogy nagyobb a hatása a sarkvidéken,mint az üvegházgázoké.Az utóbbi években pedig rekordgyenge volt a napszél.Van néhány tény,mely jól korrelál ezzel az elképzeléssel.Ha valóban megnõtt a kisugárzás lehetõsége a sarkvidékeken,akkor annak klimatikus hatásaival elsõsorban a téli félévben kell számolni.Éppen ez volt a jellemzõ a tavalyi évre: mind az Arktisz,mind az Antarktisz esetében alacsony jégborítottsági minimumról nõtt igen nagyra a jégmennyiség a téli félév végére.A mostani,váratlanul gyors növekedésnek indult arktikus jégborítottság is nagymértékû kisugárzási hõveszteséget sejtet.

A grafikonokat nézegetve úgy tûnik, mintha az elmúlt 9 évben szeptember utolsó 10 napján ilyen gyors növekedés még nem volt mint idén. A most látotthoz hasonló intenzív gyarapodás persze már volt(sõt gyorsabb is), de ez inkább októberre jellemzõ...

Nem gyenge!2005-es is közel van.

Éppen ilyen gyors növekedésre számítottam,és érdeklõdéssel várom a folytatást.

Az északi jégborítás, miután a minimuma majdnem elérte a 2008-as minimum-kiterjedést, látványos növekedésnek indult: Link

A meridionális irányítás többféleképpen alakíthatja a hóborítást. Ott ugyanis, ahol egy ciklon nagy havazást okoz, nem mindegy, hogy konzerváló anticiklon következik, vagy olvasztó elõoldal. Eleve nem egyenletes a hóborítás: a havasabb (ciklonosabb) területeken jóval alacsonyabb szélességig juthat a hótakaró, míg a ciklonok elóoldalán az olvadás egészen magas szélességekig is elfogyaszthatja a havat. (Ciklon-elõoldalon ugyanis a beinduló szelek miatt nem konzerválódik a hó, ellentétben az AC-k nyugodtabb levegõjû központi területeivel.) Zonalitáskor a gyors változásokat a hótakaró nemigazán tudja lekövetni megfelelõen, így a hótakaró egyenletesebb lehet, de a közepes szélességeknél nagyon lejjebb nem jut. Ugyanakkor a sarkvidéken más a helyzet: ha a mérsékelt övben zonalitás van, akkor általában a sarkvidék nagyon hideg (zárt áramlás->kevés légcsere->a sarkvidék hûl), ez általában együtt jár. Meridionalitáskor azonban könnyen bekövetkezhet polarsplit, mely során a sarkokon is intenzív, és néhol meleg meridionális áramlások fújnak keresztül, ami egyes helyeken kikezdi a sarki jégsapkát is (ebben az esetben a sarki és a mérsékelt övi áramlási rendszer összekapcsolódik->intenzív légcsere).

Egyszóval, bár bizonyos konkrét helyzetekben igazad lehet, a dolog azért nem ilyen egyszerû . Vizsgálati módszerre lenne ötletem, bár nem tudom, mennyire mûködne: Elsõsorban Észak-Amerika, Kelet-Európa és Szibária területén lehetne minden hosszúsági körön három szélességi kört (mondjuk 40, 50, 60°) kiválasztani, és nézni a hóborítottságot. Ebbõl tudnánk olyan indexet gyártani (nem részletezném most), ami esetleg korrelálhatna akár a NAO-val, vagy az AO-val, esetleg a szélmezõbõl származtatható más zonalitás-indexszel (persze csak ha a fenti elmélet nagyrészt igaz).

Véleményem szerint nem csak a jég borítását hanem a hó borítás nagyságát is érdemes lenne összehasonlítani.
Ugyanis az alacsonyabb és magasabb szélességek közötti intenzívebb légcsere magasabb hóborítottásáot eredményez, illetve a csekélyebb kisebb borítottságot.
Magyarul gyakori blokking nagyobb hóborítottságot eredményezhet egy adott idõpontban.

Nem tudom hogy lehetne vizsgálni összehasonlítani ezt egymással milyen összefüggés van a zonalitás és a hóborítottság között. Perzse nem biztos hogy van, de a józan paraszti ész összefüggést sejtet.

Tapasztalatból írom, az elsõ diagram, amin csak az átlaghoz és a 2007-es évhez történõ viszonyítás van, több ponton hibás.
Így jó ideje a másodikat ( Link ) használom, illetve ezt a térképet: Link
Illetve a térségi lebontásút: Link

Az utolsó kettõn lehet látni, igazán a "túloldallal" van gond, a minket igazán érintõ Grönlandi, Barents és Kara-tenger nincs nagy lemaradásban.

Ádám, az északi krioszféra szeptember közepén éri el átlagosan minimumát, így +-5 nap nem érdemleges.

Nem tudom hogy csak e nagyítás teszi de az elsõ és a második linked között látszik hogy az elsõn sokkal nagyobb különbség látszik a mostani és a 2007 jégborítás közt mint a második linken.
De elég furcsán néz ki.
Egyébként az elsõ grafikonon már többször észre lehetett venni hibákat de ez most nem tudom eldönteni hogy jó e.

Átmeneti növekedés után újból csökkenni kezdett az észak jégborítás és lassan már a 2007-es minimumot közelíti. Link Bár ezen már úgy néz ki, hogy megállt a fogyás. Link

Emellett érdekes, hogy már a déli féltekén is elkezdõdött a jégborítás csökkenése, ráadásul nem is akármilyen ütemben. Link

Mintha délen korábban kezdõdne, míg északon tovább tart a nyár az átlagosnál. Érdekes.

A bioszféra hatása a földi klímára valóban óriási.A növények CO2-t vonnak ki a levegõbõl,s ennek egy részét nem adják oda vissza,hanem az a földkéregben fossziliák formájában tárolódik -ez mindenki elõtt világos.Van azonban egy jóval hatalmasabb CO2 depó,melyrõl hajlamosok vagyunk megfeledkezni.Az üledékes,karbonátos kõzetek hihetetlen mennyiségû CO2-t tartalmaznak vegyileg kötött formában,amit szintén élõlények: telepes állatok,korallok,mészhéjú puhatestûek építettek be egykor a szervezetükbe.Megkockáztatom,hogy az õs légkör CO2 tartalmának túlnyomó része éppen az ilyen karbonátos kõzetekben tárolódik,és ezekbõl -hála Istennek- az ember nem tudja nagy tömegben felszabadítani.A fotoszintézis egyébként alapvetõ klímareguláló mechanizmust valósít meg.Ha nõ a légköri CO2 mennyiség,akkor melegszik a klíma,bujábbá válik a növényzet.A sok növény aztán kivonja a CO2-t a légkörbõl,és az üvegház effektus,ezzel együtt a hõmérséklet csökkenni kezd.És viszont.

Ehhez az analógiához még annyi kiegészítés szükséges, hogy a "potenciálgödör" idõben nem állandó, vagyis az egyensúlyi helyzetek idõben mozognak, amit a "gödörben mozgó golyó" nem tud lekövetni, vagyis idõrõl idõre hol távolabb, hol közelebb kerül a lkoális(!) egyensúlyhoz.
Az is elõfordulhat, hogy két "gödör" között eltûnik a "púp". Ha ekkor a golyó a magasabban lévõ gödörben volt, akkor a mélyebbe lezuttyan; ez lehetne a hirtelen nagy váltások (pl. jégkorszak gyors beköszönte) analógiája.

Tehát jelenleg a földtengely hajlásszöge a keringés síkjára növekszik,és/vagy a Nap körüli elliptikus pálya kevésbé elnyújtottá válik.Hogy is van ez valójában?

Csatlakozom az elõttem hozzászólókhoz,ez valóban nagyon jó gondolat,ritkán olvasni ilyet.A magam részérõl annyit tennék hozzá,hogy ha a klíma egyensúlyát analógiába hozzuk a mechanikai egyensúllyal,akkor azt mondhatjuk: ez az egyensúly teljességgel stabilis,még csak nem is közömbös,és a legkevésbé sem labilis.Ha az éghajlat bármilyen szélsõség felé elmozdul,ez az elmozdulást létrehozó tényezõt gyengíti,és nem erõsíti.A szélsõség felé való mozgás ezért elõbb-utóbb megáll,majd a visszájára fordul.Ez az effektus még a napi idõjárásban is megmutatkozik.Valószínûleg nagyon sokféle puffermechanizmus mûködik,melyek a klímát a szélsõségek felõl a közép felé térítik.Biztos vagyok benne,hogy ezeknek nem kis részét nem is ismerjük,illetve az ismertek hatékonyságát alábecsüljük.Az öngerjesztõ,kumulatív folyamatok a földi klímában nehezen jutnak érvényre,holott elvileg számos ilyen létezik.Például,a felhalmozódó jégtömegek a csökkenõ páranyomással,növekvõ albedóval,az akkumulált negatív hõenergiával nagyon könnyen végzetesen kibillenthetnék a földi klímát egyensúlyi állapotából,és ugyanez igaz a csökkenõ jégmennyiségre is ellenkezõ elõjellel.Mégsem következik be ilyesmi,s ha idõlegesen meg is inog az egyensúly,hamarosan újra beáll a stabil állapot(ha némileg megváltozott formában is) Nagyon figyelemre méltónak tartom azt az elképzelést,hogy a magaslégkörbe felemelkedõ,és ott kicsapódó vízpára "kitessékeli" a földfelszín által elnyelt hõenergiát a világûrbe.Lehetséges,hogy hatalmas reguláló mechanizmusról van itt szó.Talán érdemes lenne kutatásokat folytatni ebben az irányban.

Nekem is ez a részlet tûnt fel, nagyon jó megállapítás. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy a kéreglemezmozgások által elõidézett klímaváltozás (bár valóban nagyobb hatással vannak a klímára, mint a csillagászati hatások) az M-B ciklushoz képest minimum egy nagyságrenddel hosszabb idõ alatt következnek be. Most, az utóbbi 1-2 millió év a teljes földtörténelemhez viszonyítva eléggé hûvösnek számít, de ebben az idõszakban az M-B ciklus okozta nagy valószínûség szerint a jégkorok és interglaciálisok váltakozásait. Ez alapján most melegedõ idõszaknak kell lennie kb. 20-40 ezer(?) évig.

Az meg a másik, hogy a Földtörténet során mindig akkor volt virágzó az élet, amikor melegebb, nedvesebb volt a klíma. Ilyenkor a tengervízszint is általában magasabb volt, így sok sekélytenger (mint ma pl. az Északi-tenger) adhatott otthont az élet legkülönbözõbb formáinak. A CO2-szint is magasabb volt, így bujább növényzet alakult ki. Hideg idõben a Föld nagyobb részét jég borította, ahol csak a kevés nagyon hidegtûrõ élõlény élt meg, a sekélytengerek szárazra kerültek, a növényzet visszahúzódott.
Ezalapján úgy gondolom, hogy a hidegtõl kell jobban félnünk és nem a melegtõl. A meleghez talán könnyebben lehet alkalmazkodni.

"Mivel az utóbbi 1 millió évben kb. ugyanott voltak mint most és a hegységrendszerek sem módosultak alapjában,és a pályamozgások is talán hasonlóak voltak,így a M-B elmélet nagyon jó.De a Föld 4600 millió éves és ezalatt(ha ki is vesszük az elsõdleges légkörû idõszakot) óriási változások történtek a felszínen.Ilyen speciális helyzet,hogy sok a szárazföld a Sarkkörön túl(ha az egyik sarkon nincs is,de teljesen körülölelik,csak egy nagyobb nyílása van az óceánok felé)eleve lehetetlenné teszi szerintem egy a "Földre általában jellemzõ" jégnélküli állapot léterjöttét.Nem tudom ugyan,hogy az ember,a CO2,a metán,az ózon stb.mennyiségét mennyire befolyásolja és a légköri puffer és visszacsatolások ezt semlegesítik-e,de szerintem az alapfelállás nagyon hosszú ideig a jég mellett szól,ha a mennyisége,mint mindig ingadozik is.Vagyis gyökeres éghajlatátalakulás csak akkor lesz (elsivatagodás,eljegesedés,klímahatárok drasztikus eltolódása,tengerelöntés stb.)ha mondjuk az Antarktisz elhagyja a déli sarkot(vagy az az Antarktiszt)vagy mondjuk Szibéria vagy Grönland az északi sark felé közelítene,esetleg elérné."

Ezzel 100%-ig egyetértek.

Nem-nem, félreértesz, de amúgy sem félnék, mert a sorsunkat nem kerülhetjük el, ugyanúgy kell számolnunk vele, mint ahogy a Nap reggel felkel. Annyi viszont bizonyos, hogy a szárazföldek jelenlegi elrendezõdése segítheti ennek kialakulását. A tudomány által eddig feldolgozott tapasztalatok semmiképpen sem támasztják alá, hogy egy újabb jégkor küszöbén állnánk, inkább az ellenkezõjét valószínûsítik, ám kétségtelen, hogy földtörténetet tekintve nem is élünk olyan meleg korban mint gondolnánk (mint amennyire az a médiában túl van hisztizve) Ebbõl aztán következik, hogy nem is olyan meleg éghajlat az, amihez civilizációnk alkalmazkodott, tehát számunkra ez az etalon, erre épült fel egy globális társadalom. Még az sem kizárt, hogy pontosan a jelenlegi periódusunk csupán egy rövidke folyamat egy melegebb vagy éppen sokkal hidegebb és hosszabban tartó folyamat felé.

Most vettem észre,hogy egy bulvárhír nyomán tegnap a jégkorszak hatása volt a téma a társalgóban (tegnap nem voltam itthon,nem olvasgattam).Én ettõl függetlenül írtam róla,de már többször leírtam,hogy a múlt század idõjárása összességében etalonként elmehetne felõlem.Ha ehhez képest melegebb lenne azt könnyebben átvészelhetnénk (bár a sivatagokból lehet,hogy mindenki Svédországba,Kanadába vagy Szibériába emigrálna),mint hogyha egy drasztikus hidegperiódus jönne.De legjobb lenne,ha minden olyan 20. százados maradna.A legrosszabb az lenne,ha a trópusokon olyan meleg lenne ill. a monszun és a hurrikánok annyira eldurvulnának,hogy Kína,India,Indonézia,Hátsó-India.a Közel-Kelet vagy Közép-Amerika népei északabbra özönlenének(a sivatagokban és õserdõkben nem sokan laknak).Számunkra a kisjégkor itt nagyobb gond,de akkor meg rajtunk vonulnának délre az északabbi népek is.Igazából nem az lenne a gond,hogy az átlag nyáron 20 helyett 22 fok lenne(régen is voltak ilyen meleg nyarak,simán kibírható) vagy télen 0 helyett -3 fok (az oroszok is simán kibírtak ennél hidegebbet is évszázadok óta),hanem az a nagyobb baj,ha szélsõségekkel zajlik a dolog,akár változatlan átlag mellett.A növényeknek is az a rosszabb,ha egyszer 35 fok van,aztán 3 nap múlva csak 5,vagy éppen a 20 fok melegbõl -10-re rándulunk meg vissza.Persze közben orkán,jégesõ meg hóvihar árvízzel spékelve.Vagy a mostani abszolút T határok hazánkban 42 és -35-rõl 52 és -45 fok-ra módosulnának.Az átlag alig áltozik,de az már nem nedves kontinentálisnak,hanem valami másnak kéne hívni...
Az emberek alkalmazkodó képessége különben nem olyan rossz,ha hozzátesszük,hogy mennyi állat vagy növény halt ki,de az ember gombamódra szaporodott.Kevés faj ugyan az embernél is szívósabb (pl.krokodil vagy cápa),de nem bírt az egész földön,csak egy állandó közegben megélni.Az emberiséget elsõsorban magától kell félteni(aztán jöhet a többi),de az egyént sok más is fenyegeti.Semmi sem bírt annyi embert legyilkolni eddig,mint amennyit õ maga...
Persze a hideg,a földrengés, a járványok stb. sem elhanyagolhatók.

Szinte egyszerre írtunk le hasonló gondolatokat,de más konklúzióval.Te félsz egy globális klímaátrendezõdéstõl(talán már megkezdõdött szerinted),én ezt nagyon messzire teszem,de ugyanakkor rövidskálájú égajlatingást (pár évtized alatti drasztikus melegedés vagy éppen egy újabb kisjégkor) elképzelhetõnek tartok (jó lenne tudni melyik jön,ha jön),amire hozzád hasonlóan nem egészen érzem felkészültnek atomkori társadalmunkat...

Teljesen egyetértek, nagyon bonyolult. A múltbéli jégkorszakoknál nem árt figyelemmel lenni a szárazföldek elhelyezkedésére és annak éghajlatra gyakorolt hatására. Gondoljunk csak bele például, hogy ugyan nem emberi léptékben mérve, de pl. az izlandi szeizmikus tevékenység akár földtörténetileg beláthatóbb idõtávon belül fokozatosan megváltoztatja a talapzat arculatát, és akár hatással lehetne a Golf áramlat irányára is. Nem beszélve mondjuk egy gigantikus tenger alatti kitörésrõl, micsoda hõmennyiséget juttathat az a tengerbe. (de jut belõle a tengerekbe ma is, bõven). Ezer meg ezer folyamat, emberi aggyal felfoghatatlan. Ha jól tudom, a kõzetlemezek jelenlegi elmozdulási iránya egy újabb szuperkontinens kialakulása felé hat. Ilyen esetben rá sem ismernénk klímánkra, annyira más lenne minden most. És néha tényleg elég egy apró változás, ami mindent megváltoztat, vajon láthatjuk elõre?

Azt hiszem, csak valószínû kimeneteket lehet gyártani. Jelenlegi tudományos eredményeink is legfeljebb annyit engedhetnek meg, hogy jó esetben az utolsó elõtti órában felismerjük egy globális klímaváltozás kezdetét. Ez talán elegendõ lehet arra, hogy a változás okától függõen az emberiség egy kisebb csoportja a civilizációnk egyes vívmányait is megtartva túlélhessen. Szerintem ennyi, amit elértünk eddig e tudományterületen, de ha úgy vesszük, azért ez nem is kis eredmény néhány ezer év alatt (avagy Zeusz villámaitól a globális klímamodellekig földtörténeti léptékben másodpercek alatt.)

Bár lehet,hogy illene tudnom,hogy mennyire,de a M-B elmélet mellett az is befolyásolja az éghajlatot,hogy éppen hol vannak a sarkokhoz képest a szárazföldek.Fontosak a pályamozgások,az extraterresztikus tényezõk (nap,meteorbecsapódások),földi-geologiai tényezõk (vulkanizmus,felszíni geomorfológia) de igazából hogy van-e jégkor vagy nincs (állítólag a Földön nem a megszokott,hanem a kuriózum a jégsapka,tehát most is jégkor van)azt a kontinensvándorlás felõl is megközelíthatjük.Bármekkora a napszél,bármennyi vulkán mûködik,akármilyenek a tengeráramlások,akármilyen magasak a hegyek hatásuk nem lehet olyan tartós és drasztikus,minthogy a sarkkörön túl mennyi éppen a szárazföld ill. hogy összességében mennyi és éppen hol van.Mivel az utóbbi 1 millió évben kb. ugyanott voltak mint most és a hegységrendszerek sem módosultak alapjában,és a pályamozgások is talán hasonlóak voltak,így a M-B elmélet nagyon jó.De a Föld 4600 millió éves és ezalatt(ha ki is vesszük az elsõdleges légkörû idõszakot) óriási változások történtek a felszínen.Ilyen speciális helyzet,hogy sok a szárazföld a Sarkkörön túl(ha az egyik sarkon nincs is,de teljesen körülölelik,csak egy nagyobb nyílása van az óceánok felé)eleve lehetetlenné teszi szerintem egy a "Földre általában jellemzõ" jégnélküli állapot léterjöttét.Nem tudom ugyan,hogy az ember,a CO2,a metán,az ózon stb.mennyiségét mennyire befolyásolja és a légköri puffer és visszacsatolások ezt semlegesítik-e,de szerintem az alapfelállás nagyon hosszú ideig a jég mellett szól,ha a mennyisége,mint mindig ingadozik is.Vagyis gyökeres éghajlatátalakulás csak akkor lesz (elsivatagodás,eljegesedés,klímahatárok drasztikus eltolódása,tengerelöntés stb.)ha mondjuk az Antarktisz elhagyja a déli sarkot(vagy az az Antarktiszt)vagy mondjuk Szibéria vagy Grönland az északi sark felé közelítene,esetleg elérné.Ehhez prsze olyan sok idõ kell,hogy nem hiszem,hogy minket érintene,érdemes lenne vele foglalkozni.
Persze vannak rövidebb távú éghajlatingadozások(lásd kisjégkor),amikor évtizedekre felborul a "megszokott" rend,de aztán visszaáll a régi kerékvágásba.Nem mindegy (sok áldozattal és a társadalmi-gazdasági feljõdés megtorpanásávl is jár),hogy éppen melyik generáció fog ki egy ilyen kilengést.Úgy látom,hogy a technika fejlõdése nem tud még védelmet nyújtani ilyenek ellen.Régen nagy népmozgások alakultak ki az éghajlatváltozások kapcsán védekezési reflexként.Ez már akkor is háborúkat okozott,pedig töredéke élt a mai népességszámnak.Most rossz belegondolni,hogy mi történne,ha a sûrûn lakott területek milliárdnyi népessége megindulna a kedvezõbb klímájú,de ritkábban lakott területek felé...?

Idõrõl idõre itt is, más fórumokban is megjelenik, hogy most ez a napfolthiányos állapot a Földre nézve mennyire, milyen gyorsan, stb, szóval hogyan lesz hatással.
Elhangzott, hogy a hatás elhanyagolható; észrevehetõ, de nem vészes; idõben eltolva késõbb jelentõs lehet, stb.
Mindenki tudja, hogy a klíma változásának idõbeli lefolyása a változás jellegétõl függ, így nem beszélhetünk közvetett hatásról. Hiszen a kevesebb beérkezõ energia elindít egy folyamatot, ami a visszacsatolások révén bonyolultan kapcsolódva indít el másokat. Így nem tudjuk pontosan, hogy az adott napbéli folyamatok tartós fennállása milyen idõtávon milyen változásokat hoz, csupán a múlt (Maunder-minimum és társai) alapján sejtjük, hogy a globális átlagokban ez mit jelenthet (konkrétan némi globális T-átlag csökkenést).
Eltekintve a napfoltokról, nagyjából ismeri itt a többség a Milankovics-Bacsák-elméletet, mely szerint a Földpálya-elemek változásai határozzák meg elsõsorban az éghajlatot (kevésbé ferde Földtengely és nagyobb excentricitás esetén jelentõsen lehûl a sarkvidék, ami a mérsékelt övben jégkorszakot generálhat). Ez 700 000 évre vissza teljesen helyes eredményt ad, jól magyarázza a jégkorszakokat, melyek nagyjából 100 000 éves periódussal követik egymást. /Ne feledjük, hogy az utóbbi mintegy 18 000 éve ért véget, tehát ezalapján melegedõ periódus van. Ebben a melegedõ periódusban azért elõfordult minimum egy kisjégkorszak, amit már említettem, szóval megtorpanások, kilengések lehetnek, melyek nagysága jócskán összemérhetõ lehet a Milankovics-ciklus amplitudójával./
És ami még fontos, csak hogy ne csak a Napról, hanem a kéreglemezmozgásokról (mint külsõ tényezõ) is írjak: az utoslsó nagy jégkorszakban az északi félteke 32%-a volt jeges, ma talán 14%-a. Ezzel szemben a déli féltekén a jégkorban 15%, ma 13%. Ez azért alakulhatott ki, mert az Antarktisz körül teljesen zárt zonális áramlási rendszer van az óceánban, és nagyrészt a levegõben is, köszönhetõen az Antarktisz speciális helyzetének.

Mindezt azért írtam, hogy érzékeltessem, hogy a különbözõ hatások akár egyszerre is lehetnek jelentõsek és elhanyagolhatóak is; vagy lehet egy nagyon nagy kilengés, ami mégsem borítja fel az elõzõ tendenciákat, stb. Ettõl lesz igazán kiszámíthatatlan az éghajlat /nekem legalábbis olyan érzésem van, hogy rendkívül messze vagyunk a légkör megismerésétõl; az egyébként ismert "alap" folyamatok annyira komplex módon függenek össze, hogy szinte kibogozhatatlan/.
Emiatt ez egy rendkívül nehéz és érdekes kutatási terület. Hiszen a globális átlagok hamis képet adhatnak, ugyanakkor persze a regionális adatsorok nem tükrözhetik az egész Föld viszonyait.

Bár néhány napig úgy tûnt, h megállt/elérte éves minimumát a jégborítás Link
a megerõsödött sarkköri cirkuláció Link hatására ismét intenzív csökkensébe kezdett. Annyira ez nem meglepõ, hisz az éves minimumot, ahogy nézegettem általában 15 és 23 között éri el, vagyis még kb. 1.5-2 hét van hátra a csökkenésbõl/stagnálásból. Nagy valószínûséggel a tavalyi és a tavaly elõtti szint között végez, h melyikhez lesz közelebb arra csak egy tippem van, sztem a 2008-ashoz. Nagy valószínûséggel (95%) tehát az elmúlt 9 év 3. legkisebb jégborítottsági minimumát éri majd el az Arktisz a következõ hetekben.

Egy ötlet arra vonatkozólag,hogyan csökkentheti a napszél a kisugárzást:
A részecskeáram a légkör magasabb rétegeiben nyelõdik el,azoknak adja át az energiáját.Így a magasban levõ légréteg hõmérséklete valamivel megemelkedik.Ha tényleg létezik ilyen légréteg,az optikailag ritkább,mint az alatta levõk.A határszögnél nagyobb szögben beesõ elektromágneses sugárzást(fényt,és a hõt is)az optikailag ritkább közeg visszaveri a talaj felé,az nem tud a világûrbe távozni.(Ahogy az út felett felforrósodott légréteg is tükröz.)

Thermometer:
Az ok-okozati viszony helytálló feltételezés, egyre több kutatás enged erre következtetni.

Metwolf:
A déli sarkvidék jóval kevésbé érzékeny a markroszinoptikus változásokra, lévén teljesen más (sokkal stabilabb) a poláris térségének áramlási rendszere és az ezt okozó domborzati viszony.
Azaz a 2007-tõl beálló kiterjedésnövekedés ott jóval homogénebb jelleggel valósul meg, tisztábban jelenhetnek meg és az esetleges extra-terresztikus hatások.

Ehhez két dolgot fûznék hozzá.1.Mivel elképzelésem alapja a kisugárzás felerõsödése,annak jeleit a jégtömeg növekedésének idején(õsszel és télen) kell elsõsorban keresnünk,nem a csökkenéskor(tavasszal és nyáron)A téli félévben az Arktisz jégborítottsága nõtt szokatlan nagyra,ehhez képest a nyári olvadás mértéke relatíve irreveláns.2.A jégtömeg változása az Északi-sarkon bonyolultabb,több tényezõ által befolyásolt,mint a délin - tekintve a jégpáncél alá befutó tengeráramlatokat.

Azért emellett sem lehet szó nélkül elmenni, elég árulkodó.

Északi sark:Link

Déli sark:

Link
Link

Lehet ez összefüggésben a még mindig elég alacsony naptevékenységgel?Napfoltminimum idején a napszél gyenge,sõt -tudtommal- mostanában rekordgyenge.Ez a részecskeáramlás a mágneses erõvonalak alakja miatt épp a pólusoknál éri el a lékört,és nyilván energiát közöl vele a sarki éjszaka idején is,mikor direkt sugárzó energiát az nem kap.Persze nem valószínû,hogy a napszél energiaátadása jelentõsen melegítené a sarkvidéket,de mi van akkor,ha nem közvetlenül hat,hanem valami módon a kisugárzás akadályozása által?Az elmúlt évben és idén is szokatlanul gyorsan nõtt a sarki télben a hidegbázis és a jégborítottság - mind az Arktiszon,mind az Antarktiszon.Ha helyes az elképzelésem,akkor az effektus odahat,hogy télen kiélezõdik a hõkülönbség a poláris és szubtrópikus tájak között.Az biztos,mostanában az idõjárás "stílusa" más lett.A meridionális légáramlatok hosszas uralma,a sok mediterrán ciklon - régebben ez máshogy volt( mediterrán ciklont évekig nem is láttunk).Talán nem túl merész feltételezés,hogy mindez a sarkvidék erõs téli lehûlésére vezethetõ vissza.Eszmefuttatásomat kéretik úgy venni,mint egy érdeklõdõ amatõr hangos,de nem biztos hogy helytálló gondolatait.

Ez a folyamat tovább erõsödött, tovább fékezõdik a jég kopása, most már inkább a tavalyi, mintsem a 2008-as szint környéki minimum várható, nagy különbség.
Íme a friss állás: Link
Az idõjárási folyamatok is már a kopás megállása felé mutatnak.

Kiváló fejtegetés,de ebbõl ha betéved ide egy "külsõ" látogató (legalábbis 1000-bõl 999) egy kukkot sem ért. Persze idõ híján is,de igyekszem kevésszer hozzászólni és köznapi nyelven szólni valamilyen témához.A szakkifejezések és (nagyon)idegen szavak használatát is igyekszem mellõzni,lehetõleg magyar megfelelõt használni stb.Sajnos akik a képes idõn vagy a DM naptáron csüngenek világos,érthetõ dolgokat találnak,és tetszik nekik,ha baromság is.Nem kell persze ilyen színvonal nekünk,de valami olyan középútra kéne találni,ami nem is szószátyár semmitmondás ezer fórum 100000000 hozzászólásában és nem is zseniális de érthetetlen bennfentes szöveg.

A jégborítás mértéke egy "indikátor", hogy ezen bizonyos folyamatok kevésbé jó avagy rossz valakinek?! Nem ez a lényeg, mint ahogy Nálad sem az a lényeg, hogy 600mm, avagy 700mm áll az éves mennyiséged!
Az egész egy sokkal komplexebb dolog mint ahogy ezt bárki, hangsúlyozom bárki leírná, illetve bizonyítaná!
Minden éveben el vagyon mondva, hogy nincs ok-okozati összefüggés hazánk idõjárása és a jégborítás egy idõbeli kiragadott állapota között! Sokkal inkább ezeknek a jelenségeknek a hosszan kialakult folyamata között van megfigyelhetõ és bizony levezethetõ, összefüggése és térbeli elrendezõdése. Érdemes megvizsgálni az adott idõszak, a szélsõ, a változó, az állandó paramétereit, és ebbõl levonni a következtetéseket! Ha az értékek megfelelõen változnak, akkor a tél olyan mint a tavalyi, ha nem akkor bizony 2006-07-es rekord enyhe télrõl beszélhetünk! ( A megfelelõ változó természetesen egyéntõl függõ, de ebben az estben nem a megfogalmazásom a lényeg)

Tehát ha északon egy dinamikus légkörzési folyamat uralkodik hosszú idõszakon keresztül, akkor a légköri szabályozás tehetetlensége nagy, így a jégréteg sem képes hízni, ha ennek az ellenkezõje igaz akkor bizony a fordított rendszer áll fenn és a jégréteg igen erõs hízásnak indul, az elmúlt években mind a kettõre volt példa! Ha a megfelelõ következtetéseket levonjuk akkor azt a tényt kapjuk,hogy az idõjárási rendszerek, hogy és miként képesek befolyásolni a kiválasztott, és megfigyelt egységünk állapotának a változását. Szóval nem a jó és rossz dolgok vannak itt porondon, hanem, hogy ezek önmagukban milyen egységes rendszerként épülnek egymásra és az éghajlatunkra!

Ha a pakisztáni helyzetre gondolok,akkor nem a médiavetület jut eszembe a borzalmas látványtól.Persze ehhez hasonló katasztrófák már voltak,de nem Pakisztánban és nem ilyen sûrûn.A népsûrûség növekedése okozta nagyobb pusztítási lehetõség valós,de ezt ellensúlyozhatná a társadalom magas technikai fejlettsége,no meg az elõrejelzés hatékonysága.
Nem tudom,hogy milyen volt a szupercella.hu konvektív elõrejelzésének médiavisszhangja(két napig nem figyeltem a netet a tornádók után),de azt tudom,hogy az idióta DM-rõl azt irták a nyár elején,hogy õ elõre jelezte a rossz idõt és ez eljutott hozzám...
Ennek az elõrejelzésnek a 100 %-os beválása mutatja,hogy vannak olyan eszközök,és akár amatõr "szakértõk",amelyek e legnehezebben megfogható jelenséget (zivatar,jégverés,tornádó stb.)is elõre láttathatják.Ha régebben jött a zivatar,azt jól jelezte a frontális felhõzet vonulása és szépen követhetõ volt a mûholddal vagy akár morzejelekkel lehetett tudatni,hogy éppen hol tart.Itt viszont a "semmibõl" pattant ki egy veszedelmes zivatarlánc 1 óra alatt,melynek helyét(Dunántúl keleti fele) jó elõre megmondták és a pusztítás volumenét is.Emlékszem,hogy DM attól lett hírneves,hogy a média elterjesztette róla,hogy elõre megmondta,hogy Vietnamban tájfun lesz.Hogy lett-e gondolom senki nem tudta akkor ellenõrizni,hisz nem volt net,radarok meg mûholdak.Persze ha látott egy mûholdképet külföldön(itthon nem nagyon lehetett),abból könnyen látható lehetett,hogy mondjuk 4-5 nap múlva lesz-e valami arrafelé.Másrészt minden évben szokott néhány trópusi vihar lenni Vietnamban,csak egy kis éghajlat tanulmányozás kell hozzá,hogy ezeket a megfelelõ idõben jelezzük elõre.Õ persze "saját módszerbõl" tudta ezt és azóta is megél ennek hangoztatásából és a tudatlanok pénzébõl.

Miért is írom ezeket ? Nem kéne ott leragadni,hogy a média csak népbutítás és arisztokratikusan nézzük le. Ha belenyugszunk ebbe és nem törekszünk arra,hogy közérthetõ formában terjesszünk tudományos dolgokat, akkor valószínûleg 30 év múlva is a DM-ek fognak népet butítani.Ilyen szenzációs elõrejelzés beválást a vezetõ hírcsatornákon kéne naponta többször ismertetni,kihasználva az amúgy is erõs médiavisszhangot.Egy Juhász Árpád féle személyiség kéne,aki pl. a médiaszereplést nem távolította el a tudománytól,bár lehet,hogy sokan nem szeretik,de ilyen típusú személyiség kéne a meteorológiának is,aki nem csak heti 2 percet kap egye-két marginális hírcsatornán hajnalban vagy éjfélkor és az igényességet ötvözni tudná a közérthetõséggel és népszerûséggel.Sajnos nálunk nem nõ egy ideje a "tetszik" facebokosok száma.Van ahol ötvenezren vannak nem 1524-en .Valamit lépni kéne...

Azért az emberéletekben és anyagi javakban esett károk mértékének lehet szociológiai és egy a média által is táplált vetülete. Persze kutatásokat nem ismerek, ez csak puszta megérzés ahogyan alkalmanként végiggondolom világunk urbanizációját, népességnövekedését, és médiát mint a szenzáció / nem szenzáció motiválta bináris kód szerint mûködõ új hatalmi ágat és annak társasdalomra gyakorolt ismeret/vélemény/meggyõzõdés formáló erejét.

Továbbra sem világos,hogy valójában a jégborítás ingadozása önmagában miért és mikor jó ill. rossz?
Úgy látom akik a strandolást és napon sütkérezést szeretik,azok a kevés jégnek (a jégkor befellegzésének) szurkolnak. Akik imádják a fagyos,deres reggeleket és hóláncos autózás a mindenük ill. a téli sportok,azok lelkendeznek,ha több a jég.Pedig számomra (mint többször leírtam) mindkettõnek van haszna és kára is.Ha glaciális jönne,akkor szárazra kerülnének kikötõvárosok és rínának.Ha interglaciális lesz és a tengerszint nõne,akkor az lenne a bajuk.Valójában bármilyen az idõjárás és az éghajlat,mindig lenne,akinek nem tetszene.Ha melegebb klíma jön,akkor a sivatagok biztosan rosszul járnának,mert 50 helyett 60 fok lenne (persze így sem való semmire a homokdûne,persze nõne a sivatag kiterjedése).Viszont szõlõt termelhetnének Svédországban és benépesülhetne újra Grönland.Ha hideg jön,akkor ismét füves puszta lenne a Szahara,ahol állatcsordák legelnének, de sok rénszarvas jégbe fagyna Lappföldön.Valójában most egyiktõl sem félek,a jég ide-oda változása számomra az itteni idõjárásra vajmi kevés hatást gyakorol.Az,hogy most több a jég,mint 2007-ben nem azt hozta,hogy hidegebb a nyarunk,bár kétségkívül esõsebb.Oroszországban viszont olyan meleg volt mint soha.Az viszont aggaszt,hogy egyre több az emberéletben és anyagiakban mérhetõ kár az idén(ill.évrõl évre) a mérsékelt övben.De nem tudom,hogy ez a sok vagy a kevés jég számlájára írható?

Link A jégborítás éves rendes csökkenését vizsgálva, úgy tûnik, h a 2008-as szint környékén zárhat kb. 3-4 hét múlva az északi félgömb jégtakarója. Ez az elmúlt 8-9 év második, vagy 3. legkisebb szeptemberi jégborítottsága lenne. Vagyis arra már nem sok esély van, h a tavalyi szint felett maradunk, azonban egy megtorpanó csökkenés esetén még a 2008-as szint fölött is zárhatunk. Szerencxsére a 2007-es szörnyûséget meg sem közelítjük.

Pakisztán árvizeit és Moszkva füstjét ugyanaz okozza - a jet- : Link

Gondolom ez a 2003 óta tapasztalt globális lehûlés az ikertestvére a hírhedt hokiütõs diagramnak.Csak éppen aki fogja az ütõt,most lefelé fordította...

Persze, hogy messze, nagyon messze még a tél. Csak egy jelenséget villantottam fel, amelyben nem egy helyen használtam szavakat feltételes módban. A hozzám egészen közeli Tókert madárhang szempontjából napközben már elég csendes, de az éjszakák tücsökzenétõl és pirregõ tücskök lágy muzsikájától - kellemesen - hangos. A kicsiny, sárgahasú unkák nótája meg igazi altatódal számomra.

Elsõsorban a szokatlanul alacsony napfolttevékenységre alapozom állitásomat. A Nap mágneses erõtere még mindig gyenge - mintha naptevékenységi minimum lenne. Kérdés, hogy ebben a helyzetben a bolygónkat szabadabban elárasztó (nem szoláris eredetû) kozmikus sugárzás* milyen módon befolyásolja a már 2003 óta tapasztalt, globálisnak tekinthetõ lehûlést. A napaktivitás akkoriban kezdett a minimum felé haladni, s ez az állapot azóta lényegesen nem változott.
(* A kozmikus sugarak korpuszkuláris részecskéi ismereteink szerint bolygónk pólusainál kerülnek alacsonyabb szintekre. Azt pedig már Hegyfoky Kabos a XX. század elején megállapitotta, hogy a hatás a sarkok fölött a permanens hideg légtömegek felgyülemlésével jár. A jégmezõk kiterjedésének növekedését északon és délen egyaránt ez a jelenség talán elõsegitheti.)

Dehogy, de ha marad a mostani makroszinoptikus elrendezõdés, és a négytérségi nyugati áramlások sem indulnak be, akkor bizony az északi-északkeleti részek igen erõteljes léhûlést fognak mutatni már az õsz kezdetkor. Ebbõl lehet következtetni, hogy a délebbi szélességeken is nagyobb esély mutatkozik egy hidegebb téli félévre. Azonban még nagyon messze van, így bármi elõfordulhat, sõt egy rekord enyhe tél is kialakulhat, szintén megfelelõ nyomási elrendezõdés mellett. Még nagyon távoli jövõ ez, és ráérünk még a hideggel foglalkozni, most még nyár van és remélem jó két-három hónapig még ez is marad:-)

Ezt már most ki is lehetne jelenteni, hogy ezen jelekbõl következtetve kemény(ebb) télre számíthatunk?