Időjárási visszatekintő
Hasznos linkek
>> OMSZ állomáshálózata (2025 áprilisi állapot)
Nevezetes nap ez a mai (nov. 30): éppen 32 évvel ezelõtt, 1980 nov. 30.-ról dec. 1.-re virradó éjjel tombolt Gyõr környékén -és nyilván Északnyugat-Magyarország jó részén- a legnagyobb hófúvások egyike, amit valaha láttam.
Ezen az estén és éjszakán nagyjából 20-30 cm porhó esett -3C fok hõmérséklet mellett, és olyan viharos északnyugati szél fújt, hogy még a belvárosi utcákon is méter körüli magasságú fuvatagok keletkeztek. Akkor reggel egyetlen autó sem indult útnak Gyõrben.
A nagy hómennyiségen és az alacsony hõmérsékleten kívül szokatlan volt a hófúvás korai volta. Kijelenthetõ, hogy ez a hóvihar a szûken vett téli hónapokban is nagyon nagynak számított volna.
Tekintsük át annak a szinoptikai helyzetnek az alakulását, mely a hófúvást okozta.
Nov. 23.-án még alapvetõen zonális áramlási képet látunk a kontinens felett, azonban a Brit-szigetektól északra, valamint a Skandináv-félsziget felett és Észak-Oroszországban elhelyezkedõ 985-990 hepás légnyomási depressziók már mutatták a polárfront aktivizálódását, az ottani örvényesedés kifejlõdését. 24.-én vette kezdetét a hidegleszakadás egy Finnország központú 985 hepás ciklon hátoldalán. Ezzel párhuzamosan a grönlandi AC 1045 hepásra erõsödött.
A sarkvidéki légtömegek kezdetben a Brit-szigetek felé vették útjukat, és 25.-re egy 1005 hpa központi légnyomású peremciklont hoztak létre az Északi-tenger, illetve Dánia felett.
Közben az Atlanti-óceánon, a Brit-szigetektõl nyugatra anticiklon képzõdött, így szabaddá vált a hideg légtömegek útja a kontinens belsejébe.
A Kárpát-medencét nov. 27.-én érte el északnyugatról a sarki levegõ elsõ hulláma. Ekkor már kifejezett volt a teknõsödés, és Korzika középponttal mediterrán ciklon jelent meg, egyelõre 1005 hpa központi nyomással. Nov. 28.-ra ez 995 hepásra mélyült ki, elõoldalán délnyugatról enyhe, nedves légtömegeket sodort fölénk, melyek keveredtek az észak felõl érkezõ hideg légtömeggel: a tartós havazás ekkor kezdõdött nálunk. 29.-re az Adriai-tenger fölé helyezõdött, és némileg gyengült a ciklon - 1000 hepásra. Nov. 20.-án annyiban változott a helyzet, hogy az 1040 (!) hepás brit anticiklon sûrûbbre "préselte össze" az említett ciklon hátoldalán az izobárokat, ezért felgyorsult felettünk az északias áramlás. Ugyanakkor a cikloncentrum még mindig elég közel volt hozzánk az Adria középsõ részén. Országunkban 1005 és 1013 hpa volt a légnyomás (délrõl észak felé haladva) Adva volt tehát a kellõ nedvesség, a hideg és a heves légmozgás a nagy hóviharhoz.
Dec. 1.-re a mediterrán ciklon kissé töltõdött (1010 hpa a centrumban), és némileg eltávolodott dél felé. Nálunk megjelent az 1020-as izobár, és elállt a csapadékhullás.
Ezen az estén és éjszakán nagyjából 20-30 cm porhó esett -3C fok hõmérséklet mellett, és olyan viharos északnyugati szél fújt, hogy még a belvárosi utcákon is méter körüli magasságú fuvatagok keletkeztek. Akkor reggel egyetlen autó sem indult útnak Gyõrben.
A nagy hómennyiségen és az alacsony hõmérsékleten kívül szokatlan volt a hófúvás korai volta. Kijelenthetõ, hogy ez a hóvihar a szûken vett téli hónapokban is nagyon nagynak számított volna.
Tekintsük át annak a szinoptikai helyzetnek az alakulását, mely a hófúvást okozta.
Nov. 23.-án még alapvetõen zonális áramlási képet látunk a kontinens felett, azonban a Brit-szigetektól északra, valamint a Skandináv-félsziget felett és Észak-Oroszországban elhelyezkedõ 985-990 hepás légnyomási depressziók már mutatták a polárfront aktivizálódását, az ottani örvényesedés kifejlõdését. 24.-én vette kezdetét a hidegleszakadás egy Finnország központú 985 hepás ciklon hátoldalán. Ezzel párhuzamosan a grönlandi AC 1045 hepásra erõsödött.
A sarkvidéki légtömegek kezdetben a Brit-szigetek felé vették útjukat, és 25.-re egy 1005 hpa központi légnyomású peremciklont hoztak létre az Északi-tenger, illetve Dánia felett.
Közben az Atlanti-óceánon, a Brit-szigetektõl nyugatra anticiklon képzõdött, így szabaddá vált a hideg légtömegek útja a kontinens belsejébe.
A Kárpát-medencét nov. 27.-én érte el északnyugatról a sarki levegõ elsõ hulláma. Ekkor már kifejezett volt a teknõsödés, és Korzika középponttal mediterrán ciklon jelent meg, egyelõre 1005 hpa központi nyomással. Nov. 28.-ra ez 995 hepásra mélyült ki, elõoldalán délnyugatról enyhe, nedves légtömegeket sodort fölénk, melyek keveredtek az észak felõl érkezõ hideg légtömeggel: a tartós havazás ekkor kezdõdött nálunk. 29.-re az Adriai-tenger fölé helyezõdött, és némileg gyengült a ciklon - 1000 hepásra. Nov. 20.-án annyiban változott a helyzet, hogy az 1040 (!) hepás brit anticiklon sûrûbbre "préselte össze" az említett ciklon hátoldalán az izobárokat, ezért felgyorsult felettünk az északias áramlás. Ugyanakkor a cikloncentrum még mindig elég közel volt hozzánk az Adria középsõ részén. Országunkban 1005 és 1013 hpa volt a légnyomás (délrõl észak felé haladva) Adva volt tehát a kellõ nedvesség, a hideg és a heves légmozgás a nagy hóviharhoz.
Dec. 1.-re a mediterrán ciklon kissé töltõdött (1010 hpa a centrumban), és némileg eltávolodott dél felé. Nálunk megjelent az 1020-as izobár, és elállt a csapadékhullás.