Meteorológiai esélylatolgatások
Teljes tisztelettel vagyok az elõttem szólók véleménye iránt: én is úgy látom, hogy az elõoldali felállások már idõjárási korszakot alkotnak. Igen erõs a hajlam erre a makroszinoptikai képre, pár napon belül nyilván nem fog megváltozni.
Hogy ehhez a hurrikánoknak köze van: egész biztos. Jó ideje figyelem már az elõrejelzési térképeken, hogy mire blokkoló AC tudna kialakulni északnyugaton, mindig becsúszik egy újabb depresszió az amerikai partok felõl, s tovább tart a zonalitás -nálunk gyakori elõoldal.
Mindehhez járul a fejlett, és felénk minduntalan "orrokat" növesztõ azori anticiklon. A nyugat-délnyugatról folyton "becsusszanó" magasnyomás miatt érnek el gyengén a frontok, ezért nincs számottevõ esõ és ezért nem tudnak az alacsonyabb izotermák dél felé tért hódítani.
Ennyi az én "látleletem", s ez tökéletesen egybevág az utolsó két hozzászóló által leírtakkal.
Azzal ellenben nem tudok egyetérteni, hogy a mi idõjárásunkat hosszabb távon csak és kizárólag az Északatlantika történései határozzák meg. Igaz, ennek hatása alapvetõ, de korántsem kizárólagos. Elõfordulhat -itt lényeges a feltételes mód!- szóval, bár ennek még semmi jele, de elméletileg elõfordulhat, hogy hidegmagok erõsödnek meg a Jeges-tenger Európához közeli részén. Ha a felhalmozódott hideglevegõ dél felé indul, az legalább átmenetileg átrajzolhatja a makrocirkulációs képet annak ellenére, hogy délnyugatról még jönnek-jönnek az extratrópusi ciklonok. Egy brit vagy skandináv blokkoló AC megállítaná az atlanti depressziók felénk tartó láncolatát, vagy délebbi pályára kényszerítené azt. Ilyen kimenetelre mutató makroszinoptikai képek idõrõl-idõre felbukkannak a modellekben, emögött nyilván reális történések, ill. azok "csírái" húzódnak meg.
Hogy mennyire nem egyszerû az élet, arra példa a felemlített 1974/75-ös téli szezon. Az igaz, hogy abban az évben is meleg volt a koraõsz, majd enyhe lett a tél, de a kettõ között októberben párját ritkító csapadékmennyiséget mértek, s általában nagyon hûvös is volt az idõ (a Kékesen már a hónap közepén havazott). Mindez persze jól megfelel az általam felállított kategóriáknak -határozottan 1. típusú év volt.
Hogy ehhez a hurrikánoknak köze van: egész biztos. Jó ideje figyelem már az elõrejelzési térképeken, hogy mire blokkoló AC tudna kialakulni északnyugaton, mindig becsúszik egy újabb depresszió az amerikai partok felõl, s tovább tart a zonalitás -nálunk gyakori elõoldal.
Mindehhez járul a fejlett, és felénk minduntalan "orrokat" növesztõ azori anticiklon. A nyugat-délnyugatról folyton "becsusszanó" magasnyomás miatt érnek el gyengén a frontok, ezért nincs számottevõ esõ és ezért nem tudnak az alacsonyabb izotermák dél felé tért hódítani.
Ennyi az én "látleletem", s ez tökéletesen egybevág az utolsó két hozzászóló által leírtakkal.
Azzal ellenben nem tudok egyetérteni, hogy a mi idõjárásunkat hosszabb távon csak és kizárólag az Északatlantika történései határozzák meg. Igaz, ennek hatása alapvetõ, de korántsem kizárólagos. Elõfordulhat -itt lényeges a feltételes mód!- szóval, bár ennek még semmi jele, de elméletileg elõfordulhat, hogy hidegmagok erõsödnek meg a Jeges-tenger Európához közeli részén. Ha a felhalmozódott hideglevegõ dél felé indul, az legalább átmenetileg átrajzolhatja a makrocirkulációs képet annak ellenére, hogy délnyugatról még jönnek-jönnek az extratrópusi ciklonok. Egy brit vagy skandináv blokkoló AC megállítaná az atlanti depressziók felénk tartó láncolatát, vagy délebbi pályára kényszerítené azt. Ilyen kimenetelre mutató makroszinoptikai képek idõrõl-idõre felbukkannak a modellekben, emögött nyilván reális történések, ill. azok "csírái" húzódnak meg.
Hogy mennyire nem egyszerû az élet, arra példa a felemlített 1974/75-ös téli szezon. Az igaz, hogy abban az évben is meleg volt a koraõsz, majd enyhe lett a tél, de a kettõ között októberben párját ritkító csapadékmennyiséget mértek, s általában nagyon hûvös is volt az idõ (a Kékesen már a hónap közepén havazott). Mindez persze jól megfelel az általam felállított kategóriáknak -határozottan 1. típusú év volt.