Meteorológiai esélylatolgatások

Jó hír, hogy a mostani melegebb periódust lezáró hidegfront késik, és csak valamikor 9-e tájékán vonul át. Viszont ami rosszabb, az utána kirajzolódó hidegebb periódus sokkal elnyújtottabb, mint ahogy eddig látszott, és a visszamelegedés igencsak vontatottnak ígérkezik. Ennek oka az évszakhoz képest igen mély és tartós Skandinávia feletti KP-ú ciklon, amely a kontinens nagy részét hideg óceáni "lehellettel" árasztja el. Ez alól ismét a Kelet-európai síkság képez majd kivételt, esetleg a mediterrán térség déli része. Ennek fényíben igazat kell, hogy adjak Thermometer kollégának - ha egyáltalán még lesz kánikulai periódus, ez talán majd csak augusztus végén, szeptember elején érkezik meg, 2008-hoz hasonlóan.

Igen, ez az! Bizonyos tények vetették fel annak lehetõségét, hogy az erõs naptevékenység gátolja a hõkisugárzást a sarkvidékeken -úgymint: szokatlanul nagy jégborítottság és hidegbázis az Antarktiszon a legutóbbi napfoltminimum idején, vagy a Kis Jégkorszak maga, mint a Maunder-minimum valószínû következménye. Én is a részecskeáramlásra gyanakodtam, mert ez kizárólag a pólusok környékét érinti. Addig jutottam el, hogy ennek kinetikus energiája hõvé alakul valahol a magaslégkörben, és az így létrejött melegebb légréteg felel a csökkent hõkisugárzásért (valamiféle hõsugárzás-visszaverõdési alapon?)
Most már látom, nem errõl van szó. Amit leírtál, teljesen korrekt, ugyanis a sarkok lehûlésének, jegesedésének kardinális tényezõje az akadálytalan kisugárzás. Ráadásul itt pozitív visszacsatolásról, öngerjesztõ folyamatról van szó: a lehûlés hideg anticiklonokat generál, azok pedig derült, kisugárzásnak kedvezõ idõt okoznak. Természetes, hogy e visszacsatolást bármilyen felhõsödés, csapadékképzõdés lehetetlenné teszi.
A Maunder-minimum féle hosszú inaktivitási periódusok tehát elvileg lehûlést, jegesedést okoznak a sarkvidékeken, ugyanakkor a nyugati áramlás erejének csökkenését a mérsékelt szélességeken. Az atlanti hatás eljelentéktelenedése Európában meleg nyarakhoz vezet, ugyanakkor a nagyobb sarki hidegbázis zord teleket okoz. Ezen, a klímában jelentkezõ éles különbség megnyilvánul az évi középhõmérséklet görbe instabilitásán, mely jól nyomon követhetõ a XVIII. század végére, XIX. század elejére vonatkozó grafikonon (ld. Éghajlatváltozás rovat)

Mikiwan: egy szóval nem állítottam, hogy jelenleg erõs a naptevékenység. Sõt, az utóbbi hetekben alig volt napfolt. Mindössze arról van szó, hogy valamit növekedett az aktivitás ezekben a napokban, de ez -véleményem szerint- nem változtat a mostani ciklus rendhagyó jellegén.

S hogy a "köznapi" idõjárásról is ejtsünk néhány szót: még mindig erõs skandináv ciklont, dinamikus ény-i áramlást mutat az ECMWF a hét legvégére, jövõ hét elejére. Nagyon úgy néz ki, hogy augusztus eleje már nem hoz hõségidõszakot. Kissé szokatlan ez a forgatókönyv, mert éppen e hónap elsõ kétharmada szokta hozni a legtartósabb melegeket. Egyre inkább úgy látom, hogy késõi (esetleg szeptember elejére átnyúló) "pótnyárral" számolhatunk.

Szép napot! A leirottak hátterében empirikus/megfigyelésekkel igazolt és elméleti bizonyitékok szolgálnak.

Nem túlzottan messzemenõ követeztetések ezek?

Erõs naptevékenység? Az elmúlt napokban valóban több lett a napfolt csillagunk felszínén, de attól még ez nem tekinthetõ "erõs"-nek, csupán az eddigi rettentõ gyengéhez képest kevésbé gyenge. Ettõl függetlenül ez a ciklus továbbra is jóval elmarad a korábbiaktól.
Ha megnézed a spaceweather.com weboldalt, ott azt látod, hogy : sunspot number 128. De ha megnézed az elõzõ ciklus idõszakait, bõven találsz 300 feletti tartományokat is. Na az az Erõs Naptevékenység, emberek.

Szép estét! Erõs naptevékenység (ami sok és nagy méretû foltcsoportot jelent a napfelszinen) idején nem csak a szoláris ibolyántúli sugárzás intenzivebb, hanem a Nap külsõ mágneses terébe kijutó, görbült pályán haladó napplazma is. Utóbbi mindig és csakis a pólusoknál éri el bolygónkat. A sztratoszférát valamelyest felmelegiti, eközben ott örvények képzõdnek, azok pedig kapcsolódnak a troposzférikus ciklonokhoz. Naptevékenységi maximumkor túlnyomórészt a sarkkör táján idéz elõ a trópusokon ismert hurrikánokat, amelyek igen hidegek, rettenetes szelek fújnak - de végül is a magas szélességeken tombolnak, nem jutnak lejjebb. Amikor a napfoltok belsõ, kompakt magja, az umbra tartósan, egy-két héten át a Föld átmérõjének a kétszeresét - kb. 25 ezer kilométert - meghaladja, akkor a poláris ciklon hidegfrontjával akár Észak-Afrikáig is lejuthat, ahogyan természetesen hozzánk, a Kárpát-medencébe, "rossz" idõt, nagyobb csapadékot, erõs, viharos szelet és jelentõs lehûlést okozva. (Az ilyen jellegû napfoltok meglehetõsen ritkák, s hatásuk nálunk nem tart 3-4 napnál tovább - a téma kedvenc kutatási területem az 1970-es évek eleje óta.) A napplazma - az ismertetett jelenségek miatt - valóban akadályozza/akadályozhatja a terresztrikus hõkisugárzást kimondottan a pólusokon. (Tapasztalatom szerint az idõjárásunkat befolyásoló naphatás jóval rövidebb idõ, 10 nap, legtöbb 15 nap alatt már bekövetkezik.)

Köszönöm, hogy kisegítettél, és megírtad a térítõi AC-k erõsebb naptevékenységben való kiterjeszkedésének az okát: tudomásom szerint is a szoláris UV sugárzás növekedésérõl, ózont generáló hatásáról és abban való elnyelõdésérõl van szó.
Valóban az a kérdés, hogy a tevékenység erõsödése epizódszerû, vagy tartósabb lesz-e. Az nyilvánvalónak látszik, hogy a szoláris hatások késleltetve jelentkeznek az idõjárásban. Ha tartósan több lesz a napfolt, ennek befolyásával nyár legvégén, õsz elején számolhatunk. Egyelõre az (idõlegesen?) visszaesett aktivitás következményeit látjuk, és a modellek szerint még látjuk is több napon keresztül.
Egy kérdés: van tudomásod olyan mechanizmusról, melynek révén az erõs naptevékenység akadályozza a hõkisugárzást a pólusokon?

A naptevékenység erõsödõben van, jelenleg háram valóban hatalmasnak vagy legalább jókorának nevezhetõ foltcsoport található a Nap felszinén, a fotoszférán. Egyidejûleg. (Forrás pl. a www.spaceweather.com friss honlap fõoldala, balra fent a napkoronggal.) A legvalószinûbb ilyenkor, hogy a szubtrópusi anticiklonok lassan északabbra (vagy a déli féltekén délebbre), magasabb földrajzi szélességi területekre húzódnak fel. Ennek az egyenlitõt érõ, erõsödõ szoláris ibolyántúli sugárzás az oka. Következménye pedig Kárpát-medence-szerte fokozódó délies áramlás száraz, meleg idõjárással. Kérdés: vannak-e vagy sem újabb nagy foltcsoportok központi csillagunk hátoldalán. Ami az emlitett idõjárási helyzet tartósságát vagy éppen megszûnését jelentheti.

Most még nincs gond, igaz hûvös az idõ. A negatív indexek a grönlandi maximum jelenlétét jelentik ebben az estben. Részben ez az amerikai hõhullám miatt van, részben pedig a gyenge ciklontevékenység miatt az Óceánon. Nálunk a hûvös idõt a meggyengült Azori anticiklon okozza, és az, hogy nagyon kint van az Atlanti-Óceán felett. Ha ez a kontinens felé araszolna kb 500 km-t már mást lenne leányzó fekvése, de így sajnos utat enged az északnyugati áramlásoknak amik szerencsétlen estben csapadékot is hoznak magukkal. A másik kellemetlen hatás amit tavaly is eljátszott az idõjárás, hogy a tõlünk keletre erõs hõmérsékleti kontraszt alakult, ki illetve a Kelet-európai-síkságon makacs hõhullám van és ott is anticiklon tevékenykedik. Mi a kettõ közt szenvedünk kb 2 hete, és nincs egyelõre ami elkotorja innen. Pedig milyen szépen alakul a július elsõ fele, és sikerült ezt elrontani ejj:-)
Ha a tél közeledtével is így marad akkor kell elgondolkodni a tüzelõ beszerzésén:-)
Ha visszanézem az adatokat, akkor a 60-as 70-es években is valami hasonló játszódott le, és a nyarak nagy része így telt el mint az elmúlt két hetünk. Borzalmas lehetett:-) Hûvös nyarak, esõvel kisebb hõhullámokkal. Nincs is sok rekord érték abból az idõszakból, illetve van, csak hideg:-)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#61517)

Igen, az AAO=Antarctic Oscillation Link Link

Mi ez az AAO, a déli félteke AO-ja (AntArctic Oscillation)? Ha igen, akkor változásai a mi idõjárásunkra is kihatnak. Az AAO, AO és NAO egységes globális mechanizmusnak a részei. (Nem véletlen, hogy az AO és a NAO is enyhén lefelé tendál mostanában) Ezek az indexek a cirkulációs cellák erõviszonyait fejezik ki, nevezetesen a sarki magasnyomásét és a térítõi magasnyomásét. (A NAO-hoz tartozó izlandi minimum ebben a relációban másodlagos, a sarki és térítõi AC-k függvénye, mint minden mérsékelt övi ciklon)
Elméletem szerint e cellák erõviszonyai (s ezen keresztül az indexértékek) nagyon jól korrelálnak a naptevékenységgel. Erõs tevékenység csökkenti a kisugárzást a sarkokon (hipotézis), növeli a besugárzást a térítõkön (ez tudományosan igazolt) - gyenge tevékenység ellenkezõ hatást fejt ki: a megnövekedett kisugárzás miatti lehûlés megerõsíti, kiterjeszti a poláris magasnyomást, a gyengébb térítõi besugárzás miatt az ottani magasnyomás visszahúzódik az egyenlítõ irányába. Ennek a következõk lesznek a cirkulációs hatásai: a szubarktikus alacsony nyomású öv délebbre helyezõdik, a mi szélességünkön gyakoribbak lesznek a ciklonok. A poláris légtömegek beáramlásának valószínûsége -fõleg télen- megnõ. Az AO, NAO, és az AAO(?) értéke alacsony. További következmény: a futóáramlás, és általában a nyugatias áramlások ereje lecsökken, mivel a térítõi magasnyomású légtömegek visszahúzódása miatt a coriolis erõnek kevesebb "alapanyag" áll rendelkezésére. A légköri képzõdmények kelet felé való mozgása ezért lelassul, ezek gyakran "beragadnak" felettünk.
Ugye, ismerõsek a fenti jelenségek a most végetért(?) mély naptevékenységi minimum idejébõl?
Még egy sokat sejtetõ tény: kb. fél éve a tevékenység dinamikus növekedésbe kezdett. Nem sokkal ezután a NAO és AO is megindult felfelé, egy idõre pozitív tartományba is került. Ennek megfelelõen a mi szélességünkön AC dominancia keletkezett az azori maximum megerõsödésével. Néhány hónapos csapadékszegény idõszak vette kezdetét.
Májusban azonban a naptevékenység növekedése megtorpant, sõt, visszájára fordult -információim szerint azóta stagnál. S lám, némi késleltetéssel az indexek megint süllyedni kezdtek, és megjelentek fölöttünk a ciklonok olyannyira, hogy az év eddig eltelt részének csapadékösszege már meghaladja a sokéves átlagot. Hogy mit hoz a közeljövõ, még persze kérdéses. Mindenesetre érdemes figyelemmel kísérnie a naptevékenység alakulását annak, aki hosszútávra óhajt latolgatni. Jelen nézetem szerint ez nagyon jó indikátora a makrocirkulációs állapotnak.

Anarki: a remény hal meg utóljára
Ne nagyon reménykedj pozitív értékekben.

Link
Nem a legjobb ómen a nyár hátralévõ részére...

De ami nagyon durva,az ez: Link
Valami magyarázat, valakitõl?