A ma reggeli ECMWF hosszabb távon sem mutat igazi "hideg" helyzeteket. A most kialakult skandináv AC elõoldala túlságosan keletre van tõlünk ahhoz, hogy az ott áramló hideglevegõ közvetlenül elérhessen minket. Ehhez hozzájárul, hogy ez az anticiklon valóban elég gyorsan kelet felé mozdul, a hozzá tartozó hidegleszakadást még távolabb viszi Közép-Európától.
Ezután, a hétvége táján valóban alakulni kezd az atlanti-parti AC, de ahogy elnézem, az csak félblockingot tud megvalósítani: Közép-Európa fölött é-ék-re fordulnak az áramlási vonalak, de a levegõ a Skandináv-félszigetrõl áramlik felénk, nem direkt a sarkvidékrõl. Az AC észak-északnyugati oldalán pedig jókora zonalitás látszik mindvégig. Azért azt észre kell venni, hogy az atlanti-parti AC nem vándorol kelet felé, csak "vonaglik" -változtatja az alakját, mint az amõba. Jövõ hét közepén majdnem behúzódik a kontinens centrumába, de aztán retrográd mozgásba kezd, kivonul az óceánra. Mindeközben nem alakul ki tipikus meridionális áramlási kép, de érzésem szerint a dolog a kés élén táncol, a félblocking és a kifejlett északi tipusú blocking között: bizony "benne van a pakliban", hogy az észak-európai nyugatias légmozgás egyszercsak északira vált, és ránk zúdul a hideg. Azonban a modell szerint ez március 26.-ig nem következik be.
Személyes véleményem az, hogy a légköri folyamatok tehetetlensége folytán nem tud a skandináv blocking ilyen gyorsan brit blockingra váltani. De a tendencia valóban ez: lassacskán afelé a tipikusan tavaszi felállás felé fordulnak a dolgok, mikor a nyugat-európai AC elõoldalán sarki-tengeri léghullámok érik el egymás után a mi térségünket, változékony, szeles, záporos-hózáporos idõjárást okozva. Az ilyen tipusú idõjárással a közeljövõben szinte biztos találkozunk majd.
Még annyit hozzá kell tennem, én egyelõre nem látom, hogy a légköri képzõdmények stagnálási, retrográd mozgási hajlama tendenciaszerûen csökkenne. A modell szerint is a már csaknem fölénk ért brit AC jó nagyot lép visszafelé az óceán irányába a jövõ hét végére.