Így már teljes a kép nevet . Általában valamely akciócentrum képes ezen erõhatás elõidézésére, télen a hidegmagok esetén a zonális áramlást a szibériai anticiklon blokkolja. Ugyanakkor nem feltétlenül szükséges azonnal meridionálisra kanyarító erõhatás. A zonális áramlás az anticiklontól nyugatra elõször csak lassul, miközben a hõkontraszt növekszik. A hõkontraszt növekedésével pedig a már lassuló légtömeg északi részérõl indulhat meg a hideg dél felé az AC peremén, amely a következõ, nyugat felé lévõ ciklont kimélyíti. Mélyülõ ciklon pedig a Coriolis-erõ miatt eleve lassul.
A szibériai anticiklon a stabil határréteg hûlésével alakul ki, aztán terjeszkedik. Erre a hófelhalmozódás segít. Erõs õszi zonalitás esetén sok ciklon magassági örvényként ráfut az AC-ra, akkor ritkább a nagy havazás az AC-tól nyugatra, így lassabban terjeszkedik. Ekkor Európában egész télen zonális maradhat az idõjárás. Ha a zonalitás Kelet-Európában valami miatt gyengébb, akkor erõsebb lehet a hófelhalmozódás Nyugat-Szibériában, így könnyebben terjeszkedik az AC, nálunk ekkor elsõsorban a tél második fele lehet igen hideg, havas. Elõtte a zonális idõszakban persze erõsödik a hidegmag a sarkkörön túl, így az az extrém hideg zúdulhat ránk. (Anyukám elbeszélései alapján is) ilyesmi lehetett a 87-es tél.

Ezek mind olyan jelek (van ezer más is, amik akár ellentmondóak is lehetnek), melyek a tél késõbbi alakulása szempontjából meghatározóak lehetnek, ezekre érdemes október közepétõl odafigyelni. A Kelet-Európai zonális áramlások gyengeségének okozóit most nem tudnám megmondani, de a Fekete-tenger ill. a Barents-tenger és a Kara tenger hõmérsékleti viszonyai valószínûleg erõsen befolyásolják (szerintem Snowhunter ezért választotta utóbbit "célterületnek" nevet , bár én még nem láttam tõle errõl részletes magyarázatot).