Nagyon tanulságos idõjárási helyzetet hozott a tél vége sokunk számára. A tanulságok a következõkben foglalhatók össze:
1. Az atlanti ciklontevékenység az évnek ebben a szakában törvényszerûen gyenge. Az izlandi "szörnyûségesek", ha idõlegesen meg is jelentek, nem voltak képesek hatásuk alá vonni idõjárásunkat. Látszik, hogy a zonalitás beindulására ebben az idõszakban roppant csekély az esély, fõleg úgy, hogy ilyen böszme blokkoló AC van északkeleten.

2. Még érdekesebb a modellek ingadozása AC-ügyban. Az északkeleti anticiklont elég sokáig ritmikusan erõsítették-gyengítették, míg végül 1055 hepás monstrum lett belõle. Nagyon úgy tûnik, hogy az ilyen északkelet-európai AC kialakulása öngerjesztõ folyamat. Ha átmenetileg fel is éled az atlanti ciklontevékenység, és az enyhébb, nedves légtömegek eljutnak északkeletre, az csak arra jó, hogy gyarapodjon a hóréteg, és az újból kiderülõ ég mellett erõsödjenek a fagyok, erõsödjön az AC. Paradox módon az óceáni hatás "próbálkozásai" ilyenkor a hidegpool-t erõsítik. Az "ördögi kört" csak a magasabb napállás, hosszabbodó nappalok képesek széttörni. Úgy látszik, a szárazföldi hideg ezen öngerjesztésével nehezen tudnak mit kezdeni a modellek. Talán jobb is ilyen esetben a jelenidejû szinoptikai térképeket figyelni napról-napra (ha nem is a modellek helyett, de legalább a mellett!)

A jövõt illetõen a következõket lehet elmondani: a mostani felállás klasszikus Vojejkov-tengelynek tekinthetõ. Ez az óceáni légtömegeket távol tartja a kontinens centrumától, azok messze északon vonulnak, míg hozzánk kelet felõl hideg levegõ szivárog az AC déli peremén. Az ilyen helyzet stabil, és amíg az északkeleti anticiklon jelentõsen meg nem gyengül, vissza nem vonul, fenn is fog maradni. Egyetértek az elõzõ kommentekben leírtakkal, hogy március 10.-e elõtt alapvetõ változás nem várható a makrocirkulációban. Körülbelül ekkorra ér el a napállás olyan fokot, hogy a megbillenõ energiamérleg átrajzolja az áramlásokat Európa felett.
Azonban nem kell félni, unatkozni addig se fogunk. A Vojejkov-tengely nyeregpontján most is van mozgolódás: egy atlanti peremciklon északról benyomakodott a tengelybe, és tegnap kettéválasztotta a keleteurópai és azori AC-t. Az a tendencia, hogy az ilyen, az anticiklonális hídon átpréselõdött légnyomási depressziók a Földközi-tengerre kerülnek. Még nyugat-európai ciklon korukban, vagy pedig késõbb mediciklonként, hatással lehetnek a mi idõjárásunkra. Tegnapelõtt és tegnap reggel viszonylag gyors (bár csak kismértékû) légnyomás süllyedésnek voltunk tanúi, a felhõzet is megnövekedett dél felõl. Látszik, nem lehet kizárni azt, hogy hogy az alapvetõen magasnyomású, hideg periódusban változékonyabb, esetleg csapadékot hozó napok is elõforduljanak.

Ferri: jó néhány nappal ezelõtt azt írtad, lesz még vastag jég a tavainkon ebben a szezonban.
Meg kell mondjam, nem mertem nagyon bízni ebben. Bár a mi teleink olyanok, hogy hajlamos "a végén csattanni az ostor", de hogy ennyire a végén, azon én is meglepõdtem. Most hallom a rádióban, hogy a siófoki jégpályát újra megnyitották!