Meteorológiai esélylatolgatások

Emlékeim szerint 2006 karácsonyán ény-i áramlásos, de kifejezetten magasnyomású helyzet volt. Dec. 24.-rõl 25.-re virradóra északnyugatról roppant gyenge hidegfront ért el minket, mely szétszórta a stratust, némi szélerõsödést okozott, és másnapra szikrázó napsütést +10 fokkal. Az 1030 hpa körüli légnyomás közben 1040 hpa körülire emelkedett. Utána csendes, ködös, zúzmarás, fagyponthoz közeli hõmérsékletû, magasnyomású idõ volt a két ünnep között. Hogy a megemelkedett ködbõl, esetleg a stratusból Budapest környékén kisebb havazás is elõfordult, természetesen nem vonom kétségbe. Itt nálam nem volt csapadék akkor. Az biztos, 2006 december vége nem hozott sehol 10-15 cm hótakarót és -15 fokos miniket, s ez nagy különbség ám!
Elõzõ kommentemhez még valamit -bár elõre tudom, sokan nem fognak vele egyetérteni.
Enyhe ez a tél, azonban valahogy hiányoznak a kiugróan magas hõmérsékletek. Zonális és elõoldali helyzetekben itt Észak-Dunántúlon játszi könnyedséggel felugrik a hõmérséklet 10-15 fokig, akár többször is és tartósan. Idén ez nem következett be, 10 fokot talán egyszer, ha mértem -a maxik megmaradtak 5 fok közelében, egyszer-egyszer 5 és 10 fok között.
Meglátásom szerint e ténynek prognosztikai jelentõsége van. Tény, hogy 5-10 fokos maxik fellépte a tél további sorsát nem befolyásolja, ettõl még a késõbbiekben lehetnek rendkívül hideg idõszakok. De a 15 fokot elérõ, vagy meghaladó felmelegedések, pláne ismétlõdõ jelleggel már gyanúsak. Én még olyat nem láttam, hogy ilyen melegek tartósabb jelentkezése után akár januárban, akár februárban zordra fordult volna az idõ. A tavalyi és a tavalyelõtti karácsony nem mond ennek ellent, hiszen akkor 1-2 nap volt csupán ilyen szélsõségesen enyhe. Délmagyarországon idén is volt 15 fokot elérõ enyheség, azonban itt északon nem, s ez különbség. Tehát azt mondhatjuk, az idõjárás (eddig) nyitva hagyta a nagy hidegekhez vezetõ ajtót.

Az ilyen fajta teleknek, mint a mostani, az a tulajdonságuk, hogy a napforduló körüli zonalitás január közepére meggyengül, átadja a helyét másfajta, északi és keleti légmozgásokat is lehetõvé tevõ szinoptikai képeknek. Millió egy példa van erre a forgatókönyvre, a közelmúltból 2004/2005-öt lehet említeni, mikor is a december eleje a mostani novemberhez hasonlóan száraz, fagyos, hidegpárnás volt. Aztán nagyjából dec. 20.-tól megszakítás nélküli nyugati áramlás következett, melynek jan.20. és 25.-e között lett vége -egy egész hónapig tartott tehát. Utána viszont olyan havas, hideg tél jött a hónap végén és februárban, hogy szebbet kívánni se lehet. A hetvenes évek második felében is olyan telek jártak, melyek január közepéig nemigen hoztak semmi értékelhetõt, a "második félidõben" annál inkább! Van még egy nagyon szép eset, személyesen ugyan nem éltem át, hanem olvastam róla -az 1960-as évek legelején történt. Egyáltalán nem érkezett meg a tél akkor, dühöngõ zonalitás volt január közepéig, sorozatosan dõltek a melegrekordok. Eközben a nedves óceáni léghullámok hatására Északkelet-Európában sok hó esett, a derült idõszakokban különösen zordra fordult az idõ. Az atlanti ciklontevékenység január 20.-a után meggyengült, és az északkeleti hidegtömeg azonnal tért hódított délnyugat felé. Nálunk ez elõször 36 órás havazást okozott, majd durva hideghullám fejlõdött ki. Ez a tél egyben példa a zonalitás "öngyilkosságának" egyik módjára -a ciklontevékenység miatt felhalmozódó hó hûtõ effektusa állít elõ hideg légtömeget, mely végül feltartóztatja, visszaveti a nyugati áramlást.
Feltétlen meg kell említeni, hogy a zonalitás másfél hónapnál nemigen tart tovább egyfolytában, végsõ határideje pedig 2 hónap. Ez a mostani nov. 20.-a körül kezdõdött, tehát legkésõbb január közepétõl várható a makrocirkuláció módosulása, átalakulása.
Az átalakulás abban áll, hogy stabil, "egy helyben álldogáló" anticiklon(ok) jelenik meg magasabb szélességeken: ezt érdemes tehát figyelni-keresni a modellek térképein. Az azori "északra nyúlkálása" nem sokat számít, valószínûleg másodlagos, és éppenséggel a megerõsödõ északkeleti magasnyomás a végsõ eredete. Az atlanti áramlási szalag ennek nyugati peremén észak felé fordul, ezért az egész vet egy hullámot: Nyugat és Közép-Európa felett szekunder alakul ki é- ény-i áramlás. Ha együtt haladunk a meridián mentén mozgó légtömeggel, akkor tõlünk jobb kézre növekszik a légnyomás: ez teszi rá a kis északi "sapkát" az azorira.
Egy ideje a fentiek értelmében figyelem a szinoptikai térképeket, s úgy látszik, valóban akkor alakul ki félblocking az azori északra való terjeszkedésével, mikor az északkeleti magasnyomás is erõsödik.
Figyelemre méltó a szibériai maximum sûrû expanziós próbálkozása. Igaz, minduntalan meghátrál az atlanti ciklonok elõl, de ne felejtsük, hogy novemberben egyszer már ellátott minket kontinentális hideglevegõvel, s viselkedését elnézve alig hihetõ, hogy hatásával ne találkoznánk még valamikor a télen. Mivel északatlanti blokkoló AC eddig nyomokban sem jelentkezett, véleményem szerint fõként északkeletre kell tekintgetnünk anticiklon ügyben. Könnyen elképzelhetõ az a verzió, hogy elsõ menetben nem keletrõl ér el a hideg, hanem a szibériai maximum északnyugatra terjeszkedve meghódítja Skandináviát, majd a Brit-szigeteken keresztül valóban összekapcsolódik az azorival teljes blockingot létesítve. Ekkor természetesen é-ény-ról kapnánk a lehûlés kezdeti "adagját". A magam részérõl árgus szemmel figyelem az északkeleti AC Skandinávia felé tett lépéseit.
Nem kell, hogy a 2006/2007-es rémkép lebegjen a szemünk elõtt, a makroszinoptikus berendezkedés látszólagos hasonlósága ellenére. A zonalitás tél közepén igen gyakori, és eléggé jellegzetes cirkulációs képet nyújt. Nyilvánvaló különbségek is vannak: a novemberi hosszas hideg, és a karácsonyi fagyos, havas epizód, melynek 2006-ban nyoma se volt. Jó esélyünk van arra, hogy ezek az "elõfutárok" januárban, februárban "visszaköszönnek".