Meteorológiai esélylatolgatások
Ha a modelleket nézem, akkor arra a következtetésre jutok már sokadjára, hogy (legalábbis néhány napon keresztül) egy furcsa helyzet lesz kialakulóban.
Talán ezen a kiragadott képen a leglátványosabb, hogy mire akarok kilyukadni majd: Link
Az erõsen hullámzó jet mellett a légkörben több szinten is nagy amplitudóval hullámzik a polárfront. Ilyenkor nem beszélhetünk blockingról, még ha egy-egy térképre ránézve a valahol éppen megjelenõ erõs AC ezt a látszatot is kelti. Ilyenkor ugyanis szokásosan haladnak NY->K irányban a ciklonok és az anticiklonok, bár a "normál" zonális áramláshoz képest azért lassabban. Ilyenkor a meridionális áramlási rendszerek egymást váltogatják egy-egy területen, s emiatt a nagyon csapadékos és a száraz, valamint a nagyon meleg és nagyon hideg idõjárás váltakozik.
Fontos megjegyezni, hogy ez nem normális viselkedés, kialakulni viszonylag gyakran ki tud, de csak rövid ideig. Az anticiklon kimondottan utál mozogni. Ha talál egy termikusan homogén (mondjuk nagy kiterjedésû hófödte) felszínt, akkor könnyen megállhat fölötte. Ilyenkor ez a helyzet felborul és makrováltás kezdõdik (de nem biztos, hogy az AC végképp ott tud maradni és blocking lesz belõle).
Ha nem sikerül az AC-knak megállni, akkor könnyen leépülhetnek, s olyankor a polárfront kiegyenesedik, beáll a zonalitás.
Mindkettõ viszonylag gyakori, az dönti el, hogy milyenek a felszíni hõmérsékleti "adottságok", valamint, hogy a jet hullámai hogyan fejlõdnek tovább. Télen azért gyakrabban alakul ki ebbõl a helyzetbõl blocking, januárban klimatikusan is gyakori folyamat Európában, fõleg Kelet-Európában. Ez a K-Eu-i hidegnek köszönhetõ, valamint annak, hogy a magaslégkörben is meglévõ nagyobb hõkontraszt miatt ilyenkor a jet nagyobb hullámokat vet.
Most úgy látszik, az óceánon lesz meg a hajlam a magas nyomás megállására, azzal a különbséggel, hogy a magasban a jet nem nagyon fog lassulni, ezért közvetlenül mellette, vele erõsen összekapcsolódva Nyugat- és ÉNY-Európát is elboríthatja. Ha emiatt megáll tõlünk keletre a ciklonális rendszer is, akkor egy ciklon-hátoldali ütközõzóna lehet a környékünkön, ami hûvös, szeles, hózáporos idõt szokott a leginkább okozni. Ha jól emlékszem, 3-4 napja is erre a következtetésre jutottam, tehát sok változás nem történt a makrohelyzet várható alakulásában. A konkrét idõjárást ebben a helyzetben az egyik legnehezebb elõrejelezni.
JoeJack: ez a két hidegmag egyesülése viszont számomra épp a zonalitásra való hajlam erõsödését juttatja eszembe. Minél zártabb a zonális áramlás, annál inkább egyben tartja a hideg légtömeget. Ha blocking van, akkor a blokkoló AC-k helyének megfelelõen szétcincálódik a hidegmag. Sajnos a linked nem megy 240h-n túl, arra lennék kíváncsi, hogy a modell késõbb is egyben tartja-e a hidegmagot. A nyomási térkép alapján inkább azt mondanám, véletlenül ment egymásnak a kettõ: Link
Érdemes megnézni, hogy egy extratrópusi ciklon keveredik Grönland alá és jól megerõsödik (ennek is lehet késõbb szerepe): Link (Kanada K-i partjánál az a pici) -> Link
Talán ezen a kiragadott képen a leglátványosabb, hogy mire akarok kilyukadni majd: Link
Az erõsen hullámzó jet mellett a légkörben több szinten is nagy amplitudóval hullámzik a polárfront. Ilyenkor nem beszélhetünk blockingról, még ha egy-egy térképre ránézve a valahol éppen megjelenõ erõs AC ezt a látszatot is kelti. Ilyenkor ugyanis szokásosan haladnak NY->K irányban a ciklonok és az anticiklonok, bár a "normál" zonális áramláshoz képest azért lassabban. Ilyenkor a meridionális áramlási rendszerek egymást váltogatják egy-egy területen, s emiatt a nagyon csapadékos és a száraz, valamint a nagyon meleg és nagyon hideg idõjárás váltakozik.
Fontos megjegyezni, hogy ez nem normális viselkedés, kialakulni viszonylag gyakran ki tud, de csak rövid ideig. Az anticiklon kimondottan utál mozogni. Ha talál egy termikusan homogén (mondjuk nagy kiterjedésû hófödte) felszínt, akkor könnyen megállhat fölötte. Ilyenkor ez a helyzet felborul és makrováltás kezdõdik (de nem biztos, hogy az AC végképp ott tud maradni és blocking lesz belõle).
Ha nem sikerül az AC-knak megállni, akkor könnyen leépülhetnek, s olyankor a polárfront kiegyenesedik, beáll a zonalitás.
Mindkettõ viszonylag gyakori, az dönti el, hogy milyenek a felszíni hõmérsékleti "adottságok", valamint, hogy a jet hullámai hogyan fejlõdnek tovább. Télen azért gyakrabban alakul ki ebbõl a helyzetbõl blocking, januárban klimatikusan is gyakori folyamat Európában, fõleg Kelet-Európában. Ez a K-Eu-i hidegnek köszönhetõ, valamint annak, hogy a magaslégkörben is meglévõ nagyobb hõkontraszt miatt ilyenkor a jet nagyobb hullámokat vet.
Most úgy látszik, az óceánon lesz meg a hajlam a magas nyomás megállására, azzal a különbséggel, hogy a magasban a jet nem nagyon fog lassulni, ezért közvetlenül mellette, vele erõsen összekapcsolódva Nyugat- és ÉNY-Európát is elboríthatja. Ha emiatt megáll tõlünk keletre a ciklonális rendszer is, akkor egy ciklon-hátoldali ütközõzóna lehet a környékünkön, ami hûvös, szeles, hózáporos idõt szokott a leginkább okozni. Ha jól emlékszem, 3-4 napja is erre a következtetésre jutottam, tehát sok változás nem történt a makrohelyzet várható alakulásában. A konkrét idõjárást ebben a helyzetben az egyik legnehezebb elõrejelezni.
JoeJack: ez a két hidegmag egyesülése viszont számomra épp a zonalitásra való hajlam erõsödését juttatja eszembe. Minél zártabb a zonális áramlás, annál inkább egyben tartja a hideg légtömeget. Ha blocking van, akkor a blokkoló AC-k helyének megfelelõen szétcincálódik a hidegmag. Sajnos a linked nem megy 240h-n túl, arra lennék kíváncsi, hogy a modell késõbb is egyben tartja-e a hidegmagot. A nyomási térkép alapján inkább azt mondanám, véletlenül ment egymásnak a kettõ: Link
Érdemes megnézni, hogy egy extratrópusi ciklon keveredik Grönland alá és jól megerõsödik (ennek is lehet késõbb szerepe): Link (Kanada K-i partjánál az a pici) -> Link