"A nyugat-európai teknõ nem zonális áramlással kapcsolatos, hanem meridionalitással."

Ez természetesen igaz. Ehhez kapcsolódó gondolataim a blockingról =>
A lényeg a korábban már említett "állóhullám jellegben" van szerintem. A jet rajzolja ki ezeket a hullámokat, s minél nagyobb a hullámok aplitudója, annál délebbre nyúlnak a teknõk ill. annál északabbra a gerincek.

A blockinghoz szerintem relatív nagy hullám amplitúdó + állóhullám jelleg is kell. Az utóbbi biztosítja, hogy az adott áramlási kép több napon keresztül alig változik, azaz a meridionalitás viszonylag tartós.

Úgy is elõfordulhat relatíve nagy amplitúdójú teknõ/gerinc, hogy az semmiféle állóhullám jelleget nem mutat, azaz nyugatról kelet felé helyezõdik át. Ekkor egy adott pontban csak átmeneti a meridionális áramlás, azaz a "déli meleg" illetve az "északi hideg" légtömeg csak rövid ideig éri el az adott pontot, és sûrûn váltogatja egymást.

Ha még tovább lépünk, és csökkentjük a hullámzás amplitudóját, akkor eljutunk a klasszikus zonalitáshoz, amikor vannak teknõk és gerincek is, de ezek alig nyúlnak északra ill. délre, így egy adott pontban tartósabban nyugati ill. nyugatias az áramlás. Minél kisebb a hullám amplitudó, annál csekélyebb az észak-déli légtömegcsere.

Az persze jó kérdés, hogy hol húzzuk meg határokat pl. tartósság kérdésében. Ha túl szigorúak vagyunk, akkor az esetek többsége valahol a kettõ (zonális vs blocking) között lesz.

Aktualizálva a köv. 10 napra, az ECMWF ens. alapján úgy látom én is, hogy nagy csata zajlik majd a két típusú helyzet között. Az atlanti ciklonok pár napra áttörik az atlanti anticiklon északi részét és bejutnak a szárazföldre, de az anticiklon rendre újraképzõdik mögöttük nyugaton, és a kelet-európai anticiklon sem adja magát egykönnyen, így egyelõre (köv. 10 nap) a klaszikus zonalitás sem képes kialakulni...