Meteorológiai esélylatolgatások
Ebben igazad van, de szerintem nem teljesen ugyanarról beszélünk. Én nem említettem, hogy hogyan alakult ki a mocsárhelyzet, hanem amikor már kialakult, akkor nem mindegy, hogy nedves-e a levegõ. A mocsárhelyzet a nedvességtõl függetlenül is kialakulhat (bár tényleg jobban szeret nedves légtömegben kialakulni), a nedvesség a benne lévõ zivatarok erõsségét befolyásolja elsõsorban.
Egy adott terület körül, ha ott éppen bárikus mocsárhelyzet van, biztosan nincs nagytérségû áramlás, e nélkül pedig nem szállítódik nedvesség az adott területre.
Szárazabb légtömegben a bárikus mocsárhelyzetben kialakuló zivatarok szeretnek nagy
szélviharokat és nagyméretû jegeket produkálni. Tavaly, amikor extrém nagy volt a nedvesség, a zivatarok nagyon nagy többsége ehelyett a felhõszakadásokkal hívta fel magára a figyelmet. Az elõbbi két heves esemény akkor jelent meg, amikor a középsõ légréteg a nyár közepén egy átmeneti kisebb makrováltás miatt kiszáradt. Az alacsony szintû nedvesség megmaradása miatt a zivatarok száma és erõssége nem csökkent. Az is megfigyelhetõ volt (bár ennek okát nem tudom), hogy a nyár elsõ felében a nagy villámintenzitású zivatarok rengeteg felhõvillámmal voltak jellemzõek, míg attól a váltástól kezdve a lecsapókat szóró zivatarok váltak gyakoribbá.
Bár ez visszatekintõ is lehetne, azért is írtam, hogy amikor zivataros helyzeteket latolgatunk, érdemes az elõzményekre odafigyelni, hogy milyen heves események várhatóak nagyobb valószínûséggel. A 20-ától kezdõdõ idõszakban én a heves szélviharokkal járó zivatarok felbukkanását várom nagyobb valószínûséggel. De igazából ezt csak a rövidtávban és a riasztásokban lehet igazán elõrejelzni, ilyen távlatból azért necces.
Egy adott terület körül, ha ott éppen bárikus mocsárhelyzet van, biztosan nincs nagytérségû áramlás, e nélkül pedig nem szállítódik nedvesség az adott területre.
Szárazabb légtömegben a bárikus mocsárhelyzetben kialakuló zivatarok szeretnek nagy
szélviharokat és nagyméretû jegeket produkálni. Tavaly, amikor extrém nagy volt a nedvesség, a zivatarok nagyon nagy többsége ehelyett a felhõszakadásokkal hívta fel magára a figyelmet. Az elõbbi két heves esemény akkor jelent meg, amikor a középsõ légréteg a nyár közepén egy átmeneti kisebb makrováltás miatt kiszáradt. Az alacsony szintû nedvesség megmaradása miatt a zivatarok száma és erõssége nem csökkent. Az is megfigyelhetõ volt (bár ennek okát nem tudom), hogy a nyár elsõ felében a nagy villámintenzitású zivatarok rengeteg felhõvillámmal voltak jellemzõek, míg attól a váltástól kezdve a lecsapókat szóró zivatarok váltak gyakoribbá.
Bár ez visszatekintõ is lehetne, azért is írtam, hogy amikor zivataros helyzeteket latolgatunk, érdemes az elõzményekre odafigyelni, hogy milyen heves események várhatóak nagyobb valószínûséggel. A 20-ától kezdõdõ idõszakban én a heves szélviharokkal járó zivatarok felbukkanását várom nagyobb valószínûséggel. De igazából ezt csak a rövidtávban és a riasztásokban lehet igazán elõrejelzni, ilyen távlatból azért necces.
Egyetértek azzal, hogy a nedves talaj erõsítheti a bárikus mocsárhelyzetet. Annak az esélye viszont szinte nulla, hogy egy felálló bárikus mocsárhelyzet a száraz talaj miatt ne jöjjön létre. Hiszen ez a nyomási elrendezõdés valójában alapvetõen nedves légtömegekben alakul ki, amelyek páratartalma javarészt nem helyi eredetû.
A tipikus bárikus mocsárhelyzeteket megvizsgálva az látszik, hogy a Kárpát medence feletti légtömegek valójában óceáni eredetûek ilyenkor is, csak sok irányváltással és meglehetõsen lassan érik el hazánkat.
A tipikus bárikus mocsárhelyzeteket megvizsgálva az látszik, hogy a Kárpát medence feletti légtömegek valójában óceáni eredetûek ilyenkor is, csak sok irányváltással és meglehetõsen lassan érik el hazánkat.
Így van.
A bárikus mocsárhelyzet egy nyomási elrendezõdés, kialakulásában a talajnedvesség nem játszik szerepet. Hogy hogyan alakul ki, lentebb írtam (én tartom, hogy ez gyakran visszatérõ folyamat lehet nyáron). A mocsárhelyzetben pedig, mint tudjuk, lokális (vagy mezo-) skálán alakulnak ki szét- és összeáramlási zónák. Az utóbbiakban a konvekciót segíti a konvergencia, mint egy kényszer. A talajedvesség itt jön be:
Minél nedvesebb a talaj, annál többet párologtatnak a növények, és ebben bizony igen nagy különbségek vannak; ez a nedvességkonvergencia mértékét is erõsen befolyásolja, valamint pusztán a több nedvesség az általa alacsonyabbra hozott kondenzációs szint segítségével nagy mértékben tudja növelni a labilitást.
Idén a konvektív események eddig szinte rendre csalódást keltettek (talán egy kivétellel). Meggyõzõdésem, mint ahogy pár esetben egyértelmûen ki is derült, hogy ennek egyik fõ oka a rendszeresen száraz alsó légréteg volt. Amíg ezen nem segít egy igen komoly, tartósan fennálló MNSZ, ami idehozza a Földközi-tengert, addig itt szerintem nem lesz jelentõs konvektív esemény. Ráadásul az állandó közeli AC-k miatt esélyünk sem volt tartós erõs DNY-i áramlásra sem eddig, nem hogy MNSZ-re.
A másik megfigyelésem, ami már globális téma:
Tavaly is és idén is tavasszal rendkívül gyenge az iráni minimum. Ez a már melegedõ Közel-Kelet és a még hideg Szibéria közötti hõkontraszt hatására alakul ki a tavasz második felében, és júniusban is még aktív. Erõs szívó hatása erõsíti a zonális áramlásokat Európa fölött. Ilyenkor ismét gyakori a viharciklon, mely a nagy szelet azonban nem az alacsony nyomása miatt, hanem gyors mozgása miatt hozza (szóval a nyomásemelkedés a HF mögött ekkor is gyors, csak más okból). Jellemzõje még, hogy a már meleg levegõre ráfutó hidegfront heves konvektív eseményeket tud produkálni. A májusi squall line-ok leggyakrabban ehhez az eseményhez köthetõk.
Minél jobban melegszik tavasszal a Közel-Kelet, annál erõsebb tud lenni ez a ciklon, és annál erõsebb Európában a zonalitás. A tavalyi és idei feltûnõ gyengesége következménye lehet annak, amit lász említett, hogy ezek a területek kevésbé melegednek most. Tavaly más volt a helyzet, a sokáig aktív Fekete-tengeri ciklonok ideje korán bemelegítették Szibéria déli részét, tehát szintén kicsi volt a hõkontraszt, ezért volt gyenge akkor az iráni ciklon.
Ha ez a helyzet marad, akkor idõjárásunk jellegében a nyárra nézve a mostanihoz hasonló lesz, meleg, száraz (azért a mostani 25-28 fokok a jelenlegi makrohelyzethez képest inkább átlagosnak mondhatóak, ám júliusban ugyanehhez a helyzethez a 35°C körüli Tmax értékek a szokásosak), olykor – bár nem a legütõsebb – konvektív eseményekkel tarkított.
A bárikus mocsárhelyzet egy nyomási elrendezõdés, kialakulásában a talajnedvesség nem játszik szerepet. Hogy hogyan alakul ki, lentebb írtam (én tartom, hogy ez gyakran visszatérõ folyamat lehet nyáron). A mocsárhelyzetben pedig, mint tudjuk, lokális (vagy mezo-) skálán alakulnak ki szét- és összeáramlási zónák. Az utóbbiakban a konvekciót segíti a konvergencia, mint egy kényszer. A talajedvesség itt jön be:
Minél nedvesebb a talaj, annál többet párologtatnak a növények, és ebben bizony igen nagy különbségek vannak; ez a nedvességkonvergencia mértékét is erõsen befolyásolja, valamint pusztán a több nedvesség az általa alacsonyabbra hozott kondenzációs szint segítségével nagy mértékben tudja növelni a labilitást.
Idén a konvektív események eddig szinte rendre csalódást keltettek (talán egy kivétellel). Meggyõzõdésem, mint ahogy pár esetben egyértelmûen ki is derült, hogy ennek egyik fõ oka a rendszeresen száraz alsó légréteg volt. Amíg ezen nem segít egy igen komoly, tartósan fennálló MNSZ, ami idehozza a Földközi-tengert, addig itt szerintem nem lesz jelentõs konvektív esemény. Ráadásul az állandó közeli AC-k miatt esélyünk sem volt tartós erõs DNY-i áramlásra sem eddig, nem hogy MNSZ-re.
A másik megfigyelésem, ami már globális téma:
Tavaly is és idén is tavasszal rendkívül gyenge az iráni minimum. Ez a már melegedõ Közel-Kelet és a még hideg Szibéria közötti hõkontraszt hatására alakul ki a tavasz második felében, és júniusban is még aktív. Erõs szívó hatása erõsíti a zonális áramlásokat Európa fölött. Ilyenkor ismét gyakori a viharciklon, mely a nagy szelet azonban nem az alacsony nyomása miatt, hanem gyors mozgása miatt hozza (szóval a nyomásemelkedés a HF mögött ekkor is gyors, csak más okból). Jellemzõje még, hogy a már meleg levegõre ráfutó hidegfront heves konvektív eseményeket tud produkálni. A májusi squall line-ok leggyakrabban ehhez az eseményhez köthetõk.
Minél jobban melegszik tavasszal a Közel-Kelet, annál erõsebb tud lenni ez a ciklon, és annál erõsebb Európában a zonalitás. A tavalyi és idei feltûnõ gyengesége következménye lehet annak, amit lász említett, hogy ezek a területek kevésbé melegednek most. Tavaly más volt a helyzet, a sokáig aktív Fekete-tengeri ciklonok ideje korán bemelegítették Szibéria déli részét, tehát szintén kicsi volt a hõkontraszt, ezért volt gyenge akkor az iráni ciklon.
Ha ez a helyzet marad, akkor idõjárásunk jellegében a nyárra nézve a mostanihoz hasonló lesz, meleg, száraz (azért a mostani 25-28 fokok a jelenlegi makrohelyzethez képest inkább átlagosnak mondhatóak, ám júliusban ugyanehhez a helyzethez a 35°C körüli Tmax értékek a szokásosak), olykor – bár nem a legütõsebb – konvektív eseményekkel tarkított.
Abban teljesen igazad van, hogy a száraz, napsütéses nyár nálunk hûvös nemigen lehet, sõt, rendszerint igazi melegeket hoz. Ellenkezõleg: borult, esõs idõ esetén 25 fokot elérõ, vagy meghaladó hõmérséklet alig képzelhetõ el nálunk (és a miénkkel megegyezõ földrajzi szélességen). A nagy nyári meleg kialakulásához okvetlenül szükséges a tartós, zavartalan napsütés.
Azonban a magasnyomású, napos idõn belül is különbségek vannak: ha középeurópai AC elõoldalán, vagy északeurópainak déli peremén vagyunk, szárazföldi levegõ áramlik fölénk. Ez lehet nagyon meleg (30+/- néhány fokos maxik), de kifejezetten, sõt szélsõségesen forró nem szokott lenni (35 és 35+). Ha az északi AC elõoldalán gyenge hidegadvekció is zajlik, akkor a hûvös-kontinentális levegõbõl mi is részesülünk, és esetleg csak 25 fok körüli felmelegedések vannak (tudom, ez ritka -de vannak rá példák). Ráadásul a kontinentális levegõ száraz, benne viszonylag alacsony a hõérzet, valamint a hûvöskés éjszakák is nagyon kellemessé teszik az ilyen nyáridõt.
Ellenben ha észak felé törõ szubtrópusi levegõ alakít ki dél-délkeleteurópai magasnyomást, egészen más a helyzet. Ekkor valóban perzselõ, 40 fokhoz közelítõ forróságok alakulhatnak ki (pl. 2007 júliusa) A gyilkos erejû besugárzás miatt a talaj annyira felmelegszik, hogy még aránylag csekély páratartalom mellett is 20 fok feletti minimumok vannak. Az ilyen idõ igazán elviselhetetlen!
Összefoglalava azt mondhatjuk, hogy az anticiklonális, száraz-napos nyár tartós északias vagy keleties légmozgás mellett roppant kellemes, "ideális" (még ha mezõgazdasági szempontból nem is a legjobb). Déli légáramlás mellett ugyanez -leszámítva a strandolók szempontjait- kész katasztrófa.
Azonban a magasnyomású, napos idõn belül is különbségek vannak: ha középeurópai AC elõoldalán, vagy északeurópainak déli peremén vagyunk, szárazföldi levegõ áramlik fölénk. Ez lehet nagyon meleg (30+/- néhány fokos maxik), de kifejezetten, sõt szélsõségesen forró nem szokott lenni (35 és 35+). Ha az északi AC elõoldalán gyenge hidegadvekció is zajlik, akkor a hûvös-kontinentális levegõbõl mi is részesülünk, és esetleg csak 25 fok körüli felmelegedések vannak (tudom, ez ritka -de vannak rá példák). Ráadásul a kontinentális levegõ száraz, benne viszonylag alacsony a hõérzet, valamint a hûvöskés éjszakák is nagyon kellemessé teszik az ilyen nyáridõt.
Ellenben ha észak felé törõ szubtrópusi levegõ alakít ki dél-délkeleteurópai magasnyomást, egészen más a helyzet. Ekkor valóban perzselõ, 40 fokhoz közelítõ forróságok alakulhatnak ki (pl. 2007 júliusa) A gyilkos erejû besugárzás miatt a talaj annyira felmelegszik, hogy még aránylag csekély páratartalom mellett is 20 fok feletti minimumok vannak. Az ilyen idõ igazán elviselhetetlen!
Összefoglalava azt mondhatjuk, hogy az anticiklonális, száraz-napos nyár tartós északias vagy keleties légmozgás mellett roppant kellemes, "ideális" (még ha mezõgazdasági szempontból nem is a legjobb). Déli légáramlás mellett ugyanez -leszámítva a strandolók szempontjait- kész katasztrófa.
Kialakulhat ám egészen más nagyságrendet képvisel ha száraz és ha nedves/vizes a medence.
Feltétele nem, de segíteni sokat segít neki. Tény, kell egy makrocirkulációs elrendezõdés, és ehhez egy megfelelõ talajnedvesség, fõként a fenti 50 cm-nek kell lennie telítettnek. Majd ok-okozati kapcsolatok és akkor egész nyári idõszak a monszuné lesz, lásd 1998-1999-2010. Az idei nem lesz, mivel az elsõ 4 hónap csapadéka nem érte el ezt a szintet de még meg sem közelítette, így a jó feltétel nem adott most. Most az áramlás nem errõl szól így én száraz nyarat várok, vagy közel átlagost, de semmi rekord csapadék kialakulásra nem számítok. ( Nem összekeverendõ a heves felhõszakadásokkal, az biztos lesz és lehet 1 óra alatt néhol 50-100 mm is, de most nem errõl beszéltem ).
Én hasonlóságot a tavalyi orosz nyárral kapcsoltban azért hoztam, mert az anticiklon ami ott igen befolyásoló tényezõ volt most szépen épp Európa középsõ és északi vidékein tanyázik, ezért a ciklonok délkeleten és északnyugatin valamit északkeleten vonulnak, nálunk utat engednek a déli áramlásoknak. Ha ez nem változik akkor nálunk igencsak forró nyár jön. Abban sem vagyok biztos, hogy május végén ne legyen hõhullám, a elrendezõdés kedvezõ. Az is igaz, hogy még hûvös Afrika északi vidékei, de a szaharai forróság szépen nyomul észak felé, abból kaphatunk.
Felettünk nem is olyan meleg a levegõ mégis 25-28 fokok volta ma az országban. Bizony a száraz magasnyomás, magasan jár a Nap és egy kis melegadvekciós folyamat elég is volt ehhez.
Ezt gondoljuk el júniusban-júliusban amikor igazi magas a nappállás és ez a folyamat van felettünk valamit egy száraz idõszak, akkor szépen repkednek majd a 35 fokok. Ez természetesen most még fikció, de latolgatás a nyárra, ha nem változnak az elõjelek és nem lesz más az elrendezõdés. Itt elég ha az antiakció-centrum 200 km-t mozdul észak felé és máris a ciklonok vonulása minket is érint, igen és ez is bármikor bekövetkezhet.
Mondom a jelen állapotból indulok ki, nem törvényszerû, de a valószínûsége most nem elhanyagolható. Meglátjuk, várom a folytatást:-)
Én hasonlóságot a tavalyi orosz nyárral kapcsoltban azért hoztam, mert az anticiklon ami ott igen befolyásoló tényezõ volt most szépen épp Európa középsõ és északi vidékein tanyázik, ezért a ciklonok délkeleten és északnyugatin valamit északkeleten vonulnak, nálunk utat engednek a déli áramlásoknak. Ha ez nem változik akkor nálunk igencsak forró nyár jön. Abban sem vagyok biztos, hogy május végén ne legyen hõhullám, a elrendezõdés kedvezõ. Az is igaz, hogy még hûvös Afrika északi vidékei, de a szaharai forróság szépen nyomul észak felé, abból kaphatunk.
Felettünk nem is olyan meleg a levegõ mégis 25-28 fokok volta ma az országban. Bizony a száraz magasnyomás, magasan jár a Nap és egy kis melegadvekciós folyamat elég is volt ehhez.
Ezt gondoljuk el júniusban-júliusban amikor igazi magas a nappállás és ez a folyamat van felettünk valamit egy száraz idõszak, akkor szépen repkednek majd a 35 fokok. Ez természetesen most még fikció, de latolgatás a nyárra, ha nem változnak az elõjelek és nem lesz más az elrendezõdés. Itt elég ha az antiakció-centrum 200 km-t mozdul észak felé és máris a ciklonok vonulása minket is érint, igen és ez is bármikor bekövetkezhet.
Mondom a jelen állapotból indulok ki, nem törvényszerû, de a valószínûsége most nem elhanyagolható. Meglátjuk, várom a folytatást:-)
Van, hogy nem lehet tudni, máskor meg nagyon is lehet sejteni. Most pont olyan korszakban vagyunk, mikor történhetnek váratlan fordulatok, elég nagy a bizonytalanság. A meridionális áramlási képekkel, blockinggal jellemezhetõ éra néha-néha meginogni látszik, de alapjában véve egyelõre tartja magát. Én is inkább blokkoló AC-k uralmára tippelek a következõ hónapokban. Azonban ott vannak a bizonyos "megingások", melyek révén ha átmenetileg is, teljesen átrajzolódhat a cirkulációs kép. Bár most még a mérsékelten meleg nyár tûnik esélyesnek, a szubtrópusi anticiklonok váratlan megerõsödése, észak felé terjeszkedése hozhat meglepetés-hõhullámokat (ilyen még tavaly júliusban is elõfordult)

Szerintem a bárikus mocsárhelyzet kialakulásának nem feltétele a talaj telítettsége.
2007 májusában is voltak fagyok, júliusban mégis sikerült rekordmagas hõmérsékletet összehozni.
Ennyire nem lehet tudni, hogy mi lesz. Majd kiderül.

A tavalyi orosz nyárral kapcsolatban: meggyõzõdésem, hogy ennek elõzménye éppen az az indus-völgyi (tkp. közel és közép-keleti) nagy forróság volt, amirõl az imént írtál. Ott és akkor valamiért roppant felmelegedett a levegõ. A másik összetevõje a dolognak a nyugati légmozgások többször emlegetett gyengesége. Ennek folytán tudott az indiai forró légtömeg retrográd elmozdulni é-ény felé. Ha erõsek a nyugatias áramlások, nincs az a hõhullám, mely Észak-Indiából a Keleteurópai-síkságra képes eljutni. Az észak felé terjedésbe "besegítettek" a középeurópai ciklonok, melyek nálunk a rengeteg esõt okozták. Ezek elõoldalukon még jobban "meghúzták" észak felé a melegtömeget, így az az Északi-Urálig, a sarkkör közelébe is eljutott. Szinoptikai és egyéb szempontból is unikum volt a tavalyi orosz nyár, megérdemelné a bõvebb elemzést és a konklúzió levonását.
Ehhez hasonló jelenség csírái sem mutatkoznak most -ahogy megállapítottad. Sõt, Észak-Afrika is, ahonnan a mi hõhullámaink rendszerint kiindulnak, hûvösebb, mint tavaly ilyenkor. Ebbõl persze legkevésbé se következik, hogy nálunk durva hõhullám nem lesz a nyáron. Az cirkulációban néha nagyon gyorsan ki tudnak alakulni dolgok. Csak annyit mondhatunk, hogy most még nem látszik seholsem olyan extra meleg, mely elõzményéül szolgálhatna az egy évvel ezelõtti keleteurópai "pokolhoz" hasonló hõségnek.
Egyébként az a tény, hogy még május elején is erõs hidegadvekció ért minket, számomra elég mérsékelt tavaszvéget, nyárelõt sejtet. Szinte biztos, hogy idén nem lesznek kánikulák május második felében, de valószínûleg még a napfordulóig sem. Hogy aztán mi lesz, milyen fordulatot vesz esetlegesen az idõjárás, még a jövõ zenéje.
Ehhez hasonló jelenség csírái sem mutatkoznak most -ahogy megállapítottad. Sõt, Észak-Afrika is, ahonnan a mi hõhullámaink rendszerint kiindulnak, hûvösebb, mint tavaly ilyenkor. Ebbõl persze legkevésbé se következik, hogy nálunk durva hõhullám nem lesz a nyáron. Az cirkulációban néha nagyon gyorsan ki tudnak alakulni dolgok. Csak annyit mondhatunk, hogy most még nem látszik seholsem olyan extra meleg, mely elõzményéül szolgálhatna az egy évvel ezelõtti keleteurópai "pokolhoz" hasonló hõségnek.
Egyébként az a tény, hogy még május elején is erõs hidegadvekció ért minket, számomra elég mérsékelt tavaszvéget, nyárelõt sejtet. Szinte biztos, hogy idén nem lesznek kánikulák május második felében, de valószínûleg még a napfordulóig sem. Hogy aztán mi lesz, milyen fordulatot vesz esetlegesen az idõjárás, még a jövõ zenéje.
Bizony az idei év teljesen más mint a tavalyi volt. Véleményem szerint ez a tendencia folytatódni fog. Azonban a csapadék mennyiség kissé talán kiegyenlítõdik, hisz az akciócentrumok (itt a magas nyomást értem ) északabbra kerülnek hazánktól, illetve ott van az azori ami valamiért nem képes olyan erõt kifejteni mint ami elvárható lenne tõle. De ettõl még a nyár milyensége száraz lesz.
Más érdekes dolog is van, mégpedig az Arab tábla és Afrika északi vidékei nem képesek olyan nagyon melegedni mint amit ilyenkor elvárhatnánk azoktól a vidékektõl. Jó, van néhol 45 fok körüli csúcs, de az Indus-völgye, Kuvait, Szaúd-Arábia, Szahara északi vidéke ezeket az értékeket máskor már ontják magukból, sõt 50 fokos csúcsok is elõfordulnak májusban. Most nem ez a jellemzõ többnyire 40 fok körül jártnak. ( No ott sem igazi már a nyár):-) Ez valószínû hatása lesz, hogy a napunk gyengélkedõn van, így a felmelegedés mértéke kisebb, illetve késõbb indulhat be. Tavaly az Indus völgye a holtak dombja májusban 53,5 fokos csúcsot hozott, most közelébe sem vagyunk.
Nálunk gyakori, most a szárító északkeleti légáramlás április és május nagy részében is ez volt/van eddig. Ha ez a makroszinoptikus elrendezõdés marad, akkor egy szárazabb és egy melegebb nyárral nézünk farkasszemet idén.
A talaj adottságai egyelõre nem kedvezõek a mocsár helyzet kialakulásához. Ehhez aktívabb nyugati légkörzés kéne ami nem látszik, illetve mindig kinéz egy csapadékosabb néhány nap, de ez kevés.
Tartom azt, hogy idén mi könnyen juthatunk a tavalyi orosz nyárhoz, forrósággal és szárazsággal. Természetesen ez változhat, hisz bármikor beindulhat egy ellenkezõ légkörzés, de én most ennek nagyobb valószínûséget adok mint bármi másnak. Még egy másik dolog, hogy a gyakori északnyugati frontok is ezt teszik lehetõvé, hisz az ilyen irányú légtömegek, csak átmeneti csapadékot hoznak, inkább száraz, szeles frontok ezek. Tipikus a száraz nyár hírnökei, olykori csapadékkal, de igazi nyári idõvel, átmeneti lehûlésekkel:-)
Más érdekes dolog is van, mégpedig az Arab tábla és Afrika északi vidékei nem képesek olyan nagyon melegedni mint amit ilyenkor elvárhatnánk azoktól a vidékektõl. Jó, van néhol 45 fok körüli csúcs, de az Indus-völgye, Kuvait, Szaúd-Arábia, Szahara északi vidéke ezeket az értékeket máskor már ontják magukból, sõt 50 fokos csúcsok is elõfordulnak májusban. Most nem ez a jellemzõ többnyire 40 fok körül jártnak. ( No ott sem igazi már a nyár):-) Ez valószínû hatása lesz, hogy a napunk gyengélkedõn van, így a felmelegedés mértéke kisebb, illetve késõbb indulhat be. Tavaly az Indus völgye a holtak dombja májusban 53,5 fokos csúcsot hozott, most közelébe sem vagyunk.
Nálunk gyakori, most a szárító északkeleti légáramlás április és május nagy részében is ez volt/van eddig. Ha ez a makroszinoptikus elrendezõdés marad, akkor egy szárazabb és egy melegebb nyárral nézünk farkasszemet idén.
A talaj adottságai egyelõre nem kedvezõek a mocsár helyzet kialakulásához. Ehhez aktívabb nyugati légkörzés kéne ami nem látszik, illetve mindig kinéz egy csapadékosabb néhány nap, de ez kevés.
Tartom azt, hogy idén mi könnyen juthatunk a tavalyi orosz nyárhoz, forrósággal és szárazsággal. Természetesen ez változhat, hisz bármikor beindulhat egy ellenkezõ légkörzés, de én most ennek nagyobb valószínûséget adok mint bármi másnak. Még egy másik dolog, hogy a gyakori északnyugati frontok is ezt teszik lehetõvé, hisz az ilyen irányú légtömegek, csak átmeneti csapadékot hoznak, inkább száraz, szeles frontok ezek. Tipikus a száraz nyár hírnökei, olykori csapadékkal, de igazi nyári idõvel, átmeneti lehûlésekkel:-)
A tavalyira úgy gondoltam, hogy az idei igen csekély légköri szufla miatt nem várom a tavalyihoz mérhetõ (50mm-en felüli országos átlaghozamok) extrém hozamokat és gyakori ismétlõdésüket.
A légköri szuflára írom: Elõoldal és elõoldal között óriási lehet a különbség (a talaj vízállapota és légköri nedvesség teljesen ellentétes állapotú, mint tavaly), és újra és újra beragadó ciklonokkal se számoltunk.
A légköri szuflára írom: Elõoldal és elõoldal között óriási lehet a különbség (a talaj vízállapota és légköri nedvesség teljesen ellentétes állapotú, mint tavaly), és újra és újra beragadó ciklonokkal se számoltunk.
A tavalyi évre nem is gondoltam, ezért emeltem ki az évszázados árvizeket. Tehát: 1997. július, 1999. május, 2002 augusztus, 2007 szeptember
A jövõ hét nagy kérdése, hogy a hétvégi bárikus mocsár szerû helyzet áll-e be több napra, vagy a vasárnap-hétfõn lefûzõdni látszó hidegcsepp kiadós csapadékot adó, akár több napig is "vendégszeretetünket" élvezõ ciklonná fejlõdik. Az Atlanti óceán felett felépülõ, vasárnaptól szerdáig kulmináló Ac az utóbbi verziót erõsíti. Az nagyjából biztos, hogy a jövõ hét nem lesz száraz és nem lesznek koranyári maximumok.
