A naptevékenység minket elsõsorban esetleges meteorológiai kihatásai miatt érdekel. Bár ez egyelõre még hipotézis (vagy sejtés, vagy ahogy akarjuk), de úgy tûnik, alacsony naptevékenység a meridionális áramlási képeknek kedvez, a magas pedig a zonálisoknak.
A hipotézishez adott a lehetséges légkörfizikai mechanizmus is. Csillagász kollégánk a vonatkozó irodalom gondos áttanulmányozása után állítja, hogy magas naptevékenység idején a térítõi anticiklonális öv megerõsödik, kiterjed -és viszont. Ebbõl viszont következik, hogy a naptevékenység minimumaiban, mikor a térítõi AC-k ezek szerint visszahúzódnak az egyenlítõ irányába, a jet mélyebbre tud meanderezni, hullámvölgyeinek, az alacsony nyomású teknõknek belsejében elhelyezkedõ ciklonok alacsony szélességekre kerülnek. Ezzel párhuzamosan a magasnyomású gerincek is felnyúlnak messze északra: kész a meridionális áramlási kép. További következmény, hogy meridionalitásban a légköri képzõdmények nem, vagy csak alig-alig mozognak kelet felé -sõt, esetleg retrográd mozdulnak el.
Az elmúlt nagyon hosszú és mély napfoltminimum idején nekem két dolog tûnt fel a makrocirkulációt illetõen. Egyrészt a meridionális áramlási képek véget érni nem akaró uralma, másrészt a sok stagnáló, retrográd mozgó ciklon és anticiklon. Akkor még nem olvastam az említett csillagász kolléga írásait.
Ha a közelmúlt idõjárási eseményeit nézzük, azt látjuk, hogy június elsõ felében "szupermeridionalitás" lépett fel retrográd elmozduló magasnyomású gerinccel. S valóban: a hónap legelején igen jelentõsen esett a napfoltszám. A dolog pikantériája, hogy nekem elõször a nagyon kifejezetten meridionális áramlási kép és a retrográd mozgások tûntek fel a modelleken, és gyanakodni kezdve utólag néztem meg a napfolt-adatokat. Azok, ahogy említettem, teljesen igazolták gyanúmat.
Persze ahhoz, hogy valamennyire is igazoljuk a hipotézist, minimálisan szükséges volna az áramlási muszterek statisztikai elemzése a naptevékenységgel összefüggésben (Igen nagy munka, de lehet, egyszer rászánom magam) Közvetett megfigyelések mindenesetre azt mutatják, hogy az áramlási kép -legalábbis bizonyos idõszakokban, bizonyos körülmények között- érzékenyen reagál a napfoltszám változásaira.