Bár tulajdonképp semmi "drámai" eseményt (nagy havazás, hófúvás) nem hozott, mégis kedvenceim közül való 1978 decemberének elsõ dekádja. Igaz, az egyik leghidegebb koratéli idõszak volt, amit valaha láttam (és utána egész decemberben, januárban is hamisítatlan, zord tél volt)
Vegyük sorra a történéseket, és azok szinoptikai hátterét:

Nov. 25.-én még a csaknem egész novemberre jellemzõ képet látjuk Közép-Európa felett zonális anticiklonnal, nálunk 1025-1030 hpa légnyomással. Ennek megfelelõen csendes, párás, ködös, de meglehetõsen hideg idõ volt ekkor még a Kárpát-medencében.
A következõ napon (nov. 26.) azonban határozott változás jelei kezdenek mutatkozni. Északról az alacsonyabb izobárok gyorsan dél felé nyomulnak a kontinens felett, ugyanakkor grönland-atlanti meridionális AC híd jelenik meg 1055 ill. 1040 hepás középpontokkal.
Másnapra (nov. 27.) a teknõsödés egyértelmûvé válik: Korzika középponttal 1005 hpa központi nyomású mediterrán ciklon képzõdik. Országunk egyelõre a teknõ elõoldalán, az említett mediterrán ciklon melegáramlásában helyezkedik el, azonban ez nem elég dinamikus ahhoz, hogy felszaggassa a medence alján ülõ nyirkos, ködös, hideg légpárnát: nálunk marad a csendes, tartósan ködös idõ. Azonban a légnyomás jelentõs süllyedése már jelzi a közelgõ fordulatot.
Nov. 28.-án a kontinens középsõ részén kialakult több középpontú ciklonrendszer egyik, 1000 hepás centruma már fölöttünk van, ennek ellenére nálunk változatlanul párás, csendes, ködös az idõ.
29.-30.-ra annyiban változik a makroszinoptikai helyzet, hogy a szóban forgó ciklonrendszertõl északra és északkeletre emelkedik meg jelentõsen a légnyomás: 1040 hpa-s AC centrumot látunk a Fehér-tenger felett, és attól keletre is. Amellett gyakorlatilag az egész Skandináv-félszigetet is anticiklon fedi.
Gyõrben nov. 30.-án délután feloszlott a stratus-felhõzet, alkonyatra rövid idõre kisütött a nap. A hõmérséklet ekkor 0 fok körül volt.
Másnap (dec. 1.) borult idõre, hóesésre ébredtünk. A havazás közepes intenzitással egészen késõ délutánig, estig tartott, s mivel valamivel fagypont alatt maradt a hõmérséklet, a hó nem olvadt. A lehullott hó vastagsága valahol az 5 és a 10 cm között lehetett.
A havazást közvetlenül a Tirrén-tenger felõl a Balkán-félsziget déli részére helyezõdõ 995 hepás mediterrán ciklon okozta, melynek akkor már a hátoldalán helyezkedtünk el.
A következõ 2-3 nap változóan felhõs idõ köszöntött ránk, és a hóréteg legnagyobb része fokozatosan elolvadt. Az olvadás makroszinoptikai oka nem teljesen világos. Igaz, a december elseji hóesést okozó ciklon gyengült, és a Fekete-tenger fölé helyezõdött -azonban mi természetesen hátoldalon maradtunk, és a blokkoló skandináv AC is fennállt. Valószínû, hogy az észak felõl érkezõ levegõ még nem volt nagyon hideg az alacsonyabb rétegekben, így a Tmax több napig néhány fokkal fagypont felett volt.
Dec. 5.-tõl aztán a skandináv AC és a Tirrén-tenger felett újólag kialakult 1000 hepás mediciklon közös, keleti áramlása bezúdította a Kárpát-medencébe a Kelet-Európai-síkságon felhalmozódott rendkívül hideg levegõt.
Nálunk kiderült az ég, és zuhanni kezdett a hõmérséklet. Bár hó már csak foltokban volt, az éjszakai hõmérsékletek úgy is -10 fok közelében, vagy ez alatt alakultak. Nappal is keményen fagyott a napsütés ellenére. Jó hideg Mikulásunk volt abban az évben!