Ne felejtsük el, hogy a zonalitás fogalma télen és nyáron nem ugyanazt az idõjárást tükrözi, ennek oka, hogy a szibériai maximum csak télen aktív. Wetsom erre szeretne rámutatni szerintem.
A szibériai maximum az alsó 2-2,5km vastag, a hótól alulról áthûtött levegõre ül rá. Amíg nincs elég besugárzás, addig ez a stabil réteg állandó marad. Erre ráfutva a ciklonok lefékezõdnek, elgyengülnek, de (ami nagyon fontos), a magasban magassági hidegcseppként fennmaradhatnak. Ez mozgatja a szibériai maximum nyugati peremén a légtömegeket észak-déli irányban. Az ezek által adott csapadék által hódít teret (részben) a hó, elhalásuk után pedig az új hó felett maga az anticiklon is. Így terjeszkedik kb. februárig, amikor a Kelet-Európai síkság jórészét elfoglalja. Az európai zonalitás erõsségétõl függ, hogy mennyire terjed ki az AC, klimatológiailag leggyakrabban, amikor az AO és NAO kb. normális, február elejére eléri a síkság nyugati részeit is. Ennek következménye, hogy a ciklonok csapadékukkal ekkor már Közép-Európa felett blokkolódnak, ezért a január vége, február eleje a legcsapadékosabb.
Nyáron zonalitás esetén a szibériai maximum hiánya miatt pedig abszolút nincs blokkolódás, a ciklonok mennek, ameddig akarnak.
Ez az oka annak is, hogy télen jóval gyakoribb a blocking anticiklonok kialakulásának gyakorisága is.

A lényeg: tökmindegy, melyik modellbõl számolják a NAO-t meg az AO-t, a definíció eleve nem veszi figyelembe a szibériai anticiklon (talán az AO-é lehet, ebben nem vagyok teljesen biztos). Ezért a nagy NAO-s helyzeteket szerintem illik másképp kezelni télen és nyáron.
(Arról nem is beszélve, hogy egy Rex-típusú blocking bõven létre tud jönni bivalyerõs izlandi ciklon (->magas NAO-érték) mellett is.)

/Bocs a beleszólásért./