Zúzmara

0 fok alatti hõmérsékleten a túlhûlt köd vagy felhõcseppek a különféle tárgyakhoz ütõdve, azokra ráfagynak. Három fajtáját különböztethetjük meg.
Finom zúzmara: Viszonylag vékony, könnyen lekaparható, sõt lerázható kristályos réteg, amely szélcsendben vagy gyenge légáramlásban keletkezik és a tárgyak felszínét közel egyenletesen borítja. Általában –8 fok alatti hõmérsékleten jön létre.
Durva zúzmara: Legalább mérsékelt erõsségû szélben, –2 és –10 fok közötti hõmérsékleten keletkezik. Ez a lerakódás a tárgyak szél felõli oldalán nagyon vastaggá nõhet és ilyenkor tollakhoz hasonló kinövések jellemzik, amelyek a széllel szembe néznek. A durva zúzmara erõsebben tapad a tárgyak felszínéhez, de azért lekaparható.
Jeges zúzmara: Az általa bevont tárgyak felszínén tömören összefüggõ, amorf szerkezetû, általában átlátszó réteget képez, amely igen erõsen tapad és ezért igen nehezen eltávolítható. Kialakulása 0 és –3 fok között a legvalószínûbb, amikor a víz kifagyása lassabban megy végbe, így jobban be tud hatolni a résekbe, tömörebb réteget létrehozva.