2024. november 26., kedd

Újabb trópusi vihar a Földközi-tengeren

Érdekességek - Publikálva: 2020-12-17 14:48 | Becsült olvasási idő: kb 3 perc.

A szeptemberi, Görögországot sújtó, Ianos névre keresztelt hurrikán és a novemberi, Tunéziában partot érő Masinissa nevű trópusi vihar után december is hozott egy trópusi ciklonná alakuló légörvényt a Földközi-tengeren, mely Masinissa-hoz hasonlóan szintén egy hagyományos (mérsékelt övi) mediterrán ciklon átalakulásával jött létre.

Európa eddigi decemberi időjárását röviden össze lehet foglalni: anticiklon keleten és ciklonok nyugaton. E tartósan fennálló légköri helyzetnek köszönhetően az atlanti ciklonok a keleti anticiklonnak ütközve gyakran "fialtak" peremciklonokat a mediterrán térségben, melyekből a hónap elején hazánk is kapott csapadékot - apró szépséghiba, hogy síkvidéken nagyobbrészt esőt. Hasonló forgatókönyv szerint alakult a sorsa annak a ciklonnak is, melynek  német meteorológusok (FU-Berlin) az Andira nevet adták, még az Atlanti-óceánon. A ciklon frontrendszere 11-én érte el Nyugat-Európát, majd másnapra több peremciklonra bomlott szét Izlandtól a Földközi-tenger nyugati medencéjéig húzódva. Ezek közül a mediterrán maradt fenn tartósan, és kelet felé haladva kiadós csapadékot, helyenként pedig heves zivatarokat okozott a dél-olasz és görög/török térségben 13-án és 14-én.

A ciklon kiterjedt konvektív rendszerekkel és hátoldali záporokkal, zivatarokkal a Földközi-tenger középső medencéje felett 13-án délután (NASA)

 

A ciklon központjában 14-én leszakadt egy önálló örvény, ami kelet felé haladva a kissé melegebb tengervíz és a felette található hideg levegő miatti instabilitásból táplálkozva tartósan fenn tudott maradni, és egyre szervezettebb lett.

A leszakadó önálló örvény 14-én (sárga jelölés), mely a későbbiekben a környező frontok szétoszlásával szubtrópusi, majd trópusi viharrá alakult (NASA)

 

15-ére már tartós és viszonylag erős konvekció zajlott a ciklonközpont körül, miközben a "ciklonocska" teljesen levált a korábbi, már gyengülő frontok maradványáról. Mindez azt jelentette, hogy a légörvény szubtrópusivá alakult.

A ciklon szubtrópusivá alakulva Ciprus közelében 15-én (NASA)

 

Itt azonban nem állt meg a ciklon fejlődése, ugyanis 16-ára virradóan tovább erősödött benne a konvekció, ami immár szorosan körbevette a központot, időnként szemszerű képződményt is kialakítva, melynek köszönhetően a légörvényből trópusi vihar lett. Napközben a központ körül forogva, folyamatosan meg-megújulva egészen a partotérésig kitartott a szervezett zivatarképződés.

A trópusivá alakult ciklon legerősebb állapotában Ciprus és a szíriai partvidék között 16-án délután, koncentrált, jól fejlett konvekcióval (NASA)

 


Nappali, látható tartományú műholdkép-animáció a ciklonról (Kachelmannwetter)

 


Infravörös tartományú (felhőtető-hőmérséklet) műholdkép-animáció a ciklonról 16-án éjjeltől a partotérésig, melyen jól látható az említett meg-megújuló erős konvekció a központ körül (Kachelmannwetter)

 

A ciklon trópusi struktúráját a törökországi Hatay radarmérései is megerősítették. Már 16-ára virradóan kifejlődött a ciklon központjában egy szemszerű rész, napközben pedig időszakosan többször teljesen zárt lett a szem, mely körül jól fejlett spirális csapadéksávok jöttek létre.



Radaros pillanatképek a ciklonról 15-én estétől a partotérésig (MGM)

 

Néhány órás animáció a partotérés előtti időszakról:

(MGM)

 

A ciklon erősségéről ugyanakkor egyelőre nagyon keveset lehet tudni. Habár manapság már 3 Metop műhold is kering felettünk, rajtuk a tengerek és óceánok felett szélméréseket végző, napjainkban az egyik legpontosabbnak tartott ASCAT műszerrel, ezek mindegyike elkerülte a ciklont 16-án. 15-én este viszont kettő is elhaladt felette, épp, amikor a szubtrópusi stádiumból trópusivá alakult és erősödni kezdett. A két mérés alapján kissé több, mint 1 órás eltéréssel 55-65 km/h-ról (30-35 csomó) 75 km/h (40 csomó) köré nőtt a szélsebesség, és ezek a mérések szintén megerősítették a trópusi karakterisztikát, ugyanis a legerősebb szelek közvetlenül a ciklon központjába koncentrálódtak és viszonylag kis területre terjedtek ki. 16-án csak egy másik, pontatlanabb berendezés (SCATSAT) adatai voltak elérhetőek, az 85-95 km/h (45-50 csomó) körüli maximális szélerősségeket mért délelőtt, míg este 75-85 km/h-t (40-45 csomó).

Az ASCAT szenzorok mérései (csomóban) 15-én este (NOAA)

 

A partotérés az esti órákban történt Libanon és Szíria határvidékén, amikor a térség amúgy is gyér mérőhálózatának nagy része már nem jelent adatot, a ciklon pedig apró mérete révén csupán kis területet érintett. Így jelenleg sem a központi légnyomásról, sem a szélerősségről nem áll rendelkezésre információ. A műhold- és radarképek alapján valószínűsíthető, hogy a szélsebesség akár a 100-110 km/h-t (55-60 csomó) is elérhette kora délután, amikor a konvekció a legszervezettebb és legerősebb volt. A ciklon kiadós csapadékot okozott a térségben, részben még a hagyományos időszakában a térséget is érintő hidegfrontjából (Bejrútban például nagy méretű jég is kísérte az átvonuló viharrendszert), de 16-án, már a trópusi időszakában is előfordultak 50-100 mm-es napi csapadékösszegek a közel-keleti partvidéken. A radarképek alapján ugyanakkor feltételezhető, hogy a partotérés helyén ennél több csapadék hullhatott, mivel a lassú mozgású ciklon szemfala sokáig öntözte azt a területet.

Vissza a kategória főoldalra