Akkor tehát folytatom, következik


Az 1986/87-es tél



December elsõ felében említésre méltó idõváltozás nem történt, illetve csak annyi, hogy a fokozódó kisugárzás miatt az alsó légrétegek egyre hidegebbek és nedvesebbek lettek. Ennek megfelelõen a talajközelben köd, zúzmara és az évszaknak megfelelõnél valamivel alacsonyabb hõmérséklet volt jellemzõ. A napi középértékek 1-2 fokkal fagypont alatt voltak.
Ezzel szemben a magasban lassú mozgású meleg levegõ helyezkedett el, így a nagyobb hegyekben napos, viszonylag enyhe idõ uralkodott.
Közben Észak és Északkelet-Európát több hulámban sarki levegõ árasztotta el, ott megindult a hidegfelhalmozódás.
A hónap közepe táján a Földközi- tenger felett mediterrán ciklon jött létre. Ennek meleg, nedves levegõje felsiklott a Közép-Európát borító hideg légpárnára. A fejlett csapadékzóna délnyugatról benyúlt a Kárpát-medence térségébe, és ebbõl december 15.-én csaknem egésznapos, nagyon intenzív havazást kaptunk. Minthogy a hõmérséklet végig 0 fok alatt maradt, a hó nem olvadt el és vastagsága elérte a 15-20 cm-t.
A következõ néhány napban azonban a hóréteg gyors olvadásnak indult, mert nagyon megenyhült az idõ. Közép-Európa északi része fölöt ugyanis -minden bizonnyal már az észak-európai hideg hatására- több középpontú, igen aktív ciklonrendszer alakult ki. Ennek erõs nyugati áramlásos zónája óceáni enyhe levegõt sodort fölénk. December 19.-re az egyik ciklonmag a Kárpát-medence térségébe jutott, a légnyomás gyorsan süllyedve elérte az 1986 évi minimumértékét: 746 hgmm-t. Több órán keresztül tartó, óriási záporesõ verte a földet, emellett a hõmérséklet eléggé magas volt: 5-8 fokot mutattak a hõmérõk.
A rákövetkezõ héten az áramlás északnyugati irányon át északira, északkeletire fordult, és több hullámban hideg levegõt szállított fölénk. Mindazonáltal a lehûlés igen vontatottan, fokról-fokra ment végbe, mivel a cikloncentrum hosszasan fölöttünk idõzött. A légmozgás egyre lassúbbá vált, amellett a felsõ légrétegek jóval hidegebbek voltak az alsóknál,így ismétlõdõ, kis hózáporokat kaptunk. A hõmérséklet a kezdeti 3-4 fokos maximumértékrõl a karácsonyi ünnepekre -2, -3 fokra csökkent, a minimumok pedig már -10 fok közelében jártak.
Az északkeleti hideg és a délnyugati meleg levegõ közötti harc azonban ekkor még korántsem dõlt el.
Karácsony után újra a nyugati áramlással érkezõ óceáni léghullámok határozták meg az idõjárást, az átlagosnál jóval magasabb hõmérsékletet okozva. Azonban mialatt Dél és Közép-Európában enyheség uralkodott, addig északon szokatlanul zordra fordult az idõ. Finnországban és Oroszország északi részén -40, -50 fokokat mértek, és az itt felgyülemlett óriási hidegtömeg dél és nyugat felé terjeszkedett.
A hideg és a meleg levegõt elválasztó vonal ny-k irányúvá és egyben igen hullámossá válva január elsõ napjaira észak felõl megközelítette a Kárpát-medencét. A nagy hõmérséklet-különbség miatt az áramlás rendkívüli mértékben felgyorsult, a nyugat-északnyugati szél idõnként viharossá fokozódott, és a légnyomás hirtelen 752 hgmm-re esett le. Emellett változó felhõzet, és kisebb záporesõk is voltak.
A következõ héten a Kárpát-medence térsége -képletesen szólva- többször is gazdát cserélt, mivel a hosszan kígyózó frontzónának hol a hideg, hol meg a meleg oldalára került át. Január 3.-án hajnaltól tomboló északi szél kíséretében fagyos levegõ zúdult az országra. Az addigi 4-5 fokról a hõmérséklet -4 fokra esett vissza és ott is maradt.
A légnyomás azonban gyorsan fölemelkedett és január 5.-én ismét enyhe levegõt kaptunk nyugatról. Január 6.-ra a Kárpát-medence teljes mértékbena meleg oldal hatása alá került: ragyogó napsütés és 5-6 fok körüli hõmérséklet volt ezen a napon.
Január 7.-én hajnalban aztán újra betört a hideg, felhõátvonulások, hózáporok és erõs szél kíséretében folyamatosan csökkent a hõmérséklet a reggeli 0 fokról az esti -10 fokra.
A következõ néhány napban megint átkerültünk a meleg oldalra, de mivel a frontzóna ekkorra már jóval délebbre tolódott, most a délre rohanó hideg által a Földközi-tenger medencéjébõl kiszorított enyhe, nedves levegõ kezdett fölénk áramlani. Ez január 9.-én több órán át tartó, erõs havazást okozott. Kb. 15 cm vastag friss porhó hullott, amibõl a kezdetben még erõs déli szél kis fuvatagokat formált. Az idõ némileg megenyhült, -3, -4 foknál nem volt hidegebb. Estére a havazás és a szél elállt. Másnap, január 10.-én igazi "semmilyen" idõjárásban volt részünk, messzirõl "bûzlött róla", hogy frontbetörés fogja követni. A vékony felhõzetbõl gyengén szitált a hó, mérsékelt keleties szél fújt, a hõmérséklet az elõzõ napihoz képest nem változott.
Január 11.-én aztán kitört a "fehér pokol". A havazás és az északira fordult szél reggeltõl egyre erõsebb lett, miközben szakadatlanul csökkent a hõmérséklet. Hajnalban még "csak" -8 fok volt, este -14!
Ekkorra már párját ritkító hóvihar dühöngött, és az egész éjszakán át tartott. Csaknem embermagasságú hótorlaszok keletkeztek, a közlekedés az egész országban megbénult. A kinn rekedtek közül többen megfagytak, ezen nem lehet csodálkozni, mivel január 12.-én hajnalban a hõmérséklet elérte a -17(!) fokot, ráadásul erõs szél is fújt.
Ezekben a napokban hágott tetõpontjára az európai hideghullám: a sarki levegõ expanziója során délen elérte Szicíliát és Spanyolországot, nyugaton a Brit-szigeteket, õrjöngõ szélviharokat és dermesztõ fagyot zúdítva a kontinensre.
Nálunk január 12.-én elállt a havazás és a szél, kiderült az ég. Tizenharmadikára virradóra -18 fokra süllyedt a hõmérséklet, és ez az idei tél mélypontját jelentette.

Most, hogy túl vagyunk a legizgalmasabb részen, tartsunk egy kis szünetet. A folytatás mindjárt következik...